Ráúszás - "Mit nevezzünk el Benedek Tiborról? A Parlamentet!" - óriási tömeg búcsúztatta a Margitszigeten a legendát
"Mit nevezzünk el Benedek Tiborról? A Parlamentet!" - óriási tömeg búcsúztatta a Margitszigeten a legendát
Fotó: MTI/Mónus Márton

"Mit nevezzünk el Benedek Tiborról? A Parlamentet!" - óriási tömeg búcsúztatta a Margitszigeten a legendát

Takács MártonTakács Márton
2020/06/19 09:10
Több ezren búcsúztak a Margitszigeten Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázótól, aki csütörtök hajnalban, életének 48. évében hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el. Mi is ott jártunk.
"Mit nevezzünk el Benedek Tiborról?
A Parlamentet!
De a Vár még magasabban van, hozzá a csúcs illene."

A címben idézett kérdés hangzott el a legtöbbször este, amikor tucatnyi vízilabdázóval, újságíróval beszélgettünk a Magyar Vízilabda-szövetség és az UVSE este kilenc órára meghirdetett megemlékezésen a sportág Mekkájának is nevezett Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodánál. Egy idő után hömpölygött a tömeg a Margitszigetre, e sorok írója fél 9 körül ért oda, már akkor százak várakoztak arra hogy egy-egy gyertyát, vagy egy szál virágot elhelyezhessenek az uszoda előtt, amelynek főbejárata elé egy óriási és több kisebb fotót helyeztek el az ötkarikás sikerei mellett világ- és Európa-bajnok klasszisról. Kilenc óra után már több ezren álltak sorba, hogy búcsút vegyenek Benedek Tibortól, gyakorlatilag a Margitsziget bejáratáig kígyózott a sor. A csendes megemlékezésre még este tíz óra után is rengetegen érkeztek, 23.20-kor fogyott el a tömeg, e sorok írója akkor távozott a helyszínről.

Benedek-Tibor-Margitsziget-gyász-tömeg-min.jpg Fotó: MTI/Mónus Márton

Benedek Tibor utolsó klubja, az UVSE OB I-es csapata tavalyi keretének 90%-a ott volt, együtt, egy kupacban állták végig az estét, nagyon büszke lett volna rájuk Mesterük - az volt már korábban, imádta ezeket a srácokat. Ahogy két éve, úgy most is a két legrutinosabb játékos, Bisztritsányi Dávid, és a csapatkapitány, Korényi Balázs fogta össze a fiatalokat. Utóbbit kisírt szemmel, megrendülten találtuk meg, jót beszélgettünk Tibor örökségéről. És ha már egy nappal korábbi cikkünkből kifelejtettük a nevét, itt pótoljuk mulasztásunkat. Ő is azok közé tartozik, akik tovább viszik majd a Mester örökségét, Korényi Balu úgy szakmailag, mint emberileg, játékosként, csékáként és edzőként is alkalmas erre. 

Ott volt Baksa Benedek - a szüleivel együtt -, aki tavaly nyáron Egerbe szerződött az UVSE-ben töltött tíz éve után, de csak emiatt a megemlékezés miatt a fővárosba utazott, azt a pólót viselve, amelyet tavaly, az UVSE-től kapott búcsúja során, melyet aláírt a gárda összes tagja - és Benedek Tibor is. Benivel végigálltuk három órán át a megemlékezést, együtt sétáltunk ki a Szigetről éjjel fél 12-kor. 

A tömegből egyszer csak egyik legfontosabb kollégánk, Szántó Petra bukkant elő, egymás nyakába borultunk sírva. Egyre több vízilabdást láttunk, a Ferencvárosból, a OSC-ből, mindenhonnan. Märcz Tamás szövetségi kapitánnyal is tudtunk beszélni vagy 20 percet, abból úgy 13-at vagy együtt, vagy felváltva sírva töltöttünk, és sztorira sztori volt a válasz Tibiről. Gyerekkori barátunkkal is ott találkoztunk vagy tíz év után, Rév Dániel kollégánk is végigállta a sort, hogy lerója tiszteletét Tibor előtt. "Nem csak a fociválogatott tud tömegeket kimozdítani." - írta ki a Twitterére. És tényleg jó volt látni, hogy ilyen tömegeket mozgatott meg a legenda, csak az apropó fáj, de nagyon. 

