Vízilabda - Világklasszisokra emlékeztető képességekkel rendelkezik az egyik legfiatalabb Benedek-tanítvány
Világklasszisokra emlékeztető képességekkel rendelkezik az egyik legfiatalabb Benedek-tanítvány

Világklasszisokra emlékeztető képességekkel rendelkezik az egyik legfiatalabb Benedek-tanítvány

Takács Márton ·
2019/01/22 11:22

Vigvári Vendel az UVSE élvonalbeli keretének második legfiatalabb vízilabdázója. 17 évesen ő Benedek Tibor csapatának egyik gólerős vezére, a legjobb utánpótláskorú játékosnak járó Szalay Iván-díjjal is kitüntetett pólósa. Vele beszélgettünk együttese meglepetésszerű élvonalbeli teljesítményéről, saját játékáról, kedvenc vízilabdázóiról és Benedek Tiborról a lila-sárgák bronzérmével végződő Komjádi-kupa második napján. 

Az UVSE szereplését kiemelten figyeljük Benedek Tibor szerepvállalása és a számos tehetséges játékosuk miatt, akikről novemberben azt írtuk, hogy "Aranyi Máté, Baksa Benedek, Dala Döme, Konarik Ákos és Vigvári Vendel nevét érdemes már most megjegyezni." Decemberben közöltük a Benedek Tiborral készített interjúnkat, ahogy a csapat legrutinosabb tagjával, az Európa-bajnoki bronzérmes Bisztritsányi Dáviddal is beszélgettünk már. Január közepén, a gárda harmadik bajnoki győzelme után egy nagyobb cikkben foglaltuk össze eddigi teljesítményüket. 

Emlékeztek rá, hogy mit csináltatok 2001. szeptember 10-én? Mi elsőéves egyetemisták voltunk, és ültünk a Pázmány óráin Piliscsabán. Azon a napon született meg Vigvári Vendel, akinek játékát napjainkban, 17 évvel később néha szájtátva bámuljuk a Komjádiban, a Hajós sátrasában, vagy a Szőnyi úton, az ifi bajnokságtól a Komjádi-kupán át az OB I-ig. Az UVSE élvonalbeli keretének második legfiatalabb pólósa vízilabdás családból jött, az édesapja, Vigvári Csaba 1991-ben bajnok volt az Újpesttel, többek között Vendel jelenlegi edzője, a legendás Benedek Tibor, valamint másik két klasszis játékos, Dala Tamás és Vincze Balázs csapattársaként. Ma is ott van nagyobbik fia szinte összes meccsén a lelátón, így volt ez a hétvégi Komjádi-kupán is, ahol talán az UVSE volt a legnagyobb esélyes, végül bronzéremmel kellett beérniük a Benedek-tanítványoknak. Vigvári Vendel 17 évesen sokszor már olyan erényeket csillogtat, mint egy már évek óta az élvonalban edződő rutinos pólós, és olyan éretten nyilatkozik, mintha rutinos játékos lenne, pedig nem az. Ő még csak most 17.

Vigvári_Vendel_UVSE_Facebook.jpg Fotó: Varga Jennifer/UVSE Facebook

A Komjádi-kupa négyes döntője előtt nagy különbséggel győztétek le ellenfeleiteket ebben a sorozatban, a Szegedet, az YBL-t és a Debrecent is. Neked különösen jól ment, ha csak a góllövést nézzük, négy mérkőzésen 13-szor voltál eredményes. Feküdt nektek ez a sorozat egészen a későbbi győztes Vasas elleni elődöntőig és a Szombathellyel vívott bronzmeccsig, ott viszont egyik mérkőzésen sem játszottatok jól. Mi történt a hétvégén?
Talán annak tudhatom be a gyengébb teljesítményünket, hogy még bennünk volt az előző héten a felnőtt bajnokin, a Debrecen ellen aratott nagy győzelmünk hatása. Ennek a fiatal csapatnak még meg kell tanulnia egyes dolgokat, például a sikert és a vereséget is kezelni. Túlságosan a DVSE felett aratott győzelem hatása alatt maradtunk, egészen szerdáig benne voltunk. Aznap kaptunk egy kisebb fejmosást teljesen jogosan Benedek Tibortól. Az első közös edzésünk szerdán volt, mert sokan közülünk utánpótlás-válogatott edzésen vettek részt. Pénteken talán görcsösek voltunk, nem a saját játékunkat játszottuk. Könnyű gólokat kaptunk, és olyan helyzetekben hibáztunk, amelyeket nem szabadna már elrontani. Ezúttal gratulálnék a Vasasnak, mert megérdemelten győztek!

