Ráúszás - Szétizgulta az Eb-döntőt az aranyat érő védést produkáló pólókapus, az FTC-vel már mindent megnyerő Vogel Soma
Szétizgulta az Eb-döntőt az aranyat érő védést produkáló pólókapus, az FTC-vel már mindent megnyerő Vogel Soma
Fotó: Kovács Anikó/MVLSZ

Szétizgulta az Eb-döntőt az aranyat érő védést produkáló pólókapus, az FTC-vel már mindent megnyerő Vogel Soma

Takács MártonTakács Márton
2020/02/10 10:10
22 éves korára már Bajnokok Ligája-győztes, kétszeres Euro-kupa-aranyérmes, kétszeres Európai Szuperkupa-győztes, kétszeres magyar bajnok és kétszeres Magyar Kupa-győztes a Ferencvárossal, a magyar vízilabda-válogatottal pedig Európa-bajnok, Világkupa- és Európa-kupa-aranyérmes. Az ő védése jelentett Eb-aranyérmet a férfi vízilabda-válogatott számára a januári budapesti kontinenstornán. Vogel Somával arról beszélgettünk, hogyan lett belőle egyáltalán vízilabdázó és kapus, hogyan élte meg a Fradival és a válogatottal elért sok sikert ilyen fiatalon, hogy mely kapusok a kedvencei, milyen volt számára ez az Eb, mire emlékszik a büntetőpárbajból, hogyan készül a szezon hátralévő részére és a tokiói olimpiára.

Édesapád, Vogel Zsolt az 1990-es évek legendás BEK-győztes Újpestjében játszott, majd 2000-ben tagja volt a Ferencváros bajnokcsapatának is. Testvéreddel, a Vasasban pólózó Simonnal nálatok is egyértelmű volt, hogy sportolók, vízilabdázók lesztek? 
Volt családi nyomás, de csak egészséges szintig. Szinte csak annyi, hogy a szülő odafigyel a gyerek egészségére, és arra, hogy menjen sportolni. Abszolút ránk volt bízva, hogy élvezzük-e, vagy sem, szeretjük-e csinálni, vagy sem. Én egyébként utáltam, amikor elkezdtem úszni. Ötéves lesz a kisöcsém februárban, édesapám szerint Matyi egy az egyben olyan, mint én, nem szeret bemenni a vízbe, nem szeret edzeni, de ha van kedve, akkor tudja jól csinálni. És akkor legalább olyan jó, mint a többiek. Nekem is volt érzékem hozzá, jött zsigerből, itt kezdtünk a Fradiban. Emlékszem olyan történetekre, hogy alsós koromban bemondták a hangosbemondón, hogy „Vogel Soma, várnak a portán!”, én meg tudtam, ez azt jelenti, hogy mennem kell edzésre. Én viszont inkább tovább maradtam focizni, nem vettem tudomásul, hogy engem hívnak. Rengetegszer előfordult, hogy a lelátón játszottam, hogy ne kelljen vízbe ugrani edzeni, vagy otthon kidumáltam a szüleimnél, hogy ne kelljen elmennem edzésre. 

Mikor fordult át a dolog, amikortól már szerettél vízben lenni? 
Viszonylag későn, másodikos vagy harmadikos lehettem, amikor elkezdtem karatézni párhuzamosan a vízilabda mellett. A kedd és a csütörtök volt a karate nap, a hétfő, a szerda és a péntek pedig a vízilabdáé. Másfél, két éven át vittem a kettőt, majd magamtól elengedtem a karatét, és maradtam a vízilabdánál. Talán a társaság miatt is döntöttem így, onnantól fogva pedig már gördülékenyebb volt a dolog. 

Hogyan lettél pont kapus? 
Összeköthető a választásom a lustasággal, nem szerettem úszni, a fizikai kontaktust sem szerettem. Akkoriban az volt az edzésmenet, hogy minden hétfőn a három korosztály - gyerek, serdülő, ifi - felállt hosszában, 50 méteren a pályán, a mezőnyjátékosok úsztak, a kapusok pedig a medencében álltak. Volt, hogy apa próbálta nyomni, hogy menjek mezőnybe, de mindig azt mondtam, hogy szívesebben lábtempózom, mint úszom. Adta magát, hogy kapus legyek.

