Ráúszás - "Örökre szívembe zártalak" - sokáig emlékezetes elődöntő és finálé után lett Eb-aranyérmes férfi pólócsapatunk
"Örökre szívembe zártalak" - sokáig emlékezetes elődöntő és finálé után lett Eb-aranyérmes férfi pólócsapatunk
Fotó: MTI/Czagány Balázs

"Örökre szívembe zártalak" - sokáig emlékezetes elődöntő és finálé után lett Eb-aranyérmes férfi pólócsapatunk

Takács MártonTakács Márton
2020/01/30 13:35
A magyar férfi vízilabda-válogatott 21 év után nyert ismét Európa-bajnokságot. Märcz Tamás tagja volt annak az 1999-ben Eb-aranyérmes csapatnak játékosként, most szövetségi kapitányként ért fel a csúcsra. A nemzeti együttes sikerének értékét növeli, hogy veretlenül állhatott fel a dobogó tetejére úgy, hogy játékban maradt még tartalék a mieinkben, akik főleg a kiváló csapatmunkának, a közösségi morálnak köszönhetik nagyszerű diadalukat, amelyet örökké emlékezetes körülmények között arattak, a telt házas Duna Arénában. Értékelésünk. 

Álltunk ott bambán Vogel Soma Európa-bajnoki aranyérmet érő védése után a Duna Aréna sajtótribünjén, valamennyire már kisírva magunkat, és próbáltuk feldolgozni az élményt abban a szédületes hangulatban. Miközben ott volt vagy 8000 ember körülöttünk, mégis egyedül voltunk, nem nagyon váltottunk szót senkivel, csak figyeltük a vízben ünneplő játékosokat és a stábot, Madaras Norbertet és Cseh Sándort a kamerák előtt, a fotózó, tapsoló szurkolókat, az eredményhirdetést.

Fantasztikus utolsó három napot élhettünk át a Duna Arénában a férfi elődöntővel és fináléval, és köztük a női bronzmeccsel. Ahogy Szabó Zoltán, állandó szakértőnk elmondta a finálé utáni értékelésében, "az Eb-n végre úgy alakult minden, ahogy kellett. Ha volt hiányérzet az első heti teljesítmény után, akkor szívesen aláírom, hogy bármikor játsszunk így az első héten, legyünk túl a csoportmeccseken úgy, hogy mondjuk az oroszok elleni háromgólos győzelem után úgy megy haza a közönség, hogy jó, oké, túl vagyunk rajta, de igazából semmi nem történt. Aztán jön az utolsó két meccs, akkor meg - nem mondom, hogy tűkön ül, mert tűkön áll - megőrül a közönség, a játékosok pedig olyan teljesítményt nyújtanak a vízben, ha nem is hibátlant, hanem olyat, ami semmiféle kívánnivalót nem hagy maga után."

Elég lehet egy férfi is 13-as sapkában, és fürdőgatyában, hogy az ember elsírja magát - Eb-aranyérmes a Märcz-csapat | Hosszabbítás

A magyar férfi vízilabda-válogatott egy végletekig kiélezett döntőben 9-9-es döntetlen után büntetőkkel diadalmaskodott a világbajnoki ezüstérmes Spanyolország felett, ezzel megnyerte a budapesti Európa-bajnokságot. Helyszíni tudósításunk a Duna Arénából Angyal Dániel, Zalánki Gergő, Manhercz Krisztián, Vogel Soma és Märcz Tamás nyilatkozatával, valamint Szabó Zoltán értékelésével.


Három komolyabb meccse volt ezen az Eb-n a magyar férfi válogatottnak, a spanyolokkal vívott csoportmeccs és finálé, valamint a Montenegróval vívott elődöntő. A legjobb teljesítményét a legjobb négy között nyújtották a mieink, ahol 0-2-ről nyertek 10-8-ra extra védekezéssel, Nagy Viktor parádés kapusteljesítményével, Mezei Tamás és Zalánki Gergő pazar játékával, és Varga Dénes klasszis góljaival. Ott, és a döntőben is kiderült, milyen csodálatos csapatkohézióval rendelkezik ez a válogatott, tulajdonképpen ezzel nyerte meg ezt az Európa-bajnokságot Märcz Tamás együttese, és szerzett olimpiai kvótát is. Mind a 13 játékos, és a stáb valamennyi tagja hozzátette a maga részét, miközben játékban - például Manhercz Krisztián elmondása szerint talán ha 80%-t nyújtott a csapat - maradt még bennük tartalék. Most, a hazai körülmények minden előnyével ez is elég volt ahhoz, hogy veretlenül nyerjék meg a fiúk a kontinenstornát. 

