Kosárlabda - „Jó dolog kijutni két Eb-re, de a következő vb sem elérhetetlen cél” – interjú Perl Zoltánnal
„Jó dolog kijutni két Eb-re, de a következő vb sem elérhetetlen cél”
Fotó: MKOSZ

„Jó dolog kijutni két Eb-re, de a következő vb sem elérhetetlen cél” – interjú Perl Zoltánnal

Sergő Z. AndrásSergő Z. András
2021/02/28 17:55
A magyar kosárlabda-válogatott zsinórban másodszor jutott ki az Európa-bajnokságra, ilyenre pedig 50 éve nem volt példa. A csapat sikerének titkáról, a magyar kosárlabda megítéléséről és a lehetséges jövőbeli tervekről beszélgettünk Perl Zoltánnal, a Falco KC Szombathely és a válogatott irányítójával.

- Amikor tavaly februárban a két győztes meccs után beütött a koronavírus, mennyire éreztétek ősszel a folytatás előtt, hogy ti hiába nyeritek a meccseket, a járvány akár keresztülhúzhatja a kijutást is?

- A válogatottnál nem annyira. Az már elég hamar kiderült, hogy egy évvel 2022-re tolják az Eb-t, utána meg bíztunk abban, hogy a FIBA valahogy megoldja, hogy befejezzük a sorozatot. Inkább a klubcsapat körüli bizonytalanság foglalkoztat minket. Ráadásul a két győztes selejtezővel megadtunk egy jó alaphangot.

- Gondolom, az már nehezebb volt, hogy öt nap alatt kellett négy meccset lejátszani, miután a novemberre tervezett két meccset a vírus miatt nem tudtátok lejátszani.

- Az akkor elmaradt meccsek maximum annyiban jelenthetnek előnyt, hogy nálunk már novemberben is voltak a csapatban covidosok, Tehát akkor nélkülük kellett volna kiállni, most viszont mindenki egészséges volt. Viszont a meccsterhelés mindenképpen a riválisoknak kedvezett. Ráadásul ekkor már tudtuk, hogy a négy meccsből elég egyet megnyerni, ehhez képest kettőt sikerült.

50 éves siker kosárlabdában: az előrelépés itt tényleg megkérdőjelezhetetlen | Eurosport

A magyar férfi kosárlabda-válogatott az elmúlt hétvégi kijevi buborékban ismét Európa-bajnokságra kvalifikálta magát, így 2017 után zsinórban a második kontinensviadalra jutott. Ilyen duplázásra 1969 óta nem volt példa. Képzeljük el, hogy a magyar labdarúgók megverik a Ronaldo nélkül felálló Portugáliát vagy a kézilabdázók a több sztárt is nélkülöző Spanyolországot!

- Kívülről úgy tűnt, pont azon a meccsen, az osztrákok elleni első összecsapáson volt a leggyengébb a válogatott, amikor sikerült kivívni a kijutást.

- Az osztrákoknak az volt az első meccse, s láthatóan frissebbek voltak, ráadásul ők ki tudtak minket elemezni az első meccs alapján, nekünk viszont nem volt videós anyagunk. Talán így kaptunk nagyon sok pontot a speciális játékelemekből, emiatt az osztrákok jól játszották.

De mégis jól mutatja a válogatott erejét, hogy így is vissza tudtunk jönni 15 pontos hátrányból.

- A következő osztrák meccs sima győzelem volt jó játékkal, az utolsón viszont egy fiatal magyar csapat kapott ki a hazai ukránoktól. Mennyire volt ez lelkileg nehéz?

- Nem volt, dehogy. Ekkor már tudtuk, hogy kijutottunk, és az Eb-sorsolás szempontjából is mindegy a meccs eredménye. Nálunk már elég fáradt volt mindenki a negyedik meccsen, ráadásul tényleg sok fiatal játszott tapasztalatszerzés céljából, az ukránok pedig fittek és a hazai pálya miatt motiváltak voltak. Ők megérdemelten nyertek, nekünk pedig az volt fontos, hogy ne sérüljön meg senki.

- Te most vagy 25 éves. Az előző, 2017-es Eb-selejtező sorozatban voltál újonc, itt pedig a középgeneráció tagjaként már meghatározó része vagy a válogatottnak. Miben látod a különbséget a saját játékodat illetően akkor és most?

