Ráúszás - Kiss Gergő: "Nem fogok a búcsúmeccsem után egy hónapon át bőgni és pszichológushoz járni"
Kiss Gergő: "Nem fogok a búcsúmeccsem után egy hónapon át bőgni és pszichológushoz járni"
Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

Kiss Gergő: "Nem fogok a búcsúmeccsem után egy hónapon át bőgni és pszichológushoz járni"

Takács MártonTakács Márton
2019/08/28 09:43
Kedden egy sajtótájékoztatón jelentette be a háromszoros olimpiai bajnok dr. Kiss Gergely, hogy szombaton egy gálamérkőzés keretében, a Millennium Masters tagjaként búcsúzik el az aktív játéktól a Duna Arénában, bár ha klubja, a Honvéd kéri, akkor végszükség esetén még vízbe ugrik. Interjúnk minden idők egyik legnagyobb balkezes pólósával.

35 éves pályafutást zár le a héten Kiss Gergő, amiből 27 (!) idényt az élvonalban töltött. 1992-ben még a Tungsram színeiben mutatkozott be az OB I-ben, volt a BVSC, a Kordax, a Ferencváros, a Posillipo Napoli, az Újpest, a Canottieri Napoli, a Bologna, a Domino-Honvéd, a Primorac Kotor, a Vasas és végül megint a Honvéd játékosa is. Háromszoros olimpiai bajnokként, világbajnokként, kétszeres Európa-bajnokként, kétszeres Világliga-győztesként, Világkupa-aranyérmesként, háromszoros BL-győztesként, LEN-kupa-aranyérmesként, európai Szuperkupa-arannyal a birtokában, valamint hatszoros magyar bajnokként és kétszeres Magyar Kupa-győztesként int búcsút a játéknak.

Minden idők egyik legkiválóbb balkezes pólósa, Kiss Gergő 41 évesen gálameccsen búcsúzik a játéktól | Hosszabbítás

A háromszoros olimpiai bajnok, világbajnoki aranyérmes, kétszeres Európa-bajnok vízilabdázó, dr. Kiss Gergely kedden egy sajtótájékoztatón jelentette be hivatalosan, hogy szombaton egy gálamérkőzés keretében búcsúzik az aktív játéktól. 41 évesen. Ő volt az utolsó mohikán. Kemény Dénes háromszoros olimpiai bajnok játékosai közül - Benedek Tibor, Biros Péter, Kásás Tamás, Kiss Gergő, Molnár Tamás, Szécsi Zoltán - már csak ő volt aktív játékos.


Eljött ez az idő is, Kiss Gergő visszavonulásának hete. Vajon miért pont most, 41 évesen – egy hónappal a 42. születésnapja előtt – döntött úgy KissGé, hogy szögre akasztja a sapkát? Merész András, a Honvéd vezetőedzője augusztus elején még azt nyilatkozta a VLV-nek, hogy "Kiss Gergő tavaly még viszonylag gyakran játszott, ő igazából már csak délelőtti edzéseken vesz majd részt, azokon is egyre inkább pályaedzői feladatokat lát el, de még nevezni fogjuk játékosként a bajnokságra. Ha játszik is, valószínűleg csak egy-két meccsen és igazán végszükség esetén."

Talán már két, szintén vízilabdázó lánya is jobb nála? Ezzel a kedves antréval indítottuk a beszélgetésünket. A szó innentől Kiss Gergőé.

Hiába provokálsz, nem hagyom magam. Amit Merész Bandi mondott, az helytálló. Ott vagyok minden héten az edzéseken a Honvédnál, és ha úgy ítéli meg a szakmai vezetés, hogy szeretnék, ha egy-egy meccsre beszállnék, akkor játszom. De annak, hogy rendszerszerűen 10-20 mérkőzést játsszak egy bajnokságban, vége. Az pedig egy jelképes dolog, hogy a Duna Arénában, Európa és a világ egyik legszebb uszodájában sok ezer néző előtt az olimpiai bajnok társakkal tudom megélni ezt az eseményt. Ez mindenképpen egy extra pillanat. A szervezők felajánlották ezt a lehetőséget, így augusztus 30-án lesz egy Millennium Masters-orosz masters meccs, a sydneyi olimpiai döntő párosítása, másnap pedig jön a búcsúmeccsem. Innen is köszönöm a felkérést! Ha már arról szól a fesztivál, hogy a fiatalok találkozhassanak velünk, és itt lesz több száz gyerek a Kelet-Nyugat mérkőzéseken, lesz egy all in hangulata ennek. Ezzel a jelképes rendezvénnyel mondjuk ki, hogy vége. Az is igaz, hogy nem játszom többet rendszeresen a bajnokságban, ahogy az is, hogy ott leszek még a Honvéddal, és az elsőosztályú csapat fiataljaival foglalkozom majd. A nyári edzőtábor alatt is kaptam többször egy csoportot, és akkor voltak személyre szabott feladatok is.”

