Kézilabda - Nem biztos, hogy lesz hozzá hasonló: 41 éves a Király, Sterbik Árpád
Nem biztos, hogy lesz hozzá hasonló: 41 éves a Király, Sterbik Árpád
Fotó: Europress/AFP

Nem biztos, hogy lesz hozzá hasonló: 41 éves a Király, Sterbik Árpád

Berekalli BenceBerekalli Bence
2020/11/20 07:29
Ma ünnepli 41. születésnapját minden idők egyik legjobb kézilabdakapusa, Sterbik Árpád. Egy erősen szubjektív cikkel köszöntjük a többszörös BL-győztes, világ -és Európa-bajnok hálóőrt ezen a jeles napon.

2001 ősze, Veszprém, a szokásos szél. Szokták volt mondani: Veszprém a magyar Chicago. A Bakony egyik oldalán felmegy a szél, a másikon pedig szélsebesen zúdul le a 60 ezres kisvárosra. Az itt lakók, amióta az eszüket tudják, imádják a kézilabdát. Közéjük tartozom én is. Együtt nézem a meccseket apukámmal, és néha-néha, amikor valamilyen csoda folytán jegyhez lehet jutni, a helyszínen éltetem Éles Józsit, a legnagyobb királyt. 

Volt valami a levegőben

15 éves vagyok, másodikos gimnazista. Ez már az a kor, amikor az ember hősöket, bálványokat keres, akik a legnehezebb helyzetben sem futamodnak meg, rettenthetetlenek, és leküzdenek minden akadályt. Épp ezért most nagyon izgatott vagyok: azt suttogják a városban, hogy a csapathoz egy olyan kapus érkezett a nyáron, akivel lehet nagyot álmodni, akinek a vezérletével meg lehet hódítani Európát.

Mivel még nincs értékelhető internet - a manapság azonnali reakciónak számító Youtube nézése helyett - meg kell várnom az első tévés meccsünket: a második fordulóban a francia bajnok Chambéry érkezik a legendás Március 15. utcai csarnokba. Francia és külföldi klasszisokkal teletűzdelt vendégcsapat, rutinos, sokat megélt magyarokkal, kubaiakkal, horvátokkal felálló Veszprém, az emberek szája azonban a 200 centis, 120 kilós óriástól marad tátva: Sterbik ziccereket véd, heteseket véd, átlövéseket véd – mai kifejezéssel mondva: mindent is véd, és mindezt olyan arccal, mintha csak 20 deka párizsiért ugrott volna le a közértbe szerda délelőtt 10 órakor. Sok mindent látott már a veszprémi publikum – égett már a kis tornacsarnokban a Barcelona 10 góllal is korábban -, de olyat komoly mérkőzésen nem, hogy az 50. percben az ellenfél 9 szerzett gólnál tartson. Márpedig amikor 10 perccel a vége előtt Árpi elhagyja a színpadot, a Chambéry ennyinél tartott - végül 29-13-ra kap ki.

A következő héten jött egy még nagyobb teszt: a végső győzelemre is esélyes német Magdeburg látogat a Bakonyba, Perunicic-csel, Steffansonnal, Kulesovval, Abatival... Bennem a győzelmen túl egyetlen pillanat marad meg élénken: amikor a világ akkori legjobb balszélsője, Kretzschmar ziccert lőhet a szélről, a csarnokban hirtelen csönd támad, és mindenki várja, hogy mi fog történni... Aztán Árpi felemeli a bal lábát a füle mellé, és kivédi a német hosszú sarokra lőtt labdáját.

