Ráúszás - "Nem is akartam igazán edző lenni" - vargabetűvel jutott a csúcsra a mindent bezsebelő FTC pólósainak mestere 
"Nem is akartam igazán edző lenni" - vargabetűvel jutott a csúcsra a mindent bezsebelő FTC pólósainak mestere 
Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

"Nem is akartam igazán edző lenni" - vargabetűvel jutott a csúcsra a mindent bezsebelő FTC pólósainak mestere 

Takács MártonTakács Márton
2019/12/22 09:42
Varga Zsolt sorozatban kilenc trófeát nyert a Ferencváros férfi vízilabdacsapatával, köztük Bajnokok Ligáját, két Európai Szuperkupát, két magyar bajnokságot, két Magyar Kupát. Az előző szezonban mind az öt versenysorozatban az élen végeztek, amelyben elindultak. Az ősszel elképesztő formában pólózik csapata, már nem okozott meglepetést, hogy zsinórban másodszor őt választották a világ legjobb pólóedzőjének. De nem mindig volt ilyen sikeres a tréneri pályája, erről, a zöld-fehérek sikerszériájáról, rengeteg kulisszatitokról, szakmai fogásról, a Fradi őszi kulcsmérkőzéseiről beszélgettünk vele.

(Az interjú egy nappal azelőtt készült, hogy kiderült, Varga Zsolt lett tavaly után idén is a világ legjobb vízilabdaedzője, így ezt a témát értelemszerűen nem érintettük.)

Hosszú és rögös utat tettél meg edzői karriered elkezdése óta. Hogy kezdődött ez az utazás?
Amikor hazajöttem játszani a Fradiba 2010-ben, akkor voltam először edző egy hétig. Előtte nem is akartam igazán edző lenni, mert valahogy nem láttam magam előtt azt a napi rutint, ami ehhez szükséges. Láttam, hogy mekkora stresszel jár ez a szakma, hiszen ők, illetve mi vagyunk azok, akiken először elverik a port adott esetben. Amikor gyerekeket edzettem, annyira megfogott az élmény, hogy átadhatok valamit abból, amit a közel 40 évben megtanultam a vízilabdából, hogy elindult bennem valami. Onnantól azzal a szemmel kezdtem vizsgálni az eseményeket magam körül, hogy én milyen döntést hoznék az adott helyzetben. Akkor nagyon nehéz helyzetben volt a Fradi, egymástól nagyon különböző emberekből állt össze, és ezt kellett vinnie Ambrus Tominak. 

Ebből jött a váltás, először Horkai Györggyel tudtam dolgozni, elkezdtem megtapasztalni azt, hogy milyen a parton állni. Nagyon más az aspektus is ahhoz képest, hogy játékosként kifelé néz az ember a vízből, felfelé egy edzőre, aki megmondja, mi a menet, és abból megyünk és csináljuk. Amikor egy edző a parton áll és lefelé néz, a vízben lévő 13 szempárra, akik figyelnek, akkor nagyon kell tudni, hogy mit és hogyan kell mondani úgy, hogy az érthető legyen mindenkinek. Mert sok mindent tudunk a vízilabdáról játékosként, és eleinte semmit nem tudunk edzőként, és ez a kettő teljesen más. A vízben önmagamért felelek, és simán benne van a pakliban, hogy napi hat órát edzem, addig lövök egy sarkot, amíg oda nem megy. 

Varga_Zsolt_OSC_FTC_MVLSZ_Madar_Dávid_2.jpg Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

