Ráúszás - Félt a víztől, mégis eggyé vált vele, minden idők egyik legnagyobb pólósaként halt meg
Félt a víztől, mégis eggyé vált vele, minden idők egyik legnagyobb pólósaként halt meg
Fotó: MTI/Nagy Lajos

Félt a víztől, mégis eggyé vált vele, minden idők egyik legnagyobb pólósaként halt meg

Takács MártonTakács Márton
2019/11/11 19:38
Egy vasárnap látta meg a napvilágot, és szintén vasárnap hunyt el. Ugyanúgy 71 évesen halt meg, mint az édesapja, idősebb Szivós István. Mindketten korszakos alakjai a vízilabda egyetemes történetének. A sportág históriájának leghíresebb dinasztiájából viszont már csak a legkisebb fiú, az elődjeihez hasonlóan szintén világklasszis Szivós Márton él. Dr. Szivós Istvántól búcsúzunk.

"Szivós mászik ki a vízből, kimentem a konyhába tenni-venni, visszamentem a tévé elé, még mindig mászik ki a vízből." Nem tudjuk felidézni pontosan Hofi Géza poénját ifjabb Szivós Istvánról, de valahogy így szólt (Szabó Zoltánnak innen is köszönjük a telefonos segítséget!). Mi sajnos már nem láthattuk élőben játszani őt, egy évvel azelőtt hagyta abba az aktív játékot, mielőtt e sorok írója megszületett, de volt szerencsénk egyszer figyelemmel kísérni, ahogy kiszáll az autóból, amit ő vezetett. Tényleg még mindig szállt ki, még mindig szállt ki, perceknek tűnt, amíg hatalmas termetével kibújt a kocsijából. Óriás volt a maga nemében, és nem csak a magassága miatt.

Még szabályt is változtattak miatta a vízilabdában az 1960-as években, mert az ellenfeleknek esélye sem volt, hogy megtartsák ezt a több mint kétméteres centert. Pedig gyerekkorában saját bevallása szerint félt a víztől, tízéves korában még úszni sem tudott. Peterdi Pál: Ó, póló...!" című alapművében ezt írja korai szárnypróbálgatásairól maga Szivós István: "A szigeti Sportuszoda úszómesterei kézről kézre adtak. Valóságos stafétát játszottak velem... Kemény, izmos, napbarnított fiatalemberek voltak valamennyien, amikor elkezdtek dolgozni velem. Néhány leckével később galambősz, reszketeg aggastyánként távoztak. - Nézd, Pista - mondták az apámnak -, mi tisztelünk, sőt szeretünk téged. Így a világért se vágnánk a szemedbe, hogy a fiacskád egy tehetségtelen tuskó, aki az életben nem tanul meg úszni. Csak nagyon szelíden és csendesen tanácsoljuk: próbálkozz meg vele egy másik sportágban. Hát miért is kéne mindenkinek úsznia?
Hát így lettem teniszjátékos."

Majd egy kettős kartörés miatt veszítettünk el egy lehetséges teniszklasszist, de utólag áldhatjuk a sorsot, mert így viszont a vízilabda kapott egy korszakos egyéniséget. Visszament az uszodába, ahol eleinte csak mellen tudott úszni, azt is autodidakta módon tanulta meg, így inkább beállt a kapuba, ahol már akkor végeláthatatlanul hosszú karjaiban többször is elakadt a labda. Ott viszont fázott. Egy, a BVSC uszodájában tartott edzésen aztán kiment a mezőnybe melegedni, lőtt egy gólt, és ez olyan hatással volt rá, hogy soha többé nem állt vissza a ketrecbe. Döntésének 308 válogatottságot, olimpiai bajnoki címet, világbajnoki aranyérmet, két Eb-elsőséget, Világkupa-sikert, két BEK-győzelmet köszönhet.

"Az eddigiekből viszont kétségtelenül kihüvelyezhető, hogy melyik is tulajdonképpen a klasszis kritériumai. Hát kérem, legyen az ember ugyebár 
1. tehetségtelen
2. peches
3. fázékony." -
írta ugyanott.

Akkor már edzősködő édesapja először a Vasasba vitte le, majd hamarosan az FTC-be, volt edzőjéhez irányította. Megszerette a közeget, center lett. Apja többször bement vele a vízbe, tőle leshette el a legapróbb részletekig a centerezés csínját-bínját. 1964-ben már az FTC kupagyőztes csapatának tagja volt, első magyar bajnoki címét 1965-ben szerezte. Az FTC-vel összesen két bajnoki címet (1965, 1968) és három Magyar Kupa-aranyérmet (1964, 1965, 1967) szerzett. 

