Atlétika - Van az úgy, amikor 9 centi 160.000 dollárt ér
Van az úgy, amikor 9 centi 160.000 dollárt ér
Fotó: Europress/AFP

Van az úgy, amikor 9 centi 160.000 dollárt ér

Ajkler ZitaAjkler Zita
2019/09/18 20:54
Yulimar Rojas 2019. szeptember 6-án megközelített egy olyan korszakos világcsúcsot, amire oly régen, oly sokan vágytak már. 15 méter 41 cm-t ugrott, mindössze 9 centiméterrel rövidebbet csupán, mint Inessa Kravets 1995 óta fennálló világcsúcsa. 


Természetesen nem a semmiből jött az eredmény: megelőzte egy világbajnoki arany szabadtéren és kettő fedett pályán, plusz egy olimpiai második helyezés. Eddig Francoise Mbango Etoine ugrott legközelebb a 15.50-es csúcshoz, a pekingi olimpiát nyerte meg 15.39 m-el.

Pedig a hórihorgas hármasugró először nem is az atlétikával próbálkozott. 192 centis magassága miatt először a röplabdát és a kosárlabdát választotta. Azonban szerencséje volt, hiszen későbbi edzője, Jesús “Tuqueque” Velásquez meglátta benne a lehetőséget, és elcsábította az atlétika pályára. 

Innen datálódik minden idők második legnagyobb ugrásának története. 

Magassága miatt eleinte alapvetően a magasugrás felé orientálódott, ahol 2011-ben már versenyeket is nyert. Aztán ismét közbeszólt a sors vagy a véletlen, ki miben hisz: egyszer csak úgy mókából, de beállt edzője hármasugró fiú csoportjába, kipróbálni, milyen is ez a dolog. Ami aztán olyan jól sikerült, hogy rögtön 12 méter fölött ért homokba. Olyan eredmény ez, amiért mások éveket edzenek, Velásquez pedig rögtön tudta, speciálisan erre a számra kellene készülnie. A korosztályos világversenyekre bár kijutott, de a döntőktől eleinte messze volt. Ekkor edzője felvette a kapcsolatot a kubai legendás távolugróval, Ivan Pedrosoval, akinek Spanyolországban volt egy edző-bázisa. Rojas pedig 2015 decemberében mindent hátrahagyva belevágott a nagy kalandba: abbahagyta az iskolát és költözött, profi atléta lett.

Ekkor már a nyakunkon volt a riói olimpia, ahonnan a hazai szövetség mindenképpen érmet várt tőle. A szín mindegy volt, de kellett a dobogó. Óriási párharc alakult ki így közte és a kolumbiai versenyző, Caterine Ibargüen között. Végül be kellett érnie a második hellyel, de így is ez volt Venezuela első olimpiai ezüstérme.

000_1jg0cy.jpg Fotó: Europress/AFP

A következő év világbajnoki aranyat hozott, majd a 2018 eleje is jól indult: szabadtér után fedett pályán ismét a világ legjobbja lett. Ezután jött aztán a feketeleves: kiderült, elképesztő alkata nem csak előny. Izomzata, csontozata nem bírta a megterhelést, megsérült, és fájó bokájával 11 hónapon keresztül kínlódott.

Végül amikor végre visszatért, akkor viszont nagyot durrantott. 2019. augusztusában 15 méter feletti eredménnyel verte meg Ibargüent, akinek akkor a versenycsúcsát is megjavította. 

Ez a szezon a nagy ugráson kívül az állandóságot is elhozta a venezuelainak: 15 méter környékén stabilan tudott, ami több, mint biztató volt. Ebből pedig várható volt, hogy jön egy igazán nagy, kiemelkedő eredmény.

043_kmsp_diamond_league_paris2019_0222.jpg Fotó: Europress/AFP

Ekkor jött a szeptember, Andujar, ahol aztán minden idők második legnagyobb hármasugrását láthatták tőle a helyszínen drukkolók: 15 méter 41 centire szállt. Ezzel pedig toronymagas esélyese lett a dohai világbajnokságnak. Ott, ahol a világcsúcsért 100.000 dollár jár, a bajnoki címért pedig plusz 60.000. 

Azaz, ha kicsit is tud és akar időzíteni, hát ott fog igazán robbanni, hisz ott triplán érdemes...

Azt vallja, Velasqueztől megtanulta a sport iránti alázatot, később Pedrosotól pedig a kemény munkát és a kitartást. Érett és felnőtt gondolkodás ez egy olyan 23 évestől, aki mindössze 5 éve kezdett el a hármasugrással komolyan foglalkozni, de ennek ellenére csak 1 eredmény jobb az övénél a világon. Mindezt egy olyan számban, ahol inkább későn érnek a versenyzők: 25 év felett ugorják életük legjobbját, vagy még később...azaz a jövő megjósolhatatlan számára.

000_1jg0uj.jpg Fotó: Europress/AFP

Ennek ellenére Yulimar a földön maradt. Természetesen kezeli a világ dolgait, legyen az a rajongók hada, Albert herceg puszija, a hajának színe, a hazájától kapott segítség, ruhájának stílusa vagy saját homoszexualitása. 

A lényeg úgysem a körítés, hanem a centik. Mert ezek a centik jelenthetnek számára mindent, vagy ha azt nem is, de egy tokiói aranyat mindenképpen, ami nagyon hiányzik a készletből. A világcsúcs mellé, amit talán már pár hét múlva, Dohában a nevére írathat.


VIA







Hozzászólások