Az ifiben ahhoz lehettek szokva, hogy sokkal jobbak vagytok a mezőny nagy részénél, és már a meccsek elején el tudtok lépni aktuális riválisotoktól. Mennyire igaz az, hogy a hétvégén nem tudtátok elviselni az esélyesség terhét? 
Ezt nem mondanám, viszont azt tényleg fontosnak tartjuk, hogyan kezdjük el a meccseket, és ez most nem sikerült. A Vasas elleni elődöntőn kihagytuk a helyzeteinket, kapkodtunk, feszültek voltunk. Nem tudom, mennyire tudható ez be annak, hogy még senki sem nyert a csapatból Komjádi-kupát, de a görcsösségünk az egész meccsre rányomta a bélyegét.

Benedek_Tibi_UVSE_Facebook.jpg Benedek Tibor és csapata a Komjádi-kupánFotó: Varga Jennifer/UVSE Facebook

Az AVUS elleni bronzmeccs elég kaotikusra sikeredett, 6-3-nál ti is vezetettek három góllal, a Szombathely 13-10-re ment a záró negyedben, végül egy nagy hajrával nyertetek 14-13-ra, a te öt gólodnak is köszönhetően, amelyek közül hármat is a 6-3-ra hozott utolsó felvonásban szereztél. Milyen volt belülről? 
Sokan mondják, hogy egy ilyen bronzmérkőzést sokkal nehezebb mentálisan kezelni az előtte lévő vereség miatt. Ezt éreztem is a csapaton. Nem demotiváltak voltunk, csak mindenkiben ott volt még a szombati vesztes mérkőzés. Beszéltük a többiekkel, hogy nehezen aludtunk el, fáradtak voltunk, így elég érdekesre sikerült a Szombathely elleni meccsünk is. Jövőre már mindenféleképpen meg szeretnénk nyerni a Komjádi-kupát. Idén is nagy esélyünk volt rá, sajnos elszalasztottuk a lehetőséget, de tanulunk ebből. 

Az ifiben és az OB I-ben is játszottál az UVSE szezonbeli szinte összes eddigi mérkőzésén. Hogy bírod azt a terhelést, amit a több fronton való szereplés jelent? 
Október környékén volt egy kisebb sérülésem a Debrecen-meccs után, kaptam egy ütést, megrepedt az orrom, ezért nem tudtam játszani három-négy mérkőzésen. Kicsit úgy fogjuk fel, hogy a meccsek egyben edzések is. Nem minden mérkőzésünk szoros, a fontosabb meccseinkre viszont nagyon koncentrálunk. Amúgy is sokat készülünk minden héten fizikálisan és mentálisan is, de olyankor még jobban. Nagyon sok edzésünk van, így bírni fogjuk a terhelést a szezon végéig. Fiatalok vagyunk, a regenerálódással nincs gond. 

Hozzászoktatok már az időnkénti hajnali 6 órás edzésekhez is? 
Előfordul olyan, mint például a múlt héten, hogy valamelyikünk elalszik, de ha szeretnénk eredményeket elérni, akkor ezekre a hajnali edzésekre is szükségünk van. Azért is vannak ezek az edzések, mert a legtöbbünk még iskolába jár és ha felszeretnénk venni a versenyt az OB I-es csapatokkal, akkor napi egy edzés kevés. Úgy gondolom, hogy ezeknek a tréningeknek van egy csapatépítő hatása, itt gondolok arra, hogy mindenki felkel és elszántan edzünk a közös céljainkért, pedig mindegyikünk szeret aludni.

