Atlétika - Az utóbbi idők legnagyobb doppingbotrányát kirobbantó atléta büszke rá, hogy legyőzték a sportvilág egyik legbefolyásosabb edzőjét
Az utóbbi idők legnagyobb doppingbotrányát kirobbantó atléta büszke rá, hogy legyőzték a sportvilág egyik legbefolyásosabb edzőjét
Fotó: Europress/AFP

Az utóbbi idők legnagyobb doppingbotrányát kirobbantó atléta büszke rá, hogy legyőzték a sportvilág egyik legbefolyásosabb edzőjét

Németh DánielNémeth Dániel
2019/10/15 11:49
  • Kara Goucher 2013-ban jelentette az Amerikai Doppingellenes ügynökségnek (USADA), hogy valami nem stimmel az Alberto Salazar vezette Oregon Projectnél.
  • Goucher maga 2004 és 2011 között dolgozott Salazarral, 2007-ben világbajnoki ezüstérmet szerzett, ám miután az edző pajzsmirigy-gyógyszerrel akarta segíteni a fogyását, váltott.
  • 2015-ben egy BBC-riportban részletesen elmesélte, hogyan próbálta az edző rávenni a csalásra. Később a Salazar-ügy egyik legfontosabb tanúja volt.
  • Alberto Salazart és Dr. Jeffrey Brown endokrinológust idén októberben négy évre eltiltották a doppingellenes szabályok megsértése miatt.
  • Gouchert nemrég a womensrunning.com megkérdezte, hogyan élte meg az elmúlt nyolc évet, és mit érez korábbi edzője büntetését követően.

Pár héttel ezelőtt ítélet született az utóbbi idők egyik legnagyobb doppingbotrányában: a hosszútávfutás világhírű edzőjét, aki többek között a négyszeres olimpiai bajnok Mo Farah felkészülését is segítette, négy évre eltiltották mindenféle atlétikával kapcsolatos tevékenységtől. Alberto Salazart három pontban találták bűnösnek: beigazolódott, hogy tesztoszteronnal kísérleteztek, doppingmintákat hamisítottak és L-karnitin-infúziókkal kezelték a sportolókat. Maga az L-karnitin nem tiltott szer, a szervezetbe juttatás módja, főleg ebben a dózisban, az.

Salazar az atlétika egyik legbefolyásosabb edzőjének számított, ő volt ugyanis a portlandi székhelyű Nike Oregon Project vezetője. Egészen mostanáig olyan klasszisokat edzett, mint Galen Rupp és Jordan Hasay (mindkettő maratonfutó), vagy épp az 1500 és 10000 méter idei világbajnoka, Sifan Hassan. A már említett Mo Farah 2012-ben és 2016-ban is duplázni tudott az olimpián Salazar segítségével, 5000 és 10000 méteren sem talált legyőzőre. Vagyis olimpiai- és világbajnok klasszisok sora köthető ilyen-olyan formában a csaláson kapott trénerrel.

Négy évre eltiltották a hosszútávfutás sikeredzőjét, Mo Farah korábbi mesterét | Hosszabbítás

Idestova négy esztendeje, hogy az amerikai doppingellenes ügynökség (USADA) elkezdett vizsgálódni Alberto Salazar ügyében, de már azóta is eltelt két év, hogy a nyomozás eredményei először kiszivárogtak. Telt-múlt az idő, megkezdődött a dohai atlétikai világbajnokság, ahol két nappal ezelőtt a Nike Oregon Project atlétája, Sifan Hassan világbajnok lett 10 ezer méteren.

Kara Goucher - a szintén atléta férjével, Adammel - 2011-ben fordult az FBI-hoz, miután a sportoló gyanús jelekre lett figyelmes az Oregon Projecten belül. Két évvel később az Amerikai Doppingellenes ügynökséget, az USADA-t is tájékoztatták az ügyről. Igazán nagy botrány azonban csak a 2015-os BBC-riportot követően lett, melyben Goucher és egy korábbi Oregon Project-edző, Steve Magness nyilvánosan beszélt a csapaton belüli ügyekről. Többek között arról, Salazar hogyan próbálta kijátszani a szabályokat. 

