Vízilabda - 20 éve az FTC-t legyőzve nyert LEN-kupát az UTE
20 éve az FTC-t legyőzve nyert LEN-kupát az UTE
Fotó: Makó Éva/Szabó Zoltán Facebook-oldala

20 éve az FTC-t legyőzve nyert LEN-kupát az UTE

Takács MártonTakács Márton
2017/03/22 09:00

1997 márciusában rendezték a mindezidáig utolsó olyan nemzetközi férfi vízilabda kupadöntőt, amelyben két magyar klub találkozott, 20 évvel ezelőtt a LEN-kupa fináléját a Ferencváros és az Újpest vívta. Felidéztük a két óriási meccset hozó párharcot, melyben Szabó Zoltán, a győztes UTE egyik legjobbja, 19 találatával a sorozat gólkirálya volt segítségünkre. 

Az UTE Európa egyik legjobb csapata volt a '90-es évek közepén. A sikercsapat alapjait Görgényi István tette le, aki 1984 és 1990 között volt a lila-fehérek edzője. A 2000-es, sydney-i olimpián a házigazda ausztrál női együttest aranyéremig vezető szakember 1986-ban bajnokságot, 1989-ben pedig ezüstérmet nyert az Újpesttel. Teljesen új módszerekkel kezdett el dolgozni a klubnál, a mozgásos játék híve volt. A BEK-ben a Final Four-ig (harmadik helyig) juttatta a legénységet '86-ban, amelyben '89-től már ott pólózott Benedek Tibor és egy szezon erejéig az edzőként a Ferencvárossal idén a LEN-kupa utódjában, az Európa-kupában döntős Varga Zsolt is. Vincze Balázs már korábban ott szerepelt, nagyon jó vízilabdát játszott az a gárda. A jugoszláv pólóból és Ratko Rudictól ellesett szakmai észrevételeket Görgényi elkezdte meghonosítani az Újpestnél, amelyet '90-es távozása után utódja, az utolsó évében másodedzője, Kovács István folytatott.

És innen nem volt megállás, az UTE 1991-ben, 1993-ban, 1994-ben és 1995-ben is magyar bajnok lett, 1991-ben és 1993-ban a Magyar Kupát is begyűjtötte. A nemzetközi vizeken is arattak a lilák, a LEN-kupa első kiírásában, 1993-ban rögtön megszerezték a trófeát. 1994 volt a klub legsikeresebb éve, akkor BEK-győztesek és Európai Szuperkupa-győztesek is lettek Benedekék, '95-ben és '96-ban pedig ezüstérmet szereztek a legrangosabb európai kupasorozatban, a BEK-ben. Ezzel el is érkeztünk cikkünk témájához, a '97-es LEN-kupa-döntőhöz.

Szabó Zoltán, az Újpest korábbi BEK-győztes pólósa, a SportKlub, az Eurosport, a Sport TV és a Nemzeti Sport szakértője így nyilatkozott nekünk hat évvel ezelőtt az UTE 1997-es LEN-kupa-győzelméről:

"A ’97-es LEN-kupa-sikernek az volt a varázsa, hogy előtte mentek el tőlünk a válogatottak, Benedek Tibi, Dala Tamás és Vincze Balázs. Gyakorlatilag a második vonal képviselte az Újpestet, feltörekvő tehetségekkel, például Kásás Tamással. Mondhatom, hogy általános meglepetésre nyertük meg akkor a LEN-kupát, a döntőben legyőzve azt a Ferencvárost, akit mindenki esélyesebbnek tartott. Fodor Rajmund, Balogh Gábor, Hesz Máté, Nagy Sándor, Péter Imre, Matajsz Márk, Kiss Gergő játszott akkor a Fradiban, Pelle Balázs volt a kapus. Gyakorlatilag az egész kupasorozatot úgy játszottuk le, hogy minket esélytelennek tituláltak. Ez volt a szép benne, sokan azt mondták, hogy már a csoportból sem jutunk tovább. Majd a nyolc között és az elődöntőben sem minket vártak győztesnek, a fináléban pedig pláne nem. A végén azért csak sikerült. A BEK-győztes és Szuperkupa-első Újpestben az ember egy volt a csapatból. De úgy, hogy nagyon pontosan le voltak osztva a szerepek. Mindenkinek csak egy szelet jutott a tortából. Tudtuk, hol a helyünk, mi a feladatunk, így voltunk eredményesek. Majd ki lehetett nőni ebből a szerepből egy felelősségteljesebb, több elvárással járó helyzetbe, és ebben is jól lehetett teljesíteni. Nekem ez az utóbbi korszak jelenti a szakmai csúcsot, bár ez furcsának tűnhet. A ’97-es LEN-kupa-sorozatban gólkirály voltam, arra a csapatra inkább mondhatom, hogy az enyém."

A finálé március 15-én tartott első mérkőzésén az UTE Office and Home  –  Kásás Tamás és Szabó Zoltán 3-3 góljával – 10–8-ra győzte le az FTC-Vitalint a Komjádi Uszodában.