"Mindentől messze, a szívhez közel" - Benedek Tibor emlékére | Eurosport

"Úgy volt pedig, hogy ki fogjuk bírni Kíváncsi voltál, hogy kibírod-e Úgy volt, hogy mindig a másik hal meg Más bolondul meg, mi meg sose" ( Kispál és a Borz: Zár az égbolt) Benedek Tibor emberek ezreinek életére volt, van és lesz hatással, ez egészen biztos.


"Na, de mit nevezzünk el Tiborról? A bajnokságot. A Magyar Kupát. Egy utánpótlás-programot. Egy új uszodát. Utcát, teret. Hidat! Mindent!" - záporoztak az ötletek.

Az FTC-ből tavaly visszavonult Gór-Nagy Miklóssal még éjfélkor is erről beszéltünk. Előbb személyesen, ott a Hajós előtt, majd telefonon is. Elmesélte, milyen volt belülről a 2013-as világbajnokság, az ott aranyérmes csapat masszív tagjaként, hogy nyertek meg úgy kulcsmeccset, hogy azt hitték, hogy azt csinálják, amit Tibi mondott. Utólag mondta a szövetségi kapitány, hogy a hit elég volt, mert egyébként körülbelül kétszer csinálták meg azt az egész meccsen, amit begyakoroltak. Benedek Tibi miatt nyertek. Ez a mondat hét éve újra és újra előkerül. Tőle rengetegszer hallottuk. 

Gór-Nagy Miki aztán a Fradi honlapján hivatalosan is megfogalmazta ezeket a gondolatokat:

"Vannak olyan pillanatok az ember életében, amelyek hasonlóak egy megvilágosodáshoz. Az enyém 2013. augusztus 3-án volt késő este a Picornell uszodában. Kihagytunk egy ötméterest a vb-döntőben és ettől elbizonytalanodtunk, kapkodni kezdtünk. Tibor ezt észrevette, időt kért és ezt mondta nekünk: 'engem nem érdekel, hogy ma hány ötméterest hagyunk ki, felőlem százat is kihagyhatunk. De itt, ma, mi ezt a meccset, történjen bármi, meg fogjuk nyerni.' A meccset megnyertük és ezt a mondatot azóta viszem magammal. Én akkor, ott a vízben tanultam meg, hogy mi az igazi és mi az illúzió.

A rengeteg ember ma a Margitszigeten azt mutatta, hogy sokakhoz eljutott Tibor üzenete. Azóta ezen gondolkozom, hogy melyik uszodát, közteret vagy bármit kellene róla elnevezni. A legnagyobbat. A legfontosabbat. Azt, amelyik mindenhonnan látszik. Méltót. Hogy amikor egy kisgyerek ötven év múlva majd megkérdezi az ő apukáját, hogy ki volt az a bácsi, akiről ezt a valami hatalmasat elnevezték, akkor az apuka elmondhassa azt, hogy kicsoda volt Benedek Tibor. A valaha volt legnagyobb harcosa a sportágának. Mindannyiunk példaképe. Életkortól és évtizedtől függetlenül. The greatest of all time."

