Ráúszás - "Benedek Tiborért is küzdöttünk végig" - mondja az UVSE legjobbja, a klubtól távozó Baksa Benedek
"Benedek Tiborért is küzdöttünk végig" - mondja az UVSE legjobbja, a klubtól távozó Baksa Benedek
Fotó: Varga Jennifer/UVSE Facebook

"Benedek Tiborért is küzdöttünk végig" - mondja az UVSE legjobbja, a klubtól távozó Baksa Benedek

Takács MártonTakács Márton
2019/06/20 08:57
159 gólt lőtt a mögöttünk hagyott idényben, ő volt az UVSE férfi vízilabdacsapatának messze legeredményesebb pólósa. Ebben a klubban nőtt fel, minden oda köti, de a nyáron, az OB I-ben szerzett 13. hely, az ifi bajnokságban elnyert aranyérem, és a sikeres érettségije után távozik nevelőegyesületétől, és az egyik nemzetközi kupában szereplő élcsapathoz szerződik. Tavaly ő volt a világbajnoki bronzérmes ifjúsági-válogatott csapatkapitánya, igazi leader, vezértípus. Baksa Benedekkel beszélgettünk a Benedek Tiborral való közös munkáról, az UVSE-ben zajló felnövéstörténetéről, legnagyobb élményeiről, csapattársairól, kedvenc idei meccseiről.

Ez volt a harmadik élvonalbeli szezonod. Ha visszaemlékszel ezekre az idényekre, a játék mely szegmenseiben fejlődtél a legtöbbet és miben van még lemaradásod?
Tényleg ez volt a harmadik évem, nagyon jól lett adagolva a terhelés is. Az első szezonban talán 10 meccsen játszottam. Érezhető volt, hogy beférnék, de azért nagyon sok hiányosságom akadt. Még csak megízleltették velem az egészet, hogy milyen kemény is lesz, és hogy mi vár majd rám. Tavaly egy nagy ugrás volt, hogy már nekem is kellett húzni a csapatot, de még nagyon fiatal voltam. A mostani idényben pedig én voltam az egyik legrutinosabb az OB I-ben, ami vicces, mert nemrég volt csak az 50. élvonalbeli mérkőzésem. 

Úgy érzem, sokat fejlődtem abban, hogy komolyodott a játékom. És emberként is több lettem, megtanultam, hogy nem az jelent mindent, hogy nekem jól menjen. Nem azt kell csinálnom, amiről úgy érzem, hogy engem visz előre, hanem azt, ami a csapatot. 

A vízilabda egy elég sikerorientált sport, a nézők pedig gólorientáltak, azt nézik, hogy ki lövi a legtöbb gólt. Hálisten, valahogy meg tudom találni a köztes hangsúlyt. Azért figyeltem azt is, hogy egy meccsen múlt, hogy ebben az idényben az OB I összes fordulójában gólt lőjek, ezt kicsit bánom. De nem baj, mert ez egy olyan szezon volt, amire nagyon büszke vagyok. Sokat gondolkoztam azon is, hogy esetleg egy erősebb csapatban kéne lennem, de eddig nem volt rá szükség, úgy véltem, én akarom elérni ezeket a célokat. Már voltam a góllövőlista elején, úgy érzem, hogy a játékom is fejlődött, és kihoztam magamból azt, hogy kevesebbet tudok hibázni. Még ezt is próbálom redukálni, mert az a legfontosabb, hogy ha az ember olyan fontos szituációba kerül, ahol pontosan és jól kell dönteni, akkor nem szabad hibázni.

