Ráúszás - Öt ok, amiért Benedek Tibor sportágak és korszakok felett álló etalon
Öt ok, amiért Benedek Tibor sportágak és korszakok felett álló etalon
Fotó: Europress/AFP

Öt ok, amiért Benedek Tibor sportágak és korszakok felett álló etalon

Takács MártonTakács Márton
2020/06/28 16:25
Képtelenség napirendre térni Benedek Tibor halála fölött. A 47 éves korában, súlyos betegség után elhunyt legenda hiánya okozta űr még felmérhetetlen. De van öt - igazából vagy 100 - biztos érvünk arra, hogy miért ő minden idők talán legnagyobb sportembere.
"Egy bizonyos szint fölött ilyenkor mindenkiről megírják, hogy pótolhatatlan. A legjobb, tehát pótolhatatlan. Pótolhatatlan és felejthetetlen vagy, egészen a következő halálig, onnantól majd az új halott lesz felejthetetlen és pótolhatatlan, minimum egy hétig. Pedig éppen a legjobb nem pótolhatatlan, mert mindig van egy legjobb, értelemszerűen, szépen csillogott az ezüst, de bearanyozza az előző legjobb halála." - búcsúzott tavaly júniusban Radnai Annamária dramaturgtól nekrológjában a kiváló író, Németh Gábor.

"Mindentől messze, a szívhez közel" - Benedek Tibor emlékére | Eurosport

"Úgy volt pedig, hogy ki fogjuk bírni Kíváncsi voltál, hogy kibírod-e Úgy volt, hogy mindig a másik hal meg Más bolondul meg, mi meg sose" ( Kispál és a Borz: Zár az égbolt) Benedek Tibor emberek ezreinek életére volt, van és lesz hatással, ez egészen biztos.

Nos, Benedek Tibor tényleg pótolhatatlan és felejthetetlen. Az ő halála a magyar vízilabda eddigi legnagyobb vesztesége. Olyan karizmatikus alak meggyőződésünk szerint még a sportág egyetemes történetében sem akad, mint amilyen ő. Volt.

Vannak azok a jelenetek a zseniális Gran Torino című filmben, amikor a Clint Eastwood által játszott Walt Kowalski képes volt az ujját felmutatni pisztolyként, amikor fegyvert fogtak rá, mert olyan fedezete volt mindenből az életben, annyira hiteles, tapasztalt és karizmatikus fickónak számított, hogy ez is elég volt. Benedek Tibor ugyanez a kategória, csak nem filmen, hanem az életben, fele annyi idősen. És mindezt úgy csinálta, mintha egy lenne közülünk.


Következzen öt kulcsfogalom, tulajdonság, jellegzetesség, amelyek kiemelték őt a tömegből! Igyekeztünk olyan történetekkel illusztrálni ezeket, amelyeket mi még nem, vagy csak egyszer-egyszer írtunk meg, használtunk fel korábbi cikkeink valamelyikében.

Alázat

"Annak örülök, hogy ő így fogalmaz, remélem, így is gondolja, de ahhoz azért még idő kell, hogy én világklasszisnak nevezhessem magamat. Azt nem lehet tudni, hol a csúcs, én még nem érzem magam a csúcson, még van előrelépés." - nyilatkozta Benedek Tibor 1991-ben, 19 évesen arra a felvetésre, hogy az akkori szövetségi kapitány, Konrád János világklasszisnak nevezte őt. 


"Soha nem gondoltam arra, hogy nekem sportolni kell. El sem tudnék mást képzelni, csak a vízilabdázást. Számomra ez ugyanolyan természetesen alakult, mint amikor levegőt veszek, vagy megiszom egy pohár vizet. Szinte megsértődtem, ha azt kérdezték, miért nem színész akartam lenni. Csodálkoztam, hogy nem látják, én vízilabdázó akartam lenni!" - mondta 22 évesen az 1994-es, a KSI-ről szóló könyvben nyilatkozva a borítón kötésig kiemelkedő Benedek Tibor.

