Ez volt élete legjobb éve a Szolnok Eb-győztes bekkjének, de már ő is az utolsó csepp benzinjét égette el decemberben

A januárban Európa-bajnokságot nyerő magyar vízilabda-válogatott öt legjobb teljesítményt nyújtó játékosa között volt. Remek tavaszt és pazar őszt produkált klubcsapatában, a Szolnokban. A modern bekk megtestesítője a magyar felnőtt mezőnyben, védőfeladatai ellátása mellett rendkívül gólerős. Nálunk Angyal Dániel lett az Év vízilabdázója. Gyakorlatilag évértékelő interjút készítettünk vele, az Eb-ről, a koronavírus-járvány miatti leállásról, a Magyar Kupa-döntőről, a Dózsa BL-kieséséről, a Ferencváros otthonában aratott bajnoki győzelemről és a válogatottról beszélgettünk.

---

Nagyszerű világversenyeket produkáltál egymás után, már a tavalyi kvangdzsui világbajnokságon és az idei budapesti Európa-bajnokságon is a csapat legjobbjai közé tartoztál. A 2019-es vb-n - amely előtt az utolsó pillanatba kerültél be a csapatba - a védő feladataid ellátása mellett gólerősen is játszottál, kilenc alkalommal voltál eredményes. Minek volt köszönhető, hogy jó ideje feltűnően sok gólt lősz bekk létedre, és ezt egy ilyen nagy tornán is meg tudtad mutatni? 
Én is visszamennék kicsit az időben, utánpótlásban 80-90%-ban még kapásoldalon játszottam, és azóta is bennem van ez a véna. Mindig is úgy gondoltam, hogy arra is szükség van, hogy a támadásokban is részt vegyek. Szerencsére, ahogy Szolnokra kerültem, ezt Zivko is így gondolta, és elkezdtük fejleszteni magamat azért, hogy elöl is a lehető leghatékonyabb legyek. Már harmadik éve teszünk ebbe is rengeteg munkát, megmutatkozik a gyümölcse a válogatottban is. Ha megnézzük a nemzetközi vízilabdát, a top bekkeket, láthatjuk, hogy mindannyian klasszis szintet képviselnek támadásban is. Szeretnék én is ebbe az irányba tovább menni.

Tavaly októberben beszélgettünk az új szabályokról, arról, hogy ez milyen hatással lesz a sportágra. Téged a posztodból adódóan pláne fenyeget a kipontozódás veszélye sok meccsen. Mi a tapasztalatod az elmúlt egy év játékvezetői felfogásáról?
Több az ítélet a rangadókon, könnyebb fújást kiharcolni, már nem csak center-bekk párharcokban, hanem mezőnyben is akár. Figyelni kell erre, nem véletlen, hogy a Szolnokban is négy, bekkelni tudó játékos van, és van, hogy egyszerre vagyunk a vízben, ahol rotáljuk egymást, ahogy szedjük össze a hibákat. Alkalmazkodni kell a helyzethez, ehhez szükséges igazítani a taktikát, mert az már kevés lenne, ha egy csapatnak két klasszikus bekkje lenne, akik váltják egymást, meccs végére mindig elfogynának. 

Az idei, megnyert Eb-n is nagyszerűen játszottál, te voltál ugyan a legkevesebbet vízben a mezőnyjátékosok közül (63 és fél perc), de időarányosan talán Vogel Somával párban te hoztad ki a legtöbbet magadból. Kiválóan bekkeltél, és elöl is sokat tettél hozzá, hét gólodat 70%-os (!) helyzetkihasználással érted el. Átlövésből is betaláltál, centerből is eredményes tudtál lenni, az emberelőnyös szituációkban egyre fontosabb lett a szereped. Te hogyan emlékszel vissza a saját és a csapat januári játékára?
Most, hogy mondod, meglepett, hogy én voltam a csapatból a legkevesebbet a vízben, de igazából egyáltalán nem bánom. Amíg ilyen eredményesek vagyunk, addig nem kell nekem több játékidő. Az Eb előtt küzdöttem egy ki tudja, hogy milyen betegséggel. Akkor még influenzának gondoltuk, de nem csak én voltam rosszul, hanem többen is a csapatból. Nem robbantam le, de végigszenvedtem azt a két hetet, hol jobban, hol rosszabbul éreztem magam. Utólag, hogy nyertünk, nincs kifogás, de az Eb után, ahogy hazaértem, belázasodtam. Borzasztó rosszul voltam, nem szoktam ennyire lebetegedni, de ezt akkor sokáig cipeltem magammal. Többen is emiatt fáradtunk el annyira a torna végére, átment rajtunk valami. Azóta viszont nem volt pozitív koronavírus-tesztem, úgyhogy ki tudja, hogy ez mi volt. Így indult az Eb, és úgy éreztem, a fókusz végig ott volt. Nagyon koncentráltak voltunk, és jól játszottunk. Örülök, hogy így sikerült, ahogy annak is, hogy a gólokban is ilyen szerepet tudtam vállalni. Ugyanazt játszom a válogatottban, mint a klubomban, egész évben ezt csinálom, a nemzeti csapatban is ugyanez a szerepköröm, mondhatom, hogy komfortosan érzem magam benne. 

