Ráúszás - Fordított utat járhatnak be a nyáron női pólósaink, mint tavaly ilyenkor a magyar férfi vízilabda-válogatott
Fordított utat járhatnak be a nyáron női pólósaink, mint tavaly ilyenkor a magyar férfi vízilabda-válogatott
Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

Fordított utat járhatnak be a nyáron női pólósaink, mint tavaly ilyenkor a magyar férfi vízilabda-válogatott

Takács MártonTakács Márton
2019/06/13 10:55
A magyar női vízilabda-válogatott két győzelemmel és négy vereséggel a hatodik helyen zárta a Világliga budapesti Szuperdöntőjét, amely a favorit Egyesült Államok aranyérmével ért véget. Bíró Attila csapatának játéka döcögött, nem nagyon volt jó mérkőzése a Duna Arénában. Összefoglalónk.

"Ez a torna az egyik legnehezebb, amit ember el tud képzelni, még a világ- vagy Európa-bajnokságnál is nehezebb." - ezt nem akárki nyilatkozta a Világliga ötödik napján, hanem Arno Havenga, az Eb-címvédő Hollandia szövetségi kapitánya. A narancsosok végül a negyedik helyen végeztek ezen a brutális terheléssel, hat nap alatt játszott hat meccsel fűszerezett világversenyen.

A magyar csapatnak sajnos nem sikerült jól a torna. A mindössze két hét felkészülés után tartott Szuperdöntőn végig dadogott Bíró Attila csapatának játéka, egy mérkőzésen belül is nagy hullámvölgyek voltak, és általánosságban is maximum közepesre értékelhető a lányok összteljesítménye, nem mellesleg a szövetségi kapitány is ezt mondta nekünk.

"Általánosságban ez egy közepes teljesítmény volt tőlünk a héten, nyilván én is többre számítottam. Azt tudtam, hogy a két hét felkészülési idő nem sok, de ezzel nem lehet takarózni, mert a többi csapatnak sem volt sokkal több ideje. Kipróbáltam pár olyan játékost, aki kevesebbet játszott még a válogatottban, ebben a 15 fős keretben voltak olyan fiatalok, akik bekerültek, hogy szokják a légkört, és tapasztalatot szerezzenek. Nyilvánvalóan okosabb lettem a világbajnoki csapattal kapcsolatban, de még sok munka kell. Ez meg is lesz, megvan a terv, megvan a program, sokat fogunk még javulni."

Van miben. 

Bíró_Attila.jpg Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

Főleg a védekezéssel voltak gondok a Duna Arénában, a hat meccsük közül egyiket sem úszták meg Gangl Edináék 10 kapott gól alatt, ami borzasztó sok, még akkor is, ha az új szabályok szerint folyt a játék. A világ legjobb gárdájától, az Egyesült Államoktól, valamint Hollandiától és Ausztráliától 12-12, az oroszoktólKanadától és Kínától 14-14 találatot szedtek be a mieink. Vagyis hat mérkőzésen 78 gólt kaptak, átlagban 13-at. Nem állt össze megfelelően a védekezés erre a hétre, rengetegszer elcsúsztak a blokkok, elváltották magukat a játékosok, sok könnyű gólt engedélyeztek az aktuális ellenfeleknek, akik rendszerint éltek az általunk támadásban elkövetett hibákkal és számos alkalommal lefordultak rólunk. A széteső védelem miatt markáns kapusteljesítményt sem láthattunk, pedig az kulcsfontosságú a sikeres szerepléshez. A leginkább biztató parti talán éppen a lehető legerősebb riválissal, az USA-val vívott volt, a 12-9-es vereség ellenére. Mi eleve kevésbé az eredményt néztük a hat nap alatt, inkább a játékunkra voltunk kíváncsiak. Mert ha az jól megy, jön vele az eredmény is. 

Ennek hiányát láthattuk a fájóan kevés néző előtt zajló tornán. Fél Európa a csodálatos rendezést és impozáns környezetet dicsérte, ami igaz, csak hogy nézők alig voltak a lelátón, az UVSE-KSI ifi bajnoki döntő második felvonásán is voltak annyian a Komjádiban - vasárnap délután 1-kor -, mint a Duna Arénában egy, maximum két magyar érdekeltségű meccsen a hatból. Talán a legfontosabb, a hollandok elleni negyeddöntőn voltak a legkevesebben. A sajtó számára fenntartott helyekről is lehetett néha hallani, hogy milyen utasításokat mondanak egymásnak a medencében a lányok, pedig a mi helyünk felülről a harmadik sorban volt, ahol az az állandóan ott ülő ötfős különítmény egymást kérdezte egész héten, hogy ki is lőtte a gólt, ki blokkolt, annyira messze volt a medence, hogy látni viszont baromi nehéz volt mondjuk a sapkaszámokat távcső nélkül. (És akkor azt még nem is említettük, illetve most majd igen, hogy a sajtóközpont a BL Final Six két évvel ezelőtti itteni rendezésével ellentétben már nem kapott külön, önálló termet, hanem az öltözőszekrények között alakították ki azt. Ami remekül működött, minden volt, ami kellett, és közel volt a vegyes zónához is, csak a méltóság mint olyan hiányzott belőle.)

