Ráúszás - "Mindentől messze, a szívhez közel" - Benedek Tibor emlékére
"Mindentől messze, a szívhez közel" - Benedek Tibor emlékére
Fotó: Varga Jennifer/UVSE Facebook

"Mindentől messze, a szívhez közel" - Benedek Tibor emlékére

Takács MártonTakács Márton
2020/06/18 09:03

"Úgy volt pedig, hogy ki fogjuk bírni
Kíváncsi voltál, hogy kibírod-e
Úgy volt, hogy mindig a másik hal meg
Más bolondul meg, mi meg sose"
(Kispál és a BorzZár az égbolt)

Benedek Tibor emberek ezreinek életére volt, van és lesz hatással, ez egészen biztos. A vízilabda egyetemes történetének legnagyobb alakja hunyt el, egy olyan személy, aki tényleg pótolhatatlan. Nincs, nem volt és nem lesz hozzáfogható pólós, sportember is alig. Személyes emlékezésünk a 47 évesen elhunyt háromszoros olimpiai bajnok, vb-és Eb-aranyérmes legendára. 

"Csak az szálljon fel erre a buszra, aki győzni megy Szolnokra." – állítólag ez, vagy egy ehhez nagyon hasonló mondat hangzott el 2019 szeptemberében Benedek Tibor szájából, amikor az általa edzett csikócsapattal, a 19 év átlagéletkorú, többségében gimnazistákból álló UVSE-vel elindultak a 2017-es Bajnokok Ligája-győztes Dózsa otthonába. Ahol aztán csak szűk vereséget szenvedtek a világklasszisokból is álló Tisza-partiaktól. Ez az egy tőle idézett mondat is elmond majd’ mindent róla. És van még ilyenből egy teherautónyi.

Benedek-Tibor-válogatott-csuklószorító-min.jpg

„Hívott a Vasas, a Spartacus és az UTE. A Vasas és a Spartacus 20-20 ezer Ft-ot ajánlott, az UTE 10 ezret. Tehát nem a pénz döntött." - mesélte Benedek Tibor egy 2013-as óbudai rendezvényen, hogyan lett az Újpest játékosa 1989-ben. 

"Az az Újpest egy átmenetet jelent a mai napig az én fejemben a nagyon hosszú kudarcos évek és a nagy sikerek között. Az UTE volt az, amely kilendítette az állóvízből a maga dinamizmusával és játékával a magyar vízilabdát." – mondta Tibor a lila-fehérek BEK-sikerének tavalyi, 25. évfordulójára írt cikkünkben. 2019 tavaszán az egyik meccsük után este fél 11-kor, a már kiürített és elsötétített Komjádiban idéztük fel az 1994-es menetelésüket, nehéz eldönteni, melyikünk volt jobban meghatódva, nevetve mesélte a legkedvesebb emlékeit. Volt mit, például a Posillipo elleni elődöntő két meccsén kilenc (9!) gólt lőtt. Abban az uszodában beszélgettünk, ami miattuk rengetegszer megtelt, 3000-3500 őrjöngő szurkolóval, görögtűzzel.

25 éve nyerte meg a BEK-et a '90-es évek legendás pólócsapata, a Benedek Tibor repítette UTE | Eurosport

25 évvel ezelőtt, 1994. április 12-én nyerte meg a BEK-et a Catalunya ellenében az UTE férfi vízilabdacsapata. Cikkünkben felelevenítjük az Újpest negyedszázaddal ezelőtti fantasztikus menetelését, melyben Csurka Gergely beszámolói mellett a korszakos lila-fehér gárda két akkori játékosa, Benedek Tibor és Szabó Zoltán volt a segítségünkre. Múltidézőnk.


30 éve ezzel kezdődött el egy megismételhetetlen, utánozhatatlan profi karrier Tibor KSI-s évei után. A cikk szerzőjével ő szerettette meg a vízilabdát a gólkirályságával végződő barcelonai olimpián, majd annak a nagy Újpestnek a vezéreként, amelyen felnőtt a Komáromból miatta is a Komjádi uszodába meccsre járó, majd vele együtt két olimpiát is nyerő Gergely Istvántól, a képzőművész Esterházy Marcellen és a filmrendező Reisz Gáboron át a válogatottban a 8-as sapkát Benedek Tibitől megöröklő Szivós Mártonig több generáció is. 

Éveken át full telt ház előtt játszott az az UTE, az életben nem lesz már ott többé olyan hangulat, mint ami abban az évtizedben ott uralkodott. A Görgényi István által lerakott alapokat Kovács István fejlesztette tovább, akinek irányításával csak azt a sorozatot nem nyerték meg a lila-fehérek, amelyben nem indultak. Zsinórban három BEK-döntőt játszottak, egyet meg is nyertek, a LEN-kupát és az Európai Szuperkupát is behúzták. 