Goucher 2011-ben hagyta ott a csapatot, nem sokkal kisfia, Colt születését követően. A szülés után visszatérő sportolót Salazar ugyanis a Cytomel nevű szer segítségével akarta újra formába hozni, amit egyébként pajzsmirigy-alulműködésre szokás felírni. Goucher szerint Salazar az ún. gyógyászati célú mentességet (TUE-engedély) használta ki annak érdekében, hogy sportolói egyébként tiltott szereket juttathassanak a szervezetükbe. Az ügy tehát arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendszerben akadnak kihasználható kiskapuk.

A 41 éves amerikai futónővel a womensrunning.com készített hosszabb interjút, az alábbiakban ennek a fordítását olvashatjátok. 

Mit éreztél, amikor megtudtad az ítéletet?

Azt éreztem, hogy soha nem fogunk eljutni idáig. Végig nagyon ideges voltam. Tudtam, hogy hétfőn születik meg a döntés, azt viszont nem, hogy pontosan mikor. Rávettem a férjem, hogy fusson velem, amire nagyjából tíz éve került sor utoljára, azt akartam ugyanis, hogy ott legyen velem, amikor kiderül az ítélet. Egy idő után már ő is attól tartott, hogy nem fog megtörténni. Utána Travis [Tygart] felhívott, és közölte, megkapták a jelentést, bűnösnek találták három különböző vádpontban, és Dr. Browwnal együtt négy éves eltiltást kapott. Őszinte leszek, először el sem hittem. Azt hiszem, úgy fél óra múlva kikerült az internetre, a telefonom pedig valósággal felrobbant. Ekkor gondoltam először, hogy valós. Hogy ez valóban megtörténik.

000_1LB9MP.jpg Fotó: Europress/AFP

Ünnepeltél? Örültél? Hogyan fogadtad a hírt?

Két héten át nem aludtam. Tudtam, hogy közeleg az ítélet, vagyis nyolc évnyi stressz múlhat egyetlen döntésen. Nagyon kimerültem. Tisztában voltam azzal, hogy megvan rá az esély, hogy semmi sem történik, az emberek pedig azt gondolják majd, hogy éveken át hazudtam. Falakat kellett építenem. Amikor Travis közölte a hírt, egyáltalán nem voltak bennem érzelmek. Csak akkor kezdtem el sírni, amikor végre elkezdtem felfogni a hírt. Annyi idő telt el, hogy már azt gondoltam, talán én vagyok őrült, túl erős az igazságérzetem és valójában amit láttam, nem is volt annyira rossz. De volt, hogy azt éreztem, ebből az egészből semmi jó nem fog kisülni. Sírtam, mert az azt megelőző két napban nagyon, nagyon fáradt voltam.

Egy 2015-ös interjúban azt mondtad - nem sokkal a ProPublica/BBC-anyag megjelenését követően -, hogy szeretnéd, ha a fiad hinne a sportágban és a rendszerben. Így alakult?

Nem végeztünk túl jó munkát. Colt nagyon is tisztában van azzal, mi történik, elvégre nagyon stresszes volt az az időszak, amikor tanúskodnom kellett. Az általunk várt eredmény született meg, úgy gondolom, megérte, hogy láthatta, ahogyan Adammel együtt küzdünk a helyes célokért. Egyetlen eltiltás nem fogja megváltoztatni a sportágat, de bízom benne, hogy hozzájárul a kultúra megváltozásához, főleg a Nike-nál. Egészen mostanáig rendre a brandet választották a tisztesség helyett. Elnézést kellene kérni az összes atlétától, aki az Oregon Project keretein belül futott, amiért mostantól mindig meg fogják kérdőjelezni az eredményeiket. Ehelyett egyre mélyebbre ásták magukat, támogatják a fellebbezést. Abban bízom, hogy ez egy váltás, ami majd egy nagyobb változáshoz vezet. Az ítélet kihirdetésekor a fiam nem volt otthon, nem akartam, hogy ott legyen, ha esetleg rossz hír érkezne. Amikor megtudta, boldog volt. Még nem ért mindent, de azt azért igen, hogy azok, akik nem a szabályok szerint játszottak, végre elszámoltathatóak voltak.

