Atlétika - Dalilah Muhammad szeretné, ha 51-gyel kezdődne a 400 gát női világcsúcsa, de ehhez sajátját kell megdöntenie Dohában
Dalilah Muhammad szeretné, ha 51-gyel kezdődne a 400 gát női világcsúcsa, de ehhez sajátját kell megdöntenie Dohában
Fotó: Europress/AFP

Dalilah Muhammad szeretné, ha 51-gyel kezdődne a 400 gát női világcsúcsa, de ehhez sajátját kell megdöntenie Dohában

HosszabbitásHosszabbitás
2019/09/14 17:26
Tavaly októberben a híres gátfutóedző, Lawrence Johnson felhívta telefonon olimpiai bajnok tanítványát, Dalilah Muhammadot, hogy közösen értékeljék a 2018-as versenyszezont. 

A kétszeres vb-ezüstérmes amerikai versenyző legjobb 2018-as időeredménye 53.65 volt 400 méter gáton. A 2016-os (52.88) és a 2017-es esztendőt (52.64) egyaránt a világranglista élén zárta, a 2015-ös idénye viszont még a tavalyinál is jóval rosszabbul sikerült, hiszen csak hetedik lett az amerikai válogatón, így nem jutott ki a pekingi vb-re. Muhammad már egy világbajnoki ezüstéremmel a tarsolyában csak a 36. helyen zárta (55.76 másodperc) a 2015-ös világranglistát. Tavaly hét Gyémánt Liga-versenyen indult, de csak három állomáson nyert, az amerikai bajnokságon pedig részt sem vett. 

A muszlim vallású gátfutó nagy világverseny hiányában nyilván nem tartotta különösebben fontosnak a 2018-as évet, de ennyire gyenge szezonra az edzője sem számított.

Kell ez még neked? Egyáltalán miért csinálod még mindig?” - kérdezte Johnson. Anélkül, hogy sokat habozott volna, Muhammad így válaszolt: “Mert még mindig nagyon szeretem csinálni.
Johnson nem igazán erre a válaszra számított. Ha valaki, ő aztán tökéletesen ismeri Dalilah Muhammad életútját. Pontosan tudja milyen megpróbáltatásokon ment keresztül, közelről látta szenvedéseit és végig mellette maradt akkor is, amikor egyszerűen semmi sem jött össze neki. 

Mert ő az a versenyző, akinek a teljesítménye hektikusan ingadozik. Egyszer fent, egyszer lent. A legtöbb edző nem szereti a kiszámíthatatlanságot és elhajtja azokat a tanítványokat, akik nem képesek az egyenletes produktumra. Lawrence Johnson nem ezt tette Muhammaddal, de a lány mostani válasza még őt is meglepte.
Tényleg nem a pénzért csinálja, hanem mert szereti?

075_ciambelli-romegold190606_np2sZ.jpg Fotó: Europress/AFP

Nos, valóban, az amerikai versenyző többször megmutatta már, hogy képes világraszóló sikerek elérésére, de a betlik is ugyanúgy jellemzik az eddigi karrierjét. Ifjúsági világbajnokként csak 5. lett 400 méter gáton a 2012-es amerikai egyetemi bajnokságon, az azévi olimpiai válogatón pedig már az előfutamok után búcsúzott, így nem csoda, hogy szponzor nélkül maradt. 

A következő évben családja nyújtott neki anyagi segítséget a versenyzéshez, amit jól megbecsült, hiszen megnyerte első felnőtt amerikai bajnoki címét, majd második lett a moszkvai vb-n. Mindezek után már nem kellett foglalkoznia a pénzek összekuporgatásával, ugyanis szponzori szerződést kötött a Nike-val. 

A 2014-es és a 2015-ös szezonja sérülései miatt megint csak halványabbra sikerült, de a versenyeken való szereplésekkel továbbra is tisztességes összegeket keresett. A csúcsot természetesen a 2016-os olimpiai aranyérem jelentette, 53.13-as idővel lett első Rióban. 