Kik voltak a kedvenc magyar és külföldi kapusaid, akiknek a játékán felnőttél? 
Az első példaképem nem kapus volt, hanem Kásás Tamás. A megjelenése, a személyisége miatt. Ugyanígy Varga Dani is. Ha kapust kell említenem, akkor Stefano Tempestit mondanám. 2013-ban végigkövettem a barcelonai világbajnokságot, ahol Nagy Viktor védett. Onnantól fogva őt is figyeltem.

Vogel_Soma_FTC_OSC_MVLSZ_Derencsényi.jpgFotó: Derencsényi István/MVLSZ

Három éve vagy a Ferencváros kezdő kapusa, tehát már 20 éves korod előtt elég nagy felelősséget vállaltál, azóta ez pedig hatványozottan igaz. Mennyire volt ez a döntés szerinted kockázatos Varga Zsolt vezetőedzőtől, részedről pedig milyen nehéz volt ennek megfelelni? 
A 2016/2017-es szezon vége felé kezdtem kezdő lenni, a Jadran elleni Euro-kupa-elődöntő második meccse óta. Arra tisztán emlékszem, hogy az elődöntő előtt, amikor már tudtam, hogy én védek, a meccs délutánján vagy három órát videójátékoztam otthon, és bambultam a képernyőre. Olyan szinten nem készültem a meccsre… aztán nagyon jól jött ki a lépés. Az volt az a meccs, ahol 2-4-ről fordítottunk 6-4-re és úgy jutottunk tovább a fináléba. Akkortájt már úgy gondoltam a vízilabdára, hogy nagyon komolyan szeretném csinálni, de extrán nem tettem érte. És főleg nem otthon, edzésen kívül nem készültem úgy, ahogy kellett volna. 

Most visszatekintve arra az időszakra, volt mit pótolnod, látszott a teljesítményeden a hiány? 
Nem érzem, lehet, hogy ezért volt jó. Nem stresszeltem rá nagyon magam, el tudtam választani a magánéletet és az edzést, ahogy beértem az uszodába, már erre fókuszáltam. Úgy látszik, elégnek tűnt, hogy nem tettem hozzá azt a pluszt. Nyilván ebben szerencsés is vagyok. Az első olyan szezonban, amikor ki lett mondva, hogy én vagyok az első számú kapus, az elején még sokkal jobban izgultam, de hamar megszoktam. Éreztem a fejlődést, miközben még most is van hová fejlődni, nincs meg az elegendő meccsrutinom. 

A rád jellemző higgadtságot és szerénységet otthonról hozod, vagy hajlott korodra alakult ki benned?   
Nem otthonról, miközben nem úgy kell elképzelni, hogy káosz és őrültség volt otthon. Nagyon agresszív, hisztis gyerek voltam, tomboltam. A tesóm állandóan cseszegetett engem, összevesztünk, bunyóztunk. De kinőttem ebből, a mostani személyiségem kialakulását az érettségi évéhez tudom igazítani. Akkor volt egy váltás bennem, azóta vagyok ilyen, mint most. 

Térjünk át a válogatottra. Nagyon jónak tűnik az összhang közöttetek Nagy Viktorral, és a kapusedzővel, Mátéfalvy Csabával is. Milyen a közös munkátok? 
Az elején, az első néhány válogatott edzésen és meccsen nagyon fura volt, de ez természetes. Nagyon felnéztem Viktorra, de még nem voltunk annyira társak, mint most. Még idegen volt, kicsit féltem is tőle, de ez a Fradiban is így volt, ahogy egyre nagyobb nevek - Varga Dani, Madaras Norbi - jöttek ide játszani. De mindannyiukkal nagyon jó csapattársakká váltunk, és a válogatottban is ez a helyzet, Viktorral és Pipivel (Kardos Gergely – a szerk.) is nagyon jól együtt tudunk dolgozni, gördülékeny a munka. Ez a Fradiról is elmondható, Bandival (Gárdonyi András – a szerk.), és Béres Gergővel, aki a kapusedzőm volt, sokat dolgoztunk együtt. Gergő a tavalyelőtti szezonban szinte minden edzésünkön ott volt, most már csak tanácsokkal lát el. Azóta pedig Bandi a kapusedző is, nagyon felkészült, rengeteg lábtempós gyakorlat van a fejében. Tök jól meg tudja oldani, hogy edző is, amellett, hogy játékos is. 