A Nike megvonta a támogatást Salazar oregoni atlétikai csoportjától | Hosszabbítás

A doppingügybe keveredett vezetőedző, Alberto Salazar négyéves eltiltása után a Nike sportszergyártó cég megszüntette az oregoni közép- és hosszútávfutó csoport támogatását, ennek mások mellett a dohai világbajnokságon 1500 és 10 000 méteren is győztes Sifan Hassan is a tagja. A Nike Oregon Project (NOP) megszűnését jelentő vállalati döntésről Mark Parker ügyvezető írt a Runner's World című szaklapban.

Azóta, hogy nyilvánosságra kerültek a dokumentumok, sokan mondták azt, hogy rosszabbra számítottak, és úgy tűnik, Salazar csak feszegette a határokat, de technikailag nem doppingolta a sportolóit. Mik voltak a te benyomásaid? Egyeznek a leírtak a tapasztalataiddal? Kiderülhet még más is?

Nem voltam ott, amikor az L-karnitin-infúziókat használták és a kísérleti kezeléseknél sem. Ezekről csak azt követően szereztem tudomást, hogy elhagytam az Oregon Projectet. Érdekes, hogy abban, amiben végül bűnösnek találták, nekem nem volt véleményem, mivel nem voltam ott. A vallomásomban nem volt szó L-karnitinről vagy tesztoszteronkísérletről. Ez valamelyest frusztráló, mert a bizottság csak Steve Magnessnél bizonyította, hogy meghaladta a normális L-karnitin-értéket, aki nem is igazi atléta. Ismételten el kell mondanom, nem gondolom azt, hogy ezzel teljes igazság született, mégis örülök, hogy az USADA legalább eddig eljutott. A nehézséget az jelenti - és ezt a múltban párszor már megpróbáltam leírni -, hogy volt egy valósággal teljesen elérhetetlen belső kör. Benne volt a sportpszichológus Darren Treasure, Alberto és Galen. Ezen kívül volt még egy kör, én annak voltam a tagja. Ezt külsőbb körök vették körbe, de bármennyire is közel voltam, a legbelsőbb körbe nem kerültem be, és Mo Farah megjelenéséig senki nem is tudott. Ezután kiszálltam. Nehéz, mert nincsenek emberek a belső körből, akikről úgy gondolnám, az igazat mondják. Én elmondtam az igazat. Dathan Ritzhenhein [háromszoros olimpikon és korábbi Oregon Project-tag] szintén elmondta a vallomásában, és a külsőbb körökből is sokan örömmel tették meg ugyanezt. A belső körben azonban csak tagadással találkoztunk eddig. Vajon kiderül valaha is az igazság? Nem nagyon bízom benne.

Gyanúsnak kell tekintenünk az Oregon Project jelenlegi és korábbi sportolóit - téged is beleértve? Meg kell kérdőjeleznünk az eredményeket? Hogy gondolod ezt a karriered fényében?