000_FD2HR.jpg Fotó: Europress/AFP

Mondhatta volna Johnsonnak, hogy csak a pénzért fut még mindig, de számára továbbra is maga az atlétika a legfontosabb. Még a világ legjobb sportolói sem kapnak kompenzációt pusztán a tehetségük miatt.

Milyen örökséget akarsz hagyni magad után?” - tette fel a következő kérdést Johnson. “Ha 10 vagy 20 év múlva kimondják a nevedet, azt, hogy Dalilah Muhammad, mit szeretnél, mi hangozzék el rólad?

Az, hogy ő volt a legjobb!” - válaszolta a 29 éves versenyző.

A legjobb? Vagy a valaha élt legjobb?” - kérdezett vissza az edző.

A legjobb, akit valaha láttak.

Hasonló telefonbeszélgetések zajlottak le többször edző és tanítvány között tavaly ősszel és idén tavasszal is. A nagy elemzések és kiértékelések konklúziója alapján két dolog akadályozta meg Muhammadot abban, hogy ténylegesen a legjobbá váljon. Egy amerikai rekord és egy világcsúcs. Johnson úgy gondolta, hogy ha megfelelően edzenek és jól mérik fel a formaidőzítést, mindkettő elérhető egy és ugyanazon a versenyen.

063_1164813562.jpg Fotó: Europress/AFP

Már nem az egyéni legjobb megdöntésében gondolkoztunk. Új motivációt, nagyobb kihívást kerestünk. Rengeteg kiváló atléta van és ez remek dolog. Ez a szezon azonban arról szól és arra teszünk fel mindent, hogy Dalilah legyen minden idők legjobbja. Minden egyes edzést ennek a célnak rendelünk alá.” - mondta Lawrence Johnson, aki többek között Kristi Castlin, Brianna McNeal és Ristananna Tracey trénere is.

Muhammad 2018 őszét az erő és állóképesség fejlesztésének szentelte, minden korábbinál keményebb alapozást végzett. A felkészülési időszak elején 12x400 méteres futásokkal izzasztotta az edzője, 60 másodperces pihenőkkel. Mindegyik kört 70 és 72 másodperc között kellett teljesítenie. Ezeket a napokat aztán egy mérföldes futások követték másnap, 5:07 és 5:17 perc közötti idő volt a kikötés. 

A 800 métereket kényelmesen 2:06 alatt futotta le akkoriban, versenykörülmények között simán képes 2 percen belüli időre ezen a távon, amivel az idei világranglistán akár a legjobb 20 között is lehetne. Márciusig nem végzett gátas edzéseket. Johnson nem engedett a gyeplőn és már a tavasz elején látszódott, hogy nem a levegőbe beszélt a grandiózus célok megfogalmazásakor. 

Muhammad ugyanis márciusban 8 és 9 gátas pályán már elérte a világcsúcs megdöntéséhez szükséges sebességet. Mindez elsősorban annak volt köszönhető, hogy két év alatt rengeteget javult a gátazás közbeni technikája, még dinamikusabb ugrásaival szintén sok időt nyert és a gátak között is szignifikánsan gyorsabban fut az előző évekhez képest.


000_18Q3DP.jpg Fotó: Europress/AFP

Július elején rövid sprinteket csinált Los Angelesben egy normál edzés során, amikor hatalmasat esett. Csapattársai szerint annyira gyorsan futott, hogy már koordinálatlanná vált a mozgása, így zakózott egyet, de úgy, hogy szinte pattogott a teste a rekortánon. Az eséskor kinyújtotta a karjait, mielőtt a feje a talajt érte. Megrémült, a teste reflexszerűen összerezzent és főleg attól tartott, hogy lehorzsolódott a bőr az arcáról. De gyorsan felugrott és nem érzett semmilyen fájdalmat. 

Utána állítólag elkezdtem furcsa kérdéseket feltenni az edzőtársaimnak. Befejeztem a gyakorlatot? Miért mozog itt minden? Hogy kerültem ide? Egyszerűen nem értettem, mi folyik körülöttem. Komolyan, nem volt sem idő-, sem térérzékem. Nem voltam magamnál. Az egyik pillanatban beszélgettem valakivel egy helyen, majd a következő pillanatban mintha valahol máshol lettem volna.

