Atlétika - Karsten Warholm: "A kapzsiság jó dolog, minden nap mohó akarok lenni"
Karsten Warholm: "A kapzsiság jó dolog, minden nap mohó akarok lenni"
Fotó: Europress/AFP

Karsten Warholm: "A kapzsiság jó dolog, minden nap mohó akarok lenni"

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/08/13 10:50

Karsten Warholm, a 400 méteres gátfutás világ- és Európa-bajnoka, Európa-csúcstartója az IAAF oldalára írt egy bejegyzést arról, hogy ő és edzője, Leif Olav Alnes hogyan találtak egymásra, hogyan zajlik a közös munka és mi a sikerük titka. 


Vicces történet a miénk. Mármint az, ahogy ez az egyedülálló és sikeres együttműködés létrejött az edzőm, Leif Olav Alnes és köztem. Világbajnokok lettünk, és Európa-csúcsot állítottunk fel együtt. 

Minden akkor kezdődött, amikor eljutottam arra a pontra, amikor úgy éreztem, új impulzusokra van szükségem az edzéseimben. Akitől a norvég szövetségnél tanácsot kértem, azt mondta: "Egy ember van, aki teljesítheti azt, amit szeretnél: Leif." Mivel az illető tényleg nem mondott másik nevet, úgy voltam vele, oké, akkor nézzük meg, ki is ő. 

Néhányszor már összefutottunk korábban, és láttam, ahogy másokkal dolgozott. Az első benyomásom pozitív volt róla, ugyanakkor nem igazán ismertem őt. Ezért aztán találkoztunk, és leültünk beszélgetni egymással. Azonnal éreztem, hogy tökéletesen passzolunk.

Igaz, hogy már elég idős, és a visszavonulást fontolgatta, mégis rögtön tudtam, hogy ő az én emberem. Így aztán megpróbáltam meggyőzni, hogy adjon nekem egy esélyt. Mondtam például, hogy nem fontos minden nap együtt edzenünk, majd néha meglátogatom és akkor átbeszéljük a dolgokat. Ő azonban hirtelen megállított és azt mondta: "Tudod, mit? Ha már egyszer belevágunk, akkor toljuk teljes gázzal!" 

Így kezdődött. A többi pedig, ahogy mondani szokták, már történelem.

karsten.jpg Fotó: Europress/AFP

Számomra fontos, hogy az edzőmmel a közös munkán kívül is kapcsolatban legyünk egymással. Kell, hogy kialakuljon egyfajta barátság közöttünk. Muszáj, hogy barátok legyünk, hisz nap mint nap rengeteg időt és energiát feccölünk az edzésekbe. 

A kapcsolatunk olyan mint egy tipikus férfibarátság. Folyamatosan ugratjuk egymást és rengeteget hülyéskedünk. Olyan, mintha egyidősek lennék. Néha úgy viselkedünk mint az ötévesek, néha meg mint az ötvenévesek. Teljesen kortalan a dolog.

Az a legjobb a barátságunkban, hogy mindketten profitálunk belőle. Én nagyon sokat tanulok tőle, ő rendkívül bölcs és rengeteg tapasztalata van. Neki pedig szerintem jót tesz az, hogy ilyen sok időt tölthet valakivel, aki nála sokkal fiatalabb. Ráadásul ő is tud tőlem tanulni. Nemrég például adtam neki egy okostelót, amit most már használ is, úgyhogy elmondhatom, hogy én is hatással vagyok rá. Remélem, a legjobbat hozzuk ki egymásból.

Tiszta őrület, de Leif csak három-négy órát alszik naponta, ami nem túl sok. Ehhez képest én nagyjából kilencet-tízet. A fennmaradó időben gondolkodik. Folyamatosan azon jár az agya, vajon hogyan fejlődhetnénk, hogyan lehetnénk még jobbak. Számomra ez a legértékesebb dolog, amivel ő hozzájárul a közös munkánkhoz. Elképesztő elemzésekre képes az atlétikát illetően, ugyanakkor hihetetlenül jó kommunikátor is. Ez a kombináció a létező legnagyobb ajándék a számomra.