Az egyik dolog, ami hátráltatott abban, hogy beszéljek a jelenségről, épp az a tudat volt, hogy az emberek megkérdőjeleznék az eredményeim tisztaságát. Ez elhallgattat, amikor beálltál a sorba és mindent helyesen csináltál. Nem szeretnéd, hogy az emberek megkérdőjelezzék az eredményeid, vagy hogy bármilyen formában meg kelljen magyaráznod azokat. Ez részben érzelmi kérdés is, mert én tisztában vagyok azzal, mit értem el. Ugyanakkor az a verzió is aggasztott, ha sosem állok ki az ügyben. Ha sosem harcolok az USADA oldalán, ha nem tanúskodok, talán most nem tartanánk ezen a ponton. El kellett engednem, hogy az emberek ítélkezése miatt aggódjak, és azt kellett előtérbe helyeznem, én hogyan ítélem meg saját magamat. A némaság cinkossá tett volna, ebben az esetben a probléma részévé válok, nem a megoldásé. A külvilág reakciója hozzájárul az emberek hallgatásához. Én nem fogok ítélkezni az Oregon Project atlétái felett, kivéve azokat, akiket láttam olyan eszközökhöz nyúlni, amelyeket illegálisnak véltem. A többiekkel szemben nem ítélkezem, mivel pontosan tudom, hogy én tisztán versenyeztem az Oregon Projectnél. Azt is tudom, hogy vannak bizalmi körök, amelynek nem mindenki a részesei. Azt viszont zavarónak tartom, ha az edződ eltiltják négy évre, te pedig még mindig véded őt. Számomra ez sokkal kevésbé lenne megemészthető, valóságos rémálomként élném át, amelytől el kell határolódnom. Szóval a reakció sokkal inkább zavar. Tudom, hogy szeretnénk szankcionálva látni a sportolókat, ujjal mutogatni valamerre, de jelenleg sajnos nem tudhatunk biztosat. Garantálom, hogy voltak tiszta és nem tiszta sportolók, arról viszont fogalmam sincs, kik voltak azok. Az eredményeiket - beleértve az enyémeket is - innentől kezdve meg fogják kérdőjelezni. Igazságos ez? Én sem tudom. Miután rájöttem, milyen helyzetbe kerültem, hónapok alatt távoztam. A többiektől is ez lenne a helyes lépés, a Nike-nak pedig hagynia kellene ezt.

A NOB minden sportolót átvizsgálna, aki a dopping miatt eltiltott edzővel dolgozott | Hosszabbítás

Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke elmondta, arra kérték a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökséget (WADA), hogy világítsák át az összes sportolót, aki a nemrég négy évre eltiltott Alberto Salazarral dolgozott. A NOB-elnök szerint az egész ügy "aggasztó és nagyon súlyos kérdéseket vet fel", amit még a 2020-as olimpia előtt tisztázna.

2020 felé tartunk, és az amerikai csapat két leggyorsabb maratonistáját egész pályafutása során Alberto Salazar edzette. Aggódnunk kellene a sportág rajongójaként?

Ez nagyon nehéz. Egyikükről van a véleményem, a másikukról viszont nincs, mert Hasay csak azt követően érkezett, miután én távoztam. Nincsenek bizonyítékaim, hiszen rengeteg futó tud hozzájuk hasonlóan gyorsan futni. Nehéz feldolgozni, ugyanakkor teljesen megértem, hogy az emberek most mindent meg akarnak kérdőjelezni, amit eddig elértem. Ezzel együtt érdekes kijelenteni, hogy vannak sportolók, akik piszkos eszközökkel játszanak, és mások, akik ugyanolyan jók, vagy még talán jobbak is, mégis tiszták. Megértem, hogy ez az egész gyanús. Tényleg meg. Az edzőjüket megvádolták és elítélték. Ugyanakkor én is ott voltam, és sosem csináltam semmit, ez alapján pedig hogyan ítélkezhetnék más sportolók felett? Igazságtalan lenne, kivéve, ha láttam volna valamit.

Legyőzték a pozitívumok a negatívumokat a botrány kirobbantójaként? Ha újra kellene kezdened az egészet, megtennéd?