A Nemzeti Sport tudósítása a döntő első meccséről

A vízilabdát kedvelők bibliája, az Aranykor - a magyar vízilabdázás története című könyvben Csurka Gergely így ír a párharc első felvonásáról:

"Már az első meccsen hüledeztek a semlegesek, miközben az újpesti szurkolótábor a bádogtetővel egymagasságban körözgetett a boldogságtól. Kegyelmi állapotba kerülve pólóztak a lilák, minden lövésük ült, legalábbis 21 percen át: amikor Binder amúgy lendületből érkezve úgy zúdította be a labdát, hogy az a lécről felettébb látványosan a gólvonal mögé vágódott, úgy festett, itt ma élveboncolást lát a nagyérdemű (9-4). Végül a visszavágóra maradt izgalom, a Ferencváros kissé szeleburdi klasszisai ugyanis megrázták magukat (10-8)."

Szabó Zoltánt felhívtuk, hogy részletesebben is beszámoljon élete egyik legnagyobb sikeréről, melyben főszerepet játszott húsz éve. Az első meccsre így emlékezett vissza:

"Váratlan dolog volt, hogy eljutottunk a döntőig, bár nekünk nem volt az. Mások már korábban leírtak minket, papíron nekünk a nyolc között ki kellett volna esnünk. A Split ellen játszott párharcunk idegenbeli mérkőzése fordította meg a dolgot, evés közben jött meg az étvágy. A finálé március 15-i első meccsén ihletett állapotba kerülve pólóztunk. Nem szakmailag voltunk jobbak a Fradinál, amit az első három negyedben csináltunk, az ajándék volt. Kapusunk, Németh Zsolt mindent védett, csak az utolsó negyedet engedtük el kicsit, az öt gólból, 10-5-ről kettő maradt, 11-8 lett a vége az 1-4-es negyedik felvonással. Ha a meccs előtt azt mondják, hogy kettővel nyerünk, aláírom, de azért kijózanító volt a nagy előny leadása."

Csurka Gergő az Aranykorban részletes tudósítással jelentkezett a második mérkőzésről és annak előzményeiről, körülményeiről.

"Egy hét múlva pedig egy fantasztikus fordulatokat hozó derbin a zöldek négyszer hét perc alatt reprodukálták az eredményt. Németh Zsolt ugyan még azt is védte, amit nem lehet, ám a hazaiakat feltűnően tolták a bírók. Az első negyedben még 3-1 volt a kiállítási arány a liláknak. A következő háromban 1-14 - a Fradinak. Avagy Wiesner Tamás nem a templomba dobta be a pénzt. Jobb befektetési lehetőséget talált. Abszolúte nem törvénytelent - csak éppen hasznosat. Történt, hogy  két játékvezető, a mi drága Klaricsunk, továbbá a francia Demey áldozatul esett az új divathullámnak. Betértek egy kis pezsgőre és egy-egy konyakra az egyik Váci utcai bárba, ahol eztán eléjük tettek egy több tízezerre rúgó számlát. Ők erre rendőrt akartak hívni, ám a vendéglátók közölték, rendőr nincs, viszont itt vannak az ő saját rendfenntartóik. Akik nem engedik ki őket addig, míg nem fizetnek. Valahogy összekaparták valutájukból a kérdéses összeget, aztán elpanaszolták Wiesnernek, hogy jártak. Ő pedig nem csak megértőnek, de gálánsnak is bizonyult. 

A Fradi ezt kapta vissza, csakhogy az újpesti gárda kőkeményen tartotta magát, néhány másodperccel a befejezés előtt azonban Matajsz kiharcolta a hosszabbítást egy nagy érzékkel eleresztett lövéssel (10-8). A ráadás egyértelmű Fradi-sikert ígért, hiszen a nagy osztásban a lilák kulcsemberei közül szinte mindenki a kispadon ült három hibával., Kásás Tamás környékén még nála is fiatalabb, rutintalan srácok úszkáltak, Kéri és Hajós például... Hanem ekkor az eladdig erős közepest nyújtó sztár megrázta magát, lőtt egyet nyolcról, aztán a duda pillanatában pattintott még egyet - a félpályáról. Németh ugyanakkor szinte teljesen lehúzta a redőnyt, az újpestiek pedig - miután Hajós is betalált! - az utolsó fél percet már közönségük vezénylésével tölthették. A leginkább Németh - Binder, Gál, Szabó Z., Kásás, Zantleitner, Nitsovits, Bene, Kollár, Kéri, Hajós, Katonás összetételben játszó UTE kettős győzelemmel (12-11) gyűjtötte be a kupát, Kovács István pedig harmadszor repülhetett a vízbe egy európai finálé végén (egymás után ötödször vezérelte döntőig a csapatot - ez abszolút rekord!). Miután "lecsurgott", a maga utánozhatatlan tömörségével foglalta össze a történteket: "Egy csapat elment, egy csapatot kipontoztak, a harmadik megnyerte a kupát."