Vogel_Mátéfalvy_Nagy.jpgVogel Soma, Mátéfalvy Csaba és Nagy Viktor - Fotó: Kovács Anikó/MVLSZ

Eltérő stílusú kapusok vagytok Nagy Viktorral. Hogyan jellemeznéd a kettőtök közti különbséget? 
Biztosan fontos, hogy különböző stílusú kapusok legyenek a válogatottnál, ezzel az ellenfelet is meg lehet zavarni. Pont most olvastam, hogy Märcz Tomi azt nyilatkozta, még az ötmétereseket is máshogy védjük Viktorral, és ez is biztos megzavarta a spanyolokat. Két világ vagyunk, jin és jang. Én vagyok a nyugodtság, ő meg a tombolás és a tűz. Ez nagyon jó balanszot ad a közös munkában. 

Az Eb előtt mit gondoltál, mennyi játéklehetőséghez fogsz jutni? Arra számítottál, hogy Viktor kapja meg a fontosabb meccseket, neked meg jut egy, vagy kettő? 
Igen, erre. Viktor személye hosszú évek óta biztos pont a magyar vízilabdában. És ez be is bizonyosodott, mert most is rettentő jól védett végig az Európa-bajnokságon. Próbáltam kiélvezni azokat a perceket, amikor bent voltam. Örültem annak is, hogy tudtam segíteni abban, hogy Viktor tud pihenni, amíg én védek. 

Ha nem számítjuk a tavalyi Európa-kupa olaszokkal vívott elődöntőjét, akkor nagy hagyományokkal rendelkező világversenyen, topcsapattal szemben a spanyolokkal vívott idei Eb-csoportrangadón kaptál először lehetőséget kezdőként a válogatottban, és ahogy várni lehetett, éltél is a bizalommal, 50%-kal zártál. Hogyan emlékszel vissza arra a mérkőzésre, az arra való felkészülésre onnantól, hogy megtudtad, te fogsz védeni? 
Tomi még az Eb előtt mondta, hogy több szerepem lesz, mint tavaly, vagy korábban. Egy picit bíztam ebben, és számítottam is rá, hogy lesz lehetőségem, de azért meg is lepett. Viszont készen álltam, mert egy cserekapusnak ez a feladata, meccs közben is, nem lehet kizökkenni. Maga a hír meglepett, de az, hogy cselekedni kell, nem.

Már 2018 januárjában a második válogatott mérkőzéseden védtél a spanyolok ellen Világliga-mérkőzésen, Felipe Perrone kivételével szinte a teljes mostani keretük ott volt már akkor is. A felkészülés közben eszedbe jutnak ezek a korábbi meccsek is, vagy ilyenkor csak a közelmúlt felvételeiből, adataiból dolgozol? 
Mind a kettő fontos, bár nagyon messzire nem lehet visszaemlékezni. Mindig vannak olyan jelenetek a fejemben, amelyek egyes játékosok kapcsán megmaradnak, és be is villannak, ha éppen szembeállok velük a vízben. Sokat számít, hogy videózunk, és archív felvételeket is visszanézünk. 

Hogyan élted meg az Eb-finálét a kispadon? A meccs részleteire, a büntetőpárbaj alakulására, a fontos pillanatokra mennyire emlékszel két hét után? 
Az utolsó spanyol támadás nincs meg, amikor Mallarach úszott, és szinte ziccert lőhetett. Akkor már elfordultam, nem is néztem oda. De egyébként az sem maradt meg, hogy tőlünk ki hova lőtte az ötösöket. Az ellenféltől nagyjából megvoltak. Az ünneplés olyan hamar eltelt, olyan eufórikus állapot uralkodott, hogy arra sem tudok már visszaemlékezni. A meccs is hamar lement, szétizgultam magam a padon. A végjáték pedig teljesen kiesett, vissza kellett néznem. 

