Az OSC Eb-győztes házi gólkirálya szerint minden adott, hogy komoly eredményeket érjen el Varga Dániel csapata

A 23 éves, Európa-bajnok vízilabdázó, Manhercz Krisztián idén is az OSC egyik vezére, házi gólkirálya. A nyáron alaposan átalakult újbudai csapatról, új vezetőedzőjéről, Varga Dánielről, a Manherczet is érintő koronavírusról és a válogatott januári Világliga-tornájáról beszélgettünk vele. 

---

Ahhoz képest, hogy tavaly áprilisban a megszűnés szélére került az OSC, igen jó őszt produkáltatok. Hogyan élted meg a tavaly tavaszi bizonytalan helyzetet? 
Mindenkit megviselt a márciusi leállás, nem csak az OSC-t. Az, hogy az egyesület milyen anyagi helyzetbe került, az már egy karantén közben történt dolog volt. Kicsit mindenkinél előtérbe került a klubváltás, többen is beszéltünk más klubokkal. A végjátékban, a semmiből, gyakorlatilag egy harmadik félként került elő újra az OSC. A gerincet sikerült megtartani, és csak magyar játékosokkal folytattuk. Cseh Sándor és Varga Dániel érkeztek a szakmai stábba, és ez az addigi OSC-játékosoknak és az újaknak is rendkívül kecsegtető fejlemény volt. Aztán belecsaptunk a munkába.

Milyen várakozással tekintettél az új szezon elé a légiósok nélküli OSC-vel?
Az alapvető célkitűzésünk a négybe kerülés volt a bajnokságban és a Magyar Kupában. A kupában ezt lényegében elértük, gyakorlatilag nem, mert a koronavírus beleszólt, tíz pozitív tesztet produkáltunk a szeptemberi négyes döntő előtt, ezért vissza kellett lépnünk a sorozattól. Nagyon fájó pont volt ez nekem személy szerint, de talán a csapattársaim nevében is mondhatom. Ezután a bajnokságban igyekeztünk egy bizonyos fejlődési ütemben haladva elérni azokat a célokat, amelyeket szerettünk volna. Nem voltak konkrét terveink arra, hogy mely csapatokat akarjuk megverni mindenképpen, építkeztünk és igyekeztünk hétről hétre, meccsről meccsre mindig jobbak lenni. Úgy gondolom, hogy ezt maradéktalanul tudtuk teljesíteni. Az elején a Szolnoktól vereséget szenvedtünk, de akkor még nem azt az arcát mutatta a csapat, amit később. Ráadásul Burián Gergő, Erdélyi Balázs és Tóth Kristóf nélkül kellett játszanunk. 

Fotó: Madar Dávid/OSC Facebook

Az OSC-t extrém mértékben érintette a koronavírus-járvány, te is átestél rajta. Milyen volt ez az időszak?
Voltak tüneteim, két napig fáradtságot, kis fejfájást éreztem, és volt egy elég komoly, 37,2-vel rendelkező férfináthám. (nevetünk - a szerk.) Relatíve nagyon simán megúsztam ezt az egészet. A csapatból van, akit nagyon komolyan érintett ezt a betegség. 

Mindössze egy vereséget szenvedtetek a bajnokságban, Szolnokon kaptatok ki, és nem várt diadalt arattatok a címvédő FTC otthonában. A Bajnokok Ligája-főtábla ugyan nem jött össze, de azt talán nem is lett volna reális. Kihoztátok magatokból a maximumot az idény első felében a körülményekhez képest?
Az, hogy nem játszhattunk a Bajnokok Ligája főtáblájára jutásért, egy egygólos mérkőzésen dőlt el. Nyilván nagyon sajnáltuk, de az Euro-kupa is egy kiváló fejlődési lehetőség lesz mindannyiunknak, amelynek első akadályát még a várakozásoknál is simábban tudtuk venni. A Zvezdát tízzel, a Noisy-t héttel meg tudtuk verni Kranjban. Erre tudtuk feltenni a koronát, amikor a Fradit a Népligetben győztük le úgy, hogy 15-8-ra is vezettünk. Senki nem tudhatta, mire számíthat ettől az OSC-től, amikor kiderült, hogy milyen névsorral vágunk neki az idénynek. Varga Dánieltől sem tudhatták az emberek, hogy mire számíthatnak, mert a Fradi utánpótlásánál ugyan volt edző, de ez az első felnőtt csapata. Már fél év után nyugodtan mondhatom, hogy az egyik legjobb edző, akivel valaha dolgoztam. 

