Ráúszás - Biros Péter: "Amíg nem játszottunk együtt Kiss Gergővel, addig idegesített"
Biros Péter: "Amíg nem játszottunk együtt Kiss Gergővel, addig idegesített"
Fotó: Budapesti Honvéd Sportegyesület/Facebook

Biros Péter: "Amíg nem játszottunk együtt Kiss Gergővel, addig idegesített"

Takács MártonTakács Márton
2019/09/02 10:15
A háromszoros olimpiai bajnok Kiss Gergely szombaton lejátszotta a búcsúmeccsét, ünnepélyes keretek között hagyott fel az aktív játékkal. A Millennium Masters tagjaként azokkal játszhatott egymást követő két este is egy-egy mérkőzést a Waterpolo All Star Festival keretében a Duna Arénában, akikkel együtt nyert olimpiákat, világbajnokságot, Európa-bajnokságokat, Euroligát, LEN-kupát, magyar bajnokságot. Hat olimpiai bajnok csapattársát kértük meg, hogy meséljenek Gergőről, következzék Märcz Tamás, Gergely István, Steinmetz Barnabás, Kásás Tamás, Madaras Norbert és Biros Péter nyilatkozata.

"Na, papa, elég lesz!" - mondta magáról emlékezetes búcsúmeccse után a pólólegenda, Kiss Gergő | Hosszabbítás

Az olimpiai bajnokokból álló Millennium Masters csapata 16-12-re legyőzte a masters világ- és Európa-bajnok Oázis SC együttesét a Duna Arénában rendezett kétnapos vízilabda-gála zárásaként. Ez a találkozó volt a háromszoros olimpiai bajnok Kiss Gergely hivatalos búcsúmérkőzése. A sportág történetének egyik legnagyobb balkezes pólósa a meccs után, a VIP-bulija közben adott nekünk rövid interjút.


A magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, Märcz Tamás Kiss Gergővel egy környéken nőtt fel. Utánpótláskorukban előbbi a KSI, utóbbi a BVSC tagja volt, a BVSC-ben később pont elkerülték egymást. A válogatottban viszont 1997-ben és 1999-ben együtt nyertek Európa-bajnokságot, 1998-ban közösen lettek világbajnoki ezüstérmesek, 2000-ben pedig az olimpiai bajnok csapat tagjai voltak.

Nem is azzal kezdeném, hogy milyen csapattárs volt, hanem azzal, hogy mi tulajdonképpen már akkor ismertük egymást, amikor még egyikünk sem vízilabdázott. Mind a ketten a Klauzál téren nőttünk fel, és bár Gergő három évvel fiatalabb nálam, már akkor, négy-öt esztendősen is nagyobb volt, mint én. Egy óriás méretű fiú volt. Aztán később, amikor én már vízilabdáztam, egyszer csak megjelent az anyukája, és elmesélte az én anyukámnak, hogy az ő kisfia is elment vízilabdázni, csak ő nem a KSI-be, amelyben én pólóztam, hanem a BVSC-be. Sokáig nem egy korosztályban játszottunk, de aztán Gergő nagyon sokat játszott az idősebbekkel, elkezdett fölfelé játszani, így már tizenéves korunkban összefutottunk mérkőzéseken. Hatalmas darab volt, nehéz volt fogni már akkor is, gólerős is volt. Akkor még csak reménykedtünk benne, hogy egyszer majd válogatottak leszünk, és esetleg mi is nyerünk majd valami nagy címet. Sosem gondoltuk, hogy a Klauzál térről indulva egyszer majd olimpiai bajnokok leszünk. Azt pedig még Gergő sem remélhette akkor, hogy ez háromszor is sikerül neki, ez egészen extra teljesítmény. Fontos szempont, hogy nagyon jó mentalitású gyerekkora óta. 

Nem azt mondom, hogy a testi adottságain kívül nem voltak extra képességei, de rendkívül tudatos, akaratos és szorgalmas fiú volt. Nagyon keményen edzett, akár tornateremben, akár a vízben. Nem volt különösebben jó úszó sem, de mindig arra törekedett, hogy a legjobbak között ússzon. A lövés az erőssége volt, ott is tudatosan fejlesztette magát, hogy ne legyen egysíkú.