Hogyan élted meg a koronavírus miatti több hónapos leállást?
Adott egy keretet a napnak a szárazföldi munka, minden nap tudtam mozogni, edzeni. Úgy éreztem, hogy a fura betegség és az Eb miatt jól jött a leállás, főleg, hogy az Európa-bajnokság után folytattuk a bajnokságot és a BL-t is. Össze tudtam magam szedni a régebbi sérülésekből is, igazából nem bántam a leállást, az itt felsorolt okok miatt nekem jót tett. Rég volt ilyen, és egy kicsit kiszakadtunk a nagy menetelésből. 

Szeptemberben óriási meccset játszottatok a címvédő Fradival a Magyar Kupa döntőjében, ötméteresekkel kaptatok csak ki. Utólag visszagondolva hogyan él benned az a finálé?
Alapvetően nagy potenciált érzek a mostani Szolnokban. Persze vannak olyan dolgok, amelyekben muszáj fejlődnünk, ha el akarunk valamit érni. Hozzá kell tenni, hogy ha a Fradiban Varga Dénes vagy Zalánki Gergő 100%-os formában játszik, akkor nagyon meghatározó játékosok. Nehéz megmondani, hogy az FTC a saját 100%-hoz képest hol tart szeptember óta. Nagyon sajnálom azt a Magyar Kupát, mert tényleg egy hajszálon múlt. Mi majdnem kihoztuk magunkból a maximumot, sajnos ez nem volt elég. De ezzel már nem tudunk mit csinálni, próbálunk javítani a többi fronton, hogy tudjunk javulni annyit a rájátszásra, hogy a Fradinak vagy bármelyik másik csapatnak méltó ellenfelei legyünk - a döntőben. 

Fotó: Derencsényi István/MVLSZ

Novemberben viszont remek játékkal már nyerni tudtatok a Ferencváros otthonában, a bajnokságban úgy, hogy első számú centeretek - posztján talán a világ legjobbja -, Dusko Pijetlovic nem lehetett ott a csapatban. Mivel leptétek meg a zöld-fehéreket, mi volt a sikeretek kulcsa?
Nekünk fekszik a center nélküli játék, és sok olyan típusú játékosunk van, akik védekezésben és támadásban fizikailag jól felkészített pólósok. Két-három játékosunk is akad, akik tudnak egy az egyezni, emberről játszani, ítéletet kiharcolni, beállni centerbe. Ez a modern vízilabda. Lendületből megérkezni a kapu elé, vagy nem feltétlenül kell körbeállni a centert, és megvárni azt, hogy történik-e valami, hanem van egy, két, több beindulás. Az amerikai major-sportokban nagyon elterjedt a mismatch, ha ilyen párosítás alakul ki nálunk, vízilabdában, akkor jól lehet egy az egyezni, ítéletet kiharcolni. Aki ezt tudja játszani, az fogja erőltetni, mert most jól fizet, ez most a modern vízilabda. 

A nyári erősítések és az azóta mutatott játékotok alapján ti lehettek az FTC legnagyobb kihívói a szezonban. Milyen célokkal vágtatok neki az idénynek, illetve mi változott azóta, hogy kellemetlen meglepetésre kiestetek a BL-selejtezőben?
A Szolnoknak ez egy nagyon érdekes év. Júliusban indultunk el, most van december vége, és a Szolnokkal még nem kaptunk ki tétmeccsen, a rendes játékidőben. Mégsem nyertünk ezzel Magyar Kupát, mégis kiestünk ezzel a BL-ből, így ez a helyzet „az egyik szemem sír, a másik nevet-kategória”. Tényleg tök jól játszottunk, még sincs kézzel fogható eredménye, sőt, a BL-kiesés egy kifejezetten fájó dolog. Nehéz megítélni, hogy ez egy jó fél év volt-e, vagy nem. Azt tudjuk csinálni, hogy az Euro-kupára, aztán a bajnoki rájátszásra is maximálisan koncentrálunk. Nem gondolom, hogy rossz úton járnánk, tényleg nagyon jó csapat vagyunk, de így is lettünk összerakva, már májusban meg lehetett mondani előre, hogy a Szolnok sokra lesz képes. Remélem, hogy végig hozni tudjuk ezt a formát! 

