Atlétika - Semenya-ügy, II. rész - A genderszakértő: Sérelempolitizálás folyik, és ő a tökéletes áldozat
Semenya-ügy, II. rész - A genderszakértő: Sérelempolitizálás folyik, és ő a tökéletes áldozat
Fotó: Europress/AFP

Semenya-ügy, II. rész - A genderszakértő: Sérelempolitizálás folyik, és ő a tökéletes áldozat

Mártha BenceMártha Bence
2019/05/28 10:24

Caster Semenya ügyénél nem folyik érdekesebb jelen pillanatban. A interszexuális futónő kálváriájával kapcsolatban szinte lehetetlen érzelmek nélkül nyilatkozni, hiszen nemcsak sportorvosi és doppingszakértői vélemények ütköznek, hanem emberjogi kérdések is gazdagon felmerülnek. Látszólag tehát a lehetetlenre vállalkozunk, amikor három szakembert, egy doppingszakértőt, egy szociológust és egy atlétikaszakértőt kérdezünk az ügyről.

Mielőtt belevetnénk magunkat a háromrészes cikksorozat második részébe, talán nem hátrányos áttekinteni a mostani helyzethez vezető eseményeket kronológiai sorrendben.

  • 2009-ben a 18 éves Caster Semenya rommá veri a berlini vb-mezőnyt 800 m-en. A futónő férfias megjelenése miatt a mezőny nemvizsgálatot követel, amit az IAAF el is végeztet, de az eredményt soha nem hozzák nyilvánosságra.
  • A 2011-es vb-, illetve 2012 olimpiai győzelme (második lett, az elsőt kizárták dopping miatt) után a szövetség 2013-tól gyógyszeres kezelésre kötelezte az ekkorra már bizonyítottan interszexuális, hiperandrogenizmussal élő futónőt, hogy tesztoszteronszintjét az ekkor meghatározott, 5 nm/l szint alatt tartsák.
  • A Sportdöntőbíróság (CAS) 2015-ben az indiai Dutee Sand fellebbezésének helyt adva hatályon kívül helyezte Semenya gyógykezelésre kötelezését, és átfogó vizsgálatra kötelezte az IAAF-t. A futónő teljesítménye azonnal javulni kezdett, 2016-ban újabb olimpiai-, 2017-ben újabb világbajnoki címet szerzett 800 m-en.
  • A vizsgálat lezajlott, 2018 áprilisában az IAAF már orvosi bizonyítékok ismeretében kiterjesztette a hiperandrogenizmussal élő versenyzők gyógyszerezési kötelezettségét a 400, a 800 és az 1500 méteres távokon induló női versenyzőkre. Semenya utolsó kezelés előtti versenyén, a dohai Gyémánt Liga-versenyen versenycsúccsal nyerte a 800 méteres síkfutást.

“Ha szociológiai szempontból közelítjük meg valakinek a nemét, nem ragadhatunk le az egyénnél, sőt Caster Semenya esetében konkrét félreértés, hogy személyes szintre húzódik le a társadalmi nem kérdése” - mondta a Hosszabbításnak Gregor Anikó szociológus, a nemek szociológiájának szakértője.

“Azzal, hogy valakit nőnek nevezünk, többféle, egymáshoz szorosan kapcsolódó aspektust fedünk le egyszerre. Utalunk a testére, az identitására, azokra a szerepekre és elvárásokra, amelyeket előír számára a társadalom, mindezekkel együtt pedig egy társadalmi hierarchiában is kategorizáljuk, amely döntően a nemek közti egyenlőtlen viszonyokon alapszik, így azonnal alá-fölé rendeltségi viszonyrendszerbe is értelmezhetjük.”

“A probléma Caster Semenya nemének meghatározásában elsősorban az, hogy az egyik csoport kiemel a nemiséget meghatározó tényezőkből egyet, és azt mondja, hogy az már elég a meghatározáshoz. A dél-afrikai futónő esetében ez az egy tényező az identitás volt, és a mögötte felsorakozók magukévá tették a helyzet ilyetén leegyszerűsítését azzal, hogy azt mondták, Semenya női voltára elég bizonyíték, hogy ő annak tartja magát, miközben a sport területén komoly szerepe van a testi jellemzőknek is” - illusztrálta Gregor a kérdéskör túlságosan lecsupaszított kezelését.

“Amikor nemét illetően bekategorizálunk valakit, nem arról beszélünk, hogy heréje van, vagy petefészke, hanem egy teljes társadalmi rendszerben elfoglalt helyét határozzuk meg. Ennek nyilván van egy lecsapódása a személyközi kapcsolatokban, de említhetnénk a gazdasági vonatkozását is, hiszen a nőket a patriarchális társadalom elsősorban a reprodukció főszereplőjének tartja. Fontos a test, mert a testi funkciók mentén, az azokhoz társított jelentések révén rendezi hierarchiába a társadalom nők és férfiak csoportját, és határozza meg a köztük lévő viszonyokat. A sport területén pedig pláne számít, hiszen jórészt testi teljesítmények vetélkednek egymással, aminek biológiai alapjai vannak, másrészt még mindig átjárják a sport világát az egyenlőtlen nemi viszonyok, itt gondolhatunk a női sportolók egyenlő díjazásért való küzdelmére vagy a szexuális visszaélések rendszerszintű jelenlétére.”

