Az FTC-vel mindent megnyert, túl a csúcson most Svájcban vezet le a civil életét is ott építő rutinos magyar pólós

Kállay Márk két és fél, sikerekben gazdag szezon után távozott az FTC-Telekom Waterpolo csapatától. A balkezes vízilabdázó nyolc kupát nyert ezen időszak alatt a Ferencvárossal. Elhódította a Bajnokok Ligája trófeáját, két Európai Szuperkupát, három Magyar Kupát, illetve egy-egy magyar bajnoki és Szuperkupa-címet nyert Varga Zsolt együttesének tagjaként. Januártól Svájcban, a Schaffhausenben szerepel, és mellette építi civil karrierjét. Vele beszélgettünk a zöld-fehér búcsúról, az utolsó táncról, új életéről.

---

Egy fél évvel megtoldottad a ferencvárosi időszakod, Zalánki Gergő sérülése miatt reaktivált téged a Fradi. Milyen volt ez a plusz néhány hónap, a te utolsó táncod?
Nagyon jól sikerült, örömteli visszagondolni rá, ráadásul váratlanul jött. Lett volna bennem hiányérzet, ha nem így történik. Ennek a pótlását hozta meg a Zalesz sajnálatos sérülése miatt kialakuló helyzet, a profi karrierem befejezése miatt egy jó lehetőség lett belőle. Játszhattam még egy emlékezetes Magyar Kupa-sorozatot, plusz a bajnokságban is, kivéve az OSC és a Szolnok ellen rangadókat. Ez utóbbiakat kifejezetten sajnáltam, de abszolút megértettem a szakmai stáb döntését, ők akkor már azt a csapatot akarták egybegyúrni, amelyik aztán a BL-ben, illetve a szezon hátralévő részében játszik. Nagyon örültem, hogy volt egy levezető jellege a búcsúzkodásnak, és nem egyik pillanatról a másikra történt, hanem időben el volt nyújtva. Könnyebb volt így megélni és feldolgozni ezt azt egészet, mert amikor egy ennyire eufórikus időszakban van benne az ember - amelyben folyamatosan nyertünk és végig örömteli pillanatokat éltünk meg -, és ez hirtelen zárul le, az nagyon szomorú tud lenni. 

Madaras Norbert 3-as sapkáját örökölted meg a Fradiban, akinek a helyére a 2000-es évek közepén a Vasas is szerződtetett. Madi most a szakosztály-elnököd volt, melletted pedig két világklasszis, Európa-bajnok balkezes, Vámos Márton és Zalánki Gergő szerepelt. Milyen volt összességében ez az átmeneti összekötő szerep, amit betöltöttél az FTC csapatának jobb oldalán?
Sokat gondolkoztam ezen, mert többen mondták, hogy már Debrecenben túl voltam a csúcson. Én a '76-os aranygenerációhoz azért jóval közelebb tartoztam, mint mondjuk Vámos Marci, aki 1992-es születésű. A mi korosztályunknak Madaras Norbiék felé kellett törnie, ők jelentették a nagy generációt, meg persze Benedek Tibi, Kiss Gergő. Sokáig uralkodtak a vízilabda magyar és világelitjében is, nehéz volt melléjük odaférkőzni. Nekem sokkal több időt kellett várnom ahhoz, hogy azt a munkát, amit beleraktam akár Debrecenben is, azt eredményekben is honorálja a sportág, és úgy is, hogy a legjobb csapatot tekintve is számítsanak rám a legmagasabb szinten. Az aranygeneráció közelsége miatt sok időbe telt, hogy kiforrja magát a dolog. 

Közben meg egy olyan csapatba csöppentél, amelyben Vámos, majd Zalánki révén a két legjobb magyar balkezes játszott.
Vámos Marci alkatánál, fizikai felépítettségénél fogva nagyon korán ki lett emelve, aztán jött Zalánki Gergő, aki egy hihetetlen, egyedi tehetség, mind az úszástechnikáját, mind a lövőtechnikáját tekintve. Nekem ebbe a rendszerbe kellett beférkőznöm úgy, hogy már benne voltam a korban. Szerencsém van, mert az alkatom megfelelő arra, hogy terhelhető legyen. Annak ellenére, hogy már 30 felett jártam, képes voltam felvenni a versenyt a fiatalokkal. 