Az RTL Klub XXI. század c. műsorának egyik 2015-ös adásában együtt szerepelt Benedek Miklós és két fia, Tibor és Albert. A válogatott akkori szövetségi kapitánya elmesélte, hogy édesapja tanította meg arra, hogyan kell úgy használnia a hangját, hogy ne rekedjen be a meccs első nyolc percének végére.

"Vicces volt, amikor kapitány lettem, jöttél a könyvvel, hogy akkor gyakoroljunk: hogy tudok úgy beszélni, hogy az első negyed után ne menjen el a hangom, mert nekem ezt nem tanította senki. Akkor nekiültünk gyakorolni."


"Ha az alázat elfogy, akkor semmit sem ér semmi, amit csináltunk. Szoktam néha magamat emlegetni nekik, egész jó példa vagyok ebben az alázat dologban. Nekem ez mindig is megmaradt, és ennek nagyon sokat köszönhetek. Ezt próbálom valahogy beléjük égetni." - nyilatkozta 2019 márciusában Benedek Tibor már az uvse-s tanítványaira célozva.

Akik közül két éltanuló, Vigvári Vendel és Vigvári Vince közös interjújából tudjuk, miért hívta mindenki Mesternek Benedek Tibort az UVSE-ben, és miért hivatkozik rá így mindenki azóta is. "Még amikor az UVSE-be került Benedek Tibor szakmai igazgatóként, látogatta az edzéseket. Az egyikre lejött és bejött velünk a vízbe. Azt mondta, hogy 'Japánban azt hívják Mesternek, aki el tudja mondani a gyakorlatot tökéletesen, és be is tudja mutatni'. Ő bejött és meg is mutatta az összes feladatot, azóta mindenki így hívja."  

Csongár István Kispad c. Facebook-oldala a napokban kitett egy videót, amelyen azt láthatjuk, hogy tavaly nyáron Benedek az UVSE balatoni edzőtáborában vízbe szállt tanítványai mellé, és megmutatta, hogyan is kell lőni laposan. Ahogy azt az athéni olimpián is bemutatta a legnagyobb ellenféllel szemben.


Folyamatos tanulás

Az egyik kedvenc, általunk sokat hangoztatott történetünk Benedek Tiborról, hogy olyan dolgokra is képes volt, hogy még Reccóban élve csak azért felkelt hajnali 5-kor, hogy még a reggeli edzés előtt egy mestertől megtanulhassa a focaccia receptjét. És meg is tanulta.

Aztán már itthon be is bizonyította az egyik gasztronómiai műsorban, hogy ebben is klasszis, feleségével, Epres Pannival együtt alkottak az ő résztulajdonukban is lévő budapesti olasz étteremben.

A kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund a Klubrádió Hosszabbítás c. műsorának legutóbbi adásában mesélte el, hogy Benedek Tibi Olaszországban tanult meg igazán sakkozni: "egyszer asszem megvertem. Ebből is látszik az ő stratégiai gondolkodása, buta lépésére nem nagyon emlékszem. Mindig nagyon megfontolt volt. Megtanulta a játékot, és mindig fejlesztette a tudását. A társasjátékokat is nagyon szerette. Nagyon jó volt vele összemérni a tudásomat."

Az alábbi történetet pedig Szabó Zoltán, Tibor egykori újpesti csapattársa mesélte ugyanott:

"Kevesen tudják, de Tibor nem tudott bukófordulózni, ami azt jelenti, hogy minden fordulásnál, amikor úsztunk, akkor ő lemaradt egy méterrel a falnál, hiszen a normál fordulóhoz képest a bukóforduló ennyi előnyt ad, és ő így is megvert minket sokszor. Egy másodpercig nem csinált belőle problémát, hogy neki így kell fordulni, de persze a rá jellemző módon, már 30 éves kora után megtanulta ezt is. Ha összeszámolnánk, hogy ez hány plusz métert jelentett neki, és hány másodpercet, ami negatívan adódott hozzá az ő úszásidejéhez, akkor az valami elképesztő tartásról tesz ebből a szempontból is tanúbizonyságot."