Gyorsan a mentőszobába vitték, és enyhe agyrázkódást állapítottak meg nála. Néhány seb keletkezett a kezein, valamint karcolások voltak a bokáján. Nem esett komolyabb baja, három nappal később újra edzett. Egy héttel az amerikai bajnokság előtt Lawrence Johnson felkereste testvérét, Christ (aki Arkansasban edzősködik, ő a 2015-ös vb-n 400 méter gáton ezüstérmet szerző Shamier Little trénere) és egy őrült ötlettel állt elő.

Szerinted megvalósítható, hogy Dalilah 35 másodperc alatt eljusson a nyolcadik gátig?” A legtöbb 400-as női gátfutó 37 másodperc körüli idő alatt jut el ideáig. Lawrence tudta, hogy ez a 2 másodperces differencia jelentheti Muhammad számára a világcsúcsot. “Hiszem, ha látom. De egyedül ő lehet képes erre” - válaszolta Chris, majd mindketten elmosolyodtak.

000_1HB1C6.jpg Fotó: Europress/AFP

2016-ban, Rio de Janeiróban esett az eső, mielőtt Dalilah Muhammad megnyerte az olimpiai döntőt. Ugyanilyen időjárási körülmények voltak a július végi, Des Moines-i amerikai bajnokságon is. Szakadt az eső és nagyon vizes volt a pálya, a riói előzmények ismeretében azonban Muhammad és edzője sem aggódott. 

A verseny előtti napokat a szélirány és a szélsebesség megfigyelésével töltötték. A férfi és a női 100 méter, valamint a női 100 méter gát döntőjében külön is megvizsgálták a szélértékeket. A meteorológia július 28-ra szembeszelet jósolt, amellyel a legtöbben úgy kalkuláltak, hogy a célegyenesben lehet a legerősebb. Johnsonék minden eshetőségre felkészültek, többféle versenystratégiát is kidolgoztak, de az eső végül nem hozott magával szelet a döntő alatt. Mindezek tudatában Johnson az utolsó órákban már csak a kitűnően felkészített tanítvány bátorítására helyezte a hangsúlyt és azt ismételgette neki, hogy bízzon önmagában.

A női 400 méteres gátfutás amerikai bajnoki döntője 19 óra után kezdődött a Drake Stadionban. Muhammad a négyes pályán futott és a nyolc finalista közül neki sikerült a legrosszabbul a rajtja, a reakcióideje 0.287 volt. 

Ez általánosságban azért nem jellemző rá. De nem volt vele semmi baj. Alapvetően jól szokott reagálni a pisztoly hangjára, de tény, ezúttal egy pillanatra kihagyott” - elemezte a rajtot Johnson. 

Muhammad mellett, az ötös pályán kiválóan kapta el a rajtot Shamier Little (reakcióidő: 0.198), és az első két gát után ő is vezetett. A következő három gátat Muhammad és Little fej-fej mellett ugrotta át, aztán előbbi begyújtotta a rakétákat. Muhammadnak és edzőjének az volt az eredeti terve, hogy az első kilenc gátig 15 lépést tegyen az olimpiai bajnok az egyes gátak között. Azt tervezte, hogy végig a domináns lábával, vagyis a jobbal veszi először a gátakat és csak az utolsó gáton vált át a balra. 

Amikor azonban átvette a vezetést, módosult a koncepció, változtatott a lépésszámon, a nyolcadik gátnál a bal lábát lendítette előbb és így 36.39 másodperc alatt jutott el a nyolcadik gát átugrásáig.

063_1164813550.jpg Fotó: Europress/AFP

A legjobb gátfutóknak általában a nyolcadik vagy a tizedik gát okozza a legtöbb problémát, mert ekkor már óriási tempót diktálnak, rövidítik, aprózzák a lépéseiket, hogy a domináns lábukat használják először a gátazásnál. Ilyenkor azonban a gyengébbik láb kevésbé mozog dinamikusan és ez értelemszerűen sok gátleveréshez vezet, amivel oda a lendület. 