Mennyire tudtad hasznosítani a Debrecenben betöltött fontos szerepedet a zöld-fehéreknél?
Debrecenben négy éven át csapatkapitány voltam, és úgy lettem cséká, hogy a közösség választott ki. Igyekeztem megfelelő módon képviselni a közösség érdekeit. Ezt a mentalitást vittem magammal a Fradiba. Amikor belecsöppentem ebbe a rendszerbe, a rutinosabbak közül ott volt még a csapatban Gór-Nagy Miki, akit ismertem még a bvsc-s időszakból. Rajtunk kívül pedig ott volt Varga Dénes is, akivel a Vasasban nyertünk együtt magyar bajnokságot.
De rajtunk kívül inkább fiatalok szerepeltek a csapatban, akikkel meg kellett találni a közös hangot. Karakteremből fakadóan is egyfajta híd lehettem a nagy eredményeket elért játékosok és a fiatalok energiával teli, bohém, és amúgy győzni akaró felfogása között. Ebben a rendszerben kellett a saját szerepemet és helyemet megtalálni. A korom miatt a fiatalok azért tiszteltek, de bizonyítani kellett nekem is.
Debrecenben éreztem a saját magam erejét, hogy képes vagyok megugrani egy ilyen szintet, csak valahogy nem jött a megfelelő lehetőség. Örülök, hogy annak ellenére tudtam bizonyítani a magyar vízilabdaéletben, hogy sokan már lemondtak rólam. Tisztában voltam azzal, hogy azért még lehet szerepem balkezesként, és így is alakult, ami nagyon jó visszacsatolásnak bizonyult.

A levezető jellegű kitérődet jobban el tudod tölteni egy svájci szintű külföldi bajnokságban, mint itthon?
Sokat gondolkodtam rajta, hogy ha nem a Fradiban játszom, akkor melyik az a lehetőség, amelyet megragadva jól érezném magam, és új kihívást jelentene. A Ferencvárossal mindent elértünk, nagy dolognak számítanak az eredményeink. Az volt a kérdés, hogy ha ezek az impulzusok már nem érnek, akkor melyik az a közeg, amiben újabb kihívások elé nézhetek. Nagyon sok magyar klub megkeresett, ezúton is köszönöm az érdeklődésüket! Beszéltem a Honvéddal és a Vasassal is, több tárgyaláson is átestünk. De nem jutottunk el olyan szintre, hogy eljussunk a konkrétumokig.
Aztán fél évet maradtam a Ferencvárosban, és úgy gondoltam, hogy ott kell befejeznem a profi karrieremet. Más közösségért nem tudtam volna annyi energiát mozgósítani, illetve azt a motivációs szintet elérni, hogy egy olyan kimondott célért küzdjek egy másik csapattal, amelyik a legjobb négy közé jutásért harcol. Ezért 34 évesen már nem feltétlenül tudok felpörögni - még ha a csapatomat tudom is segíteni -, de visszalépésnek éltem volna meg. Igyekeztem a csúcson abbahagyni a pólót, legalábbis magas szinten. Válogatott is az FTC-ből lettem, minden a Fradihoz kötött. 

Fotó: Derencsényi István/MVLSZ

Miért pont Svájcba, a Schaffhausenhez igazoltál?
Úgy voltam vele, hogy Svájc egy olyan lehetőség lehet, ahol még két évet tudok játszani. Valamilyen szinten az egészségemet is védve, levezetésképpen. Ezt a közösséget segítve, átadva a tapasztalataimat, illetve ez akár reklám is lehet Schaffhausennek, mert a regnáló BL-győztes csapatból jöttem ide. Ráadásul az olimpiai bajnok Cservenyák Tibor az elődömnek tekinthető, ő is vegyészkent jött Svájcba, még mindig itt van, és itt is dolgozik, néha még kapusedzéseket is tart Schaffhausenben. Rengeteget segített a kijövetelemet előkészítő időszakban, és az érkezésemkor is sokat beszélgettünk.
Nekem pedig lehet egy olyan privát, szakmai jövőm a biotechnológiai végzettségemmel, ami ki tud teljesedni Svájcban, és úgy gondoltam, hogy ezt az adódó lehetőséget meg kéne ragadnom. Gyakorlatilag a biotechnológia európai központja Svájc, ma pedig minden erről szól. A magyar piac termelt ki engem egy nemzetközi piacra úgy, hogy engem itt foglalkoztathatnak. Végül is egy globális munkaerő-piaci versenyben veszek részt. Tehát ez a döntés két okból született meg, sportszakmai és civil szempontból.