magyar_férfi_vízilabda_válogatott_dobogó.jpg Fotó: Kovács Anikó/MVLSZ

Kapusaink a legjobbjaink közé tartoztak az Európa-bajnokságon. Nagy Viktor a 2013-as, barcelonai világbajnokságon látott formáját, habitusát, elszántságát idézte, a Montenegróval vívott elődöntőben (61,9%) zseniális teljesítményt nyújtott, Málta ellen shutout-tal zárt (5/5). Az ő játékperceihez (144) képest Vogel Soma kevés lehetőséget kapott (48 perc), de azzal maximálisan élt. Életében először védhetett topcsapat ellen kezdőként egy világversenyen, a spanyolokkal játszott csoportrangadón 50%-kal taposott. A finálé rendes játékidejében a kispadot melegítette, majd beállt az utolsó két büntetőre, Alvaro Granadosét meg is fogta, ami az aranyérmet jelentette számunkra. Aki látta azt a bravúrját, és azt, ahogy utána Nagy Viktorral sírva borulnak egymás nyakába a vízben, sosem felejti el. 22 évesen jobb kapusnak tűnik, mint amilyen Nagy volt ebben a korban. Már ilyen fiatalon is egészen kiváló sportember, úgy emberileg, mint szakmailag.


A mezőnyjátékosok közül Angyal Dániel volt a legkevesebbet vízben (63 és fél perc), de időarányosan talán Vogel Somával párban ő hozta ki a legtöbbet magából. Nagyszerűen bekkelt, és elöl is sokat tett hozzá, hét gólját 70%-os (!) helyzetkihasználással érte el. Átlövésből is betalált, centerből is eredményes tudott lenni, az emberelőnyös szituációkban egyre fontosabb a szerepe. Maximálisan megszolgálta a bizalmat. 

Lehet annál jobban jellemezni Pohl Zoltán játékát, hogy minden bizonnyal bejátszotta magát az olimpiai csapatba? Talán ő nyújtotta a legkellemesebb meglepetést. Sallangmentes bekkelése mellett jóval bátrabb volt támadásban, mint korábban, hét gólra is jó volt, ami kitűnő eredmény tőle. 

Ahogy szokta, Jansik Szilárd erőtől duzzadó és megalkuvás nélküli játékát nyújtotta ezúttal is, főleg védekezésben. Feltűnt mindkét szélen, szívesen látnánk többet kapáson, mert ott bőven maradt hiányérzetünk. Támadásban kicsit talán szürkébb volt, csak két gólra volt képes. Ha az előbbi feltétel teljesül, biztosan eredményesebb lenne. A 16 gól a három védőnktől így is lenyűgöző szám.

Angyal_Dániel.jpg Angyal Dániel a tavalyi vb után az Eb-n is remekelt - Fotó: Derencsényi István/MVLSZ

Vámos Márton csak tíz perccel játszott kevesebbet, mint a másik fele, Zalánki Gergő. A válogatott 5-öse 11 bombagólt és hét gólpasszt tett be a közösbe. A zseniális Felipe Perronét Zalánkival párban levédekezte a döntőben. Eszméletlen játékkapcsolatot alakított ki Zalesszel a válogatottban és a Ferencvárosban is. Sok örömet fognak még ők ketten okozni a magyar szurkolóknak. 

Zalánki Gergőről talán a tavalyi kvangdzsui vb-n írtuk le először, hogy világklasszis. Válogatottunk Tango és CashRiggs és Murtaugh párosának másik tagja még ahhoz képest is emelt játéka színvonalán, és még mindig van feljebb, a sztratoszféra irányában. Érettebb lett, és védekezésben még meghatározóbb, markáns teljesítményt nyújtott, önmagához képest ő játszott még annál is magasabb szinten, mint eddig. 152 percet töltött a vízben, messze a legtöbbet a csapatból, Varga Dénestől csak eggyel maradt el a találatok számában (16), három assziszt, hat labdaszerzés és három blokk is fűződött a nevéhez az Eb-n. Szinte végig világklasszis szinten teljesített, a két legfontosabb meccsen, az elődöntőn és a fináléban nyújtotta legjobbját (előtte Málta ellen produkált egy 7/7-es lőlapot). Egyre fontosabb gólokat szerez, Montenegróval szemben élete egyik legmeghatározóbb produkcióját tette le az asztalra. Ahogy már a döntő után megírtuk, nálunk ő a torna MVP-je. Meggyőződésünk, hogy a Vámos, Zalánki kettős most már jobb, mint a Filip Filipovic, Dusan Mandic duó, amely uralta ezt a posztot az évtizedben. Már nem. 