Az érettségi után két évet várt, amíg felvették a SOTE fogorvos szakára. Emiatt azonban csapatot is kellett váltania, így átigazolt az orvosegyetemi csapatba. A kedvéért megváltoztatták az átigazolási szabályt, mert az kimondta, hogy ugyanaz a játékos egy bajnoki szezonban csak egy csapatban szerepelhet. Később a nemzetközi porondon is miatta változtattak szabályt, mert a góllövésben, valamint a pozíciója elfoglalásában és megtartásában szinte lehetetlen volt megállítani.

1964Bukarest_6.jpg Ifjabb Szivós István 1964-ben, Bukarestben - Fotó: a Szivós család archívumából

1968-tól 1980-ig az OSC játékosa volt, ahol a zsinórban szerzett hét (7!) bajnoki cím mellett (1969-1974, 1978), kétszeres kupagyőztes (1970, 1974) és kétszeres BEK-győztes (1973, 1978) lett. A magyar bajnokság első osztályában 327 mérkőzésen játszott, bajnokságot kilencszer, Magyar Kupát ötször nyert csapataival.

Tagja volt az 1976. évi montreali olimpián aranyérmet, az 1972. évi müncheni olimpián ezüstérmet, az 1968. évi mexikói és az 1980. évi moszkvai olimpián bronzérmet nyert magyar együttesnek. A világbajnokságokon egy arany- és két ezüstérmet szerzett, részese volt két Európa-bajnoki győzelemnek ('74 és '77) és egy Eb-ezüstnek (1970) is. Testi adottságait nagyszerűen kamatoztatta, a kétméteres óriásra általában két ember vigyázott, de sokszor hiába.

Az ő korosztályától kezdve lett híres arról a sportág, hogy a magas szintű vízilabdázás mellett is lehet egyetemet végezni, és nem büfészakon, hanem például az orvosin. Akkoriban ez még szinte csak OSC-privilégium volt, azóta ez elterjedt, és a közelmúltig általános jellemzője volt a magyar pólóéletnek, ma már kevésbé, sajnos. 

1974-től a SOTE Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika tanársegéde, 1986-tól 2010-ig adjunktusa volt. Munkája mellett 1981-re elvégezte a Testnevelési Főiskola (ma Egyetem) edző szakát. 1980-81-ben a Medicor OSC technikai vezetője, 1983-tól 1990-ig az FTC vízilabdacsapatának edzője, közben 1986 és 1990 között az ifjúsági, illetve az utánpótlás-válogatott szövetségi kapitánya volt. A zöld-fehérekkel nyert két bajnokságot és két Magyar Kupát.

Végigjárta a teljes edzői ranglétrát, a Ferencváros mellett 1986-ban utánpótlás-kapitánnyá neveztek ki, négy évig irányította azt a korosztályt. Benedek Tiborral és Varga Zsolttal, két későbbi olimpiai bajnokkal a soraiban az isztambuli ifi Eb-t nyerték meg.

1967Mexiko_7.jpg Szivós István és az ő fantasztikus szemüvege - Fotó: a Szivós család archívumából

1991 és 1998 között a Ferencvárosi Torna Club ügyvezető elnökeként működött, a klub csapatai vezetése alatt huszonegy bajnokságot nyertek, a futballcsapat pedig bejutott a Bajnokok Ligájába. A tisztségről végül saját akaratából mondott le, de a vízilabda-szakosztálynak egy ideig még elnöke maradt. 1992-ben beválasztották a Magyar Vízilabda-szövetség elnökségébe, 2012-ben az utánpótlás-bizottság elnökeként újabb négy évre az elnökség tagja, 2016-ban is bekerült az MVLSZ elnökségébe, és újraválasztották az utánpótlás-bizottság elnökévé is. 2002-ben a Központi Sportiskola (KSI) vízilabda-szakosztályának elnöke lett.

1994-ben "Pozsonyban, a junior Eb-n a horvátokat gyűrték le a fiúk 8-4-re úgy, hogy a második félidőben - Kemény Ferenc megfogalmazásával élve - nem nagyon volt nálunk a labda, minthogy a bírók, kissé érthetetlen okból, rendre a horvátoknak adván a támadás lehetőségét. Ám a srácok akkora fölényben játszottak, hogy ez meg sem kottyant nekik. 

'Fel kell nézni a táblára, a többi csak duma!' - közölte a lelátón dr. Szivós István.

A lefújás előtt egy perccel, 8-3-nál csupán annak szorított, hogy ne essen több gól, minthogy épp erre az eredményre fogadott a gárdában hemzsegő KSI-sek nevelőedzőjével, Pék Gyulával szemben, aki 9-3-at várt. 'Csucsu, be ne lődd!!', ordított Szivós, amikor Székely meglódult a szélen. 'Vidd be!' - sikoltott Pék, közvetlenül mellette. Végül a menetrendszerű kontrafault után a horvátok találtak egyet a duda előtt, azaz mindkét szakember bukta a fogadást - ám ők voltak az egyetlen vesztesek aznap." - ezt a sztorit Csurka GergelyGyőzelemre születtek c. kötetében olvashatjuk.

