Atlétika - A változás szele
A változás szele

A változás szele


2014/09/10 11:04

A Scorpions együttes a kelet-európai rendszerváltás idején írott legendás Wind of change című száma jutott eszembe Michael Johnson nyilatkozata kapcsán. A négyszeres olimpiai bajnok futó ugyanis meglehetősen érdekes, saját sportága jövőjéért aggódó nyilatkozatot tett a napokban. "Van miért aggódni az atlétikában és ez a kérdéskör már jó ideje terítéken van. Nem tudom eldönteni, hogy szerencsés vagy szerencsétlen dolog, hogy az atlétika még mindig az elsőszámú sportága a nyári olimpiáknak. Olyan szempontból biztosan nem jó, hogy a sportág vezetői nyugodtan dőlnek hátra, ami nem biztos, hogy előre mutat" - nyilatkozta az atlantai olimpián a 200-400-as kettős győzelmet véghez vivő amerikai futó egy manchesteri sportfórumon.

"Nem vagyok benne biztos, hogy az atlétika ma is ilyen formában létezne, ha nem lenne ennyire kiemelt helye az olimpiai programban" - tette hozzá a 46 éves Johnson. Az amerikai ezzel a gondolatmenettel csatlakozott a brit távolugró olimpiai bajnok Greg Rutherford korábbi véleményéhez, aki szerint meg kellene találni a helyes egyensúlyt a tradíciók védelme és a modern kori innovációk alkalmazása között.

"A négyórás versenyek túl hosszúak, túl sok ezekben az üresjárat. Bevezethetnénk, hogy az ugró és dobó versenyszámokban csökkentjük a kísérletek számát. Ha egy rúdugrónak mondjuk összesen öt kísérlete lehetne, akkor sokkal többet kellene taktikázni, ami érdekesebbé tenné a versenyt. Például gerelyhajításban lehetne olyan módosítás, hogy aki egy sorozat után nincsen benne az első hatban, annak egy további kísérletét törlik, aki pedig vezet, az plusz egy dobási lehetőséget kap. A tízpróba futó részében bevezetném az északi összetettből ismert Gundersen módszert, vagyis a sportolók a záró 1500 métert már az addigi pontszámaik alapján hendikep indítással kezdenék. Lehetne atlétikában is vegyes váltó, mint az úszóknál, ahol a nemek elosztását nem kell előre rögzíteni. Számtalan lehetőségünk lenne az izgalmak fokozására, de a döntés a nemzetközi szövetség kezében van." - nyilatkozta a német szövetség korábbi vezetője, Helmut Digel, aki a biatlont és a röplabdát emelte ki, mint két olyan sportágat, amely az elmúlt években sikerrel mozdult el a közönség kiszolgálásának irányába.

És hogy pontosan mire is gondolnak az egykori és mai élversenyzők? A sportág egyre nehezebben adható el és nehezen szerez magának új rajongókat. "Nem vonzunk be új szurkolókat, míg mondjuk a labdarúgás hihetetlen mértékben nyeri meg magának az Egyesült Államokban a fiatalokat. Az atlétika nem változik, így nem kelti fel a fiatalok érdeklődését. A mi sportágunk nagyon összetett, ezért nehezebben érthető" - zárja mondandóját Johnson. A "mi legyen az atlétikával?" kérdéskör kétségtelenül régóta napirenden van, a csökkenő nézőszámok (ld. a tavalyi moszkvai vb és az idei zürichi Eb is) mutatják, hogy az érdeklődés fenntartásához valóban kellene tenni valamit. Avagy a változás szele fújdogál...

Hozzászólások