Atlétika - A csúcsról a pokolba és vissza: a tíz legnagyobb visszatérés – 1. rész
A csúcsról a pokolba és vissza: a tíz legnagyobb visszatérés – 1. rész
Fotó: Europress/AFP

A csúcsról a pokolba és vissza: a tíz legnagyobb visszatérés – 1. rész

Soós PéterSoós Péter
2020/09/28 16:19
Az atlétikai élet is lassan visszatér a régi kerékvágásba, de a sportág nagyjait sosem kellett félteni az ismételt formába lendüléstől, még ha sokszor rögös út is vezetett az újabb sikerekig. Lehet szó visszavonulásról, sérülésről, járványról, betegségről vagy „szimpla” formahanyatlásról, számos fantasztikus comebacket láthattunk az elmúlt évtizedek során. Ezekből szemezgettünk a Nemzetközi Atlétikai Szövetség összeállításának segítségével, a koronavírus miatti hosszú leállás apropóján. 

World Athletics honlapja Elizabeth Alyse „Betty” Cuthberttel indítja a sort. Az ausztrálok akkor mindössze 18 éves tehetsége az 1956-os melbourne-i olimpián triplázással érdemelte ki az „arany lány” becenevet: 100 és 200 méteren, valamint a 4x100-as váltóval is aranyérmet szerzett a hazai közönség előtt. Az elkövetkező években világcsúcsot állított fel 100, 220 és 440 yardon, illetve 60 és 200 méteren.

Az 1960-as római játékokon aztán szertefoszlani tűntek az álmai: sérülés miatt feladta a 100 méteres síkfutás negyeddöntőjét, nem sokkal később pedig bejelentette visszavonulását. Alig múlt akkor 22 éves… 

Nem tartott azonban sokáig Betty Cuthbert távolléte az atlétikapályáktól, az 1962-es, Perthben rendezett Brit Nemzetközösségi Játékokon aranyat nyert 4x100-on az ausztrál váltóval, így újra fókuszba kerülhetett az olimpia – a ’64-es tokiói.

Hiába a vírusjárvány, atlétáink remek eredményekkel készülnek az újrakezdésre | Eurosport

Négy hónap szünet után lassan újraindul az élet az atlétika világában is. Magyarországon és más helyeken gyorsabban, de komoly óvintézkedések mellett. A nagy nemzetközi versenyekre azonban még várnunk kell - legalább augusztusig. Az már korán (január végén) kiderült, hogy a fedettpályás világbajnokságot nem lehet megtartani, hiszen éppen a kínai Nankingban rendezték volna meg, abban az országban, ahol kitört a koronavírus 2019 végén.

Azzal a versennyel ért fel végleg a csúcsra és lett halhatatlan: 52.01-es olimpiai rekorddal győzött 400-on, és máig ő az egyedüli atléta, aki 100-on, 200-on és 400-on is olimpiai bajnok lett.

Betegségek után tért vissza a World Athletics elnöke

Sebastian Coe-t minden idők egyik legjobb középtávfutójaként emlegetik – nem érdemtelenül, máig felejthetetlen első, 1980-as olimpiai győzelme (Moszkva) 1500-on. Ráadásul 800-on számított fő esélyesnek, de honfitársával, Steve Ovettel „felcserélték” az aranyakat – riválisa nyert végül a rövidebb távon, hiába az 1500 volt az ő fő száma.

Két évvel győzelme után azonban egy fertőző betegség érte utol, mononukleózist diagnosztizáltak nála, majd a következő évben toxoplazmózis miatt kényszerült kihagyni a helsinki világbajnokságot. Elmondása szerint ez volt pályafutása legnehezebb éve, sokan kételkedtek is benne, hogy a kórházba ki-beköltözéssel tarkított hosszú hónapok után képes lesz-e megvédeni címét 1984-ben, Los Angelesben. 

Sikerült, méghozzá 3:32.53-as olimpiai csúccsal! Ráadásul 1500-on elsőként (és máig egyedüliként) nyert két egymást követő olimpián, így csattanós választ adott a kétkedőknek a World Athletics jelenlegi elnöke.

A tízpróbázó Dan O’Brien koronázásra érkezett volna 1992-ben Barcelonába, miután az előző évben vb-címet nyert Tokióban – ha bekerült volna az olimpiai csapatba. A személyes tragédiát az okozta, hogy a válogatón képtelen volt érvényes kísérletre 4.80 méteren rúdugrásban, ez pedig nulla pontot jelentett neki ebben a számban.

Az egyesült államokbeli sportoló teljesen összetört, de hamar összekapta magát, az olimpia után, szeptemberben „összehozott” egy 8891-es világrekordot a franciaországi Talence-ben rendezett versenyen. 1993-ban és ’95-ben újra világbajnok lett, majd következett Atlanta. A krach nem ütött be újra a portlandi tízpróbázónál, a versenyt végig uralva, 8824-vel lett olimpiai bajnok.

Nem csak olimpián csodás a visszatérés 

Paula Radcliffe 2002-ben átfogalmazta, amit a női maratoniról gondoltak addig a szakemberek. A londoni debütáló versenyén minden idők második legjobb idejével (2:18:55) tette le a névjegyét, majd még abban az évben 2:17:18-re javította a világcsúcsot Chicago utcáin. Visszatérve a brit fővárosba megvédte címét, átírta saját rekordját (2:15:25), melyet csak tavaly októberben döntött meg a kenyai Brigid Kosgei.

atletika-visszateres-paula-radcliffe.jpgFotó: Europress/AFP

Az angol futó így a 2004-es athéni olimpia topfavoritja volt, egészen két héttel a játékok rajtjáig, akkor ugyanis megsérült. Végül elindult a versenyen, de 36 kilométer után feladta a küzdelmet: a gyulladáscsökkentők szedése ráment a gyomrára, semmi ereje nem volt, így nagy fájdalmak és könnyek közt mondott le álmáról. Egy évre rá ő is hangzatos választ adott kritikusainak, 2:20:57-vel nyert Helsinkiben vb-t.

A dominikai Félix Sánchez nyolc évet várt második olimpiai bajnoki címére, az út számára is rögös volt a hihetetlen indulás után. 2001 és 2004 között 43 (!) versenyen nem talált legyőzőre 400 gáton, közte két vb-n (2001, Edmonton és 2003 Párizs), valamint az athéni olimpián sem tudták megverni. A sikereket követően neki is a sérülések tettek be, éveken keresztül nem tudta visszanyerni formáját.

Világranglista-hetedikként ment neki a londoni olimpiának, így nem sokan tettek volna a sikerére. Azonban ahogy fenti kollégái, ő is jött a cáfolattal, futamról futamra javult, a legjobb idővel került döntőbe, hogy végül 47.63-mal elsőként a célba érve az ő nyakába akasszák az aranyat. 35 évesen a táv legidősebb olimpiai bajnoka lett, és nyolc év óta a legjobb idejét futotta. A csattanó? Századra pontosan annyit, mint Görögországban.

Folytatjuk.

Hozzászólások