Olaszországba igazolva - 13 szezont töltött ott összesen - ezt a sikersorozatot folytatta Rómában, majd a Reccóban is némi honvédos kitérővel Tibor, közben Kemény Dénes színre lépésével dobott egy Phil Jackson-Michael Jordan újítást a válogatottnál ’97-től, és a nemzeti együttesben háttérbe vonult a góllövést illetően, ha arra volt szükség, viszont olyan vezér lett a csapatban a vízben és a parton egyaránt, ami talán még a játékánál és eredményességénél is fontosabb lett. "Meg kell tanulni, hogy elfogadd, nem vagy halhatatlan." - mondta egy interjúban erről az időszakról.

Michael Jordan és Benedek Tibor is két korszakos edző hatására lett világklasszisból legendás nyerőember | Eurosport

A bámulatos The Last Dance dokumentumfilm-sorozat negyedik részében olyan mondatok hangoztak el Michael Jordan játékának és a Chicago Bulls csapatában betöltött szerepének változásával kapcsolatban, amelyek kísértetiesen hasonlítanak Benedek Tibor '90-es évekbeli helyzetéhez, amely a válogatottban volt érvényes. Párhuzamosok találkozása a végtelenben.


Azok után, hogy az 1997-es sevillai Európa-bajnokságon megszerezte az első aranyérmét komoly tornát nyerve, hétévnyi válogatottság után, az sem törte ketté a pályáját, hogy a nélküle zajló, fantasztikus magyar győzelemmel véget ért ’99-es Eb előtt úgy dobálták ide-oda egy ártalmatlan kenőcs miatt kirobbant doppingügyét, hogy abba egy hétköznapi csávó belerokkant volna. Ő meg abból is dolgozva, nyolc hónapos eltiltás után lett olimpiai bajnok Sydney-ben úgy, hogy élete addig legfontosabb partiján, a döntőben játszott a legjobban, hintett egy négyest egy félidő alatt az oroszoknak. 

Felejthetetlen, ahogy még a firenzei kontinenstorna fináléja után a vízben ünneplő játékosok és a szakmai stáb a szurkolókkal együtt rázendít a "Benedek Tibi, Benedek Tibi!" kórusra. A csapat szellemi vezére ott ült valahol a lelátón, de nem ment le ünnepelni társaihoz.  Ez előtt még két nagy csalódás érte, a barcelonai olimpia hatodik, és az atlantai olimpia negyedik helye, pedig 1996-ban már az aranyért utaztak Amerikába. Kitörölhetetlen emlék, ahogy a '96-os, spanyolok ellen elveszített elődöntő után zokog a medenceparton, Gerendás György pedig átölelve próbálja őt vigasztalni. Az a Gerendás, akit aztán Tibor felkért maga mellé segítőnek szövetségi kapitányként.

„Annyi mindent köszönhetek neki (a doppingügynek – a szerk.). "Rendkívüli mértékben megaláztak. Annyira megaláztak, hogy azt el nem tudod képzelni. De egyszerűen az embernek kell, hogy legyenek ennyire nagy gödrei, mert utána mindent tud értékelni. Tudja értékelni a dolgokat. Ezek a csúnya dolgok tanítanak igazán, sajnos." - mondta Benedek Tibor Veiszer Alinda Ráadás c. könyvében.

Sportalkímia – Ismerd meg a győztesek titkát  c. kötetben erre erősít rá soraival: "Ma már nyugodtan mondhatom, hogy ez a keserves nyolc hónap alapozta meg a jövőmet. A 'rabság' kitörölt belőlem minden addigi magabiztosságot és önteltséget."

Benedek-Gerendás-Atlanta-min.jpg

"Benedek Tibor volt a mérkőzés legjobbja. Mindig ő az." - ezt Stieber Mercédesz, világklasszis vízilabdázónk mondta a 2001-es budapesti Eb egyik meccsén. Nem csak ő gondolja így. E sorok írója részben Tibi miatt is akart sportújságíró lenni gyerekkora óta. Ezt egyébként a 2012-es olimpia előtt vele forgatva el is meséltük neki, amit megismételtünk UVSE-s edzői korszakának elején. Mi is zavarban voltunk, de az semmi ahhoz képest, amilyen szerénységgel, elvörösödve fogadta a gratulációt és a köszönetet hősünk mindkét alkalommal. Valahogy úgy, mint amikor azzal szembesült 2004 nyarán az olimpiai felkészülés során egy tévés riportban, hogy az akkor 17 éves Varga Dénesnek ő a kedvence.

Reisz Gábor mondta, hogy "definitely Benedek Tibor, nekem ő a legnagyobb példaképem, még ma is. Minden, amit csinált, amiatt nekem hatalmas ikonja a gyermekkoromnak, és edzőként is nagyra tartom azért, amit elért.” 

Ahogy Esterházy Péter írta Az ünnepi beszéd című szövegében

"De talán a példakép nem az, aki valamit jobban tud nálunk, talán egyetlen mozdulata sincs, melyet elkívánnánk tőle, ehhez is, ahhoz is jobban értünk (ó! például az irodalomhoz!) – viszont: az egész,  az volna a példánk, az a mód, ahogy ez az illető az életben áll! Ami tehát nem másolásra késztetne, hanem arra, hogy valamit megértsünk. Nem olyan akarok lenni, mint ő, hanem úgy akarok lenni: ÉN."

