Ráúszás - Zalánki Gergő: "Nagyon jól működött az Eb-n a Varga Dénessel és Vámos Mártonnal alkotott hármasunk"
Zalánki Gergő: "Nagyon jól működött az Eb-n a Varga Dénessel és Vámos Mártonnal alkotott hármasunk"
Fotó: Derencsényi István/MVLSZ

Zalánki Gergő: "Nagyon jól működött az Eb-n a Varga Dénessel és Vámos Mártonnal alkotott hármasunk"

Takács MártonTakács Márton
2020/02/15 09:40
Briliáns teljesítményt nyújtott a januári, budapesti hazai aranyéremmel záruló Európa-bajnokságon   - főleg az elődöntőben és a fináléban - Zalánki Gergő, az FTC-Telekom és és a magyar férfi vízilabda-válogatott balkezese. Az elmúlt két évben posztján a világ legjobbjai közé kerülő 24 esztendős pólóssal pályafutása elmúlt négy szezonjáról, a Ferencvárosba igazolásáról, a Vámos Mártonnal alkotott lenyűgöző kettősükről, az Eb kulcsmérkőzéseiről, a Montenegró elleni elődöntőről és a Spanyolországgal vívott fináléról, az aranycsatában született öngóljáról, az ötméterespárbajról és a közelgő tokiói olimpiáról beszélgettünk.  

Tisztázzuk már az elején! Melyikük vagy Tango és Cash, illetve Riggs és Murtaugh közül? Kizárásos alapon a másik Vámos Márton. 
Inkább a Tango és Cash van meg, de nem tudnék választani. Amikor olvastam, akkor jól hangzott, jól is esett, jó szöveg volt.

„Azzal, hogy Gergő elment Budapestre, majd Szolnokra, nem csak szakmai alapon, hanem józan paraszti ésszel nézve is megmagyarázta, hogy egy felnőtt ember lett. Kikerült az egri komfortzónájából.” – mondta rólad korábbi egri edződ, Dabrowski Norbert a vele készített tavalyi nagyinterjúnkban. Eger óta megjártad az OSC-t és a Szolnokot, a Ferencvárossal együtt az összes topcsapatban játszottál már. Szerinted miben változtál az egri évek óta úgy szakmailag, mint emberileg? 
Norbinak igaza volt abban, hogy nekem el kell jönnöm Egerből és azóta már meg is beszéltem vele, hogy ő megmondta. És tényleg megmondta, mert az, hogy Egeren belül elköltöztem volna valahová, nem segített volna, mert Egerben tíz percen belül ott vagy bárhol. Ismerve anyukámat pedig, tuti, hogy átjött volna naponta főzni, takarítani, így olyan lett volna, mintha otthon laknék. Jó döntés volt először az OSC-hez igazolni. 

Egyedüli balkezes voltál az ott töltött egy szezonodban. 
Ott tudtam a legtöbbet játszani, már eleve nagy önbizalommal mentem oda a riói olimpia után. Talán ki is nőttem magamat abból az elképzelt szerepből, amit ott betöltöttem. Az a fejlődés, amit vártam, a személyiségemben és játékban is, magában az egész életemben, az otthonról való elköltözéssel, az bekövetkezett. Önállósodtam, illetve tényleg felnőtt férfi lettem, és ez nagyon sokat segített. Csak utána az OSC-ben belső gondok voltak, Vincze Balázs vezetőedző szezon közben ment el a csapattól, ködös volt a jövő. A Szolnok megkeresett, én pedig továbbra is azt tartottam szem előtt, hogy minél többet játsszak. Mivel Vámos Marci akkor ment el onnan, ott is ugyanúgy én lettem az egyedüli balkezes, tökéletes volt, hogy ezt a tendenciát, a sok játékot tudom folytatni, talán magasabb szinten is. 

A Dózsában is sokat játszottál, és klasszisoktól tanulhattál, nem csak a vízben, hanem a parton Cseh Sándortól is. 
Beigazolódott a döntésem, sokat lehettem vízben, tényleg egy topcsapatban, egy BL-esélyes gárdában játszhattam, egy nagyon jó edző, Cseh Sándor irányításával. Tovább fejlődtem, Zivko Gocictól is nagyon sokat tanultam, sokat segített nekem Zsile, hogyan legyek még profibb, érettebb játékos. Ott volt Andrija Prlainovic is, akitől sok mindent el lehetett lesni. Két nagyon jó évet töltöttem Szolnokon.  