Az egyik olyan példa, aki rengeteget tett az olimpiai címek megszerzéséért. Ahogy én, úgy ő is profiskodott Olaszországban, és ahogy én, ő is sokkal jobb játékos lett az ott eltöltött évek alatt. Ő még Montenegróban is játszott, ezek a külföldi tapasztalatok is segítették, hogy egyre jobb és jobb játékos legyen. Példaértékűen dolgozott, és bánt a fiatalokkal, akik mellette cseperedtek fel, azokat oktatta is, hogy ők is jobbak legyenek. Nagyon szép karrier van mögötte.”

Märcz_Tamás_FTC.jpg Märcz Tamás bekkel - Fotó: FTC Vízilabda/Facebook

A kétszeres olimpiai bajnok, világbajnok, Euroliga-győztes Gergely István a Honvédban sok-sok évet játszott együtt Kiss Gergővel, ahogy a válogatottban is. 

Nehéz róla rosszat mondani, mert elfogult vagyok minden olimpiai bajnokkal. Én nagyon sokat játszottam ellenük még szlovákként a felnőtt korosztály előtt, ők úgy mondják, hogy mindig kitömtek. Az összes játékos rengeteg gólt lőtt akkor még nekem, akivel később aztán sok mindent nyertünk együtt. Már akkor láttam kívülről, hogy mennyire imádják őket az emberek, hogy felnéznek rájuk emberileg és szakmailag is. Még az ellenfelek részéről sem volt meg a rosszindulatú szakmai féltékenység, hogy miért mindig ők nyertek. Azért nyertek, mert annyival jobbak voltak mindig. 

Gergő korosztályában, a '75, '76, '77-es generációnál csak az volt a kérdés, hogy ki lesz a második mögöttük.

Akkor még nem gondoltam volna, hogy egyszer megadatik az a lehetőség, hogy akár egy klubban, és a válogatottban is együtt nyerjünk egy csomó mindent.

Gergő annak a válogatottnak egy ikonja, alappillére.

Ő volt az egyike azoknak a játékosoknak, akik horror mennyiséget segítettek a magyar vízilabdának. Általában a sportágnak, és nekem is mint embernek és kapusnak. Furcsa, hogy ezt mondom, mert a kapusnak nem éppen a csatárok a legnagyobb segítségei, de sokat segített azzal, hogy brutál sok gólt lőtt. 

És azzal is, hogy ha nem is szándékosan, de néha olyan rossz volt a blokkja, hogy tudtam, hova fog lőni az ellenfél, és így tudtam védeni. Még amikor nem is akart, akkor is segített.

Büszke vagyok arra, hogy játszhattam vele, és most fog igazán hiányozni a vízilabdának és a vízilabdából Kiss Gergő, amikor már nincs. Az nem lenne reális, ha azt mondanánk, hogy az utolsó éveiben is ugyanazt a teljesítményt hozta, mint fénykorában, de ezt mindenki tudta. Mivel ő az egyik legintelligensebb játékos, szintén tudja, hogy nem lett volna reális hasonló elvárásokat támasztani felé, mint akkor, amikor a csúcson volt. Külön gratuláció jár neki azért, mert nagyon szépen hagyja abba, az pedig abszolút jár neki, hogy megadatik számára egy ilyen búcsúmeccs. Példaképpé vált azért is, mert már a civil életben is elég erősen ott van. Nem sír senkinek, hogy mit hogyan kéne csinálnia, hanem ugyanúgy mondja a tutit, mint amikor még komolyan vízilabdázott.

Nagyon szép pályafutást futott be, egy nagyon jó ember, szerethető, és biztosan sokan vannak még ugyanezen a véleményen.  

Örülök, hogy egymás mellett maradtunk a Honvédnál is, az, hogy kinek mi lett a titulusa, sosem számított nálunk. Ahogy az sem, hogy ő a csatár, én meg a kapus. Ugyanúgy nem számított, hogy ő a Honvéd egyik játékosa, én meg a klub ügyvezető elnöke. A barátság sok mindent felülír, az, hogy hány évet töltöttünk együtt, és mennyi mindent éltünk át ezalatt a sportban és azon kívül is. Amikor nagyon öregek leszünk, arra fogunk emlékezni, hogy együtt sportoltunk, és nem arra, hogy én elnök voltam akkor, amikor ő befejezte a játékospályafutását. Nem ez a lényeg, hanem az együtt megtett út.”