Bíró Attila szövetségi kapitány az új szabályokra és a bíráskodásra is - a több kiállításra, a több kontrára - is hivatkozott a rengeteg beszedett gól miatt, amiben bőven van igazság. De azért például az oroszok a Kanada elleni nyitómeccsüket és az USA elleni vereségüket leszámítva tíz kapott gól alatt zárták a többi csatájukat, az olaszok és a hollandok is hasonlóan szerepeltek. Nekünk ez egyszer sem sikerült a hat próbálkozásból.

A támadójátékkal volt kevesebb gond, ott inkább a helyzetkihasználással és az emberelőnyök értékesítésével akadt probléma, és a rossz döntésekkel. Ezek miatt majdnem minden meccsen arra kényszerült a magyar csapat, hogy túllője ellenfelét és ez kétszer sikerült, a két siker alkalmával, Kanada és Kína ellen. 

Ahogy Illés Anna mondta az oroszok elleni zakó után: "A fórok is döcögtek, de erre csak azt tudom mondani, hogy elöl valahogy be fogunk tudni préselni gólokat, a védekezést kell rendbe hozni. A kilenc lőtt gólunk egy jó eredmény. Itt a védekezéssel van a probléma. Ha 10/1-t lövünk be fórban, de szerzünk kilenc gólt és csak nyolcat kapunk, azzal mindenki meg lett volna elégedve."

Akadtak azért pozitívumok is.

Keszthelyi.jpg Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

Keszthelyi Rita ezúttal is igazolta klasszisát, gólerősen játszott, amikor levédekezték, akkor pedig próbált alájátszani a többieknek, de a végére ő is alaposan elfáradt. Rengeteg időt töltött vízben, óriási mezőnymunkát végzett. Gyöngyössy Anikó remekelt centerben, pazar csavargólokat is szerzett, nagyszerű párost alkot Parkes Rebeccával. Viszont ha valamelyikük megsérülne, lehetnek gondok, mert a csak 19 éves Rybanska Natasa még nem lehet megfelelő helyettesük. Amikor Ausztrália ellen Parkes kimaradt a keretből, Gurisatti Gréta ment be sokszor centerezni, hatásosan, eredményesen. Utóbbinak Amerika ellen nagyon nem ment, utána viszont a jobbak közé tartozott. Ahogy Szilágyi Dorottya is, aki rendkívül bátor támadójátékot mutatott be több találkozón is, nagy kedvvel, gólerősen játszott, Kínának például egy ötöst hintett, viszont gyakran még szertelen. Hiába, akinek a közelében Egerben olyan zsenik vannak, mint Biros Péter és Angelos Vlachopoulos... Vályi Vanda is biztatóan szerepel rosszkéz oldalon, saját bevallása szerint van még mit javulnia - hiszen még csak 19 éves -, ő is összefoglalta a hat nap tanulságait:

"Nem voltunk határozottak, velem az élen. Ez egy nagyon jó torna volt egy olyan fiatal játékosnak, mint amilyen én is vagyok, itthon játszhattunk ilyen szintű mérkőzéseket. Nagyon jó tanulópénz, de nincs sok időnk mindig ezeket gyűjteni. A világbajnokságra össze kell szednünk magunkat, akkor már a spanyol és a görög csapat is csatlakozik a mezőnyhöz, nem lesz egy könnyű menet, de mindenképpen bizakodóak vagyunk, van még három hetünk. Bár ez egy csapatjáték, de mindenkinek egyénileg kell fejben helyretennie a hibákat. Csapatként pedig sokkal jobban kell éreznünk egymást, mindenkinek tudnia kell, hogy mi a dolga. Javulnunk kell helyzetfelismerésben, sokkal jobban össze kell érnünk."

Az iszonyatos terhelésre sem volt elég a két hét edzés, a torna második felére fizikailag és fejben is elfáradhatott a magyar válogatott. Ennek látványos jelét épp az utolsó, ausztrálok elleni helyosztó mutatta meg, ahol a szintén a hatodik meccsüket játszó ausszik fizikailag is felülmúlták a magyar csapatot. A világbajnokságig közel egy hónap van még, a felmerülő hibák kijavítására, a megfelelő fizikai állapot elérésére, a taktikai felkészülésre ez az idő elég lehet, és ha megfelelően leszűri a csapat és a szakmai stáb ennek a hat napnak a tapasztalatait, és beépíti azokat a vb-ig, akkor nagy gond nem lehet.

Tavaly Märcz Tamás férfi válogatottja meglepetésre ezüstérmes lett a Világliga ugyanott rendezett Szuperdöntőjén, majd szinte egy ugyanolyan összetételű csapattal nyolcadik a barcelonai Európa-bajnokságon. Bíró Attila együttese talán fordított utat jár majd be a nyáron, és a kevésbé sikeres VL-szereplés után a dél-koreai világbajnokságon domborít valami nagyot. Az nem kérdés, hogy benne van ebben a csapatban az éremesély gyakorlatilag minden tornán. Csak ki kell hozniuk magukból egy megfelelő hosszúságú és minőségű, tartalmas felkészülés után, ahogy megtették 2016-ban a csodálatos Eb-aranyukkal, vagy idén az Európa-kupa harmadik helyével.

női_póló.jpg Fotó: Madar Dávid/MVLSZ



Hozzászólások