Legendás történetek keringenek arról, hogy te és Benedek Tibor mennyi plusz munkát végeztetek a KSI-ben. Jókuti András mesélte a nekünk adott interjújában, hogy "végignéztem, amit Tibi és Varga Zsolt teljesített. Riasztó volt nézni, amit ők csináltak. Én szorgalmas se voltam soha. Télen, a kinti medencében, nem túl jó körülmények között - amikor az ember örült, hogy vége az edzésnek és mehet zuhanyozni és kishúsost enni a büfébe -, ők ketten még lenyomtak egy ugyanakkora adag melót a kis vízben. Rendes pályájuk már nem volt, csak egy iszonyatosan elkoptatott labdájuk. Ha valaki a kiérdemelt sikert érte el, azok ők."
Benedek Tibivel mi rengeteget edzettünk. Amíg a többiek lőttek az egyik oldalon, mi a másikon irdatlan mennyiségű pluszmelót végeztünk. Volt olyan időszak, hogy nyaralni se mentem el, inkább már reggel ott voltam az uszodában akkor is, amikor szünet volt a KSI-ben. Imádtuk csinálni, belénk égett ez a szenvedély, ott nőttünk fel az uszodában. De ez a fajta munkamorál, amit mi megszoktunk, nem tud működni az edzősködésben. Mert ha én ugyanazt megtenném, mint játékosként, hogy addig tolok valamit, amíg nem működik, a csapat nagy része elégne és szétesne, azt se tudnák, merre mozduljanak. 

Vannak még egyáltalán olyan munkamorálú játékosok, mint amilyenek ti voltatok?
Tényleg más generációkról beszélünk, talán erre a pluszmunkára kell edzőként odafigyelnünk. Ha jók akarunk lenni valamiben, akkor látnunk kell ezeknek a generációknak a jellemzőit. Úgy kell felépíteni a rendszerünket, hogy abban meglegyen a megfelelő mennyiségű munka, illetve pluszmunka akkor is, ha a játékos nem marad ott egy óránál többet. Nekem ezt kellett először felismernem. 

És mennyi idő kellett hozzá, hogy jó edzőnek érezd magad?
Másodedzőnek lenni is teljesen más munka, ahhoz képest, hogy valaki kiáll az első vonalba. Ezért volt jó olvasni Szabó Zoli véleményét is az általad készített interjúban. Ő is hangsúlyozta, hogy mennyi mindenre kell odafigyelni vezetőedzőként,  amit meg kell szokni. Ezek óriási szemszög- és szempontváltások. Sokszor elfelejtjük, hogy ennek a szakmának a megtanulása legalább öt év. Ennyi idő alatt kapunk pofonokat is, megtapasztaljuk a mélypontokat is, így már fel tudjuk dolgozni a kudarcokat és a sikereket is. Amikor a 9. helyért játszottunk a KSI-vel, úgy gondoltam, hogy a hatékonyságom nem megfelelő. Önmagamnak tettem fel a kérdést, hogy ha ennyire nem érzem magam hatékonynak edzőként, akkor tulajdonképpen mi a fenét csinálok? 

Miközben az edzéseket élveztem, mindent csináltunk. Rengeteget videóztunk, ha kellett, a szárazföldön mutattunk be játékelemeket, majd a vízben is, hogy aztán az első támadásnál a meccsen már ne azt csinálják meg a játékosok. Ezek olyan frusztrációkat jelentenek abban a pillanatban, amelyeket meg kell élni. A játéknak van egy olyan része, amire fel lehet készíteni a játékosokat, de van egy másik, amely a vízilabda kiszámíthatatlanságából fakad. És ennek a kettőnek az aránya sem mindig ugyanaz. Nekem az elején rengeteg gondot okozott, hogy kottázunk, kottázunk, és mégsem az történik a meccsen, amit szeretnénk. El kell jutni odáig, hogy ezeket egy edző meg tudja élni önmagában. 

Varga_Zsolt_FTC_OSC_MVLSZ_Madar_Dávid.jpg Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

Az mennyi időbe telt, amíg feldolgoztad a sorozatban jövő sikereket, a két Euro-kupa-győzelmet, majd az első bajnoki címet?
Az előbb elmondottak érvényesek a sikerekre is. Ehhez meg kellett tanulni kezelni a pofonokat. A 2017-es Euro-kupa-elődöntőnk után nem sokkal 14-2-re kaptunk ki Szolnokon. Egy iszonyatosan nehéz meccsen ejtettük ki a Jadrant, aztán 10-10-es döntetlent játszottunk egy szerdai napon a Szegeddel, majd a következő hétvégén jött a szolnoki kiütés. Kúsztunk hazafelé, annyira megalázó volt a vereségünk. De ez is olyan volt, amiből gyorsan fel kellett állnunk. Ez a tapasztalat is segített nekem abban, hogy amikor a 2018-as bajnoki döntő harmadik meccsén kikaptunk hazai medencében 14-6-ra szintén a Szolnoktól, két nap alatt felálljunk. Gyorsan kellett reagálni rá, utat mutatni. Bennünk maradt, mert idegenben aztán 0-5-tel kezdtünk, de 8-7-re fel tudtunk jönni. És tulajdonképpen a következő, mindent eldöntő ötödik meccset innen, 8-7-ről tudtuk folytatni. Ezek mind kellettek a győzelmünkhöz.