A sztori összefügg a már korábban említett, 34 éves korban elkezdett úszó különórákkal, minden bizonnyal ott tanulta meg felnőtt fejjel ezt is. 

Benedek Tibort sakkban és rejtvényfejtésben is csak egyszer lehetett legyőzni korábbi csapattársai szerint | Eurosport

Benedek Tibor emlékének szentelte teljes, legutóbbi adását a Klubrádió Hosszabbítás című műsora kedden, amelyben a 47 éves korában elhunyt legenda két korábbi csapattársa, a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund és a BEK-győztes Szabó Zoltán, valamint az Eurosport vízilabdás szakírója, Takács Márton volt a szerkesztő-műsorvezetők segítségére. "Bárcsak lenne hosszabbítás!"


Maximalizmus

Csurka Gergely, a Magyar Úszószövetség sajtófőnöke, a legkiválóbb vízilabdás szakíró, Benedek Tibor gyerekkori barátja a Borsnak mesélt a Tibivel vívott egyik teniszpartijáról:

"A fanatizmusa és a győzni akarása mondjuk, már akkor megmutatkozott. Utáltunk vele kártyázni, tízfilléres alapon játszottunk, ő vakon emelte a tétet. Nagyon merész volt mindig. A másik, ami az eszembe jut, hogy 12–14 évesek lehettünk, és elmentünk teniszezni. A szüleim edzésekre járattak, Tibi már pólózott, úgyhogy ki is jött a különbség: az első szettet 6:0-ra nyertem. Már-már kellemetlenül éreztem magam, hogy ennek így nincs sok értelme, amikor elkezdte hergelni magát, összeszorította a fogát, kapart, nem bírta elviselni a vereséget. Olyan nyomás alá helyezett, hogy kínkeservvel húztam be a másodikat 7:6-ra."

Szabó Zoltán a Klubrádióban mesélt el egy újabb, eddig még nem hallott történetet Tibor versenyszelleméről.

"Milyen volt Tibor a buszozásokon? Gál Andrissal mindig kitaláltunk valami poént. Az ő ötlete volt, hogy keressünk valamit, amiben jobbak vagyunk Tibornál, ami nem volt könnyű. Egy benzinkúton azt javasolta, hogy vegyünk mind a hárman ugyanolyan Fülest, és tartsunk keresztrejtvényfejtő-bajnokságot. Hátha ebben megverjük Tibort. Jelentem, sikerült, ebben jobbak tudtunk lenni, egyszer. Soha többé nem játszottuk ezt, mert Tibor ezt is olyan komolyan vette, hogy az újság gyakorlatilag darabokban landolt valamelyik kukában. Ha versenyhelyzet adódott, abban benne volt. Ha meg nem, akkor olvasott, visszavonultan is tudott létezni. Mindenben nyerni akart a pályán kívül is."

Az M4 Sport emlékező műsorában Hajdú B. István egy 16 évvel ezelőtti történetet elevenített fel Benedek Tibi céltudatosságáról, amely egy sima csocsópartin is pörgött.

"2004-et írunk, az athéni olimpia előtt Los Angelesben rendezik a Világliga döntőjét. Az egyik szünnapon egy magyar család meghívja a magyar válogatottat vendégségbe egy babgulyás-partira. Én magam abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy akkor a csapattal Amerikában voltam, és én magam is elmentem. Történetek, pici koccintás, beszélgetések. Előkerül egy csocsóasztal és csocsómeccs. Párok alakulnak, Benedek Tibi talán Madaras Norbival volt egy párban.