Ha az ember beírja a keresőbe, hogy szorgalom, akarat, vagy alázat, Benedek Tibor nevére kellene kijönnie a legtöbb találatnak. A méltán híres gasztroblogger, Jókuti András mesélte a vele készített interjúnkban, hogy a KSI-ben volt alkalma végignézni, amit Benedek Tibor és Varga Zsolt teljesített a vízben kölyökként. 

"Télen, a kinti medencében, nem túl jó körülmények között - amikor az ember örült, hogy vége az edzésnek és mehet zuhanyozni és kishúsost enni a büfébe -, ők ketten még lenyomtak egy ugyanakkora adag melót a kisvízben. Rendes pályájuk már nem volt, de volt egy iszonyatosan elkoptatott labdájuk. Ha valaki a kiérdemelt sikert érte el, azok ők. Benedek Tibi egészen hihetetlen. Kábé annyira volt tehetséges, mint én, ha véletlenül 40x szorgalmasabb vagyok, akkor lehet, hogy én is ott lettem volna a dobogó legtetején, de még úgyis nehéz."

Maga Benedek Tibi ezt nyilatkozta erről Simon Andrea Részidők c. kötetében:

"Én mindig azt mondtam magamra, hogy nem vagyok tehetséges. De pár évvel ezelőtt arra jöttem rá, hogy szorgalmasnak lenni is tehetség. És lehet, hogy nem kevesebb, mint akinek jó keze van. Nekem a mai napig óriási dolog, hogy képes vagyok másfél órával többet edzeni, mint a többiek. Én sokáig nem azért csináltam, mert jó akartam lenni, hanem mert annyira szerettem az uszodában lenni. Annyira élveztem, hogy én vagyok ott a legtöbbet, hogy vasárnap is, amikor leeresztik a Komjádit, már nincs is víz a medencében, én meg még mindig ott vagyok."


A 2002-ben Belgrádban rendezett Világkupa előtt egy betegség miatt egy héten át nem tudott edzeni. Ezért az egyik tréning után 45 percen át még ott maradt egyedül a tök üres Tasmajdan uszodában, a szakadó esőben gyakorolta a kapura lövést. Mi egyszer annak lehettünk szemtanúi a Margitszigeten, hogy már szövetségi kapitányként a válogatottnak tartott edzés után fogta magát és leúszta a saját adagját a Széchy medencében. Már kétszeres olimpiai bajnok, vb- és Eb-aranyérmes, többszörös BL-győztes volt, amikor 2006-ban 34 évesen (!) egyéni úszóedzésekre jelentkezett be Egressy Jánosnál. 

„Tudtam, hogy én nem tanultam meg igazán szépen úszni, és a rossz technika kompenzálása rengeteg energiát vitt el. Ha viszont tartani akartam a szintet, akkor ezen javítanom kellett, hogy ez ne vigyen el extra erőt – ezért jártam hónapokon át külön. Aztán a szárazföldi munkában is kitaláltam egy speciális módszert, utánamentem, gyakoroltam – hasonlóképp a szellemi felkészülésben is, így állt össze minden, hogy Pekingben száz százalékot tudjak nyújtani.” – olvashatjuk Csurka Gergely A nemzet aranyai című könyvében. 

"Utánam típusú vezér volt, aki nem küldi előre maga helyett a katonákat, hanem ő ment elöl és azt mondta, hogy gyertek velem!" - mondta róla korábbi újpesti csapattársa, a népszerű szakértő, dr. Szabó Zoltán, aki a 2014-es Világkupa-döntőn Benedek Tibor munkáját segítette a válogatottnál. Benedek zsinórban hét (!) olimpián volt ott, ötször játékosként, Londonban másodedzőként, Rióban szövetségi kapitányként. 

Benedek-Tibor-2004-olimpia-min.jpg Fotó: Europress/AFP

Athénban másodszor, Pekingben harmadszor is olimpiai bajnok lett. Mentálisan, fizikálisan is végig remek állapotban volt mindkét tornán, szerinte 2008-ban tudta hozni a legjobb formáját, 36 esztendősen.

"A győzelem plusz erőt ad egyénileg is, fejben, önbizalomban is. A feladat az, hogy amikor nem sikerül, akkor is ugyanolyan erősek maradhassunk. A lényeg abban nyilvánul meg, hogy mi nem azért vagyunk jók, mert nyerünk vagy nem nyerünk, hanem mi jók vagyunk, és aztán vagy nyerünk, vagy nem. Ezt a gondolatot kell mindig száz százalékosan átadni, vagy megérezni." – adta közre egyik ars poeticáját Simon Andrea fentebb már idézett interjújában. 

Olyan fedezettel és hitelességgel rendelkezett az általa elvégzett irtózatos mennyiségű munka és az elképesztően eredményes és példamutató játékos-pályafutása után, amivel szintén nem találkoztunk még praxisunk során. Bármi lehetett volna belőle aktív pólós karrierjének befejezése után. Erről is úgy gondolkozott, ahogy kevesen.