Zalesz_Szolnok_MVLSZ_Madar_Dávid.jpg Zalánki Gergő (4) még szolnoki sapkában - Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

A 2016-os trieszti olimpiai selejtező volt az első válogatott tornád, közel négy éve. „Még sokat kell bizonyítanom, hogy akár Triesztben is kint legyek, az olimpiáról nem is beszélve” – nyilatkoztad nekem Trieszt előtt egy videóinterjúban. Trieszt és Rio is összejött már 2016-ban, és hatalmas utat tettél meg azóta, világversenyről nem hiányoztál egyszer sem. Mit gondolsz, miben kell még fejlődnöd immár a posztod világklasszisaként? 
Jó, hogy elküldted azt a videót. Durva volt látni, hogy egyrészt úgy nézek ki azon, mint most az öcsém, és maga a beszédem és minden más is olyan, mintha gyerek lennék, és az is voltam még akkor, egriként. Ahogy elterveztem, igazából úgy történt minden azóta. De még mindig vannak terveim, és úgy gondolom, hogy van hová fejlődnöm. Fél év múlva megint jön az olimpia, ahol megint sok esélyünk lesz. Rio után több meghatározó ember abbahagyta a játékot, az volt a fejünkben, hogy „úristen, mikor lesz még egyszer ilyen jó és esélyes csapatunk?”. Sajnáltuk a lehetőséget, bennem van ez még most is. De Rio óta ebben a négy évben annyit fejlődtünk, és olyan jól összeértünk, hogy abszolút esélyesek lehetünk. Amióta vége lett az Eb-nek, próbálok erre koncentrálni, hogy ez motiváljon. A fejlődést is abban látom, hogy ezt a következő fél évet minél profibb sportolóként, minél jobb hozzáállással, minél nagyobb erőbedobással és akarattal csináljam a vízben és a parton is. Ebben lehet még sok minden, úgy edzeni és belemenni, miközben ezzel eddig sem volt baj, de most még egy lapáttal rá kell tenni. Még érettebb és nyugodtabb szeretnék lenni, hogy ne kelljen stresszelni bármelyik meccsen is. Abban látok még előrelépési lehetőséget, hogy jól döntsek, amikor ott vagyok a vízben. 

A válogatott egyik legfontosabb tagja lettél, védekezésben és támadásban is, a gólerősséged alapján pláne. Mióta tartod magad stabil válogatottnak, illetve húzóembernek? 
A riói olimpia előtt nem gondoltam volna, hogy bekerülök az utazó keretbe. Utána viszont annyi önbizalmam volt, hogy úgy gondoltam, ha a következő évi, budapesti világbajnokságon még nem is leszek húzóember, de ott a helyem. Talán a vb utáni évben, 2018-ban lettem kulcsember, amikor elmentem Szolnokra, és realizáltam, hogy mik rejlenek bennem, és hogy igenis bőven van még feljebb. És hogy még többet kell a válogatottban is hozzátennem a játékhoz.  

A 2018-as Világligán és Világkupán is kiemelkedő teljesítményt nyújtottál, a tavalyi világbajnokságon és az idei budapesti Európa-bajnokságon pedig már világklasszis produkciót tettél le az asztalra, illetve a vízbe. Nálad melyik volt az eddigi legjobb világversenyed?
Egyértelműen a mostani Eb. Azt az egy barcelonai kontinenstornát leszámítva tényleg mindegyiken nagyon jó volt a csapat, és remek összhangban voltunk. A 2018-as Eb-n voltak konfliktusok is, valahogy mindenki a másikra várt, rám és Vámos Marcira is. Utána meg csodás módon a Világkupán ez abszolút nem volt érezhető. Az idei Eb volt legjobb, de abban reménykedem, hogy Tokió még jobb lesz.

"Örökre szívembe zártalak" - sokáig emlékezetes elődöntő és finálé után lett Eb-aranyérmes férfi pólócsapatunk | Hosszabbítás

A magyar férfi vízilabda-válogatott 21 év után nyert ismét Európa-bajnokságot. Märcz Tamás tagja volt annak az 1999-ben Eb-aranyérmes csapatnak játékosként, most szövetségi kapitányként ért fel a csúcsra. A nemzeti együttes sikerének értékét növeli, hogy veretlenül állhatott fel a dobogó tetejére úgy, hogy játékban maradt még tartalék a mieinkben, akik főleg a kiváló csapatmunkának, a közösségi morálnak köszönhetik nagyszerű diadalukat, amelyet örökké emlékezetes körülmények között arattak, a telt házas Duna Arénában.

