Ráúszás - Az igazi Varga Dénes nélkül hősiesen, de idővel félkarú óriásként küzdöttek vb-negyedik férfi pólósaink 
Az igazi Varga Dénes nélkül hősiesen, de idővel félkarú óriásként küzdöttek vb-negyedik férfi pólósaink 
Fotó: Derencsényi István/waterpolo.hu

Az igazi Varga Dénes nélkül hősiesen, de idővel félkarú óriásként küzdöttek vb-negyedik férfi pólósaink 

Takács MártonTakács Márton
2019/07/30 11:00
"Kell egy rendszer, ami nem mozog" - hirdeti a Kispál és a Borz egyik legzseniálisabb dala, a Húsrágó hídverő. Így volt ezzel Märcz Tamás, a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya is, aki gyakorlatilag percre pontosan megalkotta csapata nyári tervét, de azzal ő sem számolhatott, hogy legjobbja, Varga Dénes már az első világbajnoki mérkőzésén eltöri az ujját, így pedig ha össze nem is dőlt a rendszer, de egy óriási repedés volt rajta közel két héten át. Nem sikerült pótolni a sportág jelenlegi legnagyobb zsenijét, idővel féloldalas lett a csapat támadójátéka és eredményessége, a végére elfogyott a csapat tudománya és ereje is. Vb-értékelésünk.

A magyar női válogatotthoz hasonlóan férfi csapatunk is hat helyen változott meg a két évvel ezelőtti budapesti világbajnokság óta. Ez nagy szám, a csapat fele kicserélődött. A 2017-es gárdában még ott volt Decker Attila, Decker Ádám, Erdélyi Balázs, Gór-Nagy Miklós, Hosnyánszky Norbert és Török Béla. Közülük négyen világbajnokok, Hosnyánszky Norbert pedig világklasszis is. A bekkjeink például teljesen kicserélődtek azóta, Angyal Dániel, Jansik Szilárd és Pohl Zoltán feleltek most a centerek semlegesítéséért. 

A Märcz-csapat éremesélyesként száll harcba az olimpiai kvótáért a vb-n | Hosszabbítás

A Világkupa-győztes és Európa-kupa-aranyérmes magyar férfi vízilabda-válogatott a tavalyi Európa-bajnoki nyolcadik helye után éremesélyekkel vág neki a dél-koreai világbajnokságnak. Vb-előzetesünk. Egy éve majdnem ilyenkor még azon keseregtünk, hogy milyen gyenge játékot nyújtott Märcz Tamás csapata a barcelonai Európa-bajnokságon, a pocsék teljesítmény nyolcadik helyet ért csak a kontinenstornán.

Már itt az elején megjegyeznénk, hogy emberemlékezet óta nem érkezett annyi gól a hátvédektől, mint Kvangdzsuban: 19 (!) gól a három embertől. Angyal 9, Jansik 8, Pohl 2 alkalommal volt eredményes a védőmunka megfelelő ellátása mellett. 

Angyal és Jansik sokat centerezett is, előbbi kiemelkedően teljesített, nálunk a harmadik legjobb játékos volt a 13-ból. Angyal Dániel az elutazás előtt az utolsó pillanatban került be a csapatba szolnoki klubtársa, Jansik Dávid helyett, és maximálisan élt a bizalommal. Megállta a helyét két vb-újonc, Jansik Szilárd és Sedlmayer Tamás (7 gól) is. A medence minden pontján feltűntek, kapáson és rosszkézen, bekkeltek is, szép, emlékezetes gólokat szereztek, de sajnos több fontos helyzetet is elpuskáztak kritikus szituációkban.

Angyal_Dániel.jpg Fotó: Derencsényi István/waterpolo.hu

Ennek fényében pláne fájó az érem hiánya, ha kapásoldalról több gól érkezik, és a kulcsmeccseken jobban mennek az emberelőnyök, megvan legalább a bronz, de inkább a döntő. A kulcs Varga Dénes fájó sérülése is volt. A kiemelkedően jó klubidényt produkáló és a Ferencvárossal mindent megnyerő zseni a lövőkezén törött kisujjal is újra vízbe ugrott az ausztrálokkal vívott negyeddöntőtől kezdve, ahol szédületes gólt is szerzett, de az egész tornán összvissz hat lövési kísérlete volt, háromszor volt eredményes, irányítani sem tudott úgy, ahogy máskor. Így is hős. Nélküle 13 helyett 12 teljes értékű játékossal kellett lejátszani a vb további hat meccsét, és ez olyan energiát követelt mindenkitől, hogy elfogytunk a végére fejben és kreativitásban, talán fizikailag is. 

Ezt fontos megjegyezni, nem csak az volt a gond önmagában, hogy a 10-esünk kiesett, hanem hogy váratlanul, a semmiből történt a sérülése, menet közben, már a vb alatt, amikor cserére nincs lehetőség. Bárki kiesik a rendszerből, nagy gond, mert csökken a létszám, nálunk pont a legjobbunk, ráadásul a csapatkapitányunk lett maródi, vagy csak néhány százaléknyi erejű. És az egy dolog, hogy rá nem számíthattunk, iletve csak részben a folytatásban, a nagyobb gond, hogy nem nőttek fel mellé, mögé azok kellő mértékben, akiknek kellett volna.

Sajnos nem sikerült leküzdeni Varga Dénes hiányát. A másik két, kapásoldalon szereplő pólós, Bátori Bence és Manhercz Krisztián védekezésben megoldotta a feladatát - blokkolásban Manó lett a legjobb nyolccal, ahogy labdaszerzésben is az élen végzett (6), Bátori Mezeivel holtversenyben 5-5-tel -, de támadásban nem tudták megfelelően pótolni Dumi találatait. A Manhercz által lőtt 12 gól még jó szám, de Bátori hat találata nagyon kevés, a 29%-os lövőhatékonysága pedig pocsék. 

Így túl sok felelősség és teher, feladat hárult a rosszkéz oldalra, a Vámos MártonZalánki Gergő kettősre, akik ameddig bírták, meg is feleltek ennek, világklasszis teljesítményt nyújtottak mindketten. A két legjobb emberünk voltak, Zalánki (18 gól) és Vámos (12) igazi vezérekként játszottak, Zalánki a torna All Star-csapatába is bekerült, védekezésben, labdaszerzésben is remekeltek mindketten.

Szédületes vb-t produkál férfi pólócsapatunk Tango és Cash párosa, a világklasszis Vámos, Zalánki duó | Hosszabbítás

Legutóbb a 2013-as barcelonai világbajnokságon fordult elő, hogy a magyar női és férfi vízilabda-válogatott is a legjobb négy közé került vb-n. Idén Kvangdzsuban is elérte ezt a bravúrt a két gárda, legfőképpen kiváló csapatmunkájának köszönhetik ezt, miközben mindkét együttesben akadnak briliáns egyéni teljesítmények is.


Azért nem érdemes a tavalyi Világkupa-aranyat szerző csapattal, esettel összehasonlítani Kvangdzsut, mert akkor jó előre lehetett tudni, hogy Varga Dénes - és Hárai Balázs - nem lesz ott Berlinben. Fel lehetett készülni minden lehetőségre, és teljes létszámban nekivágni a VK-nak, és 13 emberrel be is fejezni azt. Nem mellesleg, Bátori és Manhercz remekelt azon a tornán.

Összességében ezúttal egy kifogástalan meccsünk volt - az Új-Zélanddal és a Dél-