Az ugyancsak a Komjádiban rendezett, teltházas visszavágón tehát az újpestiek hosszabbítás után 12–11-re nyertek, a győztes gólt a parádézó Kásás Tamás szerezte. Az UTE 22–19-es összesítéssel hódította el a kupát, 1993 után másodszor. Szakértőnk, Szabó Zoli a visszavágón kétszer volt eredményes, a hosszabbítás első percében nagyon fontos találatot szerzett (majd adott nagyszerű gólpasszt Kéri Péternek), amelyre a televíziós közvetítés szakkommentátora, Kemény Fecsó bá így reagált: "Helyesen járt el Szabó, hogy egyből rálőtte a labdát".

A Nemzeti Sport tudósítása a döntő második meccséről

Szabó Zoli véleménye a második meccsről:

"Mindenkinek nagy élmény volt a visszavágó, aki ott volt a Komjádiban, annak azért, aki nem volt ott, annak meg azért, hogy basszus, miért nem mentem el. Nagy muníciót adott nekünk, hogy előzetesen mindenki a Fradit tartotta esélyesebbnek, többen - nem a játékosok közül - hangoztatták is fölényüket. Nehéz volt, mert nagyon koncentráltan játszott a Fradi. Azt mindenki tudta, hogy nekik hosszabb a kispadjuk, ez diplomáciai úton is ismert volt, vagyis a játékvezetők tudták, hogy a több kiállítás a Ferencvárosnak kedvez. Ennek megfelelően, ha jól emlékszem, a kiállítási arány 341-351 volt, a medencében tartózkodó játékosokon kívül a lelátóról is mindenkit kiállítottak. 9-8 után Matajsz Márk lőtt egy olyan gólt, amilyet véletlenül nem lehet, abban egy egész élet munkája benne volt. Aztán következett egy olyan hosszabbítás, amelyben egy átlagember nem tud részt venni. Ezt a helyzetet semmilyen körülmények között nem lehet modellezni, ilyen értelemben még egy űrhajós sem élhet át ilyet, mint amit egy vízilabdázó igen. Mi türelmesek voltunk, az FTC játékosai kapkodtak. Kásás Tamás lőtt két óriási gólt, az elsőt félpályáról, az utolsót pedig nyolc méterről pattintotta be, megmutatva, hogy az első sem volt véletlen. Még ha többen nem lehettünk olimpiai bajnokok is a csapatból, se mondjuk Gál Andris, vagy Nitsovits Tamás, ezzel a sikerrel mégis óriási élményben volt részünk, ami nekem nagyon sokat jelentett és jelent azóta is."

A vesztes FTC-ben szereplő, akkor 19 éves Kiss Gergely is megemlékezett a döntőről Életem a játék c. könyvében.

"Történelmi pillanat volt a döntő, mert az Újpesttel játszottuk. Annak ellenére, hogy példátlanul fiatal volt a csapatunk - Fodor Rajmi és Székely Bulcsú 20, Steinmetz Barna 21, Matajsz Márk 18, Steinmetz Ádi pedig 16 éves volt -, éreztük, hogy esélyesek vagyunk. Mondjuk, a túloldalon ott volt Kása, ő már önmagában is elégnek bizonyult, hogy óvatosságra intsen mindenkit. Egészen elképesztő volt a két meccs hangulata, igazi ünnep, a szó szoros értelmében, hiszen az első mérkőzést március 15-én rendezték a Komjádiban - miközben Ancsa meg épp bajnokit játszott Kecskeméten. Végül 10-8-ra nyert az Újpest, taktikusan játszottak.

Egy hét múlva játszottuk a visszavágót, irtózatos küzdelemben, hosszabbítás után kaptunk ki, Kása a félpályáról is lőtt gólt. Nagyon letört a vereség, de egy idő után csak előre néztem."

Érdekesség, hogy az 1999-ben is LEN-kupát nyerő Újpestben már Kiss Gergő is ott volt. Az pedig kuriózum, hogy az 1997-es fináléban még az újpesti színekben pólózó Katonás Gergely 20 év elteltével idén is játszik az Európa-kupában döntőt vívó FTC-ben. A két csapat akkori keretéből Katonáson (37 éves) és Kiss Gergőn (39) kívül még Steinmetz Ádám (36) és Steinmetz Barnabás (41) is aktív, OB I-es játékos, Hajós Pétert (39) pedig az OB I/B-s Neptunban láthatjuk pólózni.

Az UTE LEN-kupa-győztes csapata: 

Ambrus Tamás, Bene András, Binder Szabolcs, Bíró Ákos, Gál András, Gérusz Krisztián, Hajós Péter, Katonás Gergő, Kásás Tamás, Kéri Péter, Kollár György, Németh II. Zsolt, Nitsovits Tamás, Szabó Zoltán, Zantleitner Tamás (edző: Kovács István)

Az 1997-es UTE csapatnévsora

A 20 évvel ezelőtti FTC-UTE LEN-kupa-döntő második mérkőzése hosszabbításának összefoglalója:

Hozzászólások