Ráúszás - Európa-kupa-aranyukkal igazolták férfi pólósaink, hogy ismét a világ élvonalához tartoznak
Európa-kupa-aranyukkal igazolták férfi pólósaink, hogy ismét a világ élvonalához tartoznak
Fotó: FINA/Facebook

Európa-kupa-aranyukkal igazolták férfi pólósaink, hogy ismét a világ élvonalához tartoznak

Takács MártonTakács Márton
2019/04/08 11:59
A magyar férfi vízilabda-válogatott szeptember után ismét egy világversenyt nyert, a Világkupa után meglepetésre az Európa-kupát is aranyéremmel zárta. Három napon belül három, a világ élvonalába tartozó csapatot győzött le remek játékkal Märcz Tamás csapata, és megmutatta, hogy ismét a legmagasabb szinten kell számolni vele. Értékelésünk.

Talán Varga Dénes nyilatkozta valahol a horvátok ellen megnyert Európa-kupa-döntő után, hogy nem gondolta volna előzetesen, hogy a dobogó legfelső fokára fognak felállni Zágrábban. Csatlakoznánk a csapatkapitányhoz, mi sem. Bár egyre jobbá és erősebbé vált Märcz Tamás együttese az elmúlt egy évben, még sokszor törékenynek és sebezhetőnek mutatkozott a gárda, miközben ezzel a zágrábi három nappal együtt tavaly április óta a világ legjobb válogatottjai közül az összeset legyőzték legalább egyszer a mieink. 

Pont Varga Dénes - és Hárai Balázs - visszaépítésén is sok múlt, hiszen ez a két klasszis a 2017-es budapesti világbajnokság fináléja után egy éven át nem szerepelt a nemzeti csapatban, a Világliga/Európa-kupa-selejtezők októberi időszakára jelentkeztek újra bevetésre. A centerposzton nagyon kellett Hárai visszatérése, a számunkra csúfos véget ért Európa-bajnokságon láthattuk, a középcsatáraink nem világszínvonalúak, erre az Európa-kupa elődöntőjét és aranycsatáját is úgy nyerték meg a srácok, hogy Hárai Pufi sérülés miatt nem játszhatott. Varga Dénes újbóli felbukkanásával pedig kapott egy vérbeli leadert a válogatott, Dumi pedig sokadszorra igazolta, hogy lubickol ebben a szerepben. Ő lett a torna MVP-je.

Mindössze három napot tudott együtt készülni az igen bő, 20 fős keret az Európa-kupa előtt, végre nem az volt a gondja Märcz Tamásnak, hogy kit hívjon be, és kivel pótoljon világklasszisokat, hanem az, hogy kiket hagyjon ki a választékból. Zágrábba 15-en utazhattak, és mindegyikük bizonyította, hogy lehet rájuk számítani. Kevés idejük volt igazi csapattá válni a parton és a vízben egyaránt, de taktikailag és csapatszinten is sikerült egymásra hangolódni, aminek aranyérem lett a vége, de ami számunkra még fontosabb, hogy mind a három alkalommal jól, egységesen és magabiztosan játszott a válogatott három klasszis ellenféllel szemben.

Nagy_Viktor.jpg Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

Kapusposzton Nagy Viktor két, Vogel Soma egy mérkőzést kapott, mindketten a legjobbak közé tartoztak a három meccsen, Nagy lett a döntő legértékesebb játékosa. A bekkek közül Angyal Dániel, Pohl Zoltán és Jansik Szilárd is megtette hátul, amit kellett, és mindhárman gólokat tudtak hozzátenni a csapat játékához, ami azért a múltban többször hiányzott a védőktől. Angyal és Jansik Hárai hiányában centerben is megállta a helyét, amikor arra volt szükség, a Varga Dénessel a Ferencvárosban kialakult remek játékkapcsolat és bizalmi helyzet miatt pedig láthattuk, hogy a 10-esünk többször is feladta Pohlnak a labdát emberelőnyben a falba, amit a fiatal bekk két góllal hálált meg. 

Balkezeseink talán haloványabbak voltak a szokásosnál, Vámos Mártonnak amúgy sem ez élete legjobb szezonja eddig, bár mindkettejüknek volt egy-egy remek meccse, Vámosnak az elődöntő, a betegség miatt egy hónapot kihagyó Zalánki Gergőnek a negyeddöntő. A Világliga tavalyi budapesti Szuperdöntőjén a hátukon vitték a csapatot, Zalánki a Világkupán élete formájában játszott, ha ketten együtt fognak ki jó napot, bárki ellen eséllyel veheti fel a harcot a csapat. Sedlmayer Tamás az FTC legjobb formában lévő pólósai közé tartozik ebben a naptári évben, Zágrábban azt is igazolta, hogy nagyobb és komolyabb feladatot is meg tud oldani, az első két meccsünkön ő szerezte az első két gólunkat, a ráúszásoknál pedig szinte verhetetlen, centerben is szerepelt, alig jött zavarba, bárki is állt vele szemben védekezésben is. Kovács Gergőtől utóbbit már tavaly nyár óta látjuk folyamatosan, mindketten több poszton is bevethetők, amit ezúttal is bizonyítottak, védekezésben fontosak, két-két partin kaptak lehetőséget, megbízható mezőnyjátékukat két-két góllal fejelték meg.

Hárai Balázs csak egy meccsen, a negyeddöntőn tudott szerepelni, utána sérülés miatt nem állhatott a szövetségi kapitány rendelkezésére, emlékezetes csavargólt szerzett, majd kétszer is csak a parton szurkolhatott társainak. Hiányzott nagyon az ereje, és az, hogy nehezen lehet tartani, de hogy nem volt égbekiáltó a hiánya, az Német Toninak is köszönhető. Az FTC centere hatalmasat harcolt Hárai távollétében, szállította az emberelőnyöket, és bár Montenegró ellen rengeteg kontrát kapott, kedvező ítéletet alig, az olaszok ellen remekelt, jó játékkal és két góllal zárta a tornát, mert a fináléban is eredményes tudott lenni. 

