Kézilabda - Nem visz pontot a középdöntőbe a magyar válogatott, Hollandiának volt fontosabb az utolsó meccs
Nem visz pontot a középdöntőbe a magyar válogatott, Hollandiának volt fontosabb az utolsó meccs
Fotó: Europress/AFP

Nem visz pontot a középdöntőbe a magyar válogatott, Hollandiának volt fontosabb az utolsó meccs

Rév DánielRév Dániel
2020/12/08 22:20
Azok után, hogy az Európa-bajnokság meglepetéscsapatává váló Horvátország megnyerte a harmadik csoportmérkőzését is a dániai női kézilabda Eb C-csoportjában, a magyar válogatott továbbjutása lényegében biztossá vált, hiszen csak egy körülbelül 20 gólos vereség ejthette volna ki a mieinket. A hollandoknak viszont nyerniük kellett a mieink elleni utolsó csoportmérkőzésen ahhoz, hogy egy évvel a világbajnoki cím megszerzése után ne essenek ki szégyenszemre.

Az előző meccseken több problémás játékelem is volt a mieink játékában. A legfontosabb a beálló megjátszásának hiánya volt, most viszont mindkét félidő elején egy beálló góllal kezdtünk, a meccs elején Tóvizi, a szünet után pedig az első félidő végére beküldött Helembai révén, aki már nem sokkal beállása után megszerezte az első gólját az Eb-n. Emellett az első félidő közepén volt egy időszak, amikor sorozatban három lerohanásgólt szereztünk, amiből szintén nem volt sok korábban, főleg a horvátok elleni vereség során hiányoztak a könnyű gólok. Ekkor szerezte meg azt az előnyt a magyar csapat, amiből két gól maradt a szünetre.

Jó volt látni azt is, hogy Bíró hogyan melegedett bele a mérkőzésbe: az elején jelenlegi és korábbi csapattársai, Malestein és Van Der Heijden is eléggé megszórta a magyar kaput, utána viszont Bíró egymás után védte a szélső ziccereket, átlövésből pedig sokszor kerülték el a kaput a hollandok által ellőtt labdák. Hasonló volt a helyzet a hollandok ifjú balszélsőjével, Van Weteringgel, az első lövései jók voltak, de Bíró ellene is védett ziccert.

A második félidő elején még tartotta az 1-2 gólos előnyt a magyar válogatott, ám a félidő derekára megállt a támadójátékunk, és a hollandok át is vették a vezetést. Ekkor a Háfra, Kovacsics, Tomori belső hármas volt a pályán, abszolút nem volt meg a játék ritmusa, általában passzívig jutottak a támadások, és labdákat is eladtunk. A hosszú gólcsendet megint egy bejátszás, és Tóvizi újabb gólja szakította meg. Ahogy az első félidő elején, úgy az utolsó negyedórában is Szöllősi-Zácsik tudta kicsit felpörgetni a támadójátékot, ám valamiért néhány támadás után lehozta őt a két kapitány, Kácsor jött vissza, ő pedig nem igazán tudott hozzátenni, és az addig jól játszó Tóvizi és Lukács is hibázott ziccereket.

tess-wester.jpgWester a fontos pillanatokban védett nagyokat - mint általábanFotó: Europress/AFP

A hollandok játéka is nagyon messze volt a tökéletestől, azonban a hajrára teljesen megálló támadójátékot egész egyszerűen nem bírta el a csapat, így Hollandia 28-24-re győzött. Hiába próbált ki sokféle felállást támadásban Elek Gábor, csak akkor voltunk igazán veszélyesek, amikor Szöllősi-Zácsik a pályán volt - és lényegében függetlenül attól, hogy kik voltak a társai. Ezúttal Klujber se játszott jól, és aktívan se, Kovacsicsnak egyéni felvillanásai voltak, de nem tudott igazán vezérré válni, jó ritmust adni a támadásoknak. Az első meccsen jól kezdő Tomori pedig keveset is volt a pályán támadásban, és nem is tudott eljutni igazi helyzetig. A gyenge, kikényszerített lövésekből Wester csemegézett, a holland csapat pedig sokkal magasabb tempóban kézilabdázott az utolsó 20 percben.

Ezzel eldőlt, hogy ugyan bejut a középdöntőbe a magyar válogatott, de pontot nem visz magával, ami, figyelembe véve, hogy Norvégia, Németország és Románia vár a mieinkre, gyakorlatilag lehetetlenné teszi a hat közé jutást a végelszámolásnál. Ismét csak azt tudjuk mondani, mint egy hete, az Eb előtt: itt a lehetőség kihasználni a középdöntőt a csapatépítésre, és kvázi nyomás nélkül kézilabdázva megpróbálni olyan érzésekkel hazamenni, amelyek több esélyt adnak márciusban, az olimpiai selejtezőtornára.

Hozzászólások