Az előző idényben mind az öt kupát megnyertétek, amiért harcba indultatok. Ráadásul téged tavaly ilyenkor a világ legjobb edzőjének választottak meg. Ilyen előzmények után ezeket hogyan dolgoztad fel?
Amikor tavaly láttam az e-mailt arról, hogy a világ legjobb edzőjének választottak, azt hittem, valaki viccel velem. Néztem, ez hogy lehet? Még hiányérzet is volt bennem, hogy miért nem a BL-győztes edzőt díjazták, hiszen a Bajnokok Ligája erősebb, mint az Euro-kupa. Helyre kellett rakni magamban. Nagy megtiszteltetés volt, örültem neki, hiszen az edzőkollégák döntöttek így, de nem billentett ki annyira. Talán inkább utólag sikerült bebizonyítanom, hogy jó választás voltam. Ezt is helyre kellett tenni gyorsan, mert se a lebegés, se a pincében való üldögélés nem jó. A kibillenés a középpontból nem vezet sok jóra. 

A tavalyi, első bajnoki címetek előtt úgy beszéltél a döntő egyes mérkőzéseiről, hogy azok egy könyv újabb és újabb fejezetei. Ha ezt vesszük alapul, a BL-elsőségetekkel egy vaskos kötet telt meg és fejeződött be. Ilyen sikerek után milyen célokkal és motivációval vágtatok neki az új idénynek nyáron?
Én is abszolút úgy gondolom, hogy egy könyv bezárult a Bajnokok Ligája-győzelmünkkel, amivel megírtunk egy történetet. Feltettük a polcra, így időnként bele lehet lapozni, de ez már inkább a múlt. Ez a szezon egy specifikus év a januári Európa-bajnokság, illetve az olimpiai kvalifikáció miatt. Megvoltak a célok, a csapat elé is leraktam a tervet, hónapról hónapra, napról napra lebontva. A pirossal jelölt meccsek voltak a kiemelt mérkőzéseink, és természetesen akadtak kevésbé kiemelt találkozóink is, és olyanok is, amelyeket elengedhetünk abban az értelemben, hogy azokon nyomás nélkül játszhassunk. A két legfontosabb, kiemelt meccsünk az Európai Szuperkupa, illetve a Magyar Kupa négyes döntője volt. Nyilván most is megvoltak azok a bajnokik és BL-meccsek is, amelyeket nekünk hoznunk kellett, de fizikálisan és mentálisan erre a két időpontra készültünk föl kiemelten. És ha ezek lezárulnak, akkor szinte elölről kell kezdeni a munkát februárban.

Varga_Zsolt_Vámos_FTC_MVLSZ_Madar_Dávid.jpg Vámos Márton és a pacsi - Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

A Ferencváros eljutott oda, hogy egy működő gépezet, ahol két-három játékos beépítésével ugyanúgy működnek a fogaskerekek. Biztosan jóval előbb láttad, mire lehet képes ez a csapat, mint a kívülállók. Zsinórban kilenc trófeát nyertetek, mikortól számítottál ilyen eredményes szereplésre, ha egyáltalán?
Ezt előre látni nem lehet. Annyi körülményen múlik ez, hogy nehéz jósolni is. Ha visszagondolunk a tavalyi szezonunkra, komoly mélypontjaink is voltak. De minden évben volt ilyen. Viszont, ha van egy tervünk, arra könnyebben tudunk támaszkodni. Amikor abban a fázisban vagyunk, hogy nem megy a játék, fájdalmas ezt átélni, mert semmi nem működik. Tavaly is csak keresgéltük magunkat a Brescia, a Barceloneta, a Recco ellen. Könnyebb visszamenőleg beszélni a történtekről, hogy mi volt a BL, a Magyar Kupa, vagy a magyar bajnokság története, mint ezeket egy teljes folyamatban látni. 

