Kézilabda - Bánhidi Bence: Nem a mentális fáradtság, hanem a mentalitás okozta a vesztünket az Eb-n
Bánhidi Bence: Nem a mentális fáradtság, hanem a mentalitás okozta a vesztünket az Eb-n
Fotó: Europress/AFP

Bánhidi Bence: Nem a mentális fáradtság, hanem a mentalitás okozta a vesztünket az Eb-n

Mártha BenceMártha Bence
2020/01/28 13:05
Bánhidi Bence szerint fejben kell a legtöbbet fejlődnie a férfi kézilabda-válogatottnak, amely nagyszerű sikereket ért el az Európa-bajnokságon, de csak a kilencedik helyen végzett. A torna álomcsapatába választott szegedi beállós még mindig dühös, hogy az utolsó szalmaszálra vártunk, miközben ott volt a lehetőség a kezünkben. 

A férfi kézilabda Európa-bajnokság előtt finom fogalmazva is szerények voltak az elvárások a magyar válogatottal szemben, ehhez képest a csapat a legszebb reményeket is felülmúlva menetelt az utolsó fordulókig. Svédország és Portugália ellen azonban nem jöttek a sikerek, így hiába volt esély az elődöntőre, illetve az olimpiai selejtezőre, végül a 9. helyen végzett a válogatott.

Elődöntő helyett 9. hely, de volt is miben elfogynia a férfi kéziválogatottnak | Eurosport

A kilencedik helyen végzett a férfi kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságon, de Lékai Máté csak azért csalódott, mert nagyon közel volt a korábban elérhetetlennek vélt álom. A csapat fejlődéséről, a kapitányokról és a félig üres-félig tele effektusról beszélgettünk az Eb-t sérülés miatt kihagyó irányítóval.

Két dolog volt a tornán, ami nem okozott meglepetést: az egyik Mikler Roland frenetikus kapusteljesítménye, a másik pedig, hogy a várakozásoknak megfelelően Bánhidi Bence volt a legfontosabb kulcsemberünk. A MOL-Pick Szeged beállósa vette a lapot, átérezte a felelősségét, és mind támadásban, mind védekezésben óriási vezérré nőtte ki magát, abszolút jogosan választották be előbb a középdöntő, majd az egész torna álomcsapatába.

“Jó érzés, főleg azért, mert nem nagyon szoktak a kilencedik helyezett csapatból játékost választani az All Star-válogatottba” - monda a Hosszabbításnak a szegedi beállós, aki a csapat legeredményesebb játékosaként 32 gólt szerzett az Eb-n.

“Készültem rá, hogy nekem kell vezérnek lennem, és bevallom, jó érzés volt, hogy az ellenfelek is azzal a taktikával készültek ellenünk, hogy engem elszigetelnek. Kemény volt, de egyben jó is, hogy én kerültem a fókuszba, mindegyik ellenfél körém, az én megállításomra építette fel a védekezését, így még büszkébb vagyok rá, hogy jó százalékkal, sok gólt tudtam szerezni az Európa-bajnokságon.”

Bánhidi tud majd örülni is ennek az Eb-nek

Általában nem sok értelme van közvetlenül a sportesemények után interjút készíteni sportolókkal, hiszen a kilúgozott, lihegő játékosok örülnek hogy élnek a meccsek után. Néha azonban akad egy-egy kivétel, amikor az érzelmeik elragadják a sportolókat, és kijön belőlük néhány keresetlen mondat. Így volt ez Bánhidivel is, aki kőkemény kritikát fogalmazott meg a játékostársaival szemben a Portugália elleni zárómeccs után.

“Most már nem vagyok dühös, inkább csak elkeseredett és csalódott. A svéd meccs után, na, akkor dühös voltam, nem is kicsit! Egyszerűen nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy fejben elengedtük a Svédország elleni mérkőzést, és most, tiszta fejjel is ugyanazt gondolom: butaság elengedni egy lehetőséget azért, mert az nem az utolsó” - szögezte le Bánhidi.

A magyar válogatott - bár támadásban az egész meccsen komoly gondjai voltak - a hajráig meccsben volt a svédekkel, de az utolsó percekben ellépett a középszakaszban addig nyeretlen ellenfél, és behúzta a meccset.