Benedek-Tibor-2008-olimpia-min.jpg Fotó: Europress/AFP

"Egyszer eljön az idő, és akármennyire is sikeres voltál, elölről kell kezdeni mindent. Tehát én most akármit választok, azt nem mondhatom, hogy én vagyok Benedek Tibor, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, hanem én vagyok Benedek Tibor és pont. És akkor innen indul újra minden, bármi is legyen az. Azt mondom, hogy bizonyos szempontból nem nulláról indulok, de magát a karriert, amit elindítok, a nulláról kezdem. Most derül ki, hogy alkalmas vagyok-e edzőnek vagy nem." - említette Veiszer Alindának 2012-ben.

Nos, első két szövetségi kapitányi évében vitathatatlanul ő volt a világ legjobb edzője. Antré gyanánt, nyolc hónapnyi közös munka után megnyerte a barcelonai világbajnokságot a megfiatalított válogatottal. Varga Dániel, Varga Dénes, Szivós Márton és Nagy Viktor mind olyan felszabadult, önbizalomtól duzzadó játékot tudott mutatni, amelyben végre előtérbe kerültek az ő értékeik, és kiderült, bőven lesznek vezéregyéniségei ennek a csapatnak az évtized végéig. A vb-ről hazatérve minden, általunk megszólaltatott játékos kiemelte Benedek Tibor főszerepét a sikerben.

Két év alatt minden világverseny döntőjébe eljutott a csapat, az utolsó két esztendőben viszont valami történt, megbillenhetett Tibor is, elkapkodott személyi és szakmai döntéseket hozott, a riói olimpia ötödik helyébe nem is nagyon tudott belenyugodni. 

2016 nyarán az olimpia nemzetközi világnapján a budapesti 4-es és a 6-os villamos minden megállója új nevet kapott ideiglenesen, egy-egy olimpiai bajnokét. A Petőfi híd, budai hídfő megálló Benedek Tibor híd lett. Miközben már rég uszodát kellett volna elnevezni róla. Sokkal előbb, mint Kemény Dénesről.

"Nekem nagy elégtétel a felsőház. Keserű szájízzel hagytam ott a válogatottat, utána nem is nagyon akartam edző lenni, két évig nem is ültem kispadon. Ez a két év az UVSE kispadján minden keserű emlékért kárpótolt, amit ott hagytam a válogatottnál." – nyilatkozta nekünk ez év márciusában.

Mert hogy 2017 elején az UVSE szakmai igazgatója lett, 2018 nyarán pedig átvette a klub OB I-es férfi és ifjúsági csapatának irányítását. A két csapattal olyan látványos munkát végzett, hogy meggyőződésünk, az a meló, a mutatott remek játék, és szupertehetségek főszerepbe hozása évtizedekre beágyazódik a magyar vízilabda kollektív emlékezetébe. 

"Még tanulom ezt a szakmát" – vetette oda nekünk nevetve élete első klubedzőként letudott OB I-es meccse után. Már betegen. Eleve stílust váltott, sokkal jobban kinyílt, mint szövkapként, utóbbi szerepét olyan komolyan vette, hogy alig láttuk a négy év alatt mosolyogni. Felvett egy túl komoly és komor pózt, ezt tartotta követendőnek. Az UVSE-ben viszont sokat nevetett, rengeteget viccelődött a játékosaival és az újságírókkal, amit keserédes volt látni. 

Benedek Tibor: "Ez a két év az UVSE-nél minden keserű emlékért kárpótolt, amit ott hagytam a válogatottnál" | Eurosport

Fotó: Varga Jennifer/UVSE Facebook Benedek Tibor hét olimpián járt, megnyert szinte mindent, amit a vízilabdában lehet, játékosként és edzőként is világklasszis. Az pedig, hogy a 19,7 év átlagéletkorú UVSE-t bevitte az OB I felsőházába, a legjobb nyolc csapat közé az elmúlt héten, ott van a legszebb eredményei között.

Úgy beszélgetni vele a mérkőzések előtt és után, hogy mi tudjuk, hogy ő tudja, hogy mi tudjuk, mi van vele, borzasztó érzés volt. Azzal a gondolattal mentünk a meccseire, hogy előfordulhat, utoljára látjuk. Feleségével, Epres Pannival is több partit néztünk együtt, minden mondatunkra vigyáznunk kellett, hogy el ne szóljuk magunkat, nehogy rákérdezzünk arra, amire nem lehet. Azt el sem tudjuk képzelni, nekik milyen nehéz lehetett. 

Egyetlen egyszer kérdeztük meg az elmúlt másfél évben Tibortól konkrétan, hogy érzi magát. Az idén januári Eb-döntő napján Komjádi-kupa-negyeddöntőt játszott az UVSE a Debrecennel. A meccs után érdeklődtünk Tibinél, de tényleg véletlenül jött csak ki a szánkon a "hogy vagy?" kérdés, mert már rég nem láttuk. "Jól. Tudod, győzelem után mindig jól." Ekkor is mosolygott. Mi sírni tudtunk volna.