Varga Dénes lett az Eb legértékesebb játékosa, már ez sokat elmond a Duna Arénában nyújtott teljesítményéről. 17 gólt hintett, nyolc asszisztot szórt szét, és volt hat labdaszerzése is a csapatkapitánynak. Utolérhetetlen világklasszis, bár mintha most több lövést eresztett volna el, amelyet nem feltétlen kellett volna, volt, hogy egy meccset három rosszabb bombával indított. A válogatott metronómja és irányítója, soha senkit nem láttunk még ilyen könnyedén a vízben mozogni, senki nem látja úgy át a játékot, mint ő, mintha egy gép lenne az agya helyén, nem lehet elégszer elismerni ösztönös zsenialitását. Két éve élete formájában pólózik. Ha a tavalyi vb-n nincs az első csoportmeccsen elszenvedett kézsérülése, világbajnoki címig vezethette volna a csapatot, a hazai Eb-arany talán kárpótolja. Ezzel teljessé vált az éremkollekciója, olimpiai bajnok, vb-aranyérmes, Eb-győztes is válogatott szinten. Fenomenális csavargólt lőtt a Montenegróval vívott elődöntőn 1-2-nél.


Enyhén szólva nem ez volt Manhercz Krisztián legjobb felnőtt világversenye. Védekezésben elkövetett hibái mellett szokatlan módon támadásban is sokáig gyenge volt. Írjuk ezt úgy, hogy összesen 11 alkalommal volt eredményes, a törököknek és Máltának vágott összesen hatot, de ezek az Eb leggyengébb csapatai közé tartoztak. A spanyolokkal vívott csoportmeccsen (4/0) és a Montenegró elleni elődöntőben (4/0) egyenesen betlizett. Aztán a döntőn az egyik hős volt, mindössze 16 percnyi játékidő alatt két fontos és látványos gól, egy assziszt és két blokk volt a mérlege, a büntetőpárbajban is bevágta a maga ötösét. Blokkokban ő volt a csapat legjobbja a tornán öt darabbal. A vegyes zónában önkritikusan értékelt, a lényeg, hogy ő is tudja, jóval több kell tőle. Reméljük, tavasszal feljavul, mert ez kevés lesz Tokióban.

Eredményességben nála is szürkébb volt Erdélyi Balázs, hét találata kevés ezen a szinten (ennyire képes volt két bekkünk, Angyal és Pohl is). Inkább az előkészítésben jeleskedett, a hét gólpassza remek adat. Hátul nagyszerű volt, négy labdaszerzést is elkönyvelhetett. Varga Dénes kivételével a kapásoldalunk nem volt igazán jó ezen a kontinenstornán. Évtizedeken át a bőség zavarával küzdöttünk ezen a poszton, de az Eb alapján nem olyan szívderítő a helyzet.

Hosnyánszky Norbert két és fél év elteltével, a 2017-es budapesti vb után szerepelt újra világversenyen. Nem volt túl sokat vízben, amikor igen, irányított és alájátszott csapattársainak. Hozta a szokásos magas szintű védőmunkát, elöl most nem játszott főszerepet, öt gólt hintett. Óriási rutinja és tapasztalata nagyon jól fog jönni Tokióban is. Varga Dumihoz hasonlóan neki is teljes lett a gyűjteménye, az olimpiai bajnoki cím és a vb-arany után már Eb-elsősége is van.

Hosnyánszky.jpg Hosnyánszky Norbert hasznos csapattag volt, mint mindig - Fotó: Kovács Anikó/MVLSZ

Hárai Balázs nagyon alázatosan játszott, tűrte a bekkek ütéseit, pofonjait, agilisan centerezett, talicskával szállította az emberelőnyöket. Az övé volt a döntő rendes játékidejének utolsó magyar gólja, és az nem akármilyen találat volt, egy eszméletlen csavar. Ezúttal három gólt tett be a közösbe, hat kapuralövésből.

Hozzá hasonlóan Mezei Tamás is hatalmasat küzdött, őt is gyepálták végig, talán a legjobb világversenyét produkálta, Montenegró ellen pedig élete egyik legerőteljesebb centerjátékát mutatta be. Ő is három góllal zárta a tornát a sok kiállítás kiharcolása mellett. 