- Számomra szerencsés helyzet, hogy akkor és most is Stojan Ivkovic volt a szövetségi kapitány, mert ő a kezdetektől számít rám, egészen fiatalként bedobott a mélyvízbe. Friss energiát kellett hoznom a pályára a padról beállva, amikor Hanga Ádám vagy Vojvoda Dávid éppen pihent. De én most is hasonlóképpen látom a feladatomat, és amikor pályán vagyok, kihozni magamból a maximumot. 

- Az Eb előtt játszottál az olasz, utána pedig a spanyol bajnokságban. Ez mit tett hozzá a pályádhoz?

- Olaszországban nagyon sokat fejlődtem, de így visszatekintve a spanyol kitérő annyira nem volt jó, nem éreztem jól magam, a klubnál sem értettük meg úgy egymást. Viszont az elmúlt években itthon, a Falcóval sok Bajnokok Ligája-meccset játszottunk jó csapatok ellen, ami nagy nemzetközi rutint ad.

- Hozzád hasonlóan több játékost is ad a válogatottba a Szombathely, de ezen kívül még pár játékosnak van nemzetközi rutinja külföldön. Mennyire volna fontos, hogy többen játszanak külföldön?

- Persze, jó külföldre kimenni, és nagy előny, ha valaki talál egy olyan csapatot, ahol számítanak rá. De nagyon meg kell választani, hogy hova mész. Annak sincs értelme, ha 5 perceket játszol meccsenként.

Több hasznát látom egy olyan magyar csapatban rendszeresen játszani, ami indulni tud nemzetközi kupában.

Úgy érzem, évről-évre emelkedik a magyar bajnokság színvonala, és ha ezt még nemzetközi meccsekkel is ki lehet egészíteni, az segít jobb játékossá lenni.

- A válogatott és a Falco sikerei után jobb a magyar kosárlabda megítélése Európában?

- Remélem, most már úgy gondolnak a magyar csapatra, akik ellen nem lehet biztosra menni. Akik mindenkivel szemben küzdenek, akik kellemetlen ellenfelek. Egy ilyen torna pedig arra jó, hogy a világ legjobbjai ellen játszva sokaknak feltűnjünk. Ilyenkor fel tudjuk mérni azt is, hol tartunk a munkában.

- Mennyire más liga egy világbajnokság? A magyar válogatott még sosem szerepelt vb-n, a legutóbbi, 2019-es kínai vb selejtezőjén viszont csak pontegyenlőséggel maradtatok alul. Reális cél lehet a 2023-as torna?

- Valóban nem múlt sokon, de végül a lengyelek jutottak ki helyettünk. Ők akkor továbbjutottak a vb-csoportból is, mert noha sok jó válogatott van Európán kívül, egy szerencsés sorsolással be tudtak jutni a legjobb 16 közé. A 2019-es kijutás véleményem szerint nem lett volna reális, de a következő vb akár meglehet.

 Perl Zoltán és Marko Popović a 2017-es Eb magyar-horvát csoportmeccsénPerl Zoltán és Marko Popović a 2017-es Eb magyar-horvát csoportmeccsénFotó: Europress/AFP

- Az elmúlt selejtezős meccseken sokszor sokan dicsérték a válogatott csapategységét. Ti ezt hogyan élitek meg belülről?

- A válogatott összetartások alkalmával nem csak az edzéseken vagyunk együtt, hanem közösen étkezünk, és a szabadidőt is gyakran egymás társaságában töltjük: kártyázunk, PlayStationön játszunk. Nemcsak csapattársak vagyunk, hanem barátok is. A pályán pedig mindenki pontosan tudja a szerepét, senki nem akarja feleslegesen túlvállalni magát, hanem mindenki arra törekszik, amiben ő jó. Ez a mentalitás leginkább Stojan Ivkovicnak köszönhető. Emiatt is tudunk sokszor vert helyzetben is jól játszani: nem kapkodunk, mindenki teszi a dolgát.

- Beszéljünk végül a jövőről! Az idei nemzetközi szezon klubszinten és a válogatott számára is véget ért. Hogyan fog telni a következő 1-1,5 év, mennyire láttok előre?

- Nyáron lesz a következő válogatott összetartás, ahol lehet majd készülni, de biztosan lesz később is. Illetve lesznek majd felkészülési tornák, de ezekről még nem tudunk semmit. A Falcóval pedig szeretnénk idén is megnyerni a bajnokságot, de ez nem lesz egyszerű, mert sok jó csapat van. Ha sikerül, akkor tudunk jövőre is a BL-ben indulni, ami szintén nagyon fontos lenne.

Hozzászólások