Milyen Benedek Tiborral együtt dolgozni? 
Több téren is nagyon sokat lehet tőle tanulni. Gondolok a hozzáállására, a taktikai és technikai tudására, és a sport iránti alázatára, amelyeket megoszt velünk. Nekem különösen tetszenek a motivációs beszédei. A fontosabb meccseink előtt komolyabb megbeszéléseket tartunk, netán ha egy kis lazaságot érez a csapaton, vagy ha valami nem tetszik neki, azt mindig elmondja. Szerencsésnek tartom magunkat, hogy vele dolgozhatunk minden nap.

Már három győzelemnél tartotok az OB I-ben, még a felsőházról is álmodhattok. Legutóbb a Debrecent győztétek le, többek között a te három pazar távoli lövéseddel. Számodra ez volt az eddigi legemlékezetesebb OB I-es meccsed a szezonban? 
Talán ezt lehet mondani, igen. Sokunknak ez volt az első tévés meccse, ami nagy számnak mondható. Egy játékoskeretében jobb csapatot sikerült legyőznünk, nagyobb tapasztalattal bírnak nálunk a debreceni játékosok, fizikálisan is jobbak. Személy szerint én is jól játszottam. De hatalmas sikernek mondanám az ifi bajnokságban a címvédő BVSC ellen aratott 19-12-es idegenbeli győzelmünket is, ott minden összejött nekünk. Azért is volt fontos, mert akkortájt ugyanabba a hibába estünk bele, mint most. Akkor megvertük szombaton a Kaposvárt az OB I-ben, ami nagy siker volt, másnap jött a KSI elleni ifi rangadó, ahol viszont kikaptunk. Felálltunk abból a vereségből, és a BVSC-vel szemben nagy győzelmet arattunk. 

A DVSE ellen szerzett első gólodat így kommentálta Szabó Zoltán a mérkőzés élő tévés közvetítésében: "Beszélnünk kell róla, akárhány éves is az ember, ha ilyen gólt lő, azt muszáj elismerően megénekelni. Két olyan helyzetben hibázott, amelyek ennél sokkal nagyobb helyzetek voltak, de itt az elvégzett munka, meg az a magabiztosság, amit Tibor próbál beléjük plántálni, hogy attól még a harmadikat is el kell vállalni nyolcról, hátha bemegy, bement .” Mit szólsz a BEK-győztes pólós értékeléséhez? 
Köszönöm Szabó Zoltánnak! Miután kihagytam azt a két helyzetet, le is hozott a mester, és kicsit magamba kellett szállnom. Szerencsére az edzővel együtt az egész csapat nagyon segítőkész ilyenkor. Sokan olvasunk a csapatból sportpszichológiával foglalkozó könyveket, próbáltam, ahogy tudtam érvényesíteni az olvasottakat és tanultakat, ezek szerint sikerült. 

Az idény eddig eltelt része alapján megváltoztak a céljaitok az OB I-ben? 
Most inkább csak a magam nevében beszélnék. Az volt bennem a szezon előtt, hogy maradjunk bent, erre képesnek tartottam a csapatot. De még ezért is meg kell dolgozni. Most azt látom, ha továbbra is ilyen keményen odatesszük magunkat, akkor nagyobb sikereket is elérhetünk. Úgy gondolom, hogy hosszútávú célként kitűzhetjük a felsőházat is, de előtte mindenképpen csak az éppen következő meccsre lehet koncentrálni. 

A technikád, és az a könnyedség, ahogy mozogsz a vízben, emlékeztet Varga Dénesre, a youtube-csatornádon is ő látható a borítóképen. A lövőmozdulatod, a lóbád pedig egy szerb klassziséra, Nikola Jaksicéra hasonlít. Ők a kedvenc vízilabdázóid? 
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Több játékost szeretek sok más dolog miatt. A kezdetektől Gór-Nagy Miklós az egyik kedvencem. Rendes volt velem, olyan gesztusokat gyakorolt felém kiskoromban, amelyek nagyon jól estek és a mai napig sokat jelentenek nekem. Akkoriban még nem az UVSE-ben játszottam, hanem a Kópéban, én is bekkeltem, mint ő, és nagyon tetszett a játéka. Ez 2013 körül volt, írtam is neki, találkoztunk is. A 12. születésnapomra kaptam tőle pár ereklyét, amiket azóta is büszkén örzök. Varga Dumi játékát is nagyon szeretem, nagy elismerés ha valakit Dumihoz hasonlítanak, de nem feltétlenül hasonlítanám hozzá magamat. Szerintem a mozdulatom sem az övéhez hasonló, de persze tőle is sok dolgot próbálok ellesni. Milos Cuktól is sokat láttam és tanultam, és Nikola Jaksictól is. Ha látok valami nekem tetsző mozdulatot bárkitől, akkor azt próbálom beépíteni a játékomba. 