Háromszor választották meg az év magyar vízilabdázójának (1969, 1970, 1971). 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést kapott. 1996-ban az egyesült államokbeli Fort Lauderdale-ben beválasztották az úszás halhatatlanjai, az International Swimming Hall of Fame tagjai közé, ugyanabban az évben került fel kéznyoma és aláírása a Magyar Sportcsillagok Falára. 2000-ben egy szavazáson az évszázad magyar vízilabda-válogatottjának tagja lett, az együttesbe az 1976-os montreali bajnokcsapatból kerültek be legtöbben. 2016-ban Papp László Budapest-Sportdíjat kapott.

Kemény Dénes is sokat köszönhet neki. "Ma már tudni lehet, hogy Kemény Dénes kapitánnyá emelése mögött egyetlen, igaz hatalmas ember áll. Dr. Szivós István." - írta Csurka Gergő. Ő dobta be a korábbi játékostársa - akinek aztán az edzője is volt -, a későbbi sikerkovács jelölését, majd lobbizott is érte, és az MVLSZ, ha kis különbséggel is, de Keményt választotta a válogatott élére 1996 decemberében. A többi történelem. 

70 éves a leghíresebb pólós dinasztia középső tagja, ifj. Szivós István | Hosszabbítás

Április 24-én kedden hetvenéves ifjabb dr. Szivós István, olimpiai bajnok vízilabdázó, sportvezető, fogorvos. Cikkünkkel köszöntjük őt, melyben pályafutásának összefoglalása mellett róla szóló történeteket is gyűjtöttünk. 1948. április 24-én született Budapesten, apja, idősebb Szivós István a magyar póló legendás alakja volt.

"Soha nem volt kimondva, nem erőltette, hogy nekem vízilabdáznom kell. Akkorra én már megismerkedtem az uszodák világával, ő a Fradi edzője volt, amikor kisgyerek voltam, mindig vitt magával, rengeteg időt töltöttem az uszodában és szerettem ott lenni. Akkor mondjuk én még igazság szerint csak egyfajta 'sportfelszerelés' voltam, edzés-segédeszközként használtak. Velem tapostak a kapusok. Mondjuk Ambrus Tamás nyakában ültem, és velem taposott a vízben, én voltam a nehezék. Nem pénz kérdése volt, kicsit feldobtam az edzést."  - mondta a harmadik Szivós, a 2013-ban világbajnok Márton Stuber Sándor: Barcelona kulisszatitkai  c. könyvében. Marci sokat megfordult tehát a népligeti uszodában, egyszer nekünk is megmutatta az ottani kazánházat, ahol sokszor elbújt. Érdekesség, hogy mégsem játszott soha a zöld-fehéreknél.

2006-ban Szivós István azt mesélte életünk egyik legfontosabb személyének fia, Marci pályafutásával kapcsolatban, hogy "most már úgy van, hogy a benzinkútnál megkérdezték, hogy a Szivós Marci édesapja tetszik lenni? És ez bennem nagy örömöt váltott ki."

Nagyapjához és édesapjához hasonlóan Szivós Marci is világklasszis lett. Hétfőn így emlékezett meg Facebook-oldalán az apukájáról:

"Gyermekkoromban az egyik edzés után szomorúan értem haza. Abba akartam hagyni a vízilabdát, mert nem tudtam a medencét víz alatt átúszni. Borzasztóan cikinek éreztem. Panaszkodtam egy sort Apukámnak. Mire ő azt mondta nekem: 'Marcikám! Ne foglalkozz vele, majd egyszer menni fog! Addig meg ha feljössz levegőt venni, mondd azt, hogy a bálnák is vesznek levegőt, majd merülj vissza!' Így tanított ő engem, a maga módján..."

Szivós Istvánnak élete utolsó napjáig a vízilabda volt az élete, elsősorban saját klubja, a KSI miatt, de látható volt fia, Marci meccsein is, miközben folyamatosan fogorvosként praktizált, ahogy felesége, Márta is. Mi október elején láttuk utoljára a Margitszigeten egy UVSE-KSI ifi bajnoki meccsen. Jellegzetes járása, hajlott háta miatt messziről is fel lehetett ismerni mindig. 

Hétfőn napközben már fekete zászló lógott a Császár-Komjádi uszoda főbejárata fölött, a KSI pedig többek között ezzel a megható képpel búcsúzott tőle. Teljesen más lesz nélküle az uszodák világa, már soha nem lesz ugyanolyan, mint amilyen vasárnapig volt. 


Hozzászólások