Egy jó lehetőséget kerestél a vízilabdában, ami mellett fel tudod építeni a civil életedet, vagy inkább privát, szakmai szempontokat figyelembe véve választottál új helyszínt magadnak, ahol mellesleg még tudsz vízilabdázni? Hogyan oldottad fel ezt a kettősséget?
Inkább az utóbbi. Követtem a csoporttársaim karrierjét is, azokét, akikkel együtt végeztem, tartom is velük a kapcsolatot. Vannak a gazdaságnak bizonyos szegmensei, amelyekre nagyobb fókuszt kell helyezni. Magyarország szerencsére olyan helyzetben van, hogy van előélete, mégpedig nagyon erős múltja orvostechnológiában és biotechnológiában. Viszont a globális trendeket felvenni idő, mert azok transzformálódnak, és azt a hullámot képes egy egész közösség, mint a magyar is, átvenni. Úgy gondoltam, hogy sokkal jobban felgyorsíthatom a szakmai fejlődésem folyamatait azzal, hogy eljövök Svájcba, és azt a tudást, amit lehet, itt magamba gyűjtöm, és esetleg majd a későbbiekben akár a saját közösségem, Magyarország számára bármilyen formában hasznosítani tudom.

Melyek a magyar gazdaság azon szegmensei, amelyekre szerinted nagyobb figyelmet kéne fordítani?
Érdemes jobban diverzifikálni a gazdaság bizonyos szegmenseit. A vendéglátó szektor volt a húzóágazat Magyarországon, amely most romokban van. Fel kell ismerni globális trendeket, és ilyen a biotechnológia. Ilyenek a gépi tanulási rendszerek, az AI-technológiák. Ezekben szintén jók lehetünk, mert szoftveralapú képzést jelentenek. Anyagi erőforrás kell, de semmilyen természeti erőforrás nem. Ezekre érdemes a hangsúlyt fektetni az oktatásban is, hogy az új generációnak legyen lehetősége bekapcsolódni egy nemzetközi, globális versenybe, Magyarországot is erősítve. És ott van még nekünk a mezőgazdaság és vízgazdálkodás is. Ezekre a szegmensekre érdemes fókuszálni. Hiába, realistának kell lenni, az embereknek is el kell azon gondolkodni, hogy melyek azok a fókuszpontok, amelyekre a hangsúlyt helyezzük. És az előképzettséget is e szerint alakítani, hogy ne legyenek ilyen nagy problémák.
A munkanélküliségi ráta megugrott a globális pandémiás helyzet következtében. Nagyon fontos a tudomány és az innováció, nyilván a humánumot nem elfelejtve. Nagyon fontos, hogy a lexikális tudás mellett az ember általános műveltsége és az olvasottsága is meglegyen, ez adja meg az egyén színességét. Viszont vannak olyan irányok, amelyeket, ha nem követünk, akkor nagyon sokat veszíthetünk.
Ilyen megfontolásokat is figyelembe vettem, amikor arra gondoltam, hogy érdemes Svájcba jönnöm, ráadásul közel van Magyarország. Fontos a nyelvtudás és a tapasztalatok, a kapcsolatok megszerzése is. 

Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

Egy olyan klubtól igazoltál el, ahol nyilván közel 24 órát foglalkoztál egy nap vízilabdával. Ha összehasonlítod a két ország pólós kultúráját, mennyiben más a helyzet?
Nagyon furcsa volt ezt megélni. Érzem a különbséget, hogy mekkora fókuszban voltunk a Fradiban nap mint nap, és milyen stressz-helyzeteket éltünk át. Mindig a következő nagy mérkőzés, vagy kihívás járt a fejünkben, és ezért a hétköznapokban nagyon megfeszültünk, hiszen a 100%-ot próbáltuk kihozni magunkból minden téren. Egy-egy edzés után azon gondolkoztunk, hogy mit rontottunk el, miben kell még fejlődni, milyen szinten van a saját fizikális állapotunk, kell-e még fejlődni lábtempóban, lövésben.
Itt, Svájcban ez nincs bennem ilyen szinten. Össze tudom mérni a fizikális állapotomat a többiekével. Napi egyet edzünk, általában esténként. Sokkal több lehetőségünk lesz majd, ha megnyitják az uszodákat, valószínűleg egy hónapon belül megnyitják a saját uszodánkat is. Szerencsénk volt, mert át tudtunk menni egy másik városba, ahol olyanok a szabályozások, hogy normálisan tudunk edzeni. 