Játék, én ott egy kicsit közvetítem, tényleg mindenki nagyon jól érzi magát, hiszen a lényeg a jó hangulat. Kivéve Tibinek, aki szintén jó hangulatban van, de meg akarja nyerni. Kis túlzással, köténygólt akar lőni csocsóban. És akkor, amikor egy meccset elveszítenek, egy akkorát csap egyébként a lövőkezével a falba, hogy ott menten azt hittük, hogy eltört a keze, a falon pedig szerintem még mindig ott van a keze nyoma. Nem lehet veszíteni Los Angelesben egy csocsópartit sem egy Benedek Tibornak."

Benedek Tibor, a nemzeti minimum | Eurosport

Benedek Tibor az egyik legnépszerűbb magyar sportoló 25 éve. Elképesztő sportpályafutása nem elsődlegesen az elért eredményei miatt az egyik legimpozánsabb, hanem azért, ahogyan elérte azokat. Azt a halála óta eltelt napokban láthatjuk, hogy a nemzetegyesítő szerepe is óriási. Egy ország gyászolja hősét, nemzeti minimum lett. "Jóval többen szeretik, mint ahányan olvassák."

Másokon való önzetlen segítés, ösztönzés

Álltunk a Margitszigeten a Hajós uszoda előtt, múlt csütörtökön este, a Benedek Tiborra való csendes emlékezésen. Fél 11-kor üzenetet kaptunk Vogel Somától, az FTC Bajnokok Ligája-győztes, kétszeres Euro-kupa-első, magyar bajnok és MK-győztes, Európa-bajnok, Világkupa-aranyérmes kapusától. Annak tartalmát az ő engedélyével közöljük, mert azóta már a közösségi oldalain is megosztotta.

"Csak egy sms" - írta, amelyet a januári Eb-döntő másnapján kapott Benedek Tibortól. Mint emlékezetes, Soma kivédett egy ötméterest, ami aranyat ért. "Szia Soma, fantasztikus volt az utolsó védés, tudtam, hogy megcsinálod! Gratulálok."

Vogel-Soma-Benedek-Tibor.jpg

Egy 1988-as történet Tibor egyik gimnáziumi osztálytársától, Dunai Edétől, amiből kiderül, hogy a későbbi pólólegenda tényleg "fehérek közt egy európai." Tibi mellett József Attila és hősünk önzetlensége a főszereplő.


Olvashattunk egy 2001-ből való reptéri sztorit is Tiborról, amelyből szintén az derül ki, hogy ismeretlenül és ismeretleneknek is segített, ahogy csak tudott.

"Majd' húsz éve... 2001 tavasza, kellemes idő, ösztöndíjaink végtelen vége: Rómából hazafelé, repülőtér. Valamiért nagyon kevés utas. Olyan érzésem van, mintha csak hárman lennénk. Az a harmadik egy megkérdőjelezhetetlenül szimpatikus, laza öltözetű, napszemüveges, könnyed mozgású, érzékeny eleganciájú férfi. Felismerjük. Mert az a harmadik egy ikon, aki épp szintén hazafelé tart. Csak egy majdhogynem üres sporttáska van nála, sötétkék, vízilabdás logóval. Én másodmagammal vitába kerülök (két kilogrammnyi túlsúly miatt) egy végig olaszul fontoskodó reptéri tiszttel. Vagy sok pénzt fizetünk felárként, vagy nem enged felszállnunk a gépre. Tisztán érződik: nincs jobb dolga, kiélvezi hát percnyi hatalmát. Az a harmadik ekkor odalép, köszön, majd tőlünk magyarul, a tiszttől olaszul kérdezi, mi a pontos probléma, tudna-e esetleg segíteni. (Látom, hogy a tiszt nem ismeri fel.) Felajánlja, hogy az egyik táskánkat írják az ő nevére, hisz neki csupán egy kézipoggyásza van."

- így kezdődik a történet, a folytatás az NSO-n olvasható.

Vízilabda: Ez most tényleg fáj ‒ „Köszönjük, Tibor!" - NSO

Életének 48. évében, súlyos betegség után csütörtök hajnalban elhunyt Benedek Tibor háromszoros olimpiai aranyérmes, világbajnok és Európa-bajnok vízilabdázó, a magyar férfiválogatott korábbi szövetségi kapitánya. LeShow nevű olvasónk egy 2001-es, személyes történettel búcsúzott a bajnoktól, ezt közöljük most. Olvasónk személyes történettel búcsúzott Benedek Tibortól Majd' húsz éve...