A cikk szerzője 2018. szeptember 28-án tudta meg, hogy Tibor súlyos beteg. Három napon át zokogtunk utána, sok álmatlan éjszakát okozott a hír. Azóta nem telt úgy el nap, hogy ne gondoltunk volna rá és a családjára. Majd az egyik kedves újságíró kollégánk egy őszi vízilabdameccs során említette a Komjádi lelátóján, hallva, ahogy beszéltünk Tibiről, hogy "te már gyászolod". Igaza lehetett, fejben már a legrosszabbra készültünk. De hát akkor már túl voltunk Esterházy Péter halálán, Tibor pedig a hírek szerint hasonló betegségben szenvedett, mint EP. Nem mellesleg ugyanaz volt a kezelőorvosuk is. Ebből a cikkből pedig talán kiderül, milyen sokat jelent nekünk Tibi. Csak a világot. Nem többet. E sorok írójának két legnagyobb kedvencét ugyanaz a hárombetűs rohadék vitte el. Na, de most dicsérni jöttünk, nem temetni. 

Benedek-Tibor-UVSE-edző-min.jpg Fotó: Varga Jennifer/UVSE Facebook

Az elmúlt másfél szezonban összesen 45 UVSE-meccset láttunk személyesen a helyszínen, OB I-es találkozókat, Magyar Kupa-partikat, ifi mérkőzéseket, Komjádi-kupa-meccseket is. A margitszigeti nyitott uszodától egy szeptemberi vasárnapi hűvös estétől kezdve, ugyanott, már sátor alatt a legnagyobb januári hóban, az ebben az időszakban a hazai pályát jelentő Komjádi uszodán át a tatabányai sátrasig. Tibor személye miatt határoztuk el, amikor kiderült, hogy visszaül a kispadra, hogy amennyi meccsére el tudunk csak jutni, elmegyünk. Aztán annyira magával ragadó volt az a játék, amit bemutattak csapatai, hogy ott ragadtunk őértük is.

A magyar pólósoknak általában nem kell a szomszédba menniük önbizalomért, de amióta Benedek Tibor edzette ezeket a srácokat, olyan világszínvonalú munkával, tudatossággal, hitelességgel, alázattal, szorgalommal és pedagógiai érzékkel találkoztak, hogy ezek a főleg gimnazista fiúk tényleg korukat meghazudtoló magabiztossággal vízilabdáztak. Az első együtt végigvitt évben csont nélkül bent maradtak az OB I-ben, a koronavírus-járvány miatt félbeszakadt idényben pedig bejutottak a legjobb nyolc közé.

Olyan támadó felfogású, kreatív, sokmozgásos pólót mutattak be, amelyet Tibor szövetségi kapitányi időszakában a válogatottban is meghonosított, és amelyre a legjobb példa a 2013-as, megnyert világbajnokság volt a görögök elleni negyeddöntő és finálé között.

Benedek Tibor: "El kell engednem ezt az ego-kérdést, hogy nem fogok tudni mindig nyerni" | Eurosport

A játékosként mindent megnyerő, a magyar férfi vízilabda-válogatottat szövetségi kapitányként világbajnoki aranyéremig vezető Benedek Tibornak a mögöttünk hagyott szezon volt élete első klubedzői idénye. Az UVSE fiatal férficsapata az OB I üde színfoltját jelentette, ifi bajnokok is lettek a sportág legendájának irányításával.


Az hagyján, hogy minket mennyire lenyűgöztek. Az élvonal egyik legkiválóbb edzője elmagyarázta egyszer, hogy milyen tudatosan felépített rendszer alapján védekezik a csapat. Egy világbajnok pólós társaságában néztük a  februári UVSE-Pécs derbit, amely során teljesen odáig volt ő is az álomjátékot mutató Benedek-gárdát látva. Azt mondta, hogy ez egy maradandó UVSE lesz, amelyre emlékezni fogunk sokáig, a csapatra, a sztorira, az edzőre. Olyan sokat fejlődtek ezek a fiúk, hogy legjobbjaik közül tavaly az Eger elvitte Baksa Benedeket, idén pedig a Bajnokok Ligája-címvédő FTC Vigvári Vendelt, az OSC Dala Dömét és Sziládi Kristófot, a Szolnok pedig Konarik Ákost. És még így is maradtak olyan szupertehetségek a lila-sárgáknál, mint Vigvári Vince és Molnár Erik. 

Az akkor még a rivális FTC ifiedzőjével, Varga Dániellel készített nagyinterjúnkban jött a legjobb jellemzés, amit erről a csapatról és Tibi munkájáról hallottunk. 

