Atlétika - Az Európa-bajnok tízezres hatodik olimpiájára készül 46 évesen
Az Európa-bajnok tízezres hatodik olimpiájára készül 46 évesen
Fotó: Europress/AFP

Az Európa-bajnok tízezres hatodik olimpiájára készül 46 évesen

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/12/10 17:18
Jo Pavey, a 10,000 méter korábbi Európa-bajnoka és világbajnoki bronzérmese szeptemberben lett 46 éves. A hölgyek életkoráról ugyan nem illendő beszélni, ám talán kivételt lehet tenni akkor, ha az illető már a hatodik olimpiáját tervezi. A hosszútávfutó egy nemrégiben készült interjúban mesélt egyebek mellett a pályafutása kezdetéről, a II. Erzsébet királynővel való találkozásáról, és arról, hogy sprintelik őt le a gyerekei.

Egészen hihetetlen dolog a számomra, hogy 46 évesen még mindig versenyzem. Emlékszem, amikor London 2005-ben megkapta a 2012-es nyári olimpia rendezési jogát, azt gondoltam magamban, 'Milyen kár, hogy addigra én már rég abbahagyom a versenyzést.' Erre tessék, most azt tervezem, hogy teljes gőzzel nekivágok a 2020-as tokiói játékokra való felkészülésnek, ami összességében már a hatodik olimpiám lenne. Rendkívül motivált vagyok, minden azon múlik, hogy a testem bírja-e majd a strapát.

Csak az egyetem után vált világossá a számomra, hogy nemzetközi szintű atléta lehet belőlem. Nyertem angol fősulis versenyeket, de közel sem voltam olyan gyors, mint a felnőtt versenyzők. Emlékszem, ahogy néztem őket a tévében, és magamban azon tűnődtem, vajon hogy futhatnak ilyen elképesztő gyorsan.

A férjem az edzőm. Az Exeter Harriers nevű atlétikai klubban találkoztunk. Ekkoriban én Bath-ban dolgoztam fizioterapeutaként. Szégyelltem volna azt mondani a kollégáimnak, hogy én akkor most profi atlétának állok, így aztán az edzőtáboraimat túrázós kirándulásoknak álcáztuk. Felfutottam egy dombra Sydney-ben, aztán meg le egy vulkánról Hawaii-n, így aztán mire hazaértünk kicsit rozsdásnak éreztem magam pályán. Ettől függetlenül azért elődöntőt tudtam futni az 1997-es athéni világbajnokságon. 

Szerencsére versenyen még soha nem jött rám a nagy dolog. Futóként amúgy megszokja az ember, hogy néha egy fa vagy egy bokor mögé kell bújnia, ha edzés közben rájön a szapora. Ez olyankor van, ha reggelire valami olyat eszik, ami kicsit megzavarhatja az emésztését, esetleg az esti curry az, ami gondot okoz. Persze egy nagy verseny előtt az ember kínosan ügyel arra, hogy mit, mikor és mennyit eszik. 

A Nike befagyasztotta a szerződésem, amikor terhes lettem. Ezt követően azért megjelentem párszor nyilvánosan az ő cuccaikban, hátha lesz még a dologból valami. Akkoriban erre ők rá se hederítettek. Ez nem volt épp a legjobb üzenet a női atléták számára.

pavey2.jpg Fotó: Europress/AFP

Jó volt hallani, hogy a Great North Run-on, a Newcastle-ben hagyományosan megrendezett félmaratonon az idén gender-semleges futó is rajthoz állt. Az a probléma a világbajnokságokon, hogy ha egy transgender sportoló a nők között indul, nyilvánvaló fizikai előnyben van. A sportnak mindenki számára meg kellene adni a lehetőséget a versenyzésre, de olimpiai keretek között ez rettentő nehéz ügy.

Találkoztam néhányszor a királynővel, először a 2000-es sydney-i olimpiát követően. Meg kell mondjam, kifejezetten bőkezűek voltak az italokkal a palotában. Nem hagyták, hogy szomjazzunk. Így aztán, mire végre odajutottam, hogy beszélhettem vele, azt találtam neki mondani: 'Milyen bájos háza van Önnek!'. Ő nagyon kedves volt és viccesnek találta ezt. 

A gyerekeim simán lefutnak engem, ha mondjuk egy 10 méteres távról van szó. Pillanatok alatt képesek álló helyzetből sprintelni, akár bemelegítés nélkül is. A fiam, Jacob 10 éves, a lányom, Emily 6. Megindulnak, én meg kétségbeesetten próbálom utolérni őket. Hosszabb távon azért még én győznék. Legalábbis remélem. 

The Guardian

Hozzászólások