Talán ő is edző lesz, mint Benedek Tibor, Biros Péter, Kósz Zoltán, Märcz Tamás vagy éppen Varga Tamás az olimpiai bajnok társai közül? A Honvédban a korábbi játékosok közül besegített már Steinmetz Barnabás és Gergely István is, Mátyás Zoltán az utánpótlásban dolgozik edzőként. Vajon ezt a sormintát folytatja ő is?

A kispadra nem ülök le, azt a feladatot meghagyom a Merész András, Derekas Szilárd párosnak, ők dolgoznak majd a parton. Szivós Marci - akinek szintén van edzői papírja - szintén segíti majd a munkájukat, az utánpótlásban főleg, ő a csapatkapitány is. Többen próbáljuk összerakni azt a munkát, amivel a legtöbbet tudjuk kihozni a fiúkból. Nálunk több olyan pólós játszott már - Gyárfás Tomi, Kovács Gergő – aki aztán a válogatottban is bemutatkozott már, egy lökést talán mi is adtunk nekik a Honvédban. Nem mi találtuk ki őket, nem mi neveltük ki őket, de fiatalon bíztunk bennük, játszhattak egy középcsapatban, majd utána nagycsapatokhoz tudtak menni. Olyan hat-nyolc játékosról beszélhetünk az elmúlt hét-nyolc évből. Ez a folyamat megy tovább elvileg, csináljuk tovább ezt a munkát. Megtartani nehéz őket, ha csak nem hosszú távú szerződés köti őket a klubhoz, mert a nagycsapatok hívóereje elég vonzó.”

Kiss_Gergő_Honvéd_FB.jpg Fotó: Budapesti Honvéd Sportegyesület/Facebook

27 éves élvonalbeli pályafutást zár le szombaton Kiss Gergő. Abból a Honvédból vonul vissza, amelyben a legnagyobb klubsikereit aratta itthon, és azokkal a játékosokkal az oldalán fejezi be, akikkel együtt kezdett, akikkel évtizedeken át küzdött hol csapattársként, hol ellenfélként. Gyakorlatilag keretbe foglalja a pályáját ezzel a gálameccsel, és búcsújának körülményeivel.

Igen, ez szép dolog, valamennyire megkönnyíti a búcsút is. Borzalmasan fájdalmas lehet mindenkinek valamilyen szinten, hogy aki szereti azt, amit csinált, azt a sportágat, amit űzött, egyszer be kell, hogy fejezze. Miközben ismerek olyat is, aki már utálta és örült, hogy abbahagyta. Nálam nem így van, én nagyon szeretem. 

Ha azt mondanák, hogy két hét múlva BL-meccset kéne játszanom, akkor a szívemet, lelkemet beletenném, és játszanék, de ilyen nyilván nem lesz már. 

2012-ben meghoztam azt a döntést - amikor a Vasas lehetőségei beszűkültek, és nem akarták tovább fenntartani a bajnokcsapatot -, hogy nem keresek ilyen magas szintű klubot, nem fogadom el egyik rangos egyesület hívását sem, pedig még az Olympiakoszba is el tudtam volna menni. A Honvéd mellett döntöttem, ami a szívemhez és földrajzilag is közelebb állt hozzám. Amellett kezdtem el építeni az életemet.”

Hogyan lehet lelkileg felkészülni a hétvégi két gálameccsre? Főleg a másodikra, amely elvileg az utolsó lesz Gergő pályafutásában, ilyen zseniális társakkal és parádés miliőben biztosan. Lepereg előtte ez a fantasztikus pályafutás?