2002 tavasza: a csoportelső Veszprém 5 gólos győzelmet arat Leónban a negyeddöntőben, a visszavágó újabb Sterbik parádét hoz: 30-18-ra nyer Zdravko Zovko együttese. Az elődöntőben a Pamplona az ellenfél, és még most is beleremeg az ember keze, amikor leírja a névsort: Hombrados és Hernandez a kapuban, Jackson Richardson, Garralda, Jakimovic, Jovanovic, Kiszeljov...Nehezen lendül bele a Veszprém, a tét nagysága érződik mind a csapaton, mind a közönségen, de a félidőben már nálunk az előny, a norvég játékvezetők azonban a kulcspillanatokban a kelleténél is nagyobb tiszteletet tanúsítanak a spanyolok iránt: nyolc hétméterest ítélnek a Veszprém ellen, a legutolsót tizenkét másodperccel a vége előtt. De minden hiába. Sterbik hat hetest véd, köztük az utolsót is, a Veszprém nyolc góllal nyer végül, és az idegenbeli hatgólos vereség után bejut a döntőbe.

A Magdeburg 2 gólos vereséggel megússza a döntő első meccsét, a visszavágó pedig a németeké: Sterbiket le is kell cserélni, aztán miután visszajön, másfél perccel a vége előtt visszajön a remény: feljön a Veszprém három gólra, de aztán Steffanson gólja mindent eldönt.

Az Árpival felálló Veszprém - ekkor még - 2002-ben volt a legközelebb a hőn áhított Bajnokok Ligája serleg elhódításához. A kapus 2003-ban kulcsszerepet vállal a Magdeburg oda-vissza legyőzésében a csoportban (az egyik egy 9 gólos győzelem hazai pályán), de a Pamplona az elődöntőben visszavág. 2004-ben még korábbi a búcsú: a nyolcaddöntőben ugyan a Veszprém egy végletekig kiélezett párharcban búcsúztatja a Nagy Lászlóval felálló Barcelonát, a negyeddöntőben a korszak új európai sztárcsapata, a Ciudad Real bántóan simán, kettős győzelemmel teszi ki a stoptáblát.

Aztán 2004 nyarán jön a hidegzuhany: Árpi megy.

Távol, mégis közel

Mégpedig a Ciudad Realhoz. Veszprém kisváros, be is indulnak a pletykák: nem profi sportolóhoz méltó életmódról, italproblémákról, 30 milliós tartozásról suttogtak a bakonyi szelek. Ráadásul amikor bejelentette, hogy távozik, addigra poszttársa, Fazekas Nándi is a távozás mellett döntött a kevés játéklehetőség miatt, így a Veszprémnek rögtön két kapust is szerződtetnie kellett.

Nagyon haragudtam rá, dühös voltam, válogatott jelzőkkel illettem. Utólag visszagondolva azt mondanám: ment, mert mennie kellett. Úgy tűnt, Veszprémben örökre álom marad a BL-serleg, egyre nehezebben lehetett anyagilag felvenni a versenyt a spanyol és német sztárcsapatokkal, akik folyamatosan ott „legyeskedtek” a csapat körül, egy ilyen formátumú klasszisnak pedig egy olyan csapatban kell játszania, amely minden évben esélyes a végső győzelemre.

Spanyolországban Sterbik nem is okoz csalódást: a Ciudaddal háromszor nyer BL-t, ötször spanyol bajnokságot, a klub csődje után pedig a Barcelonával kétszeres spanyol bajnok. Ezután vág bele a szkopjei kalandba, és az eleinte túl sok sikert nem hozó balkáni projekt Árpi hathatós közreműködésével 2017-ben BL-győzelemben csúcsosodott ki.

Nem gondolom, hogy Árpi annyira lelkizős típus lenne, az ő klasszisától elvárt teljesítményt azonban a Veszprém ellen csak egyszer-egyszer hozta. Emlékeim szerint egy-két mérkőzéstől eltekintve – legyen az akár a Ciudad, a Barcelona vagy a Vardar mezében – nem nagyon volt nemhogy kiemelkedő, de még csak jó meccse sem.

Ebben a Veszprémtől távol töltött mintegy 14 évben sem tévesztettem szem elől, és szurkoltam neki – természetesen amikor nem a Veszprém vagy a magyar válogatott életét keserítette.

Egész egyszerűen emberfeletti volt, ahogyan a spanyol válogatott kapujában lenullázta a dánokat a 2013-as világbajnoki döntőben...