Legidősebb csapattársad, Bisztritsányi Dávid említette a vele készített interjúnkban rátok, a fiatal csapattársaira célozva, hogy “edzenek rendesen, de még azon kívül is foglalkoznak a vízilabdával. Látom, hogy az egyikük sportpszichológiai könyvet olvas, egy másik youtube-csatornát csinál, amelyen gólokat vág össze, járnak OB I-es és BL-meccsekre.” Nos, a youtube-csatorna a te nevedhez kötődik. Milyen céllal hoztad létre? 
Először is helyesbítenék, mert nem csak az én nevemhez kötődik, hanem az öcséméhez is. Vincével nagyon sokat foglalkozunk a vízilabdával, rengeteg videót nézünk. Szeretjük a gólokat elemezni, és tanulni belőlük. A csatornát hobbiból hoztuk létre, nem gondoltuk volna hogy ilyen sikere lesz. Általában a kedvelt játékosaink különleges góljairól szólnak. Most egy kicsit régen volt új videó, de tervben van már egy.

A 2017/2018-as bajnoki idény legértékesebb férfi játékosának választottak téged tavaly az UVSE-n belül az összes korosztályt nézve (serdülő, ifi, felnőtt), 16 évesen. Mit jelentett számodra ez az elismerés? 
Jó érzés volt, ez egy nagy elismerés. Pláne úgy, hogy az UVSE az egyik legjobb utánpótlásnevelő klub, és azon belül választottak meg. Jó visszacsatolás volt az egész évre, hogy jó úton haladok.

Sőt, a legjobb utánpótláskorú játékosnak járó Szalay Iván-díjat 2017-ben te, tavaly pedig az öcséd, Vince is megkapta. Varga Dániel és Dénes mellett csak ti mondhatjátok el magatokról, hogy testvéreket is díjaztak. Eszedbe jutott már ez a kivételes helyzet? 
Őszintén szólva még nem jutott eszembe, de érdekes belegondolni. Viszont ha el szeretnénk egyszer jutni oda, ahol ők vannak, ahhoz még sokat kell dolgozni. Nagyon örülök, hogy van egy ilyen testvérem, akivel a vízilabdáról bármikor, de más témákról is tudok beszélgetni. Nagyon bízom benne, hogy sikerül elérnünk a közös célunkat. 

Mi lenne az?
Az, hogy közösen megnyerjük az olimpiát!

Ebből az UVSE-ből rajtad kívül Dala Döme, Konarik Ákos és Baksa Benedek is büszkélkedhet már ezzel a kitüntetéssel. Ha együtt marad ez a tehetséges csapat, mire lehettek képesek a jövőben? 
Úgy gondolom, hogy ez sok mindentől függ. Remélem, minél tovább együtt maradunk, mert úgy gondolom, hogy a felsorolt játékosoknak és a többi rendkívül tehetséges csapattársamnak ez a legjobb hely jelenleg. Rengeteg játéklehetőségben van részünk, nagyon jó edzésmunkát kapunk, és egy legendával dolgozhatunk együtt nap mint nap. Szerintem előttünk még hatalmas fejlődési lehetőség van minden téren, és ha sikerül vele élnünk és együtt maradunk, akkor pár éven belül egy stabil felsőházi csapat lehetünk, de ehhez ugyanígy kell dolgoznunk, és mennünk tovább!

Vigvári_Vendel_UVSE_Facebook_3.jpg Fotó: Varga Jennifer/UVSE Facebook


Hozzászólások