Ismerve a hazai és a nemzetközi mezőnyt a klub- és a válogatott vízilabdában is, kit tartasz a legkellemetlenebb ellenfelednek, aki szembejött veled eddig a medencében? 
Valamelyik olaszt mondanám, pont egyet nem tudnék kiemelni. Az olaszok idegesítő, színészkedő stílusát nehéz elviselni. Előadják, hogy verik őket, miközben igazából ők azok, akik ütnek, valahogy mindig az ő meccsükön van verekedés, négyperces kiállítás, eltiltás. Velük szemben nem feltétlen csak vízilabdázni kell, tűrni kell, és felülemelkedni a színházon. Nagyon nehéz ellenük játszani.

És kik azok a kapusok, akiknek nem szeretsz annyira lőni, már ha van ilyen egyáltalán?
Nem tudnék ilyet mondani.

Madaras Norbert azt mondta tavaly nyáron, hogy gyilkos csapatrész állt össze azzal, hogy csatlakoztál a Fradiban a Vámos Marci, Kállay Márk, Sedlmayer Tamás alkotta rosszkéz oldalhoz. Milyen volt az első féléved a zöld-fehéreknél? 
Az elején volt bennem egy kis félsz, tartottam a közös munkától, főleg attól, hogyan fog működni a kettősünk Marcival. De már az első napokban lehetett látni, hogy nem lesz ezzel semmi baj. Azért lettünk ennyire erősek, mert két embert nem tudnak lefogni egyszerre. Az egyikünket még talán, és akkor a másikat ott hagyják. Sok csapat azt csinálja, hogy a rosszkéz oldalon lévő jobbkezest kicsit jobban ott hagyják, de ellenünk ezt nem tudják megcsinálni. A Dumival való kapcsolat is tök jól működik úgy a vízben, mint a parton. Az aláírás után mondtam, hogy azért is szerettem volna a Fradiba jönni, mert ebből a válogatott is profitálni tud. És ez meg is történt. Előtte a Dumival és Marcival alkotott hármasunk összhangja nem volt az igazi, de az Eb-n most nagyon jól működött, biztos vagyok benne, hogy ez is kellett ahhoz, hogy nyerjünk. Nagyon jó döntésnek tartom a Fradit, a Varga Zsolttal való közös munka kemény, de kell, nagyon jól fel van építve minden eleme. A klub is profi, megkapunk mindent, amire szükségünk van. 

Madaras Norbert szerint gyilkos csapatrész állt össze a BL-címvédő FTC pólócsapatánál | Hosszabbítás

Az FTC-Telekom férfi vízilabdacsapata minden fronton címvédőként vág neki a következő szezonnak. Az előző idényben a Bajnokok Ligájában egy fantasztikus három napot produkálva diadalmaskodtak , idén már főleg az egyik esélyesként indulnak a sorozatban. Elsősorban a BL-ről kérdeztük Madaras Norbert szakosztály-elnököt, mivel már a sorsolást is megtartották a legrangosabb európai kupasorozatban.

Mi az, amiben kifejezetten azóta léptél előre, hogy a Ferencvároshoz szerződtél? 
Beigazolódott, hogy Vámos Marci és Dumi mellett is tudok ugyanolyan erős góllövő játékos lenni, nem az van, hogy kiszolgálom őket. Inkább becsatlakoztam hozzájuk, miközben itt van még Aaron Younger és Ioannis Fountoulis is, akik szintén gólerősek. Egyszer Aaronnak megy jól, aztán Marcinak, utána nekem, és pont ezért leszünk kiszámíthatatlan csapat, mert nem tudják, hogy kire készüljenek fel. A másik pedig a fizikális előrelépés, a sok munka, amit megcsinálunk, annak van értelme.

