Atlétika - Súlyos epilepsziás rohamok után jöhet az Eb, és cél az olimpia
Súlyos epilepsziás rohamok után jöhet az Eb, és cél az olimpia
Fotó: Twitter

Súlyos epilepsziás rohamok után jöhet az Eb, és cél az olimpia

Kálmán LaciKálmán Laci
2018/07/25 16:22

"Lassan elsötétült minden. Emlékszem, azt gondoltam 'Meg fogok halni', így aztán csak hagyni akartam, hogy megtörténjen."

Tizenévesen Beth Dobbinnek olyan súlyos epilepsziás rohama volt, hogy nem tudott sem járni, sem beszélni, sőt, még az édesapját sem ismerte föl. 

"Ezután több éves szorongásos időszak következett, poszttraumás stressz szindrómám (PTSD) volt, melyet egész egyszerűen képtelen voltam irányítani."

Tizenegy év elteltével, a 200-as sprinter megdöntött egy 34 éve fennálló skót rekordot, és brit bajnok lett. Nemrégiben, életében először magára ölthette a brit nemzeti mezt, amit majd hamarosan ismét megtehet az augusztus 7-én kezdődő berlini Európa-bajnokságon. 

Roham az iskola udvarán

"Emlékszem, ahogy ránéztem apura. Tudtam, hogy láttam már őt korábban, de fogalmam sem volt arról, ki is ő igazából."

2007. november 13. csak egy átlagos napnak indult Beth számára a suliban. Akadt egy kis gondja azzal, hogy kifesse a szempilláját, mert érzett egy rángást a kezében, de ettől eltekintve minden normálisnak tűnt. Aztán a napja a szünetben drámai fordulatot vett.

"Csak álltam az udvaron a barátaimmal, és a fejem egyszerre himbálózni kezdett, és a szemeim fennakadtak. Megragadtam a legjobb barátom karját, akinek az arcát ma is pontosan fel tudom idézni: iszonyatosan meg volt rémülve."

dobbin2.jpg Fotó: Twitter

Beth 15 percig eszméletlen volt. A kiérkező életmentők azt gondolták, hogy agyvérzése volt, mivel a bal oldalát egyáltalán nem tudta mozgatni. Az édesanyja, Jean, és az édesapja Jim mihelyt tudtak, ott voltak mellette.

"Úgy tértem magamhoz, hogy ezek az emberek ott voltak körülöttem, de fogalmam sem volt arról, hogy kik is ők. Nem tudtam beszélni, nem tudtam járni, és nem tudtam az arcom bal oldalát mozgatni. Nem ismertem fel a szüleimet, és nem volt semmilyen emlékem."

Ez egy mikró vagy egy szekrény?

Beth egy hetet töltött kórházban. A mozgása szépen lassan javulni kezdett, de úgy tűnt, a beszéd keményebb dió lesz.

"Összekevertem dolgokat, és az emberek nem értették meg, hogy nem tudok beszélni. Emlékszem, a 'mikrót' mindig 'szekrénynek' mondtam. 'Mikrót' akartam mondani, de a 'szekrény' szó jött ki a számon."

Az atlétika érthető módon háttérbe szorult, Beth gyógyszereket kapott, hogy az állapotát kontroll alatt tudják tartani. A gyógyszeres kezelés a tízes évei végéig tartott, ám akkor kezdődött az, amit ő az egész utazás legnehezebb részének tart.

"Nagyon komoly küzdelem volt, hisz a gyógyszerek jelentették a biztonsági hálót a számomra. Ilyenkor tudod, hogy a kezelés használ, és, hogy tutira nem lesz rohamod. Mihelyt elvették a gyógyszereket, egyfolytában az járt a fejemben, vajon lesz-e megint rohamom."

dobbin1.jpg Fotó: BBC Sport

Tagadtam, de poszttraumás stressz szindrómám volt

Beth, aki egyébként absztinens, egy este szórakozni volt a barátaival, amikor egy fura dolog történt. Már épp azt gondolta, hogy ismét rohama lesz, de aztán kiderült, hogy csupán egy allergiás reakcióról volt szó. 

De azon az estén hirtelen minden világossá vált. Több évnyi szorongás jött hirtelen a felszínre, mely után egy újabb gyötrelmes időszak következett.

"PTSD-t diagnosztizáltak nálam, persze ez az állapot már hosszú ideje fennállt. De én tagadásban voltam."

"Először úgy jelentkezett, hogy visszajöttek a történtek arról a bizonyos napról. De ezek fizikai jelenségek voltak, nem csupán a fejemben láttam őket. Ilyenkor a kezem ugyanúgy nyilallt, és éreztem a rángást, és olyan volt, mintha a fejem ugyanúgy hátraesne, mint azon a napon. Nagyon ijesztő volt."

"Akkoriban mindezzel nem törődtem, és visszamentem a suliba. Tinédzser voltam, tele érzelmekkel, és az emberek nem voltak túl megértőek ezekkel kapcsolatban. Úgy éreztem, hogy egész egyszerűen nem tudom kifejezni az érzelmeimet."

Beth azt mondja, a szorongása ma már nem tartja kontroll alatt az életét. Néha úrrá lesz még rajta, de egyre kevesebbszer.

"A sportban akkoriban az emberek nem nagyon beszéltek a mentális egészségről, mert ott ugye erősnek, és bátornak kell lenned. Manapság azonban egyre többen jönnek elő, és vállalják az ehhez hasonló dolgokat." 

Egy recepciós, aki az olimpiáról álmodik

Annak ellenére, hogy mostanság nagyon sikeres, Beth messze van attól, hogy főállású sportoló legyen. Akik ellen Berlinben versenyezni fog, nagyobbrészt profi atléták. 

"Én csak egy recepciós vagyok" - meséli a munkájáról. A Loughborough Egyetem sportrészlegén dolgozik, ám ezt remekül össze tudja egyeztetni az edzésekkel és a versenyzéssel. 

Mindig is arról álmodott, hogy egyszer részt vesz majd az olimpián. De mostanáig azt gondolta, ez maximum a váltó tagjaként sikerülhet neki, egyéniben semmiképp.

"Már régóta szerettem volna olimpikon lenni, de sokáig azt gondoltam, hogy ez maximum csak váltóban jöhet össze. Most már szeretnék egyéni futóként is kijutni, és úgy gondolom, nincs semmi, amiért ez ne sikerülhetne."

Van azonban még egy rubrika, melyet feltétlenül ki akar pipálni, ez pedig a Nemzetközösségi Játékok. Tudjuk, ez az esemény a brit sportolók számára hihetetlenül fontos. Az idei részvétele egy századon múlt, és négy évvel ezelőtt is lemaradt a versenyről.

"Egyszer ott kell lennem a Nemzetközösségi Játékokon. 2022-ben Birminghamben rendezik majd az eseményt, és harmadszor már nem szabad lemaradnom róla. Addig biztos, hogy futni fogok, amíg legalább egyszer nem sikerül ott lennem."


(Forrás: BBC Sport)
Hozzászólások