Kiss_Gergő_Gergely_Pisti_Honvéd.jpg Fotó: Budapesti Honvéd Sportegyesület/Facebook


A Honvéd szakosztály-igazgatója, Steinmetz Barnabás a Ferencvárosban, a Vasasban és a Honvédban is játszott együtt Gergővel, a válogatottban Eb-ket, vb-t és két olimpiát, Sydney-ben és Athénban nyertek egymás oldalán. 

Kiss Gergő ellenfélnek kellemetlen volt, mert fizikálisan mindig is baromi erős volt. Már akkor is kiemelkedő fizikális képességgel rendelkezett, amikor fiatalon odakerült egy felnőttcsapathoz. Plusz volt hozzá egy nem elhanyagolhatóan jó balkeze. Egy balkezes mindig kellemetlen az ellenfélnek. Nekem főleg egy center, Gergő centerposztra is be-bejárogatott, főleg, amikor sok éven át ment a Honvéd-Vasas rivalizálás. Ezen évek alatt elég sokat kellett fogjam őt. Az ember ilyenkor nem is ballal blokkol, tükörblokkal, hanem jobb kézzel kell váltani, kevésbé fekszik az embernek, mint a megszokott, jobbkezesek elleni védekezés. Mindig megküzdöttünk, de mindig fair módon. Ő volt az, akivel ha ellenfélként találkozunk, ment a bruszt, de teljesen tisztán. Se az ő, se az én részemről nem volt alattomos szándék soha.

Amikor pedig egymással játszottunk, akkor meg az volt jó, hogy kialakult köztünk, hogyan tudom odatenni neki a labdát a kezére, amikor elmozdul, amikor bemegy centerbe, hogy tudjon akciózni. Ez viszonylag hamar ment, és volt olyan szakasz, amikor még mint csúcsjátékosok csúcsklubban, a Vasasban bajnoki aranyérmet nyertünk és ott voltunk a BL Final Fourban is. 

Rövid idő leforgása alatt pedig a kiesőnek gondolt Honvédnál kezdtünk el úgy játszani, hogy a jelenlétünkkel próbáltuk motiválni a fiatalokat, és szakmailag segíteni az előrelépésüket. Ennek az építkezésnek az eredménye az, hogy most egy olyan Honvédunk van, amely az OB I-ben a nagycsapatoknak az életét is meg tudja akár keseríteni, és stabilan az első nyolcban tud lenni - reméljük, lesz ez jobb is -, és Gergőnek nagy érdeme van ebben, mert rá akkor sok feladat hárult, ő volt a gólzsák, plusz hátul is hozzá kellett tennie a magáét, plusz sokszor szinte csere nélkül kellett a meccseket végigjátszania, ami egy 38-on túli játékostól már egy igen nagy teljesítmény. 

Én is, de ő is kicsit tovább nyújtotta ezt, még közel 42 évesen is vitézkedik néha. Én már két éve a partról szemlélem a bajnoki- és kupaküzdelmeket, kívülről úgy láttam, hogy abszolút nem lóg ki a mezőnyből. Méltó módon fejezi be a pályafutását.”

Steinmetz_Barna_Honvéd.jpg Steinmetz Barnabás - Fotó: Budapesti Honvéd Sportegyesület/Facebook

Minden idők egyik legjobb vízilabdázója, Kásás Tamás és Kiss Gergely a Posillipo Napoliban 1998-ban együtt lettek Bajnokok Ligája-győztesek, három olimpiát, egy vb-t és két Eb-t is nyertek együtt többek között. Igen jól ismerik egymást, talán ezért is engedett meg magának annyi humoros megjegyzést Kása. Érdekesség, hogy olimpiai bajnokaink közül csak nekik kettejüknek jelent meg eddig önéletrajzi könyvük. A Kása (kritikánk), illetve az Életem a játék címmel (kritikánk). 

"Téthelyzetben nem tudott annyira teljesíteni, ez elég nagy negatívum vele kapcsolatban. És mivel Dénes is alig játszatta, nem tudtuk igazán kihasználni a tehetségét. Könnyebben nyertük volna meg az athéni döntőt is, ha jól játszik.