...hogy aztán  2018-ban beugróként Európa-bajnoki aranyat is nyerjen a spanyolokkal – a franciákat az elődöntőben így csinálta ki idegileg:

Hazatérés

Felcsillant a szemem, amikor a Veszprém 2017 novemberében bejelentette, hogy visszatér. A Veszprémben töltött kicsivel több, mint egy éve alatt igen komoly ámokfutást rendező Ljubomir Vranjes lemondott Alilovicról, így került a képbe Árpi. Úgy éreztem akkor, hogy így kell ennek lennie, neki még van velünk egy befejezetlen ügye, és úgy lenne kerek az ő és a klub közös története, ha megnyerné a Veszprémmel a Bajnokok Ligáját. 

Könnyes emlékeket ébreszt I. Árpád király visszatérése | Eurosport

Sterbik Árpád visszatérése Veszprémbe, bármilyen logikus is tudva, hogy a kapus családjának egy része Veszprémben lakik, és a másik része sincs messze, egészen álomszerű azoknak, akik emlékeznek a Király első eljövetelére. A történelem egyik legkevésbé sportolóra emlékeztető világklasszisa Veszprémből indult, és nagyon úgy néz ki, itt is zárja le a pályafutását.

Az első évében egy katasztrofálisan induló szezon egyenesedett ki a végére annyira, hogy egészen a Final Four döntőjéig repült a csapat – köszönhetően a sorozatban megnyert 12 Bajnokok Ligája-mérkőzésnek.

A Kölnig vezető úton inkább Mikler volt a dominánsabb, Árpinak kevesebb jó meccse volt, de aztán a Lanxess Aréna újfent az ő terepe volt: az elődöntőben a sérüléséig káprázatosan védett, a döntő második félidejében pedig sérülten beszállva is rengeteget tett hozzá a csapat játékához, a fordítás azonban nem sikerült, így újfent csak az ezüstérem jutott a bakonyi klubnak.

A 2019/2020-as szezonban nagyobb teher hárult rá, hiszen Mikler távozása után két, viszonylag tapasztalatlanabb kapussal, Vladimir Cuparával és Székely Mártonnal kellett a kapusposzton osztoznia. Az idők szavára hallgatva Sterbik már csak a legfontosabb mérkőzéseken szállt be, és azokon is csak akkor, amikor égni látszott a ház – akkor viszont hamar eloltotta, például a Montpellier ellen:

Aztán mielőtt igazán élesre fordult volna a Bajnokok Ligája, és amikor a kézilabdarajongók már dörzsölték a tenyerüket egy Veszprém-Szeged párharcon a legjobb 8 között, a koronavírus átírt mindent. Bár az EHF döntése alapján a Veszprém a decemberi Final Fouron automatikus résztvevő lesz, Sterbik úgy döntött, a teste már nem bír el még egy alapozást, és 2020 tavaszán bejelentette, hogy visszavonul – az idei szezonban már a Veszprém kapusedzőjeként dolgozik együtt Corrales-szel, Cuparával és Székellyel. 

Az, hogy milyen minőségű munkát végez, azt a legjobban talán Cupara fejlődése mutatja: a szerb kapus érkezésekor többen fanyalogtak, mondván: nem Veszprém-szintű kapus – az idei szezonban azonban ezek a hangok teljesen elhalkultak, elsősorban Cupara bámulatos őszi teljesítményének köszönhetően, aki legutóbb szerda este Aalborgban kergette az őrületben a hazai csapat játékosait a Bajnokok Ligája csoportkörének 7. fordulójában, különösen a második félidőben, oroszlánrészt vállalva ezzel a Veszprém 32-27-es győzelmében.

Habár talán némi hiányérzet maradhatott bennünk pályafutásával kapcsolatban – a magyar válogatottság kérdése, BL-győzelem a Veszprémmel -, Sterbik elvitathatatlanul az utóbbi 20 év egyik, ha nem a legjobb kapusa volt a világon, és minden idők legjobbjai közt is ott van a helye.

Isten éltessen Árpi!

Hozzászólások