Dopping - Áttörés jöhet a vérdopping kimutatásában
Áttörés jöhet a vérdopping kimutatásában
Fotó: Europress/AFP

Áttörés jöhet a vérdopping kimutatásában

Pintér LászlóPintér László
2020/08/01 14:11
A vértranszfúzió a tiltott teljesítményfokozás egyik leghatékonyabb és legnehezebben kimutatható fajtája. Az egykori svéd biatlon olimpikon, Anders Mannelqvist cége, a Pro Test Diagnostics most kifejlesztett egy olyan tesztelési eljárást, amellyel a transzfúzió egyértelműen bizonyítható.

A vérdopping évtizedek óta jelen van az állóképességi sportokban. A vértranszfúziós úton történő teljesítménynövelésről már a második világháború után készültek tanulmányok, de akkor még nem az élsport számára, hanem katonai célokra. Később azonban a sportolók által történő használt miatt vált világszerte ismertté.

A vérdopping a sportban már fél évszázada jelen van

A 60-as évek sztárkerékpárosa, az ötszörös Tour de France-győztes francia Jacques Anquetil nyíltan vállalta a teljesítményfokozó szerek használatát. Az ő fegyvertárában csak az egyik eszköz volt a saját magától levett, majd ózonnal kezelt vér visszaömlesztése. Nagyjából erre az időszakra tehető a doppingellenes harc kezdete, miután a különböző szerek közvetve egyre több sportoló halálát okozták.

Az 1970-es években már az olimpiákon is egyre többször volt beszédtéma a vértranszfúzió. Ekkor még csak a mesterséges szerek alkalmazását tiltották, a vérdopping nem volt tiltólistán.

Bár a kerékpársport és az atlétika egyfajta globális bűnbak szerepbe kényszerült a doppingolás kapcsán, kár lenne azt gondolni, hogy más, állóképességet és gyors regenerációt igénylő sportokban ne lenne ugyanolyan mértékben jelen a dopping. Foci, tenisz, kézilabda, ökölvívás, NFL, kosárlabda - a sort lehetne folytatni. Erősen képmutatásnak tűnik a bringásokkal vagy az atlétákkal elvitetni a balhét. A nagyobb bizniszt jelentő sportágak azonban mindig is hatékonyan tudtak fellépni a kontroll ellen.

Show must go on, ahogy a dakota közmondás tartja.

A vértranszfúzió a 90-es és 2000-es években ismét a kerékpársport kapcsán került címlapokra. A 98-as Festina-botrány még a vér oxigénfelvevő képességét mesterséges szerrel növelő EPO használatáról szólt, Lance Armstrong és a US Postal gyakorlatában azonban már keményen jelen volt a vérátömlesztés. Egészen hajmeresztő történetek kerültek napvilágra a buszban zajló vérátömlesztésekről, de nem csak velük kapcsolatban. Keringenek olyan sztorik versenyzőkről, ahol valaki más vérét saját magának adta be házi körülmények között, amelybe majdnem belehalt.

Mindezek csúcsa a 2019-es seefeldi sífutó világbajnokság volt, ahol egy rendőrségi razzia eredményeként egy egész hálózatot sikerült felgöngyölíteni. A razzia során tetten értek egy osztrák sífutót, Max Haukét, aki éppen egy zsák vért ömlesztett magának vissza. Az egyik "jóindulatú" rendőr fotót készített róla és feltöltötte a közösségi médiába. Ennél megalázóbb dolog kevés létezik, a doppingvétségért kapott büntetés ezek után már nyári pikniknek tűnhet számára. A szálakat egy német orvos, Mark Schmidt mozgatta, aki vallomása szerint a sífutókon kívül kerékpárosokkal, labdarúgókkal és úszókkal is kapcsolatban állt. Lekapcsolásához a korábban a szocsi olimpián megbukott Johannes Dürr sífutó vallomása vezetett.

043_APAPD_20140209_PD12645.jpg Fotó: Europress/AFP

Mire jó a vértranszfúzió?