Baksa_Benedek_UVSE_2.jpg Fotó: Varga Jennifer/UVSE Facebook

Te az UVSE melyik táborához tartoztál a csapatból tavaly nyáron? Ahhoz, amelyik Bisztritsányi Dáviddal az élen bízott a felsőházas szereplésben, vagy inkább ahhoz, amelyet vezetőedzőtök, Benedek Tibor is képviselt, vagyis hogy a biztos bentmaradás a cél?
Azért volt furcsa a helyzet, mert nem voltam a csapattal nyáron, a válogatottal készültem. Bisztróval is csak a tavalyi osztályozó előtt találkoztam. Eljött hozzánk edzeni, segített és motivált minket, ő is éreztette velünk, hogy nem szeretne az OB I/B-ben játszani. Nem tudtam, hogy mire leszünk képesek az új évadban. Követtem a meccseiket – volt egy debreceni torna, ahol egész jó eredményeket értek el az erősebb ellenfelekkel szemben. Amikor megjöttem egy hét pihenő után, jó kis harapós csapatot láttam, úgy gondoltam, bármi megtörténhet. Kezdetben még csak arra mentem rá, hogy előbb legyen meg az első győzelmünk, mint tavaly. Aztán pedig megjött a kedve mindenkinek a nagyobb eredmények elérésére. Nagyon csalódott voltam, hogy nem sikerült a felsőház. De utána én is mondtam, lehet, hogy jobb, hogy így alakult, mert ott agyonvertek volna minket, nem csak fizikálisan. A Fradi ellen például mit tehettünk volna? Ha visszanézzük, a Debrecen egész jó meccseket játszott a felsőházban, viszont mi megvertük őket, és egyszer meg éppen hogy elrontottuk ellenük a mérkőzésünket, azért így egész jó érzés volt belegondolni, hogy jó alapszakaszt produkáltunk. Még utána is tudtunk meglepetést okozni, gondolok a Pécs legyőzésére. Azt előzetesen nem vettük teljesen reálisnak, de lehet, hogy már nem is volt akkora meglepetés. 

A csont nélküli bentmaradással, a 13. hellyel és az ifi bajnoki címmel azért mégis mondhatjuk, hogy teljes siker volt ez az évadotok?
Nem lehetek teljesen elégedett, mert megjött a kedvünk közben, sikeréhesek lettünk. Visszatekintve ez egy nagyon jó év volt, de mindig lehetne jobb. Az ifi arannyal lezárni az egész évünket viszont nagyon jó. Nem csak magunkért küzdöttünk, hanem a családtagjainkért is, akik nagyon sokat segítettek nekünk egész évben. 

Benedek Tibor felé akkora alázattal és tisztelettel fordultunk, ami egyben várakozás is volt, hogy vele változni fog minden. És ez sikerült. És ezért nagyon hálásak vagyunk, mert úgy gondolom - és most nem csak a saját nevemben beszélek, hanem a csapatéban is -, hogy érte is küzdöttünk végig.

Milyen volt egy teljes szezonon át Benedek Tiborral együtt dolgozni? Miben más ő, mint a korábbi edzőid?
Nagyon sok mindenben. Adott egy akkora pluszt az elején, hogy már az megtiszteltetés volt, hogy vele dolgozhattunk. 

Kevés ember van most Magyarországon, aki Benedek Tibornál többet tudna a vízilabdáról. Ha valaki tőle nem tud tanulni, valamit ellesni, azzal baj van, annyi mindent átadott nekünk. 

Nagyon megörültem tavaly, amikor megtudtam, hogy ő lesz az edzőnk. Bennem előtte voltak kételyek, hogy kell-e klubot váltani, kiesünk-e a szezon végén, nem szerettem volna még egyszer az OB I/B-ben játszani. Megvolt a bizalom felé, tudtam, hogy Benedek Tibor változtatni fog mindenen, és nála leszek az a játékos, aki szerettem volna lenni egy év múlva.

Baksa_Benedek_UVSE_4.jpg Fotó: Varga Jennifer/UVSE Facebook

Az lettél? 
Igen, hálás vagyok, mert nagyon jól döntöttem, hogy itt maradtam. Horkai György mondta egyszer, hogy ha az ember visszagondol arra, hogy jó döntést hozott, vagy rosszat, az hülyeség. Azt a döntést kell követni, amit korábban hoztunk, és az a jó döntés. Nagyon boldog vagyok, hogy így alakult ez az év. 