Szörnyű volt. Folyamatos küzdelem, versenyek, ahova nem engedtek el, 2015 után elveszítettem egy nagyon komoly szerződést, rengeteg támadást kaptam. A sport legfelsőbb szintjein lévő emberek, akikkel gyakran kellett találkoznom, folyamatosan a pályafutásom tönkretételén dolgoztam a színfalak mögött. Azt kérték másoktól, ne dolgozzanak velem, eltiltottak bizonyos dolgoktól. Szívás. És amilyen kemény volt nekem, az a családomnak is ugyanolyan kemény volt. Ott az a rengeteg komment, hogy csak irigy vagyok, hogy én is doppingoltam, és amikor a családod olvassa ezeket, az minden érintett számára nehéz. Azonban sosem fogom megbánni, mert tisztában vagyok azzal, hogy legbelül úgy éreztem, én is cinkossá válok, ha nem állok ki. Bizonyos értelemben én is bűnös lennék. Egyébként sem bántam volna meg ezt a döntést, de az ítélet és a négy éves eltiltás miatt könnyebben mondom azt, hogy megérte. Bátorítanám az embereket, hogy az USADA-hoz forduljanak, a nyilvánosságot már nem biztos. Utána ugyanis megkérdőjelezik a pályafutásod, nem találsz szponzorokat és eltiltanak bizonyos versenyektől. Jól fogsz aludni és jól érzed majd magad a bőrödben, visszanézve pedig tudni fogod, hogy igazad volt. Ez az ítélet a nem túl kedvező esélyek ellenére született meg. A sportvilág egyik legnagyobb gyártójával és a világ egyik legnagyobb edzőjével mentünk szembe. Megérte.

Milyen lehetőségekről maradtál le a botrányt követően?

Nagy csapást jelentettek a versenyek, mivel akkoriban abból éltem. Elveszítettem egy hat számjegyű szerződést a BBC-adást követően, mert túlzottan botrányos figuraként könyveltek el. Versenyigazgatók és más sportágon belüli emberek nyilvánosan állítottak dolgokat rólam. Rengeteg minden folyt a színfalak mögött, amit a nyilvánosság nem láthatott. Folyamatos találgatás, kiben lehet megbízni, ki játszik a te csapatodban. Ez nagyon személyes.

A Nike eltussolná Salazar atlétáinak gyanús mintáit? | Hosszabbítás

A Nike tagadja, hogy meg akarná akadályozni, hogy Alberto Salazar edzettjeit vizsgálja az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynöksége (USADA). Sőt, azt állítják, hogy ők önkéntesen együtt akartak működni a szervezettel. Szombaton a Der Spiegel című német lap azt állította, hogy a Nike Oregon Project, azaz Salazar csoportjának két tagja, Galen Rupp és Matthew Centrowitz "olyan mintákat adtak, amik felkeltették a doppingellenőrök gyanúját" a 2016-os riói olimpiát megelőzően.

Mit gondolsz azokról a korábbi Oregon Project-atlétákról, akik együttműködtek a nyomozás során, azonban nem álltak ki a nyilvánosság elé azon a módon, ahogyan te tetted?

Megbocsátottam nekik, mert nekem is nagyon nehéz volt. Az életed van terítéken, ezért félsz. Régóta azt éreztem, hogy egy szigeten vagyok, teljesen egyedül, de a háttérben az emberek együttműködtek, mert muszáj volt nekik. Mindent egybevetve jól cselekedtek. Mindenkinek megbocsátottam, mert tudom, mennyire ijesztő és mi forog kockán. Jól cselekedtek, ez a lényeg.

Félsz azoktól a hosszú távú egészségügyi következményektől, amik az Oregon Projectben érintett sportolókat sújthatják, akik engedély nélküli gyógyszereket, kiegészítőket szedtek, vagy megsértették a TUE-szabályokat Salazar irányításával?

Miután elmentem az USADA-hoz és rájöttem, hogy én is gyanúba keveredtem, az volt az egyik legelső dolog, hogy megszereztem az összes orvosi dokumentumomat és laboreredményemet, amit az Oregon Projectnél és korábban készítettek, és a tudósaikkal elemeztettem. Úgy voltam vele, hogy tisztában vagyok az ártatlanságommal, de muszáj, hogy egy szakértő is megerősítse ezt. Csak bátorítani tudom az embereket, hogy gyűjtsék be az orvosi leleteiket, és keressenek valakit, aki átnézi nekik. Keressenek egy olyan orvost, akit nem foglalkoztat az Oregon Project, nem kapnak pénzt a Nike-tól, és valóban megbízható, amit állítanak. Fogalmam sincs, hogy pontosan mit csináltak, de az egyértelmű, hogy vannak olyan eredmények, amelyek aggasztóak.