"Tetszik, ahogy az UVSE megéli az OB I-et. Hogy még egy OSC meg egy Fradi elleni meccsből is ki akarnak venni. És nem azért, mert ők megverik a Fradit, hanem mondjuk szereznek sikerélményt 1-1-es szituációkból vagy csapatszinten, mert a második negyed végéig még meccsben vannak a világ legjobb együttese ellen. Van egy ilyen kollektív 'jók vagyunk, és még jobbak leszünk' kisugárzása az egész UVSE-nek. Történelmi dolognak tartom, amit produkálnak, lehet, hogy megint 20 évig nem lesz ilyen. Ezt vállalom, ahogy azt a véleményemet is, hogy nem csodáról van szó, amikor menetelnek az OB I-ben! Hát ki a fene jutott volna fel a legjobb nyolcba, ha nem az UVSE? Nagy egymásra találás ez edző és játékosok között. Szerintem ilyen, amikor a tehetség az alázattal és szorgalommal párosul egy fantasztikus edző irányítása alatt. És ennek nem lehetett más az eredménye, mint hogy így mennek tovább. Élmény az UVSE-t látni játszani. Ez nem csoda, hanem tehetség és munka."

Varga Dániel: "Ha én vagyok az edzőm, biztosan sokat vitáztam volna magammal" | Eurosport

Két éve OB I-es aranyéremmel vonult vissza az aktív játéktól, minden idők egyik legjobb magyar vízilabdázójaként. Az olimpiai bajnok, vb-aranyérmes Varga Dániel még azon a nyáron a Ferencváros ifjúsági csapatának vezetőedzője lett, hároméves projektjének közel a felénél ültünk le vele beszélgetni tréneri munkája eddigi tapasztalatainak összegzéséről.

Benedek Tibor soha senkinek nem beszélt gyógyíthatatlan betegségéről nyilvánosan. 2019 egyik legnagyobb halottja, a vízilabdázónak induló, sportriporternek készülő, minden idők legnagyobb magyar televíziós újságírójaként meghaló Baló György is hasonló betegségben szenvedett, mint a fenti másik két fenomén. Az RTL Klub Házon Kívül c. műsorában egy nagyszerű riportot láthattunk tavaly márciusban In Memoriam Baló György címmel. "Nem csak, hogy nem akart arról beszélni, hogy nincs jól, hanem konkrétan megtiltotta, hogy bármit kérdezzünk róla, hogy van, vagy ha úgy látjuk esetleg, hogy rosszul van, akkor az miért lehet. Teljesen bezárta ezt magába." - mondta róla ebben egyik szerkesztője, Vidos Mihály

A három zseni, Baló, Benedek és Esterházy közül csak utóbbi fedte fel saját maga a nyilvánosság előtt, hogy nagyon beteg. Mind a háromban közös pont a vízilabda, Baló pólósnak készült, EP nagyobbik fia, Marcell pedig a Vasasban játszott, lásd még "kézi züllés. – Marcell fiam, bevallom, vízilabdázik. Azaz: folyamatos, egy merő hencben tölti az életét." Ahogy az is, hogy Balóhoz és Esterházyhoz hasonlóan Benedek Tibi is írt könyvet, de sajnos nem adta ki Az elefánton nem fog az átok c. regényét, pedig Csurka Gergő szerint remekmű.

Vízilabdázónak indult, sportriporternek készült, az újságírói szakma egyik legnagyobb alakja lett. Baló György emlékére. | Eurosport

Életének 72. évében hétfő reggel elhunyt Baló György televíziós újságíró - közölte a család az MTI-vel. Azt írták, hogy Baló György méltósággal viselt, hosszú betegség után halt meg szerettei körében. Eddig a hivatalos, mindenki által idézett hír, innentől kezdve pedig személyes hangú nekrológunk következik, mert az MTI anyagából nem derül ki, hogy az egyik legnagyszerűbb tévés műsorvezetőtől kell búcsúznunk, aki vízilabdázott, majd sportriporter szeretett volna lenni.

Benedek Tibor olyan dolgokra volt képes, hogy még Reccóban élve csak azért felkelt hajnali 5-kor, hogy edzés előtt egy mestertől megtanulhassa a focaccia receptjét. Amikor Szivós Mártonnak infarktusa volt, Tibor vele úszott, amikor Marci már a visszatérésre készült. 

Sosem felejtjük, ahogy a maximalista, mindig a győzelemre törekvő Benedek Tibi tavaly egy Tatabánya elleni bajnokin előre látta, hogy egyik játékosa valószínűleg hibát fog elkövetni védekezésben. A kapott gól után a keze ügyébe kerülő köntöst vágta a földhöz. Idén a Tatabánya sátras medencéjében amikor 8-3-nál vett észre hasonló helyezkedési hibát, a sátor oldalába öklözött egy nagyot. Ahogy mástól nem láttunk olyat sem, hogy csapata aktuális partija után ő cipelje magával a sajtótájékoztatóhoz szükséges asztalt és székeket a Komjádiban. Ezt is elvisszük magunkkal. Meg azt is, hogy amíg játékoskorában 1995-től csuklómerevítő virított a bal kezén - amelyet aztán Nagy Viktor kapott meg tőle -, szövetségi kapitányként végig elegáns, stílusos öltözködés jellemezte, talán az olaszországi évek és nyilván Epres Panni hatására, amelyet a válogatotthoz, a játékosok és a stáb részére is magával hozott. Az egyik vállán pedig mindig ott lógott aktuális hátizsákja.