Érzed a nyomást magadon, magatokon, hogy Bajnokok Ligája-győztes klub révén most mindenki titeket akar legyőzni? 
A nyomást nem annyira érzem. Mindkét csapathoz, a Szolnokhoz és a Fradihoz is úgy ígérkeztem el, hogy akkor még nem lehetett tudni, hogy BL-győztesek lesznek. Nagyon szeretnék Bajnokok Ligáját nyerni, de nem érzem azt, hogy mindenki minket akar megverni, inkább azt, hogy mindenki meg akarja nyerni az adott meccsét. A címvédés nagyon nehéz, mert a hat-nyolc topcsapat ugyanúgy játszik majd a végén három ki-ki meccset, aztán eldől, hogy aznap kinek hogy megy. Ez elég kiszámíthatatlan, de mindent megteszünk a mindennapokban, hogy ez sikerüljön, és jó úton járunk.

Hogyan jellemeznéd a Vámos Marcival kialakult játékkapcsolatodat az FTC-ben és a válogatottban? 
Még van hová fejlődnünk. Az Eb-n volt egyszer egy olyan szituáció, amikor kiadtam kapásoldalra a labdát, pedig adhattam volna a labdát Marcinak is. Mivel szinte egész életemben egyedüli balkezesként szerepeltem a klubokban, aki mellettem állt, az jobbkezes volt, így kapura nem volt annyira veszélyes, mint a kapásoldalon lévő, így automatikusan oda passzoltam. Vannak ilyen apróságok, itt például Marci mondta, hogy neki is jöhetett volna a passz. Én rögtön mondtam neki, hogy bocs, majd legközelebb. Kereshetjük jobban egymást, miközben tényleg jól működik együtt a támadás, és a védekezés is kifejezetten jól ment az Eb-n. Az elődöntőben Aleksandar Ivovic nem lőtt gólt rólunk, a döntőben Felipe Perrone is csak egyet. Jól lekommunikáltuk az egészet közben, hogy melyikünk mennyire fáradt, melyikünk vegye fel az embert. Tudunk alkalmazkodni menetközben az esetlegesen kialakuló szituációkhoz. Jól működik az egyszerű, lényegre törő kommunikáció köztünk meccs közben is. Még nem tökéletes ez a kettősünk, vannak apró hibák, azon leszünk, hogy a Final Eightig és az olimpiáig csiszoljunk rajta. Jó úton járunk, hogy tényleg mi legyünk a legjobb balkezes duó.

Ők az FTC halálos fegyverei, Riggs és Murtaugh, akik zűrt és zavart keltenek az ellenfeleknél | Hosszabbítás

A világ legkiválóbb balkezes vízilabdázói közül kettő augusztus óta egy klubban szerepel. Vámos Márton és Zalánki Gergő egyaránt világklasszis, elképesztően jól játszottak mindketten a nyári világbajnokságon, most pedig az OB I mezőnyében és a Bajnokok Ligájában is majdnem egyedülálló az a potenciál, amit képviselnek a jobb szárnyon.

Nálunk te lettél a januári budapesti Európa-bajnokság MVP-je, különösen az elődöntőben és a fináléban, tehát a két legfontosabb meccsen mutatott játékodnak köszönhetően. A tornán összesen 152 percet töltöttél a vízben, messze a legtöbbet a magyar csapatból, Varga Dénestől csak eggyel maradtál el a gólok számában (16). Úgy tűnt, kirobbanó fizikai állapotban voltál. Te hogy érezted magad a vízben a Duna Arénában ezen az Eb-n?
Nagyon jól. A Scitec-esekkel, Szász Mátéval dolgoztam együtt dietetikailag a felkészülés kezdetétől, egy olyan étrendet állítottak össze, ami nagyon kellett. Volt olyan, hogy dobozokban hozták nekünk a szükséges táplálék-kiegészítőket. Ezen a helyzeten sokat segített, hogy itthon volt az Eb. Bár rövid volt a felkészülés, de nagyon jól sikerült, tökéletesen. Fizikailag talán még nem éreztem ilyen jól magam, ami a Fradiban végzett edzésmunkának is köszönhető. Amikor a Népligetbe kerültem, akkor 90 kiló voltam, az Eb előtt pedig 96. Erősödtem, gyorsnak éreztem magam, és az állóképességem is rendben volt. Kifogástalan állapotban voltam. Az elején a nagy tömeg, főleg a spanyolok elleni csoportmeccsen még nem volt ránk pozitív hatással, de idővel megszoktuk, és utána nagy segítség volt a szurkolók jelenléte. Jólesett, hogy ennyien örültek a sikerünknek. 