Te vagy az UVSE egyik érettségizője idén. Hogyan tudtad összeegyeztetni a pólót életed egyik legfontosabb iskolai évével?
Nehéz volt nagyon. Több lábon is meg szeretnék állni az életben, motivál más is, nem csak a vízilabda. Nyilván a pólót helyezem előtérbe jó pár évre, de a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban jó helyem volt. Tudták, hogy valakinek a sport sokkal előrébb való, mint a tanulás. Úgy érzem, hogy a négy év alatt jól össze tudtam egyeztetni a kettőt., majd most kiderül az érettségi végeredményénél. Az írásbelik alapján azt mondom, hogy jól sikerült, most jön a feketeleves. Jó vagyok szóban, lehet, hogy néha még jobb is, mint írásban, de azért ez nagyon kemény. Ahogy néztem, akkor se tudtam volna sokkal jobban megoldani ezeket a feladatokat, ha négy éven át minden egyes nap széttanultam volna magam. De boldog vagyok, mert itt van nekem a vendéglátás-turizmus, amiután érdeklődöm. Ezt szeretném tanulni az egyetemen, mert lesz majd, amikor nem a vízilabda lesz a fő dolog az életemben. 

Hajnali edzéseitek is voltak. Azokat hogy viselted?
Nagyon nagy dolog volt Bisztrótól, Balutól, Rábavölgyi Zsombitól, az egyetemistáktól, Telek Mancitól, Vértes Danitól, hogy ők is vállalták, nekik még nehezebb lehetett hajnali 6-ra lemenni az uszodába. Nem miattuk voltak ilyen korai edzések, hanem miattunk, akik reggel 8-ra mentek iskolába. De ők is ugyanúgy ott voltak velünk az uszodában, és jöttek be akár a hideg vízbe, a sátor nélküli medencébe is. Kemény volt, de utána úgy jöttünk ki, hogy jók voltak ezek az edzések. Tudtuk, mire számítsunk, kétszer úsztunk talán, alapból csak lövő- és képességfejlesztő edzések voltak ilyenkor. Persze koncentrálni kellett maximálisan, és ez az odafigyelés volt inkább kemény hajnali 6-kor.

Több emlékezetes mérkőzést vívtatok az OB I-ben, ide sorolható a Tatabánya elleni idegenbeli, majd a hazai siker, a jóval esélyesebb Debrecen és a Pécs legyőzése is a Komjádiban. Neked melyik élvonalbeli parti ragadt meg a legjobban az emlékeidben?
Mindegyik érdekes valamiért. A Tatabányán aratott győzelmünk azért, mert az volt az első győzelmünk, ott eleve nagyon nehéz nyerni. Az egy férfimunka volt egy nagyon fiatal csapattal, odaálltunk és megcsináltuk. Ráadásul kettőből kétszer megvertük őket, kétszer jól játszva, akik aztán jóval előrébb végeztek, mint mi. A Debrecennel vívott mérkőzésünk sokaknak az első tévés meccse volt. Bisztritsányi Dávidot és Korényi Balázst leszámítva talán mindenkinek az első. Arra nagyon készültünk. Az első, náluk játszott meccsen is majdnem legyőztük őket, de akkor valami még hiányzott. Aztán hazai medencében sikerült, pedig a szezonban amúgy erősebb látképet mutattak magukról, mint aznap a Komjádiban. Mi ott nagyon komolyan játszottunk. Az a szituáció maradt meg, amikor egy időkéréses támadás után egy megbeszélt figurát hajtottunk végre. Három vagy négy másodperc volt hátra, két passzra volt nagyjából lehetőségünk, Benedek Tibor azt mondta, hogy jó, akkor ezt csináljuk meg. És összejött. Itt van ma is előttem, ahogy Aranyi Máté ellép és akciózik, úgy, hogy valószínűleg a debreceniek is tudták, hogy valami ilyesmi lesz, mégis sikerült. Ott látszott az, hogy mi mennyivel akarjuk jobban azt a meccset. Aztán a Pécs elleni meccs, az meg! Sziládi Kristóf utolsó másodperces, győztes csavarjával. Az is azt mutatta, hogy a szívünk ott volt nagyon.