Fotó: Derencsényi István/MVLSZ

"Az, hogy itt van Filipovic és Pijetlovic, Nagy Viktor és Angyal Dani, nagyon jó motivációt ad nekem minden nap, látva, hogy például Dani mennyi munkát rak bele, hogy minél jobb játékos legyen. Bekkel, centerezik, és meccsenként így is lő három-négy gólt. Az, hogy ők ott vannak mellettem, látom, milyen hozzáállással dolgoznak, és milyen felkészültséggel vágnak neki egy meccsnek, óriási lökést ad." – mondta rólad a vele készült interjúban szolnoki csapattársad, Konarik Ákos. Mit szólsz a véleményéhez?
Ákos nagyon kedves. Ha már ennyit dicsért, akkor én is megteszem fordított irányban. Nagyon jól beilleszkedett, és nagyon hamar felvette a ritmust, ami egy ilyen csapatban uralkodik. Jól is játszik, nagyon gólerős, abszolút veszélyes, nem is tudom, hogy láttam-e az ifi korosztályból még igazából ki sem kerülő játékost ennyire magabiztosan és jól pólózni. Abszolút kulcsa a Szolnok szereplésének, hogy ő ennyire jól tud játszani. Nagy jövő áll előtte, bele kell tenni a munkát, de ezt tudja ő is, nem kell neki külön mondani. Talán csak azt, hogy kevesebb Nesquik meg nutella, és akkor minden rendben lesz! 

Az ebben az évadban lejátszott 15 fordulóban (12 mérkőzésen) 29 gólt lőttél védő létedre. A Szentesnek, a BVSC-nek és az Egernek négyet-négyet, az UVSE-nek és a Vasasnak hármat-hármat vágtál, többek között az OSC ellen is dupláztál. Mindezt 69%-os lövőszázalékkal érted el. Már most több mint kétszer annyira eredményes vagy, mint az előző, csonka szezon 15 partiján. Lehet mondani, hogy ez a legjobb éved?
Tényleg örülök, én is úgy érzem, hogy ez az évem jól sikerült. A magam részéről beleteszem azt a munkát, ami szerintem kell, de azzal tisztában vagyok, hogy nem minden meccsen lövök majd ennyi gólt. Nem is célom, hogy bárkit üldözzek a góllövőlistán. És, hogy mi változott még tavaly óta? A Szolnok csapatként is szintet lépett, jött Filip Filipovic, akire kitámadnak, így a másik oldalon nagyobb területek nyílnak. Ezeket jól, eredményesen használjuk ki, de ehhez kellenek a hozzá hasonló, kiemelkedő képességű játékosok. Ha ott van a vízben Filipovic, én meg hátul, akkor inkább őt támadják meg, ez teljesen normális. Jó, hogy mi tudunk ezzel főzni, ráadásul az ő labdáinak szeme van. Azért annyira markáns a különbség, mert teljesen máshogy támadunk most. Olyan sok opció van a támadójátékunkban, hogy nem csak egy-két játékosra kell figyelnie az ellenfélnek, ezáltal pedig bárki lehet a befejező ember. Örülök, ebben is előre tudtam lépni. 

"Angyal Daniban pedig benne van a centerező véna, amit ki tudtunk használni, és hátulról is többször betalált. Komplex játékos, ilyen típusú pólósra nagy szükségünk volt." – mondta rólad Märcz Tamás még februárban az év eleji Eb kapcsán. Az itt említettek alapján is kulcsember lettél a válogatottban. Milyen volt ez a decemberi válogatott összetartás, és mit vársz a 2021-ben a nemzeti csapattól?
Jó, hogy végre voltak válogatott edzések. Legutóbb májusban gyűltünk össze, és Dumi sérülése miatt az nem pozitív emlék senkinek. Visszakanyarodtunk a közös munkához, együtt voltunk öt napon át, elkezdtünk építkezni. Nagyon hosszú félév után és karácsony előtt vagyunk, érezni mindenkin, hogy az utolsó csepp benzint égeti éppen. Januártól ráfordulunk az olimpiai felkészülésre, az első hat hónapot kőkeményen végig kell tolni, és kisajtolni azt, ami bennünk van. Az a célunk, hogy az olimpián jól szerepeljünk, és képesek is vagyunk rá. Ezzel a lehetőséggel pedig élni kell. 

Fotó: Derencsényi István/MVLSZ