Montenegró ellen életed egyik legjobb meccsét játszottad. A harmadik negyedben úgy egy percen belül úgy tapadtál a félelmetes Aleksandar Ivovicra szabálytalanság nélkül, hogy nem tudott kapura lőni, sőt, a montenegróiak támadóideje is lejárt, majd jött egy szenzációs, elhajlásos, rövidbe visszalőtt gólod, és egy blokkod hátul. Emlékszel erre a három momentumra? Ezek közül számodra melyik jelentette a legtöbbet? 
Mindig úgy gondolkodom, hogy az adott pillanat a legfontosabb. Nincs bennem, hogy most mondjuk le akarok fordulni, csak pár pillanattal gondolkodok előre, hogy esetleg mit csinálhat az ellenfél. Csak a mostra koncentrálok, így igazából egyik említett momentumot sem tudom kiemelni. Ebben a három fontos pillanatban azt tettem, amit éppen tenni kellett. Örülök, hogy ilyen zseniálisan sikerült mind a három. Csak az érzést tudnám kiemelni, ami utána bennem volt. Annyira felszabadító volt, akkora energiák keletkeznek ilyenkor az emberben, hogy megállíthatatlannak érzi magát. 

A televíziós közvetítésben Szabó Zoltán is kiemelte a blokkod után azt az őrjöngést, amit Nagy Viktorral produkáltatok, hogy az hiányzott addig tőletek, de ott és akkor az is megjelent. 
Akkor értük el azt az extázis szintet, ami tényleg kell az Eb-re. Az egy nagyon jó pillanat volt, olyan, amire egész életemben emlékezni fogok. Még most is kiráz a hideg, ha erre gondolok.

A védekezésben nyújtott extrára jó példa, ahogy Ivovicot és Felipe Perronét is levettétek a pályáról Vámos Marcival, ami olyan szintű munka volt tőletek, mint amikor az athéni olimpián Benedek Tibor és Kiss Gergő kikapcsolták a játékból a szerbek akkori gólvágóját, Aleksandar Sapicot. Hogyan emlékszel vissza a ti párharcaitokra?
Egész életemben azt mondták, hogy egy balkezesnek a legnehezebb a dolga, mert hátul védekezésben a világ legjobb, legerősebb támadóit kell lefogni, míg elöl a legjobb támadókat kell kiszolgálni, illetve ha te meg ott vagy, akkor meg be kell lőnöd. Annyira multifunkciós a mi feladatunk, hogy nehéz 100%-osra megcsinálni. De talán mondhatom, hogy nekünk az Eb utolsó két mérkőzésén sikerült. 12 éves korom óta a fülemben csengenek Tóth Kálmán és Gyulavári Zoltán szavai, hogy a védekezés, a védekezés, ott kezdődik minden. Ha az ellenfél két legjobb játékosa nem tud gólt lőni, akkor a többi úgysem fog olyan szinten játszani. Ez egy nagyon jó csapatmunka volt, mert bíztunk egymásban Marcival, Hosival, vagy azzal, aki éppen ott volt. Tudtuk, hogy ha esetleg valami elrontunk, akkor a másik segíteni fog, vagy ha a másik nem is, akkor utolsó esetben Viktor még ott van őrangyalként. Volt, hogy lemaradtunk, de akkor valaki odatette a kezét és blokkolt, vagy Viktor beleért. 

Zalánki_Montenegró_Magyarország_Eb_védekezés_MVLSZ_Kovács_Anikó.jpg Zalánki levette a pályáról a világklasszis Ivovicot az elődöntőben - Fotó: Kovács Anikó/MVLSZ

Mi játszódott le benned, amikor a döntőben az alkarodról, vagy a könyöködről bepattant egy labda a kapunkba, és így egy szerencsétlen öngól is fűződött a nevedhez? 
Arra gondoltam, hogy ezt minél előbb el kell felejtenem. Ezt úgy sikerült, hogy letagadtam. Viktor megkérdezte, hogy „te voltál?”, én meg mondtam, hogy „nem, nem, ez ő, a spanyol volt.” És utána magammal is elhitettem, hogy nem én voltam. Aztán ez azóta egy vicces sztori lett, mivel nyertünk. De ha kikapunk, akkor nem tudom, mennyire lett volna ez maradandó seb bennem. Megpattant a labda, levágódott elénk, próbáltam érte nyúlni, és az alkarommal beüthettem. Az is megfordult a fejemben, hogy beüti Tahull. Meg kellett próbálnom valahogy elcsenni a labdát, így sikerült. 