Voltak kiemelkedő egyéni teljesítmények is a csapatban, ráadásul olyan játékosok részéről, akiktől nem feltétlen várta volna az ember, gondolok itt Salamon Ferire vagy Tóth Marcira.
Bennünk is volt egy kis izgalom, hogy mit is várunk, mert teljesen más szerepkörbe kerültek bizonyos emberek. Burián Geri már a tavalyi OSC-ben is egy nagyon fontos játékos volt bizonyos mérkőzéseken, amikor megkapta a felelősséget és a terhet. Idén pedig ő az egyetlen balkezesünk, a taktikánk egyik meghatározó játékosa, kiválóan teljesít ebben a szerepkörben. Hárai Balázs és Erdélyi Balázs játéka mellett Salamon Ferenc teljesítményét is kiemelném, Tóth Marci sem láttam hosszú évek óta olyan jól játszani, mint idén. Egyénileg is kijöttek játékosokból azok a kvalitások, amelyek bennük vannak. Varga Dani érdeme is, hogy kihozta a játékosokból azt a tudást, ami bennük van. 

Ha már Varga Danit említetted, vele a Ferencvárosban és a válogatottban is játszottál még együtt, így van összehasonlítási alapod. Milyen tulajdonságokat őrzött meg Dani a játékos korából trénerként?
Nagyon kimért és mindent megtervez előre. Borzasztó alaposan, részletekbe menően dolgozik Dani. Odafigyel arra, hogy ne csak mint csapat, hanem egyénileg is fejlődjünk, és ne csak fizikálisan, hanem mentálisan is. Mellette Cseh Sanyi személye is plusz garancia mindenkinek a minőségi munkára. Abba, hogy Dani milyen jegyeket őrzött meg korábbról, nyilván beletartozik, hogy az úszóedzéseket már csak kívülről kell néznie, és nem elvégeznie velünk. A viccet félretéve nagyon komplex edzéseket tart, és taktikailag is egyre komplexebb csapat tudunk lenni vele a jövőben. 

Az OSC legeredményesebb pólósa vagy 41 góllal a bajnokságban. Milyennek értékeled a saját őszi teljesítményedet?
Nyilván megváltozott valamelyest az én szerepköröm is, tavaly az OSC kapásoldalán játszott még Andrija Prlainovic is. Vele borzasztóan szerettem együtt játszani, a világ egyik legjobb játékosa és jól is működtünk együtt. Idén a legtöbbet Salamon Ferivel játszunk együtt kapáson. Egyrészt van egy olyan kapcsolat köztünk emberileg, ami lehetővé teszi azt, hogy jól játsszunk, mivel nagyon élvezem az ő társaságát is. Burián Gergővel éveket játszottunk együtt a Vasas utánpótlásában, rengeteget tudunk profitálni mindketten ebből a helyzetből. 
Ami az egész őszt illeti, nyilván nagyon sajnáltam, hogy nem volt egy olyan konkrét szezon, hogy egy hosszabb felkészülés után maximálisan bele lehetett lendülni az egészbe. Pont akkor jött a koronavírus-fertőzés számomra és a csapat 70%-ának is, amiután már csak három hetet tudtunk együtt edzeni, amialatt a fizikális alapot igyekeztünk letenni, utána pedig szerda-szombat ritmusban jöttek a meccsek öt, vagy hat héten keresztül. Ez olyasfajta terhelés, amihez nem annyira szoktunk hozzá, és fejben is nagyon fárasztó. 

Közben te sérüléssel küzdve játszottál már a BL-selejtezőn is, hogy élted meg azt a helyzetet?
Októberben kiugrott a hüvelykujjam egy Szentes elleni mérkőzésen, utána úgy bő két hónapig gyakorlatilag bekötve, fájdalomcsillapítóval kellett játszanom. De a többiek alátámasztották az erősségünket, akkor jöttek az eredmények. (nevet – a szerk.) Összességében elégedett vagyok ezzel a félévemmel, de ahogy a csapat esetében, úgy még nálam is rengeteg előrelépési lehetőség van. 