Baksa_Benedek_UVSE_8.jpg Fotó: Varga Jennifer/UVSE Facebook

Mi volt a titkotok?
Tibor is. Nagyon jól éreztem magam a tavalyi UVSE-ben is, mert jó volt a csapat, de az idei azért sokkal jobb. Hasonló korosztályból kerültek egymás mellé hasonló emberek, Bisztró és Balu pedig nagyon jól kapcsolódott be ebbe a társaságba. Mindketten úgy érezhetik az ifi bajnoki arany kapcsán, hogy ők is nyertek velünk. Kár, hogy nem tudtuk őket belökni a medencébe, be kellett volna. Nagyon sokat tettek hozzá. Bisztró lejött az utolsó hetes felkészülésre, mert egy kapusunk volt csak, a Prágay Boti, és ő se tud azért végigvédeni egy edzést. Bisztró úgy jött el, hogy szabadideje volt a válogatottnál, vagy épp az edzésről átsietett hozzánk, ezt nagyon köszönjük neki innen is, mert nagyon sokat segített nekünk. 

138 gólt lőttél ebben az idényben az 52 OB I-es és ifjúsági mérkőzéseden, te voltál az UVSE legeredményesebbje 19 évesen. A saját teljesítményeddel elégedett vagy?
Elégedett nem vagyok, inkább azt mondanám, hogy boldog vagyok ezzel. A helyén tudom kezelni, hogy ez egy jó teljesítmény volt, de lehetett volna jobb is, mert az év elején nagyon sokat lőttem kapura, és a statisztikámon szeretnék javítani. 

És nem csak a játékomnak ezt a számszerűsíthető részét akarom nézni, hanem olyan teljesítményt szeretnék hozni átlagban, ami elvárható. Ne jó és rossz meccseim legyenek, hanem jó és sokkal jobb mérkőzéseim, kiegyensúlyozott játékkal. Úgy gondolom, hogy ez a jó és érett játékos ismérve. 

Varga Dénest említhetem, aki, amikor kell, a fontos meccseken képes két perc alatt lőni hármat és megfordítani a mérkőzést. 

A Komjádi-kupában kimondva, kimondatlanul is ti tűntetek a legesélyesebbnek, végül bronzéremmel zártatok. Az mennyire volt fájó, és milyen szerepet játszott abban, hogy később elértétek a céljaitokat?
A dühöt az hozta ki az előző héten, hogy mi voltunk kikiáltva esélyesnek. Sokszor hangoztatták, hogy mi mennyire erősek vagyunk, hallottuk csapatoktól, edzőktől, a médiától is. Ez felidegesített minket, mert lehet hogy mi is így gondoltuk, csak ezt meg is kellett volna mutatni végre. A Komjádi-kupa érvágás volt a történetünkben. Úgy érzem, hogy a Vasas elleni elődöntő volt kábé a döntő. Mondom ezt úgy, hogy a másik finalista, a Miskolc egy nagyon jó csapat, két jó barátommal, két válogatott játékossal, Nagy Ádámmal és Vadovics Viktorral. Sajnos kikaptunk, mert a Vasas sokkal jobban játszott. Azt bánom, hogy nem tudtuk megverni a Vasast se a Komjádi-kupában, se az OB I-ben. Nagyon csodálkoztam, hogy a szezon végén a kiesés ellen kellett küzdeniük. Az a hétvége biztos segített az ifi és az élvonalbeli szereplésünkben is.

Baksa_Benedek_UVSE_6.jpg Fotó: Varga Jennifer/UVSE Facebook

Benedek Tibor azt mondta rólad az ifi aranyotokkal végződő döntő után, hogy „Nagyon köszönöm Baksa Benedek idei munkáját. Tényleg egy felnőtt, OB I-es bajnokságra érett játékos vált belőle, talán a legérettebb a csapatban. Hiányozni fog jövőre, de neki valószínűleg tovább kellett idén lépnie, és jó választás, hogy az egyik élcsapathoz megy. A döntése teljesen elfogadható, és bízom abban, hogy nem leszünk gyengébbek.” Milyen volt szembesülni ezekkel a szép szavakkal?

Anyukám küldte át a nappaliból ezt a cikket, és hallottam, hogy zokog közben örömében, ez elérzékenyített. Megsirattam én is, de próbáltam nem mutatni annyira, mert boldogsággal töltött el, és én is inkább mosolyogtam aztán. Nagyon jólesett. 