A végére még valami. Vitathatatlan, milyen kemény terhelést jelent mentálisan és fizikailag egy kéthetes világverseny - és az arra való felkészülés - a játékosoknak, távol a családtól, a csapattársakon és a stábon kívül mindenki mástól. Az is, hogy egy ilyen hosszúra nyúlt torna után mindenki szeretne minél hamarabb túlesni a medencén kívüli kötelezettségeken, hogy szűkebb körben folytathassa adott esetben az ünneplést, vagy a pihenést, és hogy irány a család, és az otthon. De az újságírók és az ő olvasóik szempontjából elfogadhatatlan és tűrhetetlen, hogy a sajtóval való kapcsolattartásban, a médiához való hozzáállásban iszonyatos kulturális deficittel rendelkezik több pólósunk is, az alábbiakban láthatjuk, akár a legnagyobb klasszisok, és a legrutinosabb játékosok is, és ez egy évről évre visszatérő probléma.

Egy hazai pályán megnyert Európa-bajnokság fináléja után a csapat kapitánya simán megteheti, hogy ne álljon meg a rá váró vagy 15 nem tévés újságírónak nyilatkozni. Neki bizonyára már az is sok volt, hogy a különböző TV-csatornák kérdéseire kellett válaszolnia - úgy tudjuk, már ezt sem szívesen tette -, de mindössze eggyel több alkalmat jelentett volna  - és úgy öt percet -, hogy az egy kupacba összeálló kollégákat - és azok olvasóit, hallgatóit - megtisztelje az idejével, és a véleményével. Varga Dénes ezt elmulasztotta, és amikor megkértük, hogy jöjjön vissza a vegyes zónába, nem tette meg, a sajtófőnök kifejezett kérésére sem, mert hogy neki elege lett.

Nagy Viktor a Montenegróval vívott parádés elődöntő után viselkedett hasonlóan, amikor elrobogott előttünk, és amikor kértük, hogy legyen szíves álljon meg nekünk is egy kis időre, a meccs egyik hőse azt válaszolta, hogy "most álltam 10 percet a tévéknél". Majd elviharzott. Ez a stílus sajnos egyáltalán nem szokatlan a magyar vízilabdában, évek óta többször is előfordult hasonló. És szinte mindig megnyert (!) mérkőzés, adott esetben Bajnokok Ligája-döntő, vagy most Eb-elődöntő, finálé után.

Miközben a montenegrói, görög vagy szerb játékosok a vereségeik után is megálltak első szóra most is az Eb-n -, ahogy teszik hosszú évek óta mindig, úgy nálunk ez több magyar pólósnál is kvázi szívesség felénk. Ha Gurisatti Gréta, Illés Anna, Vályi Vanda és Leimeter Dóra (plusz Bíró Attila) meg tud állni mindenkinek nyilatkozni, akár sírva is egy elveszített Eb-elődöntő után, ha Vogel Soma, Vámos Márton vagy Zalánki Gergő (plusz Märcz Tamás) meg tudja tenni ezt, akiket szintén alaposan igénybe vett a sajtó, akkor ezt a csapatkapitánynak, és az első számú kapusnak is illene megtennie, egy megnyert Eb-elődöntő, finálé után pláne. Biztos érdekeseket mondott a Törökország vagy Málta elleni agyonnyert meccsek után, a torna első, kevésbé fontos szakaszában Viktor és Dumi, de minket az érdekelt volna inkább, hogy értékelik a két legfontosabb, legnagyobb téttel bíró partit, és magát a hazai Európa-bajnokságot. Így fordulhatott elő, hogy ezen a felületen sajnos nem olvasható tőlük egy mondat sem az Eb-ről.

A felsoroltak is ugyanazt a meccset játszották le, vagy élték át a parton, ugyanúgy fáradtak, éhesek, szomjasak voltak, és bizonyára tele volt a hócipőjük mindennel. Abba a szerepbe, amelybe ez a két klasszis került az évek alatt nyújtott kitűnő teljesítményük, a válogatottban betöltött szerepük, a feléjük áradó szeretet és tisztelet miatt - és a rengeteg pénzért, amit keresnek -, bele kell férnie ennek is, pláne csapatkapitányként, győztes Eb-döntő után, jókedvvel, bőséggel. Ha ezt látják tőlük fiatal csapattársaik, és ezt tartják majd esetlegesen követendő példának akkor, amikor ezek a sokat megélt srácok már nem lesznek ott a válogatottban, még rosszabbá válhat a helyzet.

El se tudjuk képzelni - nem is szeretnénk -, mi lett volna a mixed zone-ban, ha az utolsó két meccsünk máshogyan alakul.

Hozzászólások