Nem, hát Geri azok közé a megbízható játékosok közé tartozott, akiről mindig tudtuk, hogy fogja hozni, amit elvárunk tőle. Ifi korunk óta egymás ellen játszottunk, a Tungsram-KSI nagy rangadó volt, amikor még picik voltunk, már akkor is ő volt a sztár a Tungiban. Együtt kerültünk be fiatalon a Horkai-féle válogatottba, igazából már a pályafutásunk eleje óta együtt voltunk, és mindig volt egy ilyen őszinte szeretet és tisztelet köztünk. Egy hihetetlenül biztos kezű, fejben nagyon erős játékos volt, akiben mindig lehetett bízni, mindig mindent megtett a csapatért. Köztünk ráadásul egy elég különleges összhang volt a vízben, nagyon sok gólpasszt adtunk egymásnak, inkább én neki. De azért ő is megtalált, egy pillantásból megértettük egymást."

- Rólam beszélnek a szomszéd asztalnál. - állítja meg az interjút egy pillanatra Kása, és átszól a másik asztalhoz.Mi van? - kérdezi a többiektől.
- Semmi, semmi – válaszol Vári Attila. 
- Ja, csak itt vagyok, tudod. Semmi gond nincs. - szögezi le a válogatott ex-ötöse, hogy nem zavarja ha mások is róla beszélnek, és folytatta KissGé dicsőítését.

Sanszos volt, hogy Gergő fog a legtovább játszani közülünk. Amikor kezdett kihullani mindenki a sorból, akkor is ott volt még mindig, mostanra már egyedüliként.”

Közben a másik asztalról hallatszik – kicsit megzavarva a beszélgetésünket -, ahogy Vári Attila azt mondja, hogy „na, és mit köszönhetünk a rómaiaknak?” Mivel mi mindig az élet napos oldalát látjuk, folytattuk Kásával.

Imádja a játékot. Vagy mert félt, hogy mi lesz utána. Mondjuk ő pont nem, mert egy csomó mindent csinál amellett is, ez rá nem jellemző. Róla vagy Biros Petiről gondoltam volna. És így is lett. Az biztos volt, hogy nem én leszek az.”

Kásás_Tamás_MTI.jpg Kásás Tamás - Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

A kétszeres olimpiai bajnok, kétszeres vb-aranyérmes Madaras Norbert és Kiss Gergő sosem játszott egy klubcsapatban, a válogatottban viszont lehúztak egymás oldalán egy évtizedet. 

Nem játszottam még ebben a masters csapatban, sem tavaly, sem 2017-ben a vb-n, nem is játszhattam volna. Tavaly nyárig aktív játékos voltam. Nekem inkább – nem lebecsülve a közönséget, a hangulatot, a Duna Arénát -, nekem az a legfontosabb, hogy velük játszhatok. Nem mintha pesszimista lennék, de ebből nem hiszem, hogy rendszer lenne ebből, nem gondolnám, hogy tíz év múlva még haknimeccseket fogunk játszani. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy mondjuk Kásával hányszor játszhatok még együtt. Nekem ez teszi különlegessé ezt az alkalmat. Úgyis ritkán találkozunk így sokan, mindenkinek megvan a saját élete, saját munkája. Ez tetszik benne, mert ez jó. Nekem ez többet ad, mint a felhajtás. Az első pillanattól úgy gondoltam, hogy ez még így jó, hogy egy medencében lehetünk. 

Vagy, hogy leülök a kispadra, szétnézek, és azokat látom, mint 15 évvel ezelőtt. Ez nagy dolog. A győzelmek miatt meg amúgy is.

Gergővel külön klubban voltunk végig, valahogy így alakult. Aztán játszottunk egymás ellen úgy is, hogy mindketten külföldön szerepeltünk. Az egyik BL-döntőt ők nyerték a Kotorral, aztán mi. Jó sokat találkoztunk ellenfélként Honvéd-Vasasokon. Mindketten mindig jó csapatokban játszottunk. De a válogatott társaimra - így rá sem -, klubszinten nem tudtam igazi ellenfelemként tekinteni, szerencsére nem is találkoztunk sokat egymással szemben közvetlenül, mivel mindketten balkezesek vagyunk, pont elkerültük egymást. Vannak olyan játékosok, akiket ellenfélként állandóan fogtam, az más, mondjuk Biros Petit és Fodor Rajmit. Nem bánom, hogy nem kellett mindenkivel ilyen viszonyt kialakítani. 