Ami viszont észrevehető, hogy két oldalról megközelítve is máshogy dolgozunk. A szárazföldi edzéseken is változtattunk, mert felismertem azt, hogy az a fajta edzésmetodika, ahogy az elmúlt évtizedekben dolgoztunk, miszerint: kondi, víz, víz, már nem működik. Már olyan mennyiségű terhelést kapnak a játékosok, hogy ha ezt csinálnák, akkor egyszerűen nem épülnének. Szét kellett bontani úgy az edzésmunkát, hogy ha kondi van, akkor csak az van, és este van csak víz maximum. A tradícióktól valamennyire el kell szakadni, de nem teljesen. A vízben is módosítottunk a munkán, a centereknek is sokszor specifikus felkészülésük van, inkább csoportokra bontom még az állóképességi munkát is. 

Folyamatosan dolgozol szerb játékosokkal, ráadásul világklasszisokkal. Az ő képzettségükből át tudtál venni valamit általános szinten?
Nálam például a lábmunka kiemelten fontos. Le tudtam mérni, hogy a nálam dolgozó szerb játékosok és a magyar pólósok lábmunkája miben különbözik. 15-20%-kal erősebb a szerbek lába, bármelyiküké. A Fradinál kitaláltunk egy erőmérő gépet, amit összeraktunk, hogy legalább egyfajta szintjét tudjuk mérni a különbségnek. Sokáig csak arról beszéltünk, hogy erősebb a szerbek lába. Na, de mennyivel? Abban a pillanatban, hogy megfoghatóvá tesszük a választ, egy sokkal építhetőbb terület lesz ez is. Onnantól kezdve meg tudom beszélni a szárazföldi edzővel, hogy kinél mit kell építeni. Nálam nem ritka, ha valaki 50 perc lábas edzést csinál egyben. Általában a sérültek ezt csinálják. Vannak ilyen extrém dolgok, amelyekben hiszek. Az edzésmennyiséget már nem tudjuk növelni, csak specifikus munkával tudunk dolgozni. 

Ha már itt tartunk, a vízilabda mennyire mérhető sportág?
Nagyon nehezen mérhető. Nem tudjuk lemérni, hogy mi történik egy mérkőzésen, hogy milyen pulzusszámmal dolgoznak a játékosok, mennyit és milyen ritmusban úsznak. Csináltattam ilyen felméréseket is, de azokból hiányzott például a szívfrekvencia. Csak a sebesség és a méterek voltak bennük. Megdöbbentő eredmények jöttek ki azt illetően, hogy milyen lassan úsztak a játékosok. Érdekes volt látni, hogy például amíg az edzéseken úsznak 4000 métert, addig egy mérkőzésen 1000 méter jön ki. Hol a francban van a különbség? Ha nem tudunk mérni valamit, akkor nem tudjuk, hogy fejlődtünk-e. 

Azt is leszámoltattam egyszer, pont a Szolnok egy BL-meccsén, hogy mennyi specifikus munkát végez mondjuk Varga Dumi, Aaron Younger vagy Andrija Prlainovic. Milyen mozgásokat végeznek mondjuk 23 percnyi játék alatt? A legmagasabb szinten lévő játékosok csinálnak 140 féle mozgást. Elindulást, megállást, blokk felé menetelt, irányváltásokat. A centerek könnyebben mérhetőek, mert van mondjuk 35 támadás egy meccsen, akkor azt elfelezzük, 17 akcióban való birkózás elöl, 17 darab védekezés hátul. De hogy ki mennyi mozgást végez, azt gyakorlatilag soha senki nem nézte meg. Pedig az egy nagyon fontos adat, hogy mondjuk 23 percnyi játék alatt van 140 féle mozgásfajta. Pedig ebből tudunk kiindulni az edzéstervek kialakításakor, és innen tudjuk, hogy miben kell fejlődni. Sajátos mutatók alapján kell dolgozni, területekre specifikusan lebontva. Én ebben hiszek.