Ezek után mire lehettek képesek tavasszal az OB I-ben és az Euro-kupában?
Ahogy esetleg egy-egy negatív teljesítményből sem lehet egyből a legrosszabbra gondolni, úgy most sem szabad úgy vélni, hogy ha mi megvertük a Bajnokok Ligája-győztes Fradit, akkor nekünk most minden létező porondon győzelemre kell törni, és az a normális. Nyilván van bennünk egy potenciál, ami ha kiteljesedik, akkor nagyon komoly eredményeket tudunk elérni. Ahhoz minden adott itt, az OSC-ben, hogy ez valóra váljon. Az elvárás még mindig az, hogy bejussunk a bajnokságban a legjobb négybe. Az év elején még nem volt ismert, hogy az Euro-kupában fogunk játszani, de tudván, hogy ebben a sorozatban olyan csapatok is vannak, mint a Szolnok vagy a Mladost Zagreb, képesek vagyunk a végjátékig is eljutni. A lehető legtöbbet szeretnénk kihozni magunkból, hogy az mire lesz elég, annak majd négy hónap múlva kell kiderülnie, addig viszont még rengeteget kell dolgoznunk. 

Fotó: Derencsényi István/MVLSZ

A januári debreceni Világliga-tornán a három meccs alapján az egyik, ha nem a legjobb teljesítményt nyújtó játékosunknak bizonyultál. Hat találatoddal te lettél a házi gólkirály, az olaszoknak és a szerbeknek is ejtettél egy óriásit, és asszisztokkal is jelentkeztél, kiállításokat harcoltál ki, tényleg jól ment a játék. Milyen tapasztalatokat szereztetek Hárai Balázs, Varga Dénes, Vámos Márton és Zalánki Gergő hiányában?
Karácsony előtt volt egy ötnapos válogatott összetartásunk. Akkor már tudtuk, hogy Varga Dénes és Vámos Márton nem lesznek ott. A Világliga előtt és alatt is mondtuk, hogy azok a nevek, akik nem voltak ott - ráadásul még Hárai Balázs és Zalánki Gergő sem tudott szerepelni a tornán -, azok a válogatott kulcsfigurái. Egy olyan periódusban zajlott ez a Világliga, amikor mind nálunk, mind a külföldi játékosoknál érezhető volt egy bizonyos mentális fáradtság. Olyan erőltetett terhelés előzte meg azt az időszakot, ami nagyon sokat kivett belőlünk. Összességében egy marha jól sikerült három nap volt. Három olyan mérkőzést játszottunk, amiben simán benne lehetett volna három győzelem is. Mind a három meccs az utolsó három-négy percben dőlt el, amiből két vereség és egy győzelem lett. Mind a három ellenfél a világelitet képviseli, így kiváló erőfelmérő volt mindegyik résztvevő számára, ebből kell majd építkeznünk tovább. 

Vigvári Vendel személyében újoncot avatott a válogatott Debrecenben, igen jónak tűnt a játékkapcsolat köztetek a most általatok uralt kapásoldalon. Neked hogy tetszett Vendel játéka?
Nem is feltétlen a válogatott bemutatkozásáról, hanem a Fradiban mutatott játékáról beszélnék. Varga Dénes hiányában több lehetőséget kapott a vártnál a bajnokságban és a kupában is, és kiválóan helytállt. Az FTC egyik leggólerősebb játékosa volt úgy, hogy a világ egyik legjobb kapásoldali játékosával, Ioannis Fountoulisszal játszott együtt, és mellette sem törpült el, sőt, gyakran kiválóbb teljesítményt nyújtott. Sem az ő, sem Konarik Ákos válogatott meghívója nem lepett meg, mindketten válogatott szinten teljesítettek az utóbbi fél évben a saját klubcsapatukban. Bízom benne, hogy még sok meccset fogunk közösen játszani Vendellel, és ez a játékkapcsolat tovább tud majd fejlődni.