Elég lehet egy férfi is 13-as sapkában, és fürdőgatyában, hogy az ember elsírja magát - Eb-aranyérmes a Märcz-csapat | Hosszabbítás

A magyar férfi vízilabda-válogatott egy végletekig kiélezett döntőben 9-9-es döntetlen után büntetőkkel diadalmaskodott a világbajnoki ezüstérmes Spanyolország felett, ezzel megnyerte a budapesti Európa-bajnokságot. Helyszíni tudósításunk a Duna Arénából Angyal Dániel, Zalánki Gergő, Manhercz Krisztián, Vogel Soma és Märcz Tamás nyilatkozatával, valamint Szabó Zoltán értékelésével.

Manhercz Krisztián idézte fel a megnyert Eb-döntő után, hogy 2014-ben hasonló módon nyertetek ifi világbajnokságot. Akkor is a spanyolokkal játszottatok az aranyért, akkor is ötméteresekkel nyertetek, csak akkor az első spanyol büntetőt védted ki, nem az utolsót. Eszedbe jutott az a finálé az idei Eb-n? 
A spanyolok elleni döntő előtt és a büntetőpárbajt megelőzően is eszembe jutott. Akkor tényleg más volt a szitu, az első ötméterest védtem ki, és a végén mi fejeztük be, amikor az ötödik játékosunk belőtte a magáét. Az volt az egyik csúcspont a karrieremben, az volt az első igazi nagy sikerem. Előtte ugyan nyertünk Komjádi-kupát a Fradival, de az közel sem olyan értékű, mint egy vb-cím. Előtte még érmem se volt utánpótlás-bajnokságból. Az az ifi vb még jobban elgondolkodtatott, hogy tényleg profi szinten szeretnék vízilabdázni. 

2018-ban Európai Szuperkupa-döntőt, tavaly a bajnoki döntő harmadik mérkőzését és Bajnokok Ligája-döntőt, idén Európa-bajnokságot nyertél, nyertetek büntetőpárbajban. 2015-ben úgy lettetek junior vb-bronzérmesek, hogy három (!) ötméterest is kivédtél a görögök elleni bronzmérkőzésen. Sőt, életed első válogatott meccsén, 2017 decemberében a holland-magyar Világliga-selejtezőn is megfogtál egy ötöst. Mitől lett ez a te műfajod? 
Biztos vagyok benne, hogy a sok gyakorlás miatt. Már fiatalon is nagyon sokat gyakoroltuk a lapos kijövetelt apával meg Béres Gergővel is. Ők is hangsúlyozták akkor, hogy olyan nagy százalékban lőnek laposan ötmétereseket, hogy „ha úgy jössz ki, Soma, akkor oda ne menjen be!”. Nyilván ilyenkor is előfordul, hogy becsúszik, ahogy a negyedik ötméteres is az Eb-döntőn. A gyakorlás mellett talán valamennyi adottságnak is kell lennie. Az nagyon sokat számított, hogy egész kicsi korom óta gyakoroltam ezt a mozdulatot, több ezerszer megcsináltam a kijövetelt. 

Amikor összeállt ez a nagy Fradi, akkor 2017-ben a Magyar Kupa-elődöntőt és az Európai Szuperkupát is csak büntetőkkel veszítettétek el a Szolnokkal szemben. Nagyon csalódottan nyilatkoztatok mindkét mérkőzés után, azóta viszont egyetlen finálét sem veszítettetek el. A két alkalom után esetleg még inkább rámentetek a büntetők gyakorlására a csapattal? 
Igen, pontosan emlékszem, hogy Zsolt akkor találta ki, hogy meccs előtti napokon szinte mindig van ötmétereslövés az edzéseken. Ezt azóta is betartjuk, és biztosan nagyon sokat számít. Egyébként a válogatottnál is átvettük ezt a szokást. Ez a lövőknek is óriási segítség, láthattuk, hogy az Eb-döntőn mind az öt lövőnk belőtte, ami nagy bravúr, és a kapusoknak is gyakorlás. 