Varga_Zsolt_Dumi_MLVSZ_Madar_Dávid.jpg Világelsők egymás között, Varga Zsolt és Varga Dénes - Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

A szakosztály-elnöke, Madaras Norbert azt mondta a nyáron, hogy úgy próbáltok igazolni, hogy néhány százaléknyit sikerüljön emelni a csapat erősségén, és ezzel a játékotok színvonalán. A magyar mezőnyből ezúttal Zalánki Gergő jelentette ezt a pluszt, míg Ioannis Fountoulis Stefan Mitrovicot, Nicolas Constantin-Bicari pedig Slobodan Nikicet pótolja, többnyire remekül. Elégedett vagy velük?
Zaleszt ismertük a válogatottból, pontosan láttuk a képességeit. De azt mondtam neki, hogy még úgy 4-5 kilónyi izmot fel kell tennie magára. Már most benne van a világ legjobbjai között a posztján, de ahhoz, hogy ténylegesen ő legyen a legjobb, ez kell. Meg az, hogy stabilitás legyen a játékában. Úgy gondolom, hogy tök jól beleillik a Fradiba, eddig maximálisan pozitívak a tapasztalataim vele kapcsolatban. Bicari sokat játszott külföldön, egy nyitott, jó hangulatú srác. De azt látom rajta, hogy az a munka, amit csinálunk, nagyon szokatlan neki, sok rétegében szenved tőle, de gondoltuk, hogy így lesz. Neki talán több idő, akár nyolc hónap is kell, hogy mindenhez hozzászokjon. Fountoulisnál is van egy adaptációs időszak, ami lehet, hogy picit hosszabb, mint másoknál. De nagyon pozitív a hozzáállása, abszolút profi. 

Madaras Norbi azt is mesélte, hogy az ő ötlete volt a kanadai Constantin-Bicari megszerzése.
Azt hozzá kell tenni, hogy nem volt sok opciónk. Rajta kívül alig. De a legjobb döntésünk volt idehozni őt, mert ténylegesen hozzá tud tenni a játékunkhoz. Dinamikus, jól veszi fel a pozíciót, jól kapja a kiállításokat. Igazi harcos, aki csinálja a dolgát. És nagyon jó ember, ez fontos. De még csak három és fél hónap telt el, a szezon igazán fontos része, a bajnoki döntő és a Final Eight-ben való szereplés lesz. Azt kell megnéznünk, hogy akkor milyenek lesznek az új fiúk, bízom benne, hogy mindegyik igazolásunk jó lesz. 

Voltak döcögős meccseitek az idény elején, októberben a bajnokságban például a Miskolc lepett meg majdnem titeket. Hogyan fogadtad ezeket a döccenőket?
Amikor először nyertünk magyar bajnokságot, néztem a mutatókat, hogy mennyi gólt lövünk fórból, mennyit akcióból, mennyi gólt kapunk hátrányból és akcióból. Nagyon érdekes, ahogy telt az idő, egyre több gólt lőttünk fórból, ami a szervezett játék egyértelmű jele, illetve egyre kevesebbet kaptunk hátrányból, tulajdonképpen egyre hatékonyabb lett a játékunk. A szezon eleje most azzal telt el, hogy tíz kapott gólos meccseket játszottunk. Alig bírtuk az ellenfeleket tíz gól alatt tartani, kvázi a gyengébbeket is. Ez a gólmennyiség sok. Kielemeztük, hogy hátrányból, akcióból, lefordulásból mennyit kaptunk, ahogy azt is, hogy miből fakad az, hogy elöl nem mindig értik meg egymást a játékosok, amiből az ellenfél le tud fordulni. Ezekből látszódott a szervezett játékunk hiánya, hiszen a világbajnokság után kevés időnk volt együtt készülni, át is alakult a csapat, mindez visszaköszönt a teljesítményünkben. A munka legfontosabb jele azóta az, hogy szervezettebb lett a védekezésünk. 