Szorgalom

"A vízilabdában a munka számít: én azért jutottam el eddig, mert tudtam dolgozni. Nekem ez a titkom: lételemem volt az edzés. Bár befejeztem, továbbra is leúszom a napi 2-3 ezer métert, elmegyek futni húsz percet – és csinálom, mert szeretem, függetlenül attól, hogy pontosan tudom, a hétvégén már nem lesz meccsem soha többé." - mesélte Benedek Tibor a Playboy interjújában 2012-ben, játékospályafutása befejezésekor Csurka Gergőnek.

Majd ugyanitt arról beszélt, hogy egy idő után milyen edzésmódszereket kezdett el alkalmazni a parton kiváltva olyan gyakorlatokat, amelyek korábbi sérülései miatt nem voltak alkalmazhatóak esetében. Így jöttek például a speciális testgyakorlatok.

"Messze vagyok attól, hogy mesternek nevezzen bárki. Állítólag a klasszikus japán szusiiskolában a szakácsoknak négy éven át csak a rizskészítést tanítják. Nos, úgy érzem, még én is a rizsnél tartok, bár már nyolcadik éve csinálom. Nagyon messze vagyok a profi szinttől – a lényege persze mégiscsak az, hogy óriási hasznomra volt ebben az időszakban. Súlyzózni nem szerettem, egyrészt féltettem a csuklómat, másrészt lemerevedtek a vállaim. Alkat kérdése: van olyan csapattársam, aki százhúsz kilóval nyom fekve, és ugyanúgy úszik, mint én – nekem viszont a csuklóm és a gerincem miatt a fekvenyomás gyakorlatilag kimaradt az utolsó húsz évben. Az egy dolog, hogy szerencsére mindig olyan edzőim voltak, akik ezt elfogadták – viszont azt is garantálnom kellett, hogy amit helyette csinálok, az tökéletesen kiváltja a súlyzós erősítést."

Nemzeti Sport  2014 júniusi Sportkrém +  c. mellékletében maga Benedek Tibor  mesélte az alábbi elképesztő történetet arról, hogy mindig igénye volt arra, hogy folyamatosan képezze magát. 

"A saját meccseimet szinte soha nem néztem vissza. Játékos-pályafutásom utolsó évében kezdtem elemezni őket. Összegyűjtöttem az összeset, körülbelül négyszázötven meccs, vaskos gyűjtemény. A legtöbb mérkőzést a szüleim vették fel a tévéből, és egyszer megleptek velük: kaptam kétdoboznyi meccset. Aztán elkezdtem beszerezni a hiányzókat. Olaszországban találtam egy őrült gyűjtőt, akitől valamennyi kinti mérkőzésemet megkaptam. Egyszer végignéztem az összeset, végigvágtam őket, megtanultam, hogyan kell. Erre ráment egy évem, az utolsó játékosévem. De így utólag akként látom, jó rákészülés volt az edzői pályára... Már akkor sem csak saját magamat vágtam, hanem Kásás Tamást, Madaras Norbertet, Biros Pétert, Varga I Zsoltot, Aleksandar Ivovicot, Aleksandar Sapicot, Vanja Udovicicet, és azóta is tudom ezeket használni. Persze leginkább úgy, hogy ajándékba adom valakinek. Vincze Balázsnak például egyszer adtam egy gyűjtést, amelyen csak Vincze- és Benedek-lefordulások voltak."

Az Óbudai Anziksz 2015-ös őszi lapszámában olvasható interjúban az egyetemi tanulás fontosságáról beszélt. Volt, hogy csak azért vezetett haza Olaszországból 12 órát, hogy egy vizsgájára odaérjen, majd azt követően indult is vissza.

