Vízilabda - Ma nem!
Ma nem!
(Fotó: Europress/Getty)

Ma nem!


2014/07/28 01:02

Tavaly augusztus óta a címben taglalt mondatot a sportkedvelők egyértelműen Nagy Viktorhoz kötik. Az ellenfelek bosszantásában, lelki fölény kiharcolásában azóta már sportpszichológiai alapvetésnek számító rövidke mondat kitörölhetetlenül része a magyar vízilabda legendáriumának. Világbajnok kapusunk a vasárnap esti szerbek elleni Eb-döntőben is jól kezdett. Első két védése után az ismételt önhergelésre már-már pavlovi reflexként jövő nézőtéri "nagyviktorozás" azonban gyorsan abbamaradt. A csoportkörben még legyőzött szerbek ugyanis egészen más tempóban kezdtek, mint pár napja, most ők vezettek két góllal az első negyed után.

Aztán amikor a második negyed elején két távoli szerb lövés is beakadt és már 1-6 állt az eredményjelzőn, Benedek Tibor kénytelen volt meghúzni a "kötelezőt". Jött a kapuba a szerbek elleni 8-6-os siker alkalmával remeklő Decker Attila, de csodát most sajnos ő sem tudott tenni. A mieink körülményesen, a szerbek ugyanakkor a végletekig passzolgatva, pontosan, sarokra menő  lövésekkel játszották meg a XXI. századi vízilabda alapkövének számító fórokat. Az emberelőnyök megjátszásban meglévő különbség (nálunk 16/5, odaát 12/6) már önmagában is indokolná a vereséget, de most tényleg semmi nem ment. A szerbek kemény védekezése felőrölt bennünket, a találkozó elején gyorsan összeszedett jelentős hátrány pedig meghatározta a meccs későbbi lélektanát.

Nekünk nem sikerült az, ami két napja az elődöntőben a szerbeknek Montenegró ellen igen. 1-5 és 4-8 után most sajnos nem jött váratlan fordulat (6-9-nél a harmadik negyed végén azért benne volt valami a levegőben), pedig a margitszigeti közönség (leszámítva a 4-500 fős szerb tábort) mínusz ötnél is lelkesen buzdította a csapatot. Benedek Tibor együttesét, amely tavaly világbajnokságot nyert és most az Eb-re két helyen megváltozott kerettel ismét bejutott a döntőbe. Akik végigélték a csapattal a két hetet, pontosan tudják, hogy ebben a sportágban mekkora rang Eb-döntőt játszani, még ha a vége (7-12 oda, ha valaki nem tudná) nem is lett túl szép. De nézzünk körbe a sportágban, az utóbbi évek világversenyeit (2011-vb Olaszország, 2012-Eb Szerbia, 2012-olimpia Horvátország, 2013-világbajnokság Magyarország, 2014-Eb Szerbia) rendre más-más csapat nyerte meg, a rotáció tehát vélhetően itt is természetes folyamat.

Ja, az ok amúgy megvan a vereségre. Elég banális. Balga módon az Európa-bajnokság ideje alatt most először mentem ki tömegközlekedés helyett biciklivel a Margitszigetre. Meg is szakadt a fiúk veretlenségi sorozata, sajnálom. Természetesen engem sem vetett szét a boldogság, de enyhítésként a meccs tanulságait egy sör mellett (köszönhetően a "kétkerék" mellé alkoholt engedélyező új KRESZ-nek - ami amúgy agyrém!) átbeszélhettük szintén bringás kollégámmal. Éjfélhez közeledve már sötét, magányos utcák fogadtak, na meg egy kiadós zápor még a nyakamba az elszomorító vereség mellé. Nem esett jól a hazaút. Ma nem...

Hozzászólások