Az FTC pólósai kiénekelték a sajtot a Marseille szájából az Európai Szuperkupa-döntőn | Hosszabbítás

A Ferencváros férfi vízilabdacsapata címét megvédve nyerte el az Európai Szuperkupát, a Bajnokok Ligája-győztes zöld-fehérek a szombati mérkőzésen 14-11-re győzték le otthonában az Euro-kupa-címvédő francia CN Marseille együttesét. Nem volt egy fáklyásmenet. Pedig az előjelek alapján ennél könnyebb meccsre lehetett számítani.

Az Európai Szuperkupáért játszott mérkőzésen pedig 3-7-ről fordítva győztétek le a Marseille-t. Ilyen hátránynál mit érzel, gondolsz a parton? Folyamatosan a megújuláson jár az eszed, a fordításon?
Ott például szerencsénk volt, hogy előtte a Miskolccal vívott meccsünk is hasonló forgatókönyv szerint alakult. Így tudtam nekik közben is mondani, hogy “figyeljetek, ezt már ismerjük, tudjuk, hogy az első két negyedben ilyen játék is adódhat, most jön a másik két nyolc perc, ahol viszont menni kell, mint az állat, a támadásokat pedig higgadtan kell befejeznünk”. Mivel volt előtte egy ismerős élethelyzet, arra tudtunk mentálisan támaszkodni. Edzőként nyilván ilyenkor keresem a megoldásokat, hogy mi az, ami nem működik, amiből kapjuk a gólokat, illetve mi az, amit elöl nem csinálunk jól. Ilyenkor egy nagyon egyszerű dolgon kell változtatnunk. 3-7-ről fordítani nagy siker, én abszolút annak értékeltem. Ott már nagyon vékony volt a jég, ha még egy gólt kapunk mínusz négynél, onnan már nagyon nehéz lett volna visszajönni mentálisan. A szünetben rápihentünk, fújtunk egyet, majd tényleg óriási ritmusban három perc alatt följöttünk a harmadik negyedben 8-7-re, újra nyitott volt a meccs. 

Aztán jött egy elképesztő novemberetek, amelyben pazar játékkal 18-7-re kiütöttétek a Szolnokot. Olyan teljesítményt talán még nem nyújtott ez a csapat, amióta te irányítod. Minek volt köszönhető ez a látványos játék?
Az egy olyan nap volt, amelyen nekünk minden sikerült. De hozzá kell tenni, hogy a Szolnokban nem játszott Gavril Subotic. Mi tényleg minden oldalról domináltunk és mentünk. Nem volt reális a különbség, egyszerűen beindult egy folyamat, mi nagy ritmussal mentünk, védekezésben is nagyon stabilak voltunk, elöl is szinte minden sikerült. Ebből alakult ki, hogy számunkra kiválóan alakult az a meccs.

Földöntúli játékkal győzte le a Fradi a Szolnokot, gól- és kiállításgazdag meccsen az OSC az Egert | Hosszabbítás

A címvédő Ferencváros szédületes játékkal 18-7-re nyert az előző szezonban bronzérmes Szolnok vendégeként a férfi vízilabda OB I szombati játéknapjának rangadóján. Az OSC egy kaotikus, rengeteg kiállítást hozó mérkőzésen 17-15-re győzött Egerben, míg az UVSE 20-8-ra kiütötte a vendég Szegedet.

Mindössze négy napra rá játszottatok egy szenzációs meccset a Recco ellen, szintén idegenben, ahol inkább az olaszok örülhettek a 13-13-as döntetlennek. Ettől a gárdától áprilisban simán kikaptatok hazai medencében. 
Érdekes meccs volt, mert jól kezdtünk, de aztán az olaszok megfordították a mérkőzést. Ott a második negyed vége volt a kulcs, amikor vissza tudtunk jönni a játékba. 7-4-es Recco-vezetésről fordítottunk, taktikát váltottunk, amire ők nem tudtak jól reagálni, mi pedig abból tudtunk jól játszani, elmentünk 10-7-re. Voltak olyan taktikai elemek, amelyek bejöttek, jól működött a csapat, vissza is álltunk. Az a meccs önmagában nem volt annyira kiemelten fontos ebben az évben. Mindent összevetve jó az a döntetlen. Az is láthatóvá vált, hogy a Recco ellen is helyt tudunk állni. 