“Persze, mindent mérlegre téve komoly siker az Európa-bajnokság, de még mindig felhúzom magam, ha a svédek elleni meccsre gondolok. Nem azért, mert nem ment támadásban a csapatnak, hanem azért, ami a fejekben történt.”

“Ott vagyunk a svédek elleni meccsen, ahol óriásit lehetne lépni az olimpiai selejtező felé, erre mi még fejben a szlovénok legyőzése miatt örvendezünk. Meg kell tanulnunk, hogy egy ilyen helyzetben soha nem visszafelé kell nézegetni, hanem mindig csak előre. Óriási siker volt Szlovénia legyőzése, de a lefújás pillanatától kezdve már a svédekre kellett volna koncentrálni” - dohogott a beállós.

Nem mentális fáradtság, hanem mentalitás

Svédország ellen még nem ment el semmi, a vereség után is a magyar csapat kezében maradt az esély mind az elődöntőre, mind az olimpiai selejtező elérésére. Ehhez le kellett volna győzni Portugáliát az utolsó fordulóban, és mindkét cél teljesült volna, a mieink azonban - talán az egész Eb egyik leggyengébb játékát nyújtva - súlyos vereséget szenvedtek, és egészen a 9. helyig csúsztak vissza a tabellán.

A portugálok nem kegyelmeztekA portugálok nem kegyelmeztekFotó: MKSZ/Kovács Anikó

Mint a többi eredményből kiderült, az elődöntőhöz és az olimpiai selejtezőhöz is elég lett volna, ha Svédországot legyőzzük, ebben az esetben nem számított volna az sem, hogy a portugálok elvernek az utolsó körben. Mivel a szlovénokkal szemben egymás elleni eredménnyel jobbak lettünk volna, a csoport második helyéről elődöntőt játszunk, és biztos helyünk van a tokiói kvalifikációs tornán is.

“A portugálok ellen nyilván szerepe volt a meccsben a fáradtságnak is, de ezt nem fair felhozni, mert az ellenfél is ugyanannyi meccset játszott, ráadásul a portugál játékosok nincsenek is hozzászokva az ilyen tornák feszített tempójához. Szóval nem a fizikai, hanem a mentális fáradtság volt a döntő. Vagyis ez sem igaz: mondjuk inkább úgy, hogy a mentalitás.”

“Mi arra figyeltünk, hogy milyen szuper, hogy ilyen messzire eljuthatunk, nem arra, hogy ennél is mennyivel messzebbre juthatnánk. És ahelyett, hogy minden meccsen végig koncentráltunk volna, hagytuk, hogy ott legyen a fejünkben a gondolat, miszerint még mindig ott van a portugálok elleni utolsó szalmaszál, majd azt elkapjuk valahogy. Ez borzasztó dühítő, és változtatnunk kell rajta, mert ezzel a gondolkodással nem jutunk messzire.”

Az olimpia sokkal jobban fáj, mint az éremesély

Bánhidi elmondta, fantasztikus lett volna Stockholmban játszani (itt rendezték a helyosztókat), még ha csak az ötödik helyért kellett volna játszani, akkor is. De nem ez az elmaradt lehetőség okozza a beállósnak a legnagyobb fájdalmat, hanem az olimpiai selejtezőé.

Kétszer is közel volt TokióKétszer is közel volt TokióFotó: MKSZ/Kovács Anikó

“Keményen megharcoltunk érte, és ott volt a kezünkben a lehetőség. Nem bíztak benne sokan, hogy sikerülhet, de mi nem ezzel törődtünk, hanem odatettük magunkat a célunkért, és végül karnyújtásnyira került tőlünk.”

“Rettentő csalódott vagyok, hogy végül nem sikerült. Az olimpia a csúcs, életünk talán legnagyobb sportélménye lett volna olimpián játszani, és én őszintén hittem benne, hogy oda tudunk érni. Ez egy keserű, de nagyon fontos lecke volt mindenkinek: hiába van közel a célvonal, ha nem harcolsz minden méteren, akkor megelőznek.”

Menet közben, csak hogy még jobban fájjon, az is kiderült, hogy nemcsak az Eb-n voltunk egy hajszálra az olimpiai kvalifikációtól, hanem már a világbajnokságon is. Ha ugyanis az Egyiptom elleni 30-30-ra végződött meccset valahogy sikerült volna megnyernünk, akkor nemcsak ott lennénk a kvalifikációs tornán, de a legjobb csoportba kerültünk volna.