A tornán a törökök ellen egy félidőt, a spanyolokkal szemben egy teljes csoportmeccset kaptál, majd a finálé büntetőpárbajában két ötméteres erejéig taposhattál a kapuban. Neked elég volt ennyi szereplés? 
Gondolkoztam azon sokat, hogy egy esetleges sikernél hogyan fogom megélni a cserekapus szerepét úgy, hogy mondjuk egy másodpercet sem védek a döntőben. A Világkupa ugrott be, amikor térdfájdalmakkal és egyéb gondokkal küszködtem, és úgy nyertük meg a tornát, hogy csak egy meccsen, a németek elleni nyitómérkőzésen játszottam, ahol ráadásul kikaptunk. Aztán a lebonyolítás is adta, hogy még csak a kispadon sem ülhettem, hanem a nézőtéren néztem végig a meccseket. Mindamellett, hogy örültem, hogy végre elértünk egy sikert, nem volt teljesen jó érzés, mert nem éreztem annyira magaménak. Rosszul éreztem magam, mert nem tudtam hozzátenni az én kis részemet a csapat sikeréhez. Nyilván azt leszámítva, hogy a bemelegítésnél ott voltam, de az szinte semmi. Ezek megfordultak a fejemben az Eb alatt is. De így hogy, a döntőben az egyik kiugrásom sikeres volt, maximálisan elégedett vagyok, és nagyon örülök mindennek. 

"Örökre szívembe zártalak" - sokáig emlékezetes elődöntő és finálé után lett Eb-aranyérmes férfi pólócsapatunk | Hosszabbítás

A magyar férfi vízilabda-válogatott 21 év után nyert ismét Európa-bajnokságot. Märcz Tamás tagja volt annak az 1999-ben Eb-aranyérmes csapatnak játékosként, most szövetségi kapitányként ért fel a csúcsra. A nemzeti együttes sikerének értékét növeli, hogy veretlenül állhatott fel a dobogó tetejére úgy, hogy játékban maradt még tartalék a mieinkben, akik főleg a kiváló csapatmunkának, a közösségi morálnak köszönhetik nagyszerű diadalukat, amelyet örökké emlékezetes körülmények között arattak, a telt házas Duna Arénában.

Hogyan éled meg azt a kettősséget, hogy amíg a Ferencvárosban évek óta te vagy az első számú kapus, a válogatottban még nem? 
Az elején fura volt, de tisztában vagyok a szerepemmel a válogatottban, tudom, hogy mi a dolgom. Fontos Viktor meg az egész csapat szempontjából, hogy nem azt látják a mezőnyjátékosok, hogy a kapusok utálják egymást, vitatkoznak, és feltűnő versengés van köztük, amelyek inkább rossz hatással lennének a csapatjátékra, mint jó. Most már teljesen tudok azonosulni ezzel a szereppel is, és tudok váltani, ha a zöld köpeny után a kéket veszem fel.

A Fradiban végigvédted a BL-győzelemmel végződő szezont, az Eb-n a válogatottban jóval kevesebb időt kaptál, azzal viszont maximálisan éltél, és tiéd az aranyat jelentő védés is. Melyik sikeredet helyezed ezek közül a másik fölé? 
Ezt többen megkérdezték közvetlenül az Eb-döntő után is. Akkor az ünneplés hevében egyértelműen rávágtam, hogy egyértelműen a hazai Eb, és hogy ez sokkal magasabb helyen van, mint a BL. Azóta átgondolva, még mindig a BL-siker fölé helyezem az Eb-aranyat, de a tavalyi klubsiker nagyon fontos volt a Fradi, az egész magyar vízilabda, és az én szempontomból is. De az, hogy hazai közönség előtt tudtunk nyerni, az egy óriási pluszt ad ehhez az aranyéremhez. 