A közel két éven át tartó intenzív együttlét alatt olyan értékeket kaptak tőle ifjú uvse-s tanítványai, amelyek egész életükön végigkíséri majd őket. Ebben azért vagyunk biztosak, mert a cikk elején említett saját, elmúlt  28 évünkre ez volt jellemző.
"Nem kifejezetten tartom magam olyannak, mint az apukámat, viszont tény, hogy sokszor, nagyon sokszor láttam őt a tanítványainak a körében. A főiskolán, aztán tanítási időn kívül is. Ilyenkor mindig nagyon büszke voltam, hogy képes valami pluszt adni a következő nemzedéknek, ami nem tananyag, nem szakma, hanem maga a való élet… Az pedig vitán felüli, hogy a papám – bármennyire is sok mindent sikerült megnyernem, elérnem – mindig is sokkal nagyobb lesz nálam! Hogy is mondjam? Ő minden nap, attól a pillanattól kezdve, hogy felkel, egészen addig, amíg újból álomra nem hajtja a fejét, ízig-vérig színész és semmi más! Ebben él már több mint negyven éve. Erre én képtelen lennék. Ő olyan eltökéltséggel él a hivatásának, amit én biztos, hogy nem fogok sohasem utolérni." – nyilatkozta Benedek Tibor Török Lászlónak a Sport 2014 évkönyvben. 
Lehetséges, hogy rajta kívül mindenki tudja, csak ő nem, hogy Tibor bőven utolérte a papáját elhivatottságban, de már nagyon régen. Több tucatnyi embert tudnánk felsorolni, akiknek megváltoztatta az életét.

A '90-es évek közepén a Lehetetlen c. műsorban Benedek Miklós elmesélt egy történetet, miszerint főiskolás korában így írtak egy cikkben róla szintén színész édesapja miatt: "'Fellép Benedek Miklós, a híres színész, Benedek Tibor fia'." De vízilabdás fia sikerei hatására a helyzet egy idő után megváltozott: "Most kicsit megváltozott, fordítva van. Eddig én voltam Tibornak a fia, most én vagyok a Tibornak az apja."

Azt már Benedek Miklós egy négy esztendővel ezelőtti interjújából tudjuk, hogy amikor 2016-ban végre Kossuth-díjas lett, mivel fogadta őt a fia: "Tibor gyönyörűt mondott nekem: 'Annyit gondolkodtam, apu, hogy mit kívánjak jobban, olimpiai bajnok legyek mint szövetségi kapitány, vagy te megkapd a Kossuth-díjat. Inkább azt szerettem volna, hogy te megkapd a Kossuth-díjat.' Így köszöntött fel engem, ezzel a mondattal."

"Egyesek szerint a legfontosabb, hogy a bunyósnak legyen szíve. Frankie szerint az a bunyós, akinek csak szíve van, az megérett a verésre." – hallhatjuk a Millió dolláros bébi című filmben a narrátor szerepét is betöltő mindenestől, az Eddie "Hepaj" Duprist játszó Morgan Freemantől. A Clint Eastwood rendezte zseniális moziban az általa alakított bokszedző irodájának ajtaja fölött "a kemény még kevés" felirat volt olvasható. Nos, Benedek Tibi bokszolt játékoskorában, hogy azzal is segítse a felkészülését, neki szíve is volt, óriási. Kemény is volt, és minden olyan más tulajdonsággal is rendelkezett, ami alapján méltán nevezhetjük a sportág legnagyobb alakjának, mert a medencében játékosként és a parton vezetőként és edzőként is az ércnél is maradóbb értékeket képviselt és adott át. És olyan mélységeket és hegycsúcsokat élt meg akár egy éven belül is, amiből mindig vissza tudott jönni egyensúlyba, de inkább a pozitív tartományba. 

Ő volt a leginspirálóbb személy, akit ismertünk. Egészen elképesztő kisugárzással rendelkezett, ha csak egy köszönés és kézfogás, esetleg néhány mondat erejéig találkozott vele az ember, már meg volt csinálva az illető napja, hete is akár. Irdatlan fedezete volt abból a fajta karizmából, hogy amikor megjelent valahol, mindenki rá figyelt, már csak azért is, mert ott volt. Mekkora erő van emögött is!

Benedek Tibor az egyik utolsó olyan ember, akivel a koronavírus-járvány hazai kitörése előtt kezet fogtunk, még március 8-án, az UVSE-Szolnok ifimeccs (15-7) után. Azóta senkivel. Már csont és bőr volt, lógott rajta az ing és a nadrág, de a kézszorítása még akkor is ugyanolyan erős volt, mint azelőtt, és szürke arcán mosoly jelent meg ilyenkor is. Olyan hihetetlen belső erőről, fegyelmezettségről, méltóságról, kitartásról, alázatról tett tanúbizonyságot a betegsége alatti közel két évben, amit nem láttunk még soha az életben ilyen közelről, mivel végig dolgozott ez időszak alatt is. De még hogy! 