Rendkívül hatékony az együttműködésünk. Ő mindig maximálisan őszinte velem. Jó példa a glasgow-i fedett Eb előtti utolsó edzésünk. Jól futottam, jól éreztem magam, ő azonban odajött hozzám és azt mondta: "Karsten, ahhoz, hogy 45 másodpercet tudj futni, ez nem lesz elég. Fontos, hogy ezt elmondjam neked, mert ha jobb akarsz lenni, ennél élesebbnek kell lenned. Ez nem lesz elég ahhoz, hogy elérd a céljaidat."

karsten2.jpg Fotó: Europress/AFP

Ami engem illet, nagyra tartom az őszinteséget, mert tudom, hogy szeretetből jön. Ilyenkor nem le akar engem nyomni, hanem megpróbál még magasabbra emelni. Tudja, hogy azon vagyok, hogy kihozzam magamból a legtöbbet, de ő látja, hogy még nagyobb potenciál van bennem. Ha azt látja, hogy nem adtam ki mindent, azt nagyon éles szavakkal hozza a tudtomra. 

Kíméletlen szeretet. Talán ez a legjobb kifejezés a kapcsolatunkra. És ez szerintem így van jól. Tavaly például azt mondta nekem, hogy túl sok a zsír rajtam, mire én azt feleltem neki, hogy ő is kövér. Így aztán mindketten fogytunk egy kicsit. Ő több zöldséget evett, húst meg alig, én pedig visszafogtam a cukrokat és kevesebb sört ittam. Kiválóan működött.

Ha visszatekintek mindarra, amit közösen elértünk, köztük a 2017-es világbajnoki címre, azt kell mondjam, hogy óriási áttörést hajtottunk végre. De mondhatnám az idei oslói és a londoni Európa-csúcsot, vagy a glasgow-i fedett Eb-t is. Ezek voltak a leginkább meghatározóak a számomra.

Emlékszem, nagyon nehezen sikerült rávennem, hogy futhassak a fedett Eb-n. Poénosan akartam bejelenteni a dolgot, ezért készíttettem egy fotósorozatot, amely kifigurázza, milyen óriási kihívás volt számomra, hogy rábeszéljem őt erre. Lief egyébként nagyon kreatív, és végül egy csomó tőle származó ötlet került bele a sorozatba, így például a hatalmas vízipisztoly is. Mivel idős, nem mindig érti a fiatalokat, gyakran én magyarázom el neki, hogy nem, az nem úgy van, rossz nyomon jársz. Edzéseken meg általában pont fordítva van. 

Azt vallom, amit a Tőzsdecápák című film főhőse, Gordon Gekko, azaz, hogy "a kapzsiság jó dolog". Igen, egyfelől megengedem magamnak, hogy boldog legyek, és kiélvezem a pillanatot, amikor valami jó történik, ugyanakkor ott van az is, hogy mindig többre vágyom. Minden egyes nap úgy akarok felébredni, hogy azt érzem, mohó vagyok, és egyre többet és többet akarok elérni.

karsten3.jpg Fotó: Europress/AFP

Tavaly mindenki Abderrahman Sambáról beszélt nekem. Egy kicsit már fárasztó volt, hogy ezzel jönnek, ugyanakkor inspirált is a dolog. Az idén még több jó srác van, például ott van Rai Benjamin és Kyron McMaster is. Ez áldás és átok is egyben. Természetesen mindenki győzni akar. Nagy tehát a konkurencia, de ez jó is, hisz folyamatosan jobb eredményekre sarkalljuk egymást, ami jót tesz a sportágnak is.

Állandóan elemzem magam és a futásaimat is. Nem számít, hogy Európa-csúcs volt, vagy egy rossz verseny, mindig alaposan kivesézek mindent, és nézem, hogy hol lehetne még javulni. Leif is ilyen. Minden futás után visszamegyünk a tervezőasztalhoz, és még keményebben dolgozunk. 

Mint atléta és edző. Mint két barát.

Hozzászólások