Muhammad azonban nem rövidítette a lépéseit a hajrában sem. Könnyeden, mégis gyorsan és folytonosan mozgott, szinte úszott a levegőben a gátak felett. Nem tört meg és nem akadozott a mozgása egy pillanatra sem a nem szokványos, de kitűnő lábváltással. Végig bízott magában, ahogy azt Johnson kérte tőle.

Ha világcsúcsot akarsz dönteni, vállalnod kell a kockázatot is.” - indokolta döntését Dalilah Muhammad. “A hatalmas kockázatvállalás hatalmas jutalmat eredményezhet, vagy buksz egy óriásit és azzal nem csak magaddal szúrsz ki, hanem a téged körülvevő csapattal is. Tudtam, hogy ez pont egy ilyen lehetőség számomra, a verseny felénél bevállaltam a kockáztatást. Enyhén szólva, nagy teher ez. Folyamatosan jár az agyad, közben pedig sok kétség merül fel benned, de mindez a sport velejárója. Folyton kérdéseket tettem fel magamnak a döntő alatt. Csak meg akarod nyerni? Csak helyet akarsz magadnak a vb-csapatban? Vagy megcsinálod a világcsúcsot? Mindig a legfőbb célra kell összpontosítani.

Lawrence Johnson visszatekintve még mindig nagy hibának tartja Muhammad váltását, igaz egy hasonlóan merész kockázatvállalás korábban már megtérült számára, amikor a 2017-es sacramentói amerikai bajnokságon 52.64 másodperces idővel nyert. 

Abban a döntőben a nyolc finalista közül hatan 54 másodperc alatti idővel értek célba, az első három pedig 53 másodpercen belül teljesítette a távot. Közülük hárman, Little, Ashley Spencer és Sydney McLaughlin a Des Moines-i döntőben is Muhammad ellenfelei voltak. A két évvel ezelőtti amerikai bajnoki döntő harmadik helyezettje, Kori Carter bő másfél hónappal később világbajnok lett Londonban. Ő az idei amerikai bajnokságon nem indult.

063_1164829277.jpg Fotó: Europress/AFP

A világklasszisok abban különböznek a többi sportolótól, hogy vállalják a rizikós helyzeteket és sikerrel oldják meg azokat. Így születnek legendák. Egy edző persze nem örül, ha a versenyzője felborít egy jól felépített stratégiát.

Johnson hibás lépésnek tartja tanítványa lábváltását, mert ilyen esetben elveszhet a természetes ritmus és csökkenhet a sebesség. Muhammad azonban a hatodik gáttól folyamatosan növelte az előnyét és olyan jól mozgott, hogy nem okozott problémát a lábcsere.

Felejthetetlen estét varázsolt nekünk Dalilah, de én korántsem voltam olyan hidegvérű, mint ő. Amikor eksztázisba kerülsz, azt sem tudod igazán, hogy hol vagy, mert nem hallasz semmit. Megszűnik a külvilág. Egy edző számára ez eléggé nyugtalanító. A nyolcadik gátnál talán azt gondolhatta, túl gyorsan mozog, mint amikor, volt az a nagy esése az edzésen” - emlékezett vissza a döntőre Johnson. 

Muhammad hallotta edzője hangját, amikor Johnson a nyolcadik gátnál azt kiáltotta: “Engedd le a karjaidat!” 

A gátazás utáni földre érkezéskor ugyanis hajlamos arra, hogy a kelleténél magasabban tartja a karjait. Ez legtöbbször a lépéshosszok lerövidülését eredményezi, ami nagy hátrányt is okozhat, hiszen sokkal több lépésre kényszerül a versenyző. A leejtett karok ezzel szemben a folytonos, könnyedebb mozgást és a nyújtott, szép nagy lépésekkel való haladást segítik.