Május 4-én jelentette be visszavonulását a vízilabdától, onnantól kezdve már csak szurkolóként kívánt jelen lenni a sportágban. "Szerettem Mester lenni, megkaptam tőle szinte ugyanazt az örömet, mint játékosként és büszke vagyok a csapatra, amelyikkel másfél szezont együtt dolgoztam." - írta akkori közleményében.

És hogy miért hivatkozik magára Mesterként? Az UVSE két fantasztikus tehetsége, a Vigvári testvérek a nekünk adott interjúban így magyarázták meg ezt a megszólítást:

Vigvári Vendel:  "Mindig Mester. Erről is van egy sztori, nem tudom, mennyien ismerik a történetét, hogy is jött a Mester megszólítás. Még amikor az UVSE-be került Benedek Tibor szakmai igazgatóként, látogatta az edzéseket. Az egyikre lejött és bejött velünk a vízbe. Azt mondta, hogy 'Japánban azt hívják Mesternek, aki el tudja mondani a gyakorlatot tökéletesen, és be is tudja mutatni'. Ő bejött és meg is mutatta az összes feladatot, azóta mindenki így hívja."
Vigvári Vince:  "Ráadásul elég magas szinten mutatta be. Az egész UVSE-ben mindenki Mesternek hívja. Sőt, még az utánpótlás-válogatottnál is így nevezzük őt mi, uvse-sek, ha szóba kerül. Alapból menő, ha valakit így hívnak. És ha valakit Mesternek hívnak, akkor ki mást, ha nem őt?" 

Benedek Tibor az UVSE-vel végzett vezetőedzői munkája a legjobb dolog, ami a magyar vízilabdában történhetett | Eurosport

Meggyőződésünk, hogy az a munka, amit a búcsúzó Benedek Tibor végzett az elmúlt másfél évben az UVSE férfi OB I-es és ifjúsági csapatának vezetőedzőjeként, évtizedekre beágyazódik a magyar vízilabda kollektív emlékezetébe. Amikor 2018 márciusában az UVSE szakmai igazgatója, Benedek Tibor bejelentette, hogy kétéves kihagyás után visszatér a kispadra, és átveszi a klub felnőtt és ifjúsági együttesének irányítását, rég nem tapasztalt izgalom lett úrrá rajtunk.


Szívesen gondolt az ember úgy Benedek Tiborra, mint afféle biztosítékra, hogy nagy baj nem történhetik. "Mintha ő volna az a derék indián, aki szavatol a lady biztonságáért." Ahogy Esterházy Péter írta Ottlik Gézáról. A tenisz történetének egyik legkiemelkedőbb alakja, Rod Laver fogalmazta meg a sportág legnagyobbjáról, Roger Federerről a legtalálóbb mondatokat. "Egy biztos: ő korának legjobb teniszezője, és a legcsodálatraméltóbb bajnokok egyike a Földön. Ez olyasvalami, amit érdemes hangsúlyozni, mert ami a legszebb: Roger Federer sosem fogja."  Ugyanez áll Benedek Tiborra is.

Halálával a magyar vízilabda a legnagyobb veszteségét szenvedi el története során. Pláne, hogy ő maga volt a vízilabda. Júliusban még csak 48 éves lett volna. 

Itt fogunk állni szügyig mélabúban ki tudja, meddig. "Ha meghal valakid, először azonnal rémülten magadra gondolsz, veled mi lesz, ez az első, és csak aztán jön a mi volt vele. Hogy ki volt, aki nincs, az érteti meg, mi lesz veled nélküle. Furcsa munka, hideg és szívszorító gyakorlatok. Megérteni, hogy mihez kezdjél magaddal, amikor ő már befejezte." - írja Németh Gábor A méltóságról, avagy valami fehérben c. szövegében, az Ez nem munka c. kötetében.

Vagy negyedszázada mondta Cserhalmi György a Lehetetlen? c. műsorban, hogy "úgy vagyok a halottaimmal, hogy minden nap gondolok rájuk, valahogy életben tartom őket." A magunk részéről ez vár ránk, és az, hogy Benedek Tibi csapattársai, majd válogatott pólósai közül Szivós Márton és Varga Dániel edzői pályáját, Madaras Norbert klubvezetői karrierjét, valamint uvse-s tanítványai közül a fentebb felsorolt srácok közül a lehető legtöbbnek a pályafutását figyelemmel kísérjük, mert ők viszik tovább Tibor örökségét. 

Amit a Holt költők társasága című remekműben a diákjainak Mr. Keating ("Ó kapitány! Kapitányom!") jelentett, és ahogy az UVSE-ben a játékosainak Mester volt, úgy Kapitány és Mester marad sokaknak, így nekünk is, amíg csak élünk. E sorok írójának mindig is Benedek Tibor volt és lesz a kedvenc sportolója, sőt, a legfontosabb ember az életében.

"Az elég jó utolsó mondat volna, hogy a mindiget javítom örökkére."


Hozzászólások