Megbocsátottál valaha Albertónak?

Az az Alberto, akit én ismertem, halott. Így érzek most. Az az ember, akit én ismertem, sosem hozott volna ilyen szituációba, mint ő. Apaként tekintettem rá, nagyon szerettem, elképesztő volt velem, de úgy érzem, nincs már az az ember. A ma ismert személlyel szemben nincsenek már érzéseim. Egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy lehetne ez a két ember azonos. Ezzel kapcsolatban nagyon érzelmes vagyok. Szeretnék nyitott könyv lenni, de ez egyszerűen elsöpör.

063_509985856.jpg Fotó: Europress/AFP

Milyen egy egészséges edző-tanítvány kapcsolat a te meglátásod szerint?

Ez jó kérdés, mert én mindig erősen támaszkodtam az edzőimre, mivel édesapám korán elhunyt. Mindig férfi edzőim voltak. Valamelyest homályosak voltak a határok, azt hiszem. Albertóval úgy gondolom, hogy egészségtelen volt a viszony, túlzottan is belefolyt a életembe. Jerry Schumacher jobb volt ilyen tekintetben, mert képes voltam nem egyetérteni vele, bár felbosszantani sosem akartam. Azóta visszatértem Mark Wetmore-hoz, aki felnőtt nőként kezel. Megvannak a saját gondolatai és véleménye, amit időnként ütköztetünk. Közös munka. Fontos a bizalom. Nem akarod megkérdőjelezni az edződ, amikor megkér valamire. Bízni kell abban, hogy minden döntésnek megvan a jelentősége. Viszont ha valakinek arról is megvan a véleménye, kivel kellene randiznod vagy kihez kellene férjhez menned, az már igencsak egészségtelennek számít.

Mit tanácsolsz azoknak az egyetemről érkező fiúknak és lányoknak, akik a profi futásban látják a jövőjüket, hova érdemes elmenniük? Van olyan, amiről azt kívánod, bárcsak tudtál volna?

Csak akkor tudtam meg valamit az Athletics Westről, amikor már régóta profi voltam. Megérdemeljük, hogy tudjunk ezekről, amikor meghozzuk a döntést, kikkel társulunk. Nehezen hiszem el, hogy bárki, aki elment 2015 után az Oregon Projecthez, nem tudott arról, mi zajlik ott, mert mindenhol megjelent. Ez a generáció jártas a közösségi médiában, használják a FloTracket és egyebeket. Talán hittek Salazarban, hiszen éveken át én is így voltam ezzel. Talán azt mondták nekik, ez egyáltalán nem nagy dolog, és ők elhitték. Én azonban azt tanácsolom, hogy ne társuljanak olyanokkal, akik gyanúba keveredtek, mert az összes eredményük, amelyekért keményen dolgoztak, megkérdőjeleződnek. Nincs olyan edző vagy program, ami megérné.

Az ügynökök, akik segítik az egyetemről érkező sportolókat, tisztában vannak a programok és edzők hírnevével. Mit árul ez el róluk?

Szégyenteljes. Ők is legalább annyira részesei a problémának. Igazán egészségtelen helyzetekbe lökik ezeket a fiatalokat. Ugyanez igaz a Nike-ra is. Albertót 2017-ben hivatalosan is vád alá helyezték, mégis készítettek fel sportolókat ilyen módon. Bizonytalan helyzetbe hozzák ezzel a sportolókat. És miért is? Pénzért? Azért hozzák az atlétákat az ügynökök ezekbe a helyzetekbe, hogy még nagyobb szeletet kapjanak a tortából? Ez egyszerűen undorító és ideje lenne felelősséget vállalniuk. Valódi hús-vér emberekként kell gondolniuk az atlétákra, nem pedig bábokként és pénzcsapként. Ezek a srácok fiatalok, így még nincsenek ezekkel tisztában. Azért fizetnek másoknak, hogy segítsenek nekik meghozni a helyes döntést.