A büntetőpárbajban ötödik lövőként biztosra mentél a kereszt lapossal?
Az ötméteres előtt is felvillant a fejemben, hogy lőttem egy öngólt, ha ezt most kihagyom, akkor itt eláshatom magamat. Ahogy ezt kimondtam magamban, gyorsan valami másra fókuszáltam. 

Közben a spanyolok is kapust cseréltek, Dani Lopez pedig olyan lassan úszott ki a kapu mögött, mintha a saját nagypapája lenne. 
Igen, én meg ott álltam percekig, gondolkodtam. Előtte még az volt bennem, hogy Dani Lopez hogy védi az ötmétereseket. De közben kapust cseréltek. Én meg ott álltam, hogy eddig egy nagyon jó tervem volt, hogy hova fogom belőni, de itt ez a csávó, akit még életemben nem láttam, ő vajon hogy véd. Kereszt lapost lőttem, de nem oda akartam, egy hosszú felsőt akartam, de láttam, hogy oda ugrik - talán kicsit hamar elugrott -, ha ügyesebben csinálja, lehet, hogy jobban jön ki neki. Mire kiemeltem a labdát, ő már kicsit eldőlt. 

Dani Lopeznek hova lőtted volna? Vámos Marci neki is kereszt lapost lőtt. 
Neki magasan lőttem volna, mert ő mindig elugrott az egyik irányba. Úgy gondoltam, hogy ha oda is ugrik, akkor magasan nem hiszem, hogy eléri. De szerencsére belőttem, és eleve az az egyik legerősebb lövésünk, nem tudom, figyelted-e, de az összes lövésünk kereszt laposba ment. Bevált. Örömködtünk meg minden, de amikor kimentünk a medencéből, és a folyosón megláttam szegény Granadost, ahogy el volt keseredve, nagyon megsajnáltam. Az járt a fejemben, hogy én is közel jártam ahhoz, hogy én üljek úgy ott csalódottan, ahogy ő. Át tudtam érezni, hogy mi lehet a fejében. Ez egy szimpatikus spanyol csapat, amelyik három döntőt játszott 2018 óta, és mindegyiket elveszítették, miközben egyik versenyen sem vártam tőlük, hogy a fináléig jutnak, főleg úgy, hogy a negyeddöntőben mindig a szerbekkel játszottak. Náluk is az a siker kulcsa, hogy a Barcelonetában együtt vannak, mint mi a Fradiban, és emiatt komoly összhang van köztük. Dumi mondta, hogy a válogatott sikereit a klubban lehet megalapozni, és ez abszolút így van. 

Mondhatjuk, hogy a Montenegró és a Spanyolország elleni mérkőzések az egyéni teljesítményed alapján életed legjobb partijai közé tartoznak? 
Igen, mondhatjuk, főleg a sikereket tekintve. Az eddigi legemlékezetesebb meccseim voltak ezek, és talán a legjobbak is. 

Kilenc nappal a megnyert Eb-döntő után az OSC-vel vívott BL-rangadót Vámos Marci betegség miatt kihagyta, a betegeskedő Kállay Márk is csak pár percet töltött a vízben, így sok játékidő és feladat hárult rád rosszkézen. Mennyire érezted magad fáradtnak, és egyedüli balkezes szélső/átlövőként mennyit vett ki belőled a meccs? 
Nem volt bennem nyomás, hogy még többet kell mutatnom, csak arra próbáltam fókuszálni, hogy az energiatartalékomat, ami bennem volt - nem valami sok -, azt minél okosabban használjam fel, minél kevesebb energiát pazaroljak el. Ez az első labdára úszásig tartott, amikor tiszta erőből próbáltam elhozni a labdát, de el is fáradtam, két-három percig csak kapkodtam a levegőt. A megterhelő Eb után borzalmas állapotban voltunk, nagyon kimerültek voltunk mindannyian. Nem is úgy edzettünk az OSC-mérkőzés előtt, ahogy azt szoktuk egy BL-meccsre készülve. Valahogy fejben kellett összehozni úgy azt a mérkőzést, hogy jó legyen, ez a harmadik negyed végéig ment is nekünk. Utána valahogy olyan butaságokat csináltunk elöl, amelyekből hátul kaptunk négy könnyű gólt. Az OSC pedig kihasználta, hogy mi ennyire gyengék voltunk, ők fejben jobban ott voltak, és koncentráltabban játszottak. Ezzel a három ponttal kicsit ők is megnyugodhatnak, míg nekünk annyira nem volt életbevágó ez a siker, és ez döntött, ezúttal ők jobban akarták ezt a sikert. 