Muhammad tehát a nyolcadik gátnál elkerülte a katasztrófát, ezután pedig McLaughlin és Spencer sem tudta már tartani vele a lépést. Johnson szerint tanítványa megfelelően vette az utolsó gátat, a versenyző azonban nem ért egyet ezzel a megállapítással. Az olimpiai bajnok szörnyűnek nevezte a kivitelezést, veszített egy kis időt, mert szerinte túl sokáig maradt a levegőben és a bal lábát is túlságosan kinyújtotta. 

A véghajrá sikerülhetett volna jobban is, azt hiszem az utolsó két lépésemnél már azért lelassultam. Emiatt volt egy kis pánikérzésem, egy pillanatra úgy éreztem, ez nem lesz elég és akár meg is előzhetnek engem, de ez csak addig tartott, amíg nem észleltem, milyen nagy előnyt sikerült szereznem a többiekkel szemben.
Dalilah Muhammad 52.20 másodperces idővel ért célba, 14 századmásodperccel döntötte meg az orosz Yuliya Pechonkina világcsúcsát, amely 16 évig állt fenn. 

Ha minden tökéletesen sikerült volna, azt gondolom, 51.6 vagy 51.7 lett volna az ideje” - közölte Johnson. 

063_1164829350.jpg Fotó: Europress/AFP

Az elmúlt 16 évben az amerikaiak közül egyetlenegy versenyzőnek sikerült közel kerülnie Pechonkina világrekordjához. A 2011-es koreai vb-n Lashinda Demus 52.47-tel lett aranyérmes, ami minden idők negyedik legjobb időeredménye női 400 méteres gátfutásban. Az 1995-ös göteborgi vb kettős amerikai győzelemmel zárult, Kim Batten 52.61-es világcsúccsal nyert (ezt az időt döntötte meg nyolc évvel később Pechonkina), míg Tonja Buford-Bailey egy századmásodperccel lemaradva lett a második. 

Ezek a sztárok tették igazán népszerűvé a női 400 méteres gátfutást, ami az USA-ban óriási fejlődésen ment keresztül a legutóbbi egy évtizedben. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2008 óta a megszerezhető 24 olimpiai és világbajnoki éremből 12-t az amerikaiak nyertek. A világcsúcs mégsem jött össze egyiküknek sem.
Mindez jól érzékelteti, mekkora tettet hajtott végre Muhammad Des Moinesben.

Biztos, hogy az én világcsúcsom megdöntésére nem kell majd 16 évet várni. Tudom, hogy többre vagyok képes és ahogy Lawrence is mondta, ha tökéletes versenyt futok, még jobb időt érhetek el. De még többet kell tennem ezért. Lehetséges, hogy ez már a dohai világbajnokságon megvalósulhat.

Dalilah Muhammad a júliusi amerikai bajnokságon egy olyan döntőben nyert világcsúccsal, amiben négy olimpiai vagy vb-érmest előzött meg, továbbá azt a Sydney McLaughlint, aki a legnagyobb veszélyt jelentheti rá a vb-n. 

000_RH3SL.jpg Fotó: Europress/AFP

A 20 éves versenyző lett a női 400 méteres gátfutás legfiatalabb bajnoka a Gyémánt Ligában, miután a zürichi döntőben Shamier Little-t és a harmadik Muhammadot megelőzve végzett az első helyen. McLaughlin egyéni csúcsa 52.75, ami 55 századmásodpercre van a világrekordtól.

Minden nyitott, nagy küzdelmet várok a világbajnokságon. Biztos vagyok benne, hogy többen is kiváló formában érkeznek majd Dohába. Dalilah idei szereplése tekintélyt parancsoló, mindenki őt akarja megverni, hiszen a világcsúcstartó legyőzésének lehetősége nagyon motiváló” - latolgatta az esélyeket Lawrence Johnson.

Valaki talán már a közeljövőben megdöntheti Muhammad 52.20 másodperces világcsúcsát, de sokkal valószínűbb, hogy ő javít majd a saját rekordján. Hiszen mint mondta, ő nem egy akar lenni a sok közül, hanem a legjobb. Egy igazi legenda.

Szöveg: Gáspár Gergő
Forrás: Sports Illustrated

Hozzászólások