Ez jobban fáj, mint a vébéEz jobban fáj, mint a vébéFotó: MKSZ/Kovács Anikó

“Az egy másik helyzet volt, bár így utólag tényleg fájó a tudat, hogy már ott meglehetett volna. Akkor sem tudtunk élni az eséllyel, de a világbajnokságon nagy volt a nyomás a csapaton, hiszen elvárás volt az első 8-9 hely valamelyikének megszerzése. Most nem volt elvárás, mégis közelebb kerültünk hozzá, mint a vébén” - magyarázta Bánhidi.

A lényeg a fejlődés

Tulajdonképpen egészen könnyen el tudjuk engedni az elszalasztott esélyeket, hiszen a fiatal, rutintalan csapattal szemben megfogalmazott célok között nem is szerepelt az olimpiai selejtező, még kevésbé egy esetleges érem. A cél az volt, hogy nemzetközi rutint szerezzenek a fiatalok, és versenyképes csapatunk épüljön a 2022-es, hazai rendezésű Európa-bajnokságra. Innen nézve komoly siker volt az idei Eb.

“Megmondom őszintén, bennem is voltak kételyek a torna előtt, hogy mire lehetünk képesek. Úgy voltunk vele, nem szabad túlagyalni semmit, nyerjük meg az első meccset, aztán meglátjuk, mire megyünk a csoport két favoritja ellen. A dánok elleni döntetlen már mutatott valamit, aztán Izland legyőzése után már mindenki hitt benne, hogy akár nagyon messzire is eljuthatunk az Eb-n.”

Nemcsak a meccs, a torna egyik embereNemcsak a meccs, a torna egyik embereFotó: MKSZ/Kovács Anikó


“Nagyon hasznos volt ez a torna, de arra is rámutatott, hogy rengeteg munka vár még ránk. Főleg azokra a játékosokra, akik a klubjukban nem a spanyol rendszerben játszanak. Nekik még szokniuk kell ezt a védekezési szisztémát, de két év azért elég lehet arra, hogy csukott szemmel is tudják, mi a dolguk bizonyos játékszituációkban.”

Rutintalan legénység és parancsnoki híd

Az Eb előtt nyilván egészen más válaszokat kaptunk volna arra a kérdésre, hogy hol van jelenleg a magyar válogatott helye az európai kézilabdatérképen, most azonban Bánhidi is magabiztosan nyilatkozott.

“Azt gondolom, már most is Európa nyolc legjobb csapata közé tartozunk, és ez csak javulni fog a következő időszakban. Nincs senki, aki kiöregedne a csapatból a következő olimpiai ciklusban, így Párizsnak is nagyjából ugyanezzel a csapattal fogunk nekimenni. Az első tornánk jól sikerült, erre már lehet építeni, úgyhogy abszolút optimista vagyok.”

Megkérdeztük Bánhidit, melyik volt számára a legszebb és a legfájóbb pillanat az Európa-bajnokságon, és a beállósnak egyiken sem kellett sokat gondolkodnia. “A legszebb egyértelműen a szlovénok elleni győzelem volt. És a legkellemetlenebb sem kérdés: a Svédország elleni vereséget még mindig próbálom megemészteni.”

A szlovénok elleni a legszebbA szlovénok elleni a legszebbFotó: MKSZ/Kovács Anikó

Az elért eredmények értékét az is növeli, hogy nemcsak sok játékos, de a szakmai stáb is elsőbálozó volt az Eb-n. Megkérdeztük a beállóst, mi volt a munkafelosztás a stáb tagjai között, hiszen elég furcsán nézett ki, hogy kvázi három edzőnk is ült a kispadon. 

“Chema [Rodriguez] a taktikáért, Gulyi [Gulyás István] pedig a csapategységért, a motivációért és a játékosok csapattá formálásáért volt felelős, [Nagy] Laci pedig a tapasztalatával, a rutinjával segített sokat, elsősorban a védekezésben. Úgy gondolom, jól működött ez a furcsa rendszer, az eredmények legalábbis ezt mutatják” - tette hozzá mosolyogva Bánhidi.

Hozzászólások