Rio után Tokió lesz a második olimpiád. De amíg négy éve még szinte újoncként utaztál, most az egyik legstabilabb csapattagként. Hogyan készülsz a sok megszerzett tapasztalat birtokában? 
Benedek Tibivel egy nagyon jó felkészülést csináltunk végig négy éve, akkor kezdtem el profin a dietetikával foglalkozni, és akkor is odafigyeltem az étkezésre, jó formába kerültem, jó néhány kilóval könnyebb voltam. Úgy úsztam, mint azóta talán soha. Nem hiszem, hogy mást kell csinálnunk, mint eddig, bízni kell magunkban, az edzőkben. Az általuk összeállított programot pedig maximálisan végre kell hajtanunk. Sokszor az jár a fejemben, hogy ha most lennék ott Rióban, ezzel a tudással és fizikummal, akkor biztos vagyok benne, hogy valahogy átmentünk volna Montenegrón. Tényleg sokszor lejátszódott bennem, hogy mi lenne, ha a mostani állapotomban lennék ott Rióban, de hát sajnos ez csak képzelgés, azon leszek, hogy a tokiói olimpia sikeresebb legyen. Tudom, hogy bennem van, hogy képes leszek a jobb teljesítményre, ahogy a csapat is képes arra, hogy olyan eredményt érjen el, amit akkor vártak tőlünk. A többiek is így gondolhatják, mindenki nagyon motivált. Várom már, hogy ott tartsunk, de addig még rengeteg munka vár ránk. Még nem is gondolok arra, hogy mi lesz, ha odaérünk, csak arra, hogy például a mai 100%-osan megcsinált edzés után a következő tréninget is maximális erőbedobással csináljam végig. Abban bízom, hogy ha minden egyes napot úgy csinálok végig, ahogy kell, akkor meglesz az önbizalmam, hogy megtettem, amit kell, beletettem azt a munkát, amit muszáj a siker eléréséhez. 

Kemény Dénes szövetségi kapitányként szeretett arannyal bejelentkezni az olimpia éremért, Manhercz Krisztián pedig arról beszélt a megnyert Eb-döntő után, hogy nagyon fontos jelzés, hogy a Tokió előtti utolsó komoly világversenyt Magyarország nyerte Mennyit dob rajtatok Tokióra nézve is ez az Eb-arany?
Lendít rajtunk. A selejtezőn van a hangsúly, az nagyon sok energiát kivett volna belőlünk. Így viszont lesz időnk a klubunkban készülni, fizikálisan újra topformába kerülhetünk. Ha nem lenne meg a kvótánk, akkor viszont már most az olimpiai selejtezőtornára kellene készülnünk. Rio előtt letoltuk, rendkívül stresszes volt. Abból igazából nem jöhettünk ki jól. Ha megvan a kvóta, akkor jól van, ügyesek voltunk, de ez a minimum, ha meg nem, akkor négy évig azt hallgattuk volna. Nagyon örülök, hogy ezt letudtuk az Eb-n, és nem kell újra átélnünk. Tudom, hogy lesz egy komolyabb felkészülésünk. Mondhatjuk, hogy bejelentkeztünk az olimpiai éremért, de nem hiszem, hogy ebből kellene kiindulni. Nem mehetünk oda nagy mellénnyel az Eb-arany birtokában sem. Ez mindenkinek pluszmotivációt ad inkább, hogy igenis képesek vagyunk jó játékot játszani, amely eredménnyel is párosul. Ez azért is volt fontos, mert Hosin és Dumin kívül senki nem élt még át annyira komoly sikereket ebből a csapatból. Biztosan pozitív hatással van ránk az Eb-győzelem, ebből is erőt tudunk meríteni. Tudjuk, hogy milyen állapotban kell lennünk, milyen szintet kell elérnünk, hogy megnyerjünk egy negyeddöntőt. Amióta vége lett az Eb-nek, sokkal jobb lett a hangulat, mindenki felszabadultabb, és boldogan várja az olimpiát. Örülök, hogy így sikerült. 

Zalánki_Nagy_Viktor_MON_HUN_Eb_MVLSZ_Kovács_Anikó.jpg Nagy Viktor és Zalánki Gergő extázisban - Fotó: Kovács Anikó/MVLSZ

Hozzászólások