Már decemberben fogadtátok az előzetesen a legnehezebb őszi hazai meccseteknek titulált Mladostot, korábbi klubodat. Ehhez képest 14-5-re nyertetek. Ott te is megkönnyebbültél kicsit, vagy valami hasonlót vártál?
Nagyon jó meccseket játszottak előzetesen, a Recco ellen és a Horvát Kupában is. Nyilatkozták is, hogy nagy önbizalommal a három pontért jöttek. Mi egész jól fel tudtunk rájuk készülni taktikailag. A BL-szereplésünk szempontjából az a hazai három pont nagyon fontos. Jól működtek azok a stratégiák, főleg a hátrányos védekezésben, amelyeket kidolgoztunk. Jól megfogtuk a centereiket, nem tudtak akciógólokat lőni, Soma nagyon jól védett, jól összeálltunk, támadásban meg nagyon hatékonyak voltunk, lendületesen átszaladtunk rajtuk. 

Az FTC kiütötte a Mladostot, az OSC-nek túl nagy falat volt a Recco a BL-ben | Hosszabbítás

Egy győzelem, két vereség a három magyar csapat mérlege a férfi vízilabda Bajnokok Ligája 6. fordulójában. A Szolnok 14-11-es vereséget szenvedett a Jug Dubrovnik otthonában, az OSC a Pro Reccótól kapott ki otthon 14-10-re, míg a címvédő Ferencváros a Komjádiban ütötte ki 14-5 arányban a Mladost Zagrebet.

"Úgy lehet ezt megfogalmazni, hogy a játékuk hatékonysága olyan szintű, amit nem hogy ritkán látott az ember, hanem én például még soha." - mondta az őszi Fradiról Szabó Zoltán. Mit szólsz ehhez az értékeléshez?
Köszönöm neki! Ez mindenképpen egy pozitív megerősítés. Azért sikerülhetett, mert tudtunk építkezni. Bár jött három játékos, akik jól beépültek, a csapat nagy része nem változott. Tudunk támaszkodni arra a struktúrára, amit tavaly már kialakítottunk. Ezek néhány meccsen már nagyon jól működtek, a Szolnok és a Mladost ellen is működtek olyan dolgok, amelyeket már régóta gyakoroltunk. Úgy vagyok vele, hogy minden évben hozzá kell tennünk valamit a teljesítményünkhöz. Most taktikailag léptünk előre, nagyobb lett a repertoárunk, hogy nagyobb lyukat tudjunk ütni a pajzson. Mindig fejlődni kell, nincs olyan, hogy megállunk. 

"Nem a futottak még kategóriába, hanem a futottak méghez bemelegíteni igyekvőkhöz tartozom" | Hosszabbítás

Az Újpest legendás vízilabdacsapatával játékosként az 1990-es években mindent megnyerő, többek között BEK-győztes Szabó Zoltánnal kilenc évvel készítettünk legutóbb nagyinterjút. Tíz esztendeje szakkommentátorkodik, itt, a Hosszabbításon a riói olimpiát és a 2017-es budapesti vb-t értékelte kérésünkre. Hallhattuk a SportKlubon, az Eurosporton és a Sport TV-n is szakérteni, véleményét gyakran olvashatjuk a Nemzeti Sportban, évek óta az M4Sport szakkommentátora.

A Magyar Kupa négyes döntőjében előbb a Szolnokot, majd nem jó játékkal a végig vezető OSC-t győztétek le, megvédve címeteket. Itt bizonyosodott be, hogy olyan erős ez a Fradi, hogy gyengébb játékkal is felül tudja múlni a közel a legjobbját nyújtó riválisát is. Egyetértesz?
Igen, én is ezt tartottam a mérkőzés legnagyobb értékének. Egy gyengébb játékkal, sokat hibázva is meg tudtuk őket verni. Vannak ilyen mérkőzések, amelyeken nem a taktika dönt, hanem a szív, az állóképesség, az akarat. Azt a meccset nagyon akarta az OSC is, éreztem rajtuk a maximális hitet, ők nagyon régóta készültek a Magyar Kupa döntőjére. 