Mennyivel másabb a napi rutinod, mint itthon volt profi pólósként?
Megvan a napi rutin, de egy lightosabb verzióban, nem olyan nagy nyomással. Amúgy meg az egész napom hivatalos ügyek, papírok intézésével, nyelvtanulással telik. Munkalehetőség után kajtatok, Zürichben már voltam egyszer állásinterjún, onnan várom a visszajelzést. Azokat a biotech és start-up cégeket nézegetem, ahol esetleg van lehetőség. Balanszban vannak a hétköznapjaim, esténként megcsinálom az edzést, sőt, néha elmegyek magamtól még futni is. Külső kondiparkokba is el lehet menni hasizmozni. Kicsit könnyített állapot jellemez most, viszont nagyon sok olyan szál van, amit fel kell vennem. Ezek kötelező adminisztrációs jellegű dolgok, az autóregisztrációtól kezdve az ID-kártyámon keresztül az egészségügyi biztosítás elintézéséig. Nem vagyok benne egyedül, mert segít a klub. Az angolom jó szinten van, az egy jó alapot ad, németből kell sokat fejlődnöm. A svájciakat is meg kell ismernem, egész jó úton haladok, nagyon jó véleménnyel vagyok róluk, mert segítőkészek, szenzitívek. Nem véletlenül tudtak úgy túlélni történelmi viszályokat, ahogy, nagyon érdekes a mentalitásuk. 

Milyen protokollt kell betartanotok a koronavírus-járvány miatt helyi lakosként?
Szigorúan kezelik a helyzetet. A politikusokon, döntéshozókon abból a szempontból van nagy nyomás, hogy ha esetleg könnyítenek, és ennek olyan negatív következményei lennének, amelyeket ők nem tudnak megjósolni, akkor az ellenoldal szétszedi őket. És emiatt gyakorlatilag egércsapdában vannak. Az óvatosság érthető. Itt az utcán nem kell maszkot hordani, nem kötelező, csak a zárt terekben. Sokaknak hiányzik a közösségi, szociális élet, érzékelhető, hogy ez nagy pszichés terhet helyez a svájciakra is. Az fontos, hogy ne szokjuk meg, hogy ez a normalitás: hogy egyedül vagyunk, hogy szociális távolságot kell tartanunk. Tudatosítani kell minden embernek saját magában, hogy nem ez a normalitás. Természetesen meghozzuk a szükséges áldozatokat, de törekedni kell arra, hogy visszatérjen a mederbe a normális élet, mert ez hosszú távon sokkal nagyobb károkat okozhat mentálisan. 

Fotó: Stuber Sándor/VLV

Mi a helyzet Svájcban a vakcinakérdésben?
Itt a két nagy gyártó, a Pfizer és a Moderna vakcináit fogadták el hivatalosan a klinikai fázis után. De nem mindenki oltatná be magát. Nem érzékelek pánikhangulatot a középkorúak között, sokan influenza szinten kezelik a koronavírust. Természetesen egy döntéshozónak az összes társadalmi rétegre tekintettel kell lenni. A korlátozások jogosak, de előbb-utóbb el kell jussunk odáig, hogy visszatérjen az élet a normális kerékvágásba. 

33 évesen nyertél Bajnokok Ligáját, és mutatkoztál be a válogatottban, tehát a karriered vége felé értél fel a csúcsra. A civil pályán mi a célod, ahol nem vagy annyira behatárolva időben, mint sportolóként voltál?
Ráadásul 3-as sapkában játszottam. Érdekes kérdés, mert nagyon nehéz volt megélni, amikor például Jansik Sziliék rárobbantottak a 12. 200 méteres úszásra, akkor azért én már inkább lemaradoztam, besavasodtam. Ilyenkor érezte az ember, hogy telik az idő. Svájci szinten még húzóember vagyok, de az a korlát, ami az idő múlásával rátelepedik az emberre, nyomasztó is tud lenni. Pedig állandóan azt érezzük, hogy erőnk teljében vagyunk, mindent meg akarunk nyerni, minden szembejövő ellenfelet szét akarunk szedni, ez a civil életben viszont nincsen meg.
Ha elkezdek dolgozni, akkor néhány év elteltével szeretnék egy MBA- vagy közgáz-képzést is megcsinálni, hogy a szektort ne csak szakmai vagy mérnöki oldalról ismerjem meg, hanem közgazdasági, pénzügyi oldalról is. És nem csak a svájci, hanem a teljes, globális szektort. Van tehát motiváció bennem, hogy ezt a kitekintést megtegyem, és kinyissam ezt az ajtót. Később meglátjuk, hogy lehet ezt a magyar relációban hasznosítani.
Fontos szempont volt, hogy legyen külföldi tapasztalatom is szakmailag. Az biztos, hogy a biotechnológia, egészségügyi technológia szektor érdekelni fog, ahogy eddig is foglalkoztatott a hétköznapokban. A közgáz vonal pedig azért jó, mert egy olyan szemléletet ad, amit minden egyéb szektorra rá lehet húzni. Azért is végeztem mérnökként, hogy legyen egy konkrét szakma, amihez mindig vissza tudok nyúlni. Meglátjuk, hogy ezt a magyar ipar számára hogyan lehet a későbbiekben hasznosítani.