A válogatott abszolút pozitív, kellemes emlék vele. Különleges kapcsolatunk volt nekünk, balkezeseknek, Benedek Tibit is beleszámítva. Közéjük csöppentem és sokat tudtam tőlük tanulni. Ők ketten '97 óta egy nagyon jó párost alkottak. 2000-ben kezdtem el velük egyáltalán edzeni, akkor játszottam az első meccsemet, tényleg zöldfülűként. Sokat lestem el tőlük, mindketten rengeteget segítettek nekem. 

Gergő pont egy olyan pozitív csapattárs, akihez oda lehetett menni, és ha egyet kérdeztem, akkor kettőt válaszolt biztos, vagy ha vártam két mondatot, mondott 12-t, ami engem sosem zavart. Van benne egy pozitív, segítőkész véna mindenki felé. 

Nagy dolog volt, hogy befogadtak, aztán jó pár évig együtt tudtunk működni. Ebbe belefért két olimpiai arany meg vb-győzelem is. Aztán meg kellett szokni, hogy idővel nincsenek, nem mondanám, hogy elvesztem volna nélkülük, de én abba csöppentem, hogy két másik, még jobb balkezes játszik mellettem. Végig jól kiegészítettük egymást. Ahhoz képest, hogy év közben nem játszottunk együtt, nagyon jól megtanultunk együtt pólózni, félszavakból is megértettük egymást. Ez egy pozitív munkakapcsolat volt és emberileg is az volt nagyon.”

Madaras_Norbi_FTC.jpg Madaras Norbert - Fotó: FTC Vízilabda/Facebook

A sportág egyik legnagyobb zsenije, a pályafutását 40 évesen befejező Biros Péter a Honvédban együtt nyert Euroligát és magyar bajnokságokat Kiss Gergővel, a válogatottal pedig minden lehetséges címet megszereztek. Őt az oroszok elleni gálameccsről is kérdeztük Gergő jellemzésén kívül. Biros Peti négy gólt lőtt Csomakidzééknek.

Jól éreztem magam a vízben, nagyjából három hónapot sikerült edzenem, rendesen készültem, nem csak erre a meccsre, hanem akadt rá szabadidőm. Jólesett végre újra edzeni, kötetlenül, nem voltam beszabályozva, így egy kicsit más. Az egri ificsapattal edzettem. Nagyjából mindenki tudja, hogy a másik mit csinál, inkább az volt a lényeg, hogy ki hogy bírja kondicionálisan. Nem feltétlen az oroszok elleni győzelem számított, azt nem akartuk, hogy olyan sokkal verjük meg őket, hogy rossz szájízzel távozzanak. Kecske és káposzta szindróma volt, sikerült, úgy gondolom, hogy még sokkal nagyobb is lehetett volna a különbség.

Amíg nem játszottunk együtt Gergővel, addig idegesített, mert mindig egymást kellett fogni nagyjából. Idővel csapattársak lettünk, majd szobatársak is a válogatottnál. Egy életvidám fickó, de kicsit más habitusúak vagyunk. Ő sokat beszél, én keveset. Az elején furcsa volt, nyilván neki is, hogy megtanulja azt, hogy én nem beszélek annyit, ő meg sokat, de összecsiszolódtunk. Nagyjából tudtuk, mikor mivel kell lezárni a beszélgetést, amikor nekem nem volt kedvem dumálni, neki viszont igen, ilyenkor volt egy olyan végszó, amikor rájöttünk, hogy nem kell.”

Biros_Peti_gála_Honvéd.jpg Biros Péter - Fotó: Budapesti Honvéd Sportegyesület/Facebook

Bár stílszerű lett volna hét játékost megkérdezni a pályafutása legnagyobb részében 7-es sapkában pólózó Kiss Gergőről, hat lett belőle, így meghagytuk a helyet a véleményalkotásra nektek, kedves Olvasók! Kommentben várjuk a ti véleményeteket minden idők egyik legnagyobb balkezes vízilabdázójáról, azaz a hetedik te magad légy!

Hozzászólások