Német_Toni.jpg Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

Erdélyi Balázs támadásban most halovány volt, egy gólt tudott szerezni, védekezésben viszont sokat hozzátett, bár gólokat is kapott róla a csapat - Vrlic csavart róla például egy hatalmasat -, a mezőnyben alázattal tette a dolgát és kiböjtölte a válogatott aranyat, ez volt ugyanis az első győzelme világversenyen a nemzeti csapat sapkájában. Bátori Bence pontatlanul célzott elöl, két gólt azért így is lőtt, hátul viszont ő is - ahogy mindenki - megoldotta a feladatát. Volt és lesz is még jobb tornája. 

A végére hagytuk a két legjobbunkat. 

Varga Dénes lett az Európa-kupa nyolcas döntőjének legértékesebb játékosa, a Montenegró és az Olaszország elleni meccseken is őt választottak az adott mérkőzés legjobbjának. Az hagyján, hogy hét találattal zárta a tornát úgy, hogy a döntőn nem is volt eredményes, de milyen gólokat szerzett! Az ütemtelenül, sajátos csuklómozdulattal ellőtt labdáktól kezdve fórból és átlövésből is betalált. Védekezésben klasszisteljesítményt nyújtott, emberhátrányban szerzett többször is labdát, blokkolt, minden hangszeren játszott, hamis hang nélkül. Igazi vezére volt a válogatottnak, láthatóan nagyon élvezte a játékot és a csapatkapitányit szerepet, sokadszorra igazolta zsenialitását. 

És ezúttal Manhercz Krisztián is felnőtt hozzá. A berlini Világkupán már láthattuk, ha megfelelő állapotban van, és alájátszanak a többiek, fantasztikusan. gólerősen és látványosan tud pólózni zsinórban több mérkőzésen is. Ezt most megismételte Zágrábban is, az elődöntőben és a fináléban is remekelt. Az olaszok ellen ő szerezte a győztes gólt egy perccel a vége előtt, egyéni akcióból, csodálatos biciklicsellel verte át védőjét, majd befejezte a támadást fej fölé lőve, ahogy azt Szabó Zoltán javasolta a közvetítésben. 

A döntőben pedig triplázott, összesen ötöt vállalt a góltermésből. Úgy egy az egyezik, ahogy a legnagyobbak, a magyar mezőnyben csak Varga Dénes és Szivós Márton tudja ezt rajta kívül. Az OSC-ben megtalálta a helyét, klubcsapata legjobbja, láthatóan duzzad az önbizalomtól, úgy tűnik, rendben van körülötte minden, aminek örömjáték az eredménye. Manócskából, Manóból a szemünk láttára kezd óriássá válni.

Ha ők ketten így tudnak egyszerre kiemelkedően teljesíteni, annak sokáig emlékezetes jeleneteket köszönhetünk a jövőben is.

Manó_vlv.jpg Fotó: Stuber Sándor/vlv.hu

Összességében egy taktikailag és fizikálisan is jól felkészített magyar válogatottat láthattunk, amelyet remekül menedzselt Märcz Tamás. Az új szabályokhoz is alkalmazkodni tudott a gárda, ahogy elbírta egyik legjobb játékosa hiányát is az utolsó két meccsen. Az olaszokkal szemben többször is kétgólos hátrányból jött vissza és fordított a csapat, a hazai medencében szereplő horvátok ellen pedig produkáltak egy 4-0-s menetet Manherczék, akik már a legjobbakkal vívott partikon is tudnak dominálni.

Tavaly a Világliga budapesti Szuperdöntőjében és a berlini Világkupán is láthattuk már egy-egy mérkőzésen pazarul játszani, nyerni és veszíteni is a csapatot, de azt, hogy zsinórban mutasson három ilyen remek meccset, még nem nagyon. Montenegró, Olaszország és Horvátország is a világelit része, a hat legerősebb együttes közé tartozik mindhárom. Ahogy a magyar is. Szeretjük folyamatában nézni a válogatott teljesítményét, nem csak egy-egy meccset kiragadva és távlatokban gondolkodva, Zágrábban igazolták a mieink, hogy visszatértek a legjobbak közé egy pocsékul sikerült Eb után.

A Világligán kétszer Montenegró - mindkétszer vereség lett a vége, de akkor is -, egyszer a horvátok ellen is megmutatta erényeit a csapat, a Világkupán kétszer az ausztrálok, egyszer a szerbek ellen láthattuk, mire képes ez a magyar válogatott. Most háromszor is kiemelkedő szinten teljesítettek a fiúk egy olyan tornán, amelynek mezőnye erősebb volt, mint a tavalyi Világkupáé, vagy amilyen a Világliga idei Szuperdöntőjére kialakult.

Az olimpia előtti évben magasabb sebességi fokozatba kapcsoltak a mieink, és bejelentkeztek egy nagyobb eredményre is. Idén a Világliga, a világbajnokság, jövőre a budapesti Európa-bajnokság és tokiói ötkarikás játékok vár rájuk, több mint biztató, amit szeptember óta művelnek. 

Märcz Tamással világbajnokságon, a Világligában, a Világkupán és az Európa-kupán is játszhatott már döntőt a válogatott, két arany és két ezüstérem a mérleg ezeken, ami kiemelkedően jó eredmény. Kérjük a következőt!

Hozzászólások