A korábban a Vasasban pólózó Esterházy Marcell  is felbukkan, később az UTE-ban pallérozódó Reisz Gáborral is összefutottunk, egyikőjüket se láttuk hónapok óta, megöleltük egymást. Ha nem is a nekrológunkban, de máshol mindkettejüket megemlítettük csütörtökön:

"Úgy nőttünk fel mindhárman Benedek Tiboron egymástól függetlenül, egy városban, nagyjából egy időben - csak ők ketten vízilabdáztak is közben -, hogy néhány évvel ezelőttig nem is ismertük egymást, de aztán összehozott velük az élet. Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan ebben. Tibornak egyébként nagyon tetszett a Rossz versek, beszéltünk, e-maileztünk is róla, a begyűjtött infókat mindig azonnal dobtuk tovább Gábornak, aki olyan kiváló ember, hogy amikor Tibi jelezte, sehol nem tudja beszerezni a VAN-t, pedig nagyon szeretné, akkor írtunk Gabinak, aki rögtön küldött egy linket a filmhez, egy kóddal. Mi meg lőttük egyből Tibinek, május 4-én, azon a napon, amikor bejelentette a visszavonulását. Már nem válaszolt. Hecikuma.
Ez is mutatja, hogy nincs és nem is lesz még egy olyan integráló és karizmatikus személyiség, mint amilyen közös kedvencünk, Benedek Tibi. Volt."

"Inkább lennék Benedek Tibor, mert őt még életemben nem láttam rossz formában" | Eurosport

Rossz versek és 14 el nem beszélt történet címmel jelent meg október közepén egy DVD-vel ellátott könyv. Reisz Gábor filmje szereplőinek sorsát 14 szerző írta tovább szuper novellákban, több műben is van sportos, vízilabdás vonal. Könyvajánlónk. "Nagyon büszke voltam arra, hogy vízilabdás vagyok, talán túlságosan is...


"Vissza kéne vonultatni Tibi 8-as sapkáját. A válogatottban többé ne hordja senki!"

- jöttek sorban az ötletek egymás között a tömegben beszélgetve. Gór-Nagy Miki felvetette, hogy milyen jó lenne, ha elkezdenénk kiabálni Benedek Tibi nevét. Mi is csomószor gondoltunk rá, de nem mertünk rázendíteni. Aztán amikor ő már nincs ott, megjelenik néhány szurkoló, kifeszítenek egy molinót, görögtűz meg minden, ami kell, és akkor ők elkezdték kiabálni, hogy "Benedek Tibi, Benedek Tibi!" Gesztusukat taps kísérte. Pont, mint az 1999-es Európa-bajnokság megnyert döntője után, amikor a vízben ünneplő csapat, a stáb és a szurkolók elkezdik üvölteni kórusban az eltiltása miatt hiányzó, de a lelátón ott ülő Benedek Tibor nevét. 


"És akkor mit nevezzünk el Tibiről?
Az UVSE-t. Benedek Tibor-UVSE."

- az egyik legjobb válasz már itthonról érkezett a kérdésre. De minden kevés ahhoz, hogy elegendő mértékben megfeleljünk annak az emberi és szakmai mércének ezekkel a licitekkel, amelyet Tibor jelentett ennek az országnak.

"Az a 8-as, ami most ledőlt, végtelen jel lett."

- van egy régi magyar közmondás: a legjobb mondatok a szintén Benedek Tibi követőjeként megszólaló Szabó Zoltán szájából hangoznak el, ha vízilabdáról van szó. Ez is az övé, az M4 Sport emlékező műsorában hallhattuk tőle. 

Most még nem tudhatjuk, nyilvános lesz-e Benedek Tibor temetése. Ha nem, ez egy méltó alkalom volt arra, hogy őt szerető tömegek róják le tiszteletüket a sportág legnagyobbja előtt. Az alábbi fotó csütörtök este 23.20-kor készült, amikor elfogyott a sor. Fekete zászló lobog a Hajós és a Komjádi homlokzatán is, talán már soha többé nem kéne onnan levenni ezeket. Csütörtökön meghalt a vízilabda, mert Benedek Tibor maga volt a vízilabda.

"Államformánk: vízilabda-válogatott. És a vízilabda-válogatott az Benedek Tibi."

- ezt pedig Csepelyi Adrienn írta frappánsan a WMN-en megjelent nekrológjában. Itt maradtunk árván, Benedek Tibor nélkül.

Benedek-Tibor-Margitsziget-gyász-mécsesek-saját-min.jpg Fotó: T.M.



Hozzászólások