"Hiányérzet volt bennem, ezért végeztem el a Pázmány történelem szakát. Nem volt könnyű, halasztásokkal, önzetlen évfolyamtársi, baráti segítség nélkül nem is sikerült volna, hiszen ekkor már Olaszországban játszottam. Volt olyan, hogy 12 órát vezettem, csak hogy hazajöjjek egy vizsgára, aztán már indultam is vissza. Sajnos, nem éltem meg az igazi egyetemista létet, nem engedhettem meg magamnak még az első évfolyamon sem, amikor még itthon voltam, mert két hét után visszaesett az uszodai teljesítményem. Ezzel együtt nagy kaland volt. Borzasztóan örültem, amikor sikerült egy-egy vizsgám. Lehet, hogy mai fejjel más szakot választanék, talán valamivel gyakorlatiasabbat, de erre a diplomára is büszke vagyok."

Benedek Tibor: "El kell engednem ezt az ego-kérdést, hogy nem fogok tudni mindig nyerni" | Eurosport

A játékosként mindent megnyerő, a magyar férfi vízilabda-válogatottat szövetségi kapitányként világbajnoki aranyéremig vezető Benedek Tibornak a mögöttünk hagyott szezon volt élete első klubedzői idénye. Az UVSE fiatal férficsapata az OB I üde színfoltját jelentette, ifi bajnokok is lettek a sportág legendájának irányításával.

Az itt olvasható történetek - és azok is, amelyeket másfél hete sokadszorra hallgat meg, olvas el az ember Benedek Tiborról - igazából bármelyik kategóriába besorolhatóak, tényleg Tibor a legjobb példa a határdöntögetésre. És ami a legkegyetlenebb, hogy mind az öt, általunk itt kiválasztott tételnek megfelelt az utolsó két évben, halálos betegen is. Olimpiai ciklusokban élte az életét, az UVSE-hez is négy évre írt alá. Ezt a munkáját már nem tudta befejezni, mégis ez lesz az egyik legmaradandóbb műve, mert játékosok, szülők, edzők, szurkolók, újságírók alkotta tömegek sokáig fogják emlegetni, milyen fantasztikus melót végzett a gimnazistáival, egyetemistáival. 

Ki másra lenne jellemzőbb a részletekre való odafigyelés olyan foka, mint rá, hogy a klub hazai pályájának számító Hajós uszodából átvitte a Komjádiba - kedvenc uszodájába - az UVSE otthoni meccseit a saját játékuk érdekében? 

"Nagyon szeretem a Komjádit, ott játszottam mindig, a szívem csücske. A Hajós fedettet mindig kevésbé szerettem, mert nagyon szűk a medence. Ennek a csapatnak pedig térre van szüksége, hogy kihasználja a gyorsaságát." - mesélte egy alkalommal. Majd ezt nyilatkozta nekünk 2018 decemberében: "A mi gyors, sokmozgásos játékunknak szüksége van a szélesebb medencére és a nagyobb térre, hogy jobban szét tudjuk húzni, kinyitni a játékunkat. A stílusunknak jobban megfelel a Komjádi, ezért kértem, hogy ebben az uszodában szerepeljünk."

A margitszigeti UVSE-torony legfelső szintjén - hol máshol? - lévő irodájából rálátott több medencére is. E sorok írója, miközben a Nagykanizsa-KSI osztályozó mindkét meccsét a helyszínen nézte végig a Hajós 50 méteres medencéjének lelátójáról, a partik közben el-elkalandozva többször is a torony felé pillantott. 

Minden idők egyik legerősebb publicisztikai gyűjteménye Bálint György: A toronyőr visszapillant c. kétkötetes remekműve. A címadó írásban ezt olvashatjuk: "Ha sikerült hűnek maradnunk a toronyhoz, akkor csakugyan szép volt minden. Szép volt, amit láttunk, és szép volt, amiben részt vettünk."

UVSE-torony-Margitsziget-Benedek-Tibor-min.jpg Fotó: T.M.


Hozzászólások