Meghatározó momentum volt, hogy amikor sétáltam vissza a toronyba a KSI elleni ifi döntő első meccse után a Margitszigeten, Benedek Tibor mesélte, hogy „pont most mondta Panni (Epres Panni, Benedek Tibor felesége – a szerk.), hogy milyen jól játszottál”. Az is egy olyan pillanat volt, hogy nem tudtam mit reagálni rá. Másnap meg jöttem ki a Komjádiból, és odajött hozzám Tibor fia, hogy szeretne egy közös képet velem, na, az is olyan volt, hogy hízik a májam tőle. Köszönöm szépen ezeket a gesztusokat! Ha nincs Benedek Tibor, nem változtam volna annyit tavalyhoz képest. 

Egységes, erős, jó szellemiségű, vidám társaságnak tűnt ez a nagyon fiatal, 19,2 év átlagéletkorú UVSE. Miért döntöttél úgy, hogy egyedüliként a csapatból, már idén távozol?
Már csak OB I-ben játszottam volna jövőre, az ifiben nem, és kellett a szintlépés. Nagyon szeretem a csapattársaimat, velük nőttem fel. 10 évet töltöttem az UVSE-ben, felnőttem ezalatt. Érzem, hogy milyen sokat tanultam az edzőimtől, de nekem már az is kell, hogy nálam jobb játékosoktól is tudjak tanulni. Az elmúlt két évadban nagyon sokat tanultam Dávid Zolitól, Kovács Robitól, Tiba Petitől, Németh Zsolttól, Korényi Balutól, Bisztrótól. De ezek már inkább mentális dolgok, és szeretnék fejleszteni a játékomon. Úgy érzem, ez sikerülni fog ezzel a váltással. Egyben kikerülök a komfortzónámból, abból, hogy otthon lakom, hogy édesanyám mindent megtesz értem, a szüleim tényleg mindenben segítenek, a húgommal eljátszogattam, de most már kell egy külön hely. 

Mi fog hiányozni a legjobban az UVSE-ből?
Mondhatom azt, hogy a családom. 11 év telt el, amióta az UVSE létezik, nekem ez nagyon sok idő, elég kicsi voltam a kezdeteknél. Az edzőknél említeném Kis Józsefet, Korényi Maci bácsit, Dancsa Kata nénit, Tóth Erzsébetet, aki az UVSE mindenese. Benczur Marci bácsinál nagyon sokat fejlődtem. Nekem ő már végig Marci bácsi lesz, pedig, amikor kábé két meccsen egy csapatban szerepeltünk, mondta, hogy őt nem lehet Marci bácsizni, aki mégis így tenne, azt nagyon le fogja szúrni. Nagyon fog hiányozni Németh Zsolt, Dávid Zoli. A csapattársaim fognak a legjobban hiányozni. Dala Döme, akinek az apukájánál kezdtem vízilabdázni, és együtt jutottunk el idáig. Ott van még Kádár Brúnó, Seeler Boti, Vértes Dani, Korbács Gábor, akár az egész csapatot felsorolhatnám. 

Velük nőttem fel az elmúlt 11 évben, és nagyon kemény elengedni az UVSE-t. Az eszem teljesen mást mond, mint a szívem, ami idehúz. Voltak nehéz időszakok, tavaly a szezon végén is el akartam menni, de volt, ami, aki itt tartott, Benedek Tibor személye. Most meg azért vagyok boldog, mert nem azért megyek el, mert szomorú vagyok és nem érzem itt jól magam, hanem azért, mert túl jól érzem magam az UVSE-ben, szeretnék előrelépni, nem belekényelmesedni ebbe az egészbe. 

Nekem itt mindenem megvolt. Nagyon furcsa volt látni, hogy amikor a Debrecen elleni meccsre vittünk kisgyerekeket a bevonulásra, eszembe jutott, hogy ugyanúgy kezdtem, mint ők. Odaálltak mellém, rám köszöntek tiszteletemmel, és nem köszöntem vissza, mert nem tudtam, hogy nekem köszöntek így, azt hihették, hogy milyen bunkó vagyok.

Baksa_Benedek_ifi_kupa.jpg Fotó: Varga Jennifer/UVSE Facebook

Hozzászólások