Hassant, a női 10 000-es bajnokot sokkolta Salazar eltiltása | Hosszabbítás

Sifan Hassant, a dohai atlétikai világbajnokság női 10 000 méteres számának bajnokát sokkolta edzője, Alberto Salazar négy évre szóló eltiltása, és bizonytalannak érzi felkészülését a tokiói olimpiára. Salazart hétfőn büntette meg súlyosan az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynöksége (USADA), mert vizsgálata szerint a szakember - Jeffrey Brown endokrinológussal szövetkezve - doppingolásra vette rá tanítványait az általa vezetett Nike Oregon Projekt (NOP) keretében.

Az Oregon Project atlétájaként lettél világbajnoki ezüstérmes és olimpikon. Ha utólag vissza kell gondolnod a pályafutásodra, annak második szakaszával együtt, hogyan fogod összességében értékelni?

Büszke vagyok az ezüstömre. Akkoriban még más volt ez a csoport, mert még nem zajlott le ez a mentalitásváltás. Ez vitte is előre az amerikai hosszútávfutást, azóta folyamatosan nyertünk érmeket. Büszke vagyok a múltamra és az elvégzett munkára. Arra is büszke vagyok, hogy 2011 áprilisában olyat tettem, ami egyébként kényelmetlen volt a számomra, és a világbajnokság végén távoztam az Oregon Projectről. Az volt a lehető leggyorsabb módja, hogy elszabadulhattam. Arra is büszke vagyok, hogy rengeteg szart és bosszúságot kellett átélnem amiért elmondtam az igazat. Vicces, hogy így működik az élet. Amikor megnyertem az érmet, azt gondoltam, hogy milyen erős vagyok. Egyben maradtam, használtam a mentális erőmet és odarúgtam, amikor oda kellett rúgni. 12 évvel később viszont már úgy gondolom, akkoriban még semmit sem tudtam az erőről. Visszahúzódó ember vagyok, még pizzát sem tudok telefonon keresztül rendelni. Így az a tény, hogy elmondtam az igazságot, ami segített elítélni a sportvilág egyik leghatalmasabb emberét, őrület. Nem vagyok tökéletes, követtem el hibákat az életemben, de büszke vagyok arra, ahogyan ezt elviseltem. Mindig azt tettem, amit épp helyesnek éreztem. 

Mi a következő? Felszabadultnak érzed magad, miután sikerült mindezt magad mögött hagyni?

Nyugalmat érzek. Sosem bántam meg, amit tettem, de az elmúlt nyolc évben beférkőzött az életünkbe és stressz alatt tartott minket. Figyelmeztetett az USADA, hogy az ítéletet valószínűleg fellebbezés követi, ez tehát nem lepett meg. Tudom, hogy nekünk van igazunk, és mi az igazat is mondtuk. Amiatt nem tudok igazán aggódni, hogy a többiek mit gondoltak. Ha ezt tettem volna, most egészen biztosan nem beszélgetnék veled. Vélhetően még mindig a Nike sportolója lennék, vagy legalábbis a Nike-val dolgoznék. Nem foglalkozom a védelemmel sem. Csak azzal, hogy a családom és azok az emberek, akik hittek bennem, megbékélhetnek. Visszatértem a korábbi szintemhez, következik egy 50 kilométeres verseny, ami miatt nagyon izgatott vagyok. Túlléptem a rettegésen, mostanra úgy érzem, élvezem azt az ajándékot, amit az élet adott. A futáshoz nem kell a ranglista, csak a sport szeretete és az élmény. Engem nehéz időszakon segített át, most pedig képes vagyok ismét átélni és élvezni.

Van esetleg valami, amit nem kérdeztünk meg, de szívesen elmondanál?

Csak annyit, hogy nincs bennem keserűség. Bár azt érzem, hogy az Oregon Project mostani atlétái kemény döntések előtt állnak, átérzem a helyzetüket. Viszont azt gondolom, meg kell hozniuk ezeket a nehéz döntéseket.

via womensrunning

Hozzászólások