Vértranszfúzióból kétféle létezik: az autológ, amikor a saját vérét kapja vissza a sportoló, és a homológ, amikor másik (természetesen szerológiailag stimmelő) sportolóét. Az eljárás lényege mindkét esetben a természetes akklimatizációs folyamat kihasználása, annak elnyújtása transzfúzió segítségével. A sportoló magaslati edzőtáborba vonul, ahol az oxigénhiányos környezet miatt a szervezete extra vörösvértesteket termel, hogy a vér több oxigént tudjon szállítani. A hegymászók ugyanezt a módszert alkalmazzák az 5000 méter feletti csúcsok mászásakor. Az akklimatizáció természetes úton heteket vesz igénybe. Az akklimatizáció után tengerszintre visszatérve a vérben néhány hét alatt visszaáll az eredeti vörösvérsejt-mennyiség, az akklimatizáció elveszik. Ha azonban a még magas vörösvérttest-tartalmú vért időben leveszik és betárazzák, azt utólag visszaadva növelni lehet a vér oxigénszállító képességét. Hasonló hatása van az EPO-nak is, de annak kimutatása az elmúlt évtizedben rengeteget fejlődött, így valószínűleg sokan mozdultak el a transzfúzió irányába.

A transzfúzió során 1-4 egységnyi vért vesznek le (1 egység=450 ml), rendszerint jó pár héttel a verseny előtt. A vért centrifugázzák, mely során a plazma különválik a főleg vörösvérsejteket tartalmazó sejtes elemektől. A plazmát rögtön visszatáplálják, a vörösvértesteket pedig hűtve (+4 fokon) vagy fagyasztva (mínusz 80 fokon) eltárazzák. A fagyasztásos módszer a jobb állagmegőrző, így maximum 15% a tárolás során fellépő veszteség, míg a hűtés esetében akár 40% is lehet, De még a maximális veszteséggel kalkulálva is komoly teljesítménynövelés érhető el a visszaadott vér alkalmazásával.

A svéd Expressen újságnak adott interjújában Mannelqvist kiemelte, hogy a fentebb említett Max Hauke elmondása szerint a doppingolásnak köszönhetően 15 km-en 40 másodperccel gyorsabb időre volt képes. A hatás annyira látványos volt, hogy a világbajnokság előtt az egyik versenyen szándékosan  futott lassabban, nehogy feltűnjön a teljesítménye.

043_APAPD_20190304_PD9728.jpg Fotó: Europress/AFP

Ráadásul, hiába a biológiai útlevél, a vértranszfúzióval simán kijátszható a rendszer, és bizonyíthatatlan a doppingolás. 2008-2018 között egyetlen sportolót sem tiltottak el autológ vérdopping miatt.

Ez azonban hamarosan megváltozhat.

Mannelqvisték 14 éve tartó kutatás eredményeként ugyanis megtalálták a gyenge pontot. Az eljárásukkal a mélyhűtés alatt a vörösvértest állományban a citoszolikus RBC-peptidekben végbement változásokat tudják kimutatni. Ezek a változások normális magaslati edzőtábor, vagy természetes edzés során nem mennek végbe, így egyértelműen a vértranszfúzióra utalnak. A hatások két héttel a transzfúzió után is kimutathatók. A cég már legyártotta az első tesztkészleteket is.

A WADA engedélyezésére várnak

Nos, a módszer megvan, de hogyan tovább? Jelenleg több WADA-laborban, Oslóban, Stockholmban és Párizsban is vizsgálják a tesztelési módszert. Svéd lapoknak nyilatkozva a kutatást vezető Christer Malm elmondta, hogy a WADA-laborok először jelentést fognak írni, miután kiértékelik a vizsgálatukat. Erre várhatóan még az idei év vége előtt sor kerülhet. Ezután a WADA montreali központja fogja jóváhagyni az eljárást. "Már nagyon közel vagyunk" - mondta Malm. Így akár már a 2022-es téli olimpia előtt élesíthetik a módszert.

„Beszéltünk a síszövetséggel, a biatlon szövetséggel, a kerékpársport szövetséggel és az atlétika szövetséggel is. Mindannyian komoly érdeklődést mutattak, hiszen a vértranszfúzió eddig szinte kimutathatatlan volt" - meséli Mannelqvist. „A rendőrség közreműködése nélkül a Mark Schmidt-féle vonalat soha nem derítettük volna fel. Akkor az érintett sportolók továbbra is érintetlenül, doppingolva versenyezhetnének."

Vélhetően elég sokan fognak nyugtalanabbul aludni, miután ez a hír bejárja a világot. Ha pedig a WADA is engedélyezi, akkor még többen.

via XC-Ski.de


Hozzászólások