Az FTC pólócsapata az évtized egyik legjobb kupadöntőjét nyerte meg - vagy az OSC bukta el? | Hosszabbítás

A BENU férfi vízilabda Magyar Kupa döntőjében a tavaly aranyérmes Ferencváros 2-5-ről fordítva nyert 8-7-re az OSC ellen, így megvédte címét. Helyszíni tudósításunk a Komjádi uszodából Vogel Soma, Nicolas Constantin-Bicari és Manhercz Krisztián nyilatkozatával. Egy héten belül kétszer találkozik egymással a két legjobb magyar klubcsapat, az FTC és az OSC.

Hat nappal később a BL-ben is összefutottatok, ahol mindkét fél vezetett két góllal, 10-10-es döntetlen lett a vége úgy, hogy nálatok nem játszott Zalánki Gergő és Mezei Tamás. Mennyire érezted a fáradtságot a csapatodon?
Én is ezen gondolkodtam utána. Voltak olyan jelei a mérkőzésnek, ahol én is éreztem és láttam is, hogy a fáradtság kezd megmutatkozni a döntésekben. Főleg az emberelőnyős megjátszásokban mutatkozott ez meg, nem tudtuk jól megjátszani a helyzeteket, de ezeket abszolút el tudtam fogadni. Az OSC revánsot akart venni, be akarták bizonyítani az év végén, hogy idén már van esélyük ellenünk. Nekünk meg maximálisan benne volt a fejünkben az, hogy a Magyar Kupa megnyerése után van egy pici kiengedés. Ezért is mondtam a meccs után, hogy büszke vagyok a csapatomra és köszönöm nekik, mert egy nagyon nehéz mentális helyzetben is helytálltak.

Nagy lendületben vagytok, viszont fáradtnak is tűntök. Nektek mennyire jön jól most ez a másfél, két hónapos bajnoki szünet?  
Ez attól is függ, hogy milyen mérkőzéseink lettek volna még, és hogy mennyi idő jutott volna pihenésre. Ha egymás után jött volna még két ilyen nehéz mérkőzés, az már sok lett volna. Egymás után volt sok év végére: Mladost, Szolnok, OSC, OSC. A következő másfél hónap nagyon megtöri az idényt. Én is átéltem, és látom a játékosainkon, hogy gyorsan átállnak a válogatottra. Elkezdenek alkalmazkodni egy másik környezethez, egy másik csapathoz, más edzőhöz, ami normális. Gyakorlatilag olyan, mintha két bajnokságban szerepelnének. Ha három napra mennek el a válogatottak, akkor is mindig fáradtan jönnek vissza. Ez a legkiemeltebb mentális esemény, valahogy kezelnünk kell majd azt a fáradtságot, amivel sokan visszatérnek jövő év elején a klubhoz. Benne van a pakliban, hogy nem fogunk jól játszani eleinte, de ez egyenes következménye lehet a januári terhelésnek. Ezek a játékosok szinte nem is pihennek, ráadásul február elején újra találkozunk az OSC-vel a BL-ben. 

Az FTC pólósai veretlenül zárták az őszi szezont, a címvédő ikszelt az OSC-vel a BL-ben | Hosszabbítás

Az OSC 10-10-es döntetlent játszott hazai medencében a címvédő FTC-vel a férfi vízilabda Bajnokok Ligájában, a B-csoport szombati magyar rangadóján. Helyszíni tudósításunk Manhercz Krisztián és Vámos Márton nyilatkozatával. Egy héten belül másodszor futott össze a két legerősebb magyar csapat, a Ferencváros a kupadöntőben óriási küzdelemben győzte le az OSC-t, szombaton pedig a Bajnokok Ligájában találkoztak, ahol egy szintén izgalmas, a végletekig kiélezett meccsen 10-10-es döntetlent játszottak egymással.


Hozzászólások