22 éves korodra klubszinten már mindent - BL-t, Euro-kupát, Európai Szuperkupát, magyar bajnokságot, Magyar Kupát -  megnyertél főszereplőként, a válogatottal mindössze két évvel azután, hogy debütáltál, már Európa-bajnok, Világkupa-győztes és Európa-kupa-aranyérmes is vagy. Hogyan tudtad feldolgozni ezeket a sikereket a rövid idő, és a borzasztóan sűrű versenynaptár alatt? 
Ebből a szempontból jó, hogy sűrű volt a naptár, az egyik siker át tudott lendíteni a másikba, és segített nekünk abban, hogy megszerezzük a következő címet. Ha egy kudarc bejött volna, akkor természetesen teljesen más lett volna a motiváció is. Az is lehet, ha az egyik kudarcot még egy kudarc követi, akkor pedig pláne, mert eltérő lelkiállapotba kerültünk volna. Tényleg olyan rövid idő alatt történt minden, hogy nagyon gondolkodnia sincs ideje az embernek arról, hogy mi is történt. Az Eb-döntő után egy héttel már fontos meccset játszottunk, úgyhogy pár nap alatt lepörögtek ezek a dolgok, mert már a következő felé kellett lépni. 

Milyen volt kilenc nappal az Eb-döntő után az OSC ellen Bajnokok Ligája-rangadón újra a kapuban állni, felpörögni a végül vesztes meccsen? 
Nehéz volt, mert bár fizikálisan nem éreztem magamon fáradtságot, fejben igen. Csak a döntő utáni napokban éreztem, hogy mennyit kivett belőlünk az Eb és az arra való felkészülés. Nem éreztem jól magamat edzésen, nem esett jól a mozgás, nem esett jól a védés sem, nagyon pesszimistán mentem bele a meccsbe. De aztán, ahogy elkezdtem melegíteni, már jobban éreztem magam, a saját mozgásomat is, és alapvetően a csapattársaimon is azt láttam, hogy el tudunk érni egy jó eredményt. Ez a harmadik negyedig, 6-4-ig ki is tartott, csak aztán az OSC olyan gyorsan válaszolt két góllal, hogy azt már sem fizikálisan, sem mentálisan nem bírtuk el. Onnantól pedig már elveszettnek éreztem, és ez talán erősen látszódott kívülről is a csapaton. 

A koncentráltabb OSC idegenben vette el a BL-címvédő FTC szezonbeli veretlenségét | Hosszabbítás

Fotó: Derencsényi István/MVLSZ Az OSC 11-8-ra legyőzte idegenben a címvédő Ferencvárost a férfi vízilabda Bajnokok Ligája csoportkörének nyolcadik fordulójában. Helyszíni tudósításunk a Komjádi uszodából Mezei Tamás, Drasko Brguljan, Varga Zsolt és Vad Lajos nyilatkozatával. Kilenc nappal a megnyert Európa-bajnoki döntő után rangadó várt a címvédő Ferencvárosra és legerősebb hazai kihívójára, az OSC-re a Bajnokok Ligája csoportkörében.

A 2019-ben szerzett tapasztalatok alapján szerinted mennyi idő kell, hogy újra topformában legyen a Fradi? 
Pánikot nem érzek, ez benne volt a pakliban, ezzel jár a sport. Minden naptári év kezdetét, a januárt, februárt így kezdtük el eddig. Szinte megszokottnak éreztem ezt a teljesítményt, hiszen 297 nap után kaptunk ki újra. Valamikor el kellett jönnie ennek a vereségnek, jókor is jött. Annyira talán nem is volt fontos ez a három pont, az OSC-nek jobban kellett, az biztos. Ahogy a korábbi években is megoldottuk, úgy most is meg lesz oldva a dolog. 

Az Eb-döntőbe jutással az olimpiai kvótát is megszereztétek. Mennyire téma azóta nálatok Tokió a Ferencvárosban?
Úgy állok hozzá, mint egy óriási lehetőséghez. De most még a fradis célokra próbálok fókuszálni, a keddi vereségünk után pláne van min gondolkodni és dolgozni. Ha eljön a válogatott ideje, akkor fogok az olimpiára koncentrálni. Nem szeretek ennyire előremenni, nem szeretném, hogy az olimpiai fókusz elvegye a bajnokságról meg a BL-ről a koncentrálást. 

Hozzászólások