Próbálom a héten adott sok interjúban is kibeszélni magamból a problémát, így nem kell pszichológushoz mennem. Rengeteg médiumnak, rádiónak, tévének, újságnak nyilatkozom. Ezekben sokszor elmondom ugyanazt, így már a magam számára is unalmas lesz a mondanivalóm, és nem lepődöm meg azon, hogy hirtelen abba kell hagynom a játékot. Nyilván már a mérkőzésen el fogok érzékenyülni, már folyamatban van egy-két hete a gombóc növése a torkomban. A Facebookon megkérdeztem a kedves követőimet, hogy melyik meccsre emlékeznek a legszívesebben. Persze az athéni döntőt írták a legtöbben, de azért jött több más tökjó beírás is, Eb-aranyak és klubsikerek is.

Kiss_Gergő_Masters_2017_MVLSZ_2.jpg Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

Az a típus vagyok, aki nagyon tud morogni, de mindenben meg tudom találni a szépséget is. Még a legnehezebb edzésben is, amikor mindenki más a pokolba kívánja a világot, akkor is azt mondom, hogy ettől jobbak leszünk. Ezt direkt élvezem, és úgy kifingatom magam, hogy ahhoz képest a meccs már örömjáték.

Eszembe jutnak az utánpótlásban, a BVSC-ben, majd a Tungsramban töltött évek, a Fradival és az Újpesttel elért első klubsikerek, hogy kimentünk Kásával Nápolyba, és 20 évesen BL-t nyertem. Még a 21. születésnapom előtt kezdőjátékos lehettem a BL-győztes Posillipóban. Azóta is hívnak oda vissza, örökös tiszteletbeli tagja vagyok az egyesületnek, a tengerparti klubba bemehetek bármikor, és használhatom a sportlétesítményeket.

Most is hívtak Nápolyból, hogy menjek vissza, és játsszak a bajnokság második felében pár meccset. Segítsem a fiatalokat, foglalkozzak velük és érezzük jól magunkat a szeretett Nápolyunkban. Oké, kösz, de nem tudok kimenni három-négy hónapra Nápolyba, pedig imádom.

Legszívesebben minden évben visszamennék legalább egyszer. Na, hát ilyen élmények értek. Kotorban nemrég volt egy nagy ünneplés, Antonio Petrovic búcsúmeccsén a tízéves BL-győzelem emlékére gyűltünk össze, és kettős ünnepet ültünk. Eljött Vican, Ivovic, Dedovic, Vukanic, Uskokovic, nagy játékosok. Velük játszottunk egy igen emocionális meccset, a szurkolók éltettek minket már az utcán, a meccs előtt is, a bemutatásnál, a gólomnál, és az uszodában tartott koccintásnál is. Kemény élmények ezek.

A jóhoz a rossz is hozzátartozik. Volt meccs, amin ha jobban játszom, nyertünk volna, de kikaptunk. Volt pillanat, hogy vitatkoztam valakivel, volt, hogy kaptam, volt, hogy adtam pofont. Volt, hogy úgy éreztem, elcsaltak ellenünk meccset, volt, hogy nekünk kedveztek. Minden volt ebben a pályafutásban, és ezért nincs hiányérzetem.

Magamban azért kérdezem néha, hogy miért nem nyertünk meg minden vb-t, olimpiát. A három elveszített vb-döntő nagyon nem esik jól. De amelyik nagy versenyen elindultam, abban legalább egyszer nyertem is aranyérmet. Ez pedig teljessé teszi a pályafutásomat. Mellette diplomákat is tudtam szerezni, családot is alapítottam, tehát nem fogok a búcsúmeccsem után egy hónapon át bőgni és pszichológushoz járni.

Még lehet 30-40 olyan évem, amikor szombat reggel fölkelek arra riadva, hogy 'Van most meccs? Ja, jó, most nincs. Ja, oké, már nyugdíjas vagyok.'

Akkor lehet kimenni a kutyákhoz és játszani velük. Lesznek ilyen felismeréseim, hogy 'jé, kedden este is el tudok menni színházba.' Jé, szerda este átjöhetnek a barátaim.' Nem az lesz a kérdés, hogy mikor kell kelnem a reggeli edzés miatt, hanem az számít majd, hogy a gyerekeket vihetem iskolába. Most már ez lesz a feladat."

Kiss_Gergő_Masters_2017_MVLSZ_3.jpg Fotó: Madar Dávid/MVLSZ


Hozzászólások