Atlétika - A csúcsról a pokolba és vissza: a tíz legnagyobb visszatérés – 2. rész
A csúcsról a pokolba és vissza: a tíz legnagyobb visszatérés – 2. rész
Fotó: Europress/AFP

A csúcsról a pokolba és vissza: a tíz legnagyobb visszatérés – 2. rész

Soós PéterSoós Péter
2020/09/29 17:14
Az atlétikai élet is lassan visszatér a régi kerékvágásba, de a sportág nagyjait sosem kellett félteni az ismételt formába lendüléstől, még ha sokszor rögös út is vezetett az újabb sikerekig. Lehet szó visszavonulásról, sérülésről, járványról, betegségről vagy „egyszerű" formahanyatlásról, számos fantasztikus comebacket láthattunk az elmúlt évtizedek során. Ezekből szemezgettünk a Nemzetközi Atlétikai Szövetség összeállítása segítségével a koronavírus miatti hosszú leállás apropóján.

Az első részben Betty Cuthbert, Sebastian Coe, Dan O’Brien, Paula Radcliffe és Félix Sánchez erőn felüli visszatérését ismerhettük meg, most pedig a legfrissebbekkel, a legutóbbi évtized atlétáival folytatjuk.

Az Amerikai Egyesült Államok újkori hármasugró csillaga, Christian Taylor parádés 2011-es és 2012-es évet produkált, vb- és olimpiai bajnoki címet nyert. A következő évben jött a formahanyatlás, térdsérülés, formakeresés Bermuda-háromszöge, a vébén is csak negyedik lett Moszkvában. Ekkor drasztikus lépésre szánta el magát: megcserélte az elugró lábát. Gyakorlatilag újra kellett tanulnia a számot, de egyenletesen fejlődött a 2014-es szezonban, sőt a Gyémánt Ligát is megnyerte.

2015-ben aztán igazán nagyot robbantott: Dohában először jutott 18 méter fölé (18.04), majd ezt Lausanne-ban két centivel túlszárnyalta. Az igazán nagy ugrás pedig még csak ezután jött! A pekingi világbajnokságon, az utolsó kísérleténél 18.21-ig repült, ezzel minden idők második legjobb eredményét és – természetesen – aranyérmet érve el. A hab a tortán pedig Rio de Janeiro-ban az olimpia bajnoki cím megvédése volt. Ezzel ő lett az első ugróatléta, aki „mindkét lábbal” nyert vb-t és olimpiát.

Térd- és bokasérülés is lehet Nemezis

Szinte legyőzhetetlen volt 2010 és 2012 között 800 méteren David Rudisha, aki két év alatt három világcsúcsot állított fel. A harmadikat a londoni olimpián futotta, az 1:40.91-es rekorddal záruló két kört sokan a történelem legnagyszerűbb futásának tartják.

Rudisha Rióban is nyert |Rudisha Rióban is nyert |Fotó: Europress/AFP

2013-ban térdsérülés miatt elvesztette „szupererejét”, és idő előtt kénytelen volt befejezni a szezont. A következő évben is küzdött a formájával, második lett Botswanában a Nemzetközösségi játékokon. 2015-ben, amikor már mindenki kételkedett benne, remekül felépített, taktikus futással világbajnok lett Pekingben: az első, „sétatempós”, 54 másodperces kör után, 250 méterrel a cél előtt begyújtotta a rakétákat és senki nem tudta megakadályozni újabb vb-győzelmét.

A katari Mutaz Barshim, „a modern kor legstílusosabb magasugrója” sérülése után visszatérve hazájában védte meg világbajnoki aranyát. Kétség nem férhetett a kétszeres olimpiai érmes képességeihez, aki 2014-ben, Brüsszelben minden idők második legjobb eredményét abszolválta 2.43 méterrel.

2018-ban, egy évvel a vb előtt bokaműtéten esett át, majd a hazai verseny előtt a legjobb eredménye 2.27 volt. Nem voltak tehát jók az előjelek... A dohai közönség azonban olyan erőt adott neki, hogy meg sem állt 2.37-ig, így otthon is felért a szakág csúcsára.

Visszatérés anyaként

Allyson Felix szülés után szerezte meg tizenharmadik vb-címét, ami önmagában is elképesztő teljesítmény. Kevés címet tudunk megnevezni, amit nem ért el az egyesült államokbeli sprinter: tiniként lett világbajnok 2005-ben 200 méteren, ezt követte további tizenegy (200, 400, 4x100 és 4x400 méteren), illetve hat olimpiai arany, amikor azt mondta, „állj!” és a családalapítás mellett döntött. 2018 novemberében adott életet kislányának, Camrynnek.

a-felix.jpgFotó: Europress/AFP

A szülést követően mindössze nyolc hónap után már a versenypályán volt, bekerült az USA dohai vb-re utazó csapatába és történelmet írt. Első lett a 4*400-as váltóval, 13. világbajnoki sikerét elkönyvelve (ebből egy fedett pályán, ugyancsak Dohában), mellyel megelőzte az addigi társrekorder Usain Boltot, akinek 11 van szabadtéren.

Egyszerű dolgunk van, ha az elmúlt évtized legjobb női sprinterét keressük: a jamaikai Shelly-Ann Fraser-Pryce 2008-ban és 2012-ben egy-egy olimpiai, 2009 és 2015 között pedig három világbajnoki címet nyert 100-on. (Közben begyűjtött egy aranyat 2013-ban 200 méteren is.)

2016-ban azonban letaszították a trónról, „csak” harmadik lett, majd ő is a gyermekvállalás mellett döntött, és a következő évben megszületett fia, Zyon. 2018-ban visszatért, tizedik volt a világranglistán holtversenyben, de 2019-ben már a régi Shelly-Annt láthattuk. 10.73-mal lett nemzeti bajnok (három ezreddel elmaradva egyéni csúcsától), ezen kívül még kétszer produkált 10.8 alatti eredményt. A dohai vébén, 32 évesen 10.71-gyel újra a szám királynője lett, tíz évvel első vb-aranya után, megkoronázva ezzel kivételes pályafutását.

Hozzászólások