„Nemi kategóriák nélkül nem lehet rámutatni nők létező hátrányára a sportban. Nem az hozza el az egyenlőséget, ha megszűnnek a nemi kategóriák. Ha nincsenek nemi kategóriák, nincs láttatható női teljesítmény, mert az élsport nem így működik. Ez magával hozza azt is, hogy ha kategóriák vannak, akkor azoknak határai lesznek.”

Elég, hogy nőnek tartja magát?Elég, hogy nőnek tartja magát? Fotó: Europress/AFP


A szociológus szerint a Semenya-ügy nem közelíthető meg egyetlen szempontból, a döntéshozóknak minden lehetséges aspektust fel kellett mérniük, amikor végül úgy döntöttek, hogy a dél-afrikai futónő nem versenyezhet a nők között. 

“Az orvos nyilván a biológiai aspektus jelentőségét emeli ki, ha egy pszichológust kérdezünk, ő az identitás köré építi fel az érvelését, egy jogász a hatályos jogszabályok értelmezésére építhet, ha pedig egy szociológus véleményét kérjük ki, ő a társadalmi csoportok közötti viszonyrendszerbe fogja megpróbálni elhelyezni a vita tárgyát.”

“Akár az említett tudományágak között is lehetnek éppen ezért viták, ami szükséges is, mert nélkülük csak vélemények törnek a felszínre, a véleménnyel pedig nem lehet vitatkozni” - tette hozzá Gregor.

Két feminista és egy álfemenista sétál az utcán

Hogy mennyire sokrétű a helyzet, azt a szociológus szerint az is bizonyítja, hogy a véleményformálók csoportjait sem lehet egyszerűen egy pro-kontra tengelyen felvázolni. Nem arról van szó, hogy két hasonló értékek mellett szót emelő, homogén csoport véleménye feszül össze egy feministák vs atléták meccsen, hanem sokkal több oldalról hangzanak el fontos megállapítások.

Az első döntés fellebbezése utánAz első döntés fellebbezése után Fotó: Europress/AFP


“A feministák egyik csoportja azt mondja, hogy mivel Semenya nőként identifikálja magát, automatikusan nőnek is kell elfogadni, és egy patriarchális indíttatású, nőgyűlölő, kirekesztő folyamatot szenved el. Egy másik, némileg hasonló feminista álláspont értelmezésében a legnagyobb probléma nem maga Semenya, hanem rajta keresztül az élsport inkonzisztenciája, amely még mindig a férfi alá helyezi a női sportteljesítményt, miközben lám, itt van egy nő, aki kiemelkedő teljesítményre képes, megbontaná ezt a feltevést, és erre nem engedik versenyezni.”

“A legérdekesebb mégis a harmadik vélemény, amely szintén feminista indíttatású, és talán a legfontosabb dolgot emeli ki az egész történetből: a többi női versenyzőt. Ők nem Caster Semenyát támadják, hanem a többi atléta tiszta versenyhez való jogát védik, ami értelemszerűen egy sokkal nagyobb csoport, mégis nagyon kevés szó esik a vitában róluk, ritkán kapnak szót, vagy ha mégis, akkor Semenyára nézve kirekesztőnek ítélik meg az álláspontjukat.”

A szakértő szerint ez a fajta moralizálás gyakran üti fel a fejét ezekben a vitákban. 

Semenya, a tökéletes áldozat

Gregor szerint az egész ügy nyilvánosság előtti kezelésében a sérelempolitizálás és az áldozatkultusz elemei is jól kivehetők. Jól olvasható a történetben, hogy melyik oldal kíván az emberek érzéseire fokozottan hatni, és nem is meglepő, hogy mindent bevet annak érdekében, hogy Semenyát áldozatként állítsák be az IAAF-fel szembeni küzdelémében, ehhez pedig szinte keresve sem lehet Semenya figurájánál alkalmasabbat találni.

“Ha létezik „tökéletes” áldozat, az Caster Semenya. Vegyük végig az egyéni tulajdonságait: nőként identifikált, tehát automatikusan a hátrányosabb nemi csoportba tartozik. Leszbikus, tehát nem sorolható az előjogokat élvező heteroszexuális csoportba sem, és színes bőrű, azaz rassz szempontjából is hátrányos csoport tagja. És még el sem értünk addig, hogy interszexuális. Tovább tágítva a kört belépünk a globális és gazdasági egyenlőtlenségek kérdéskörébe, hiszen dél-afrikai, ami egy szegényebb ország, és Semenya ezen belül is egy szegény család gyermeke.”

A londoni dobogón nem érezhette magát kirekesztettnekA londoni dobogón nem érezhette magát kirekesztettnek Fotó: Europress/AFP


“Csakhogy a minél hátrányosabb helyzet, ami ráadásul nem egyének, hanem rendszerek szintjén értelmezendő, nem fordítható le arra, hogy annál inkább igaza van valakinek egy vitában. Az egyéni alapon számlálgatott individuális hátrányokat látva némileg várható is volt, hogy morális kérdéssé válik az ügy.”

A szociológust az sem lepte meg, ahogy a média, illetve a közvetve érintett nagyvállalatok kezelték az eseményeket. “Amikor az embereket kell egy vitában valamelyik fél oldalára állítani, érzelmekre kell hatni, és mozgásba is lendült a gépezet. Nézzük meg például a Nike Semenyának dedikált reklámfilmjét, ami egy konkrét állásfoglalás, és ugyanezt folytatta abban a progresszív kisfilmben, melyben a női sportolók által elszenvedett hátrányokat mutatták be, köztük Semenya esetét felidézve. A filmet például az Oscar-díjátadó szünetében is vetítették. Mindeközben pont a Nike-ról tudjuk, hogy a délkelet-ázsiai gyáraiban igen kiszolgáltatott körülmények között dolgoznak döntő többségében női munkások. Nehéz így hitelesnek látni a női jogok melletti önzetlen elköteleződését.”

"És nem csak a Nike-ról van szó, hanem olyan komoly véleményformáló erőkről, mint a BBC, amely az egyik szalagcímében Semenyát konkrétan áldozatnak nevezte. A riporterek azt talán észre sem veszik, hogy egyik oldalnak sem használ a sérelempolitizálás, azt viszont gyorsan megtudták, mi vár azokra, akik a moralizálókkal szembe helyezkednek. Ennek a beszédmódnak komoly következménye van. Martina Navratilova, aki több szempontból is releváns véleményformáló, olyan meghurcoltatásokon esett át, amikor korábban hasonló témában, transzsportolók ügyében nyilatkozott, hogy több szponzora is visszalépett, kizárták alapítványok kuratóriumából, és végül nyilvános bocsánatkérésre kötelezték. Ilyen közhangulatban nem könnyű konstruktív vitát folytatni.”

A másik oldalt a hideg számítás hajtja

A közvéleményt formáló hangok a másik oldalról is igyekeznek úgy hangzani, hogy ne csak hideg tényekkel és számokkal azonosítsák az álláspontjukat, így az IAAF és a WADA illetékesei is próbálnak az érzelmekre hatni azzal, hogy azt állítják, a sportágat és a többségi egészséges sportolónőket védik.

“Talán nem véletlenül orrantunk egy kis képmutatást ebben sem, hiszen közben tudjuk, hogy kőkemény üzleti döntésekről beszélünk, az élsport világa egy globális iparág. A nemzetközi szövetség, az IAAF és a NOB is abban érdekelt, hogy verseny legyen. Ha az emberek előre tudják, ki nyer, az nem érdekes, és így nem is eladható. Pedig az IAAF sokat tehetne a nemi egyenlőtlenségek ellen, de egyelőre ezen az ügyön kívül megelégszik azzal, hogy az egyenjogúság élharcosának mutatja magát.”

Az emberek érzelmeire játszanak a kampánnyalAz emberek érzelmeire játszanak a kampánnyal Fotó: NIKE


“Amiben előrelépés vagy változás látszik, az egyedül az ellenőrzés. Már az 1960-as években is végeztek versenyzőnőkön nemvizsgálatot, igaz, akkor még csak a hormonok külső nemi jegyek alapján próbálták meghatározni a nemüket. Aztán jöttek a nőgyógyászok, később pedig az endokrinológusok és genetikusok, és már hormonok és belső mirigyek alapján határozzák meg a nemiséget, ennek van döntő szerepe, és még ezt is vitatják. Ezzel ugyanakkor még mindig csak ott tartunk, hogy az egyik szempontot nagyon alaposan meg tudjuk vizsgálni. De ez csak egy szempont, más szóval a végeredmény is leegyszerűsített lesz.”

A szociológus nő nem kívánta eldönteni, kinek van igaza a vitában, de annyit zárásként leszögezett, hogy “ebben a történetben, azt gondolom, három nagy csoport érdekei csapnak össze, és az IAAF és Semenya oldalát már jól ismerjük, de a többi futónőket képviselőkét sajnálatosan jóval kevésbé, és ahogy utaltam rá, ez talán nem véletlen.”

A sorozat első részében Dr. Tiszeker Ágnes sportorvos-doppingszakértővel beszélgettünk, a harmadik pedig Szabó Gábor atlétika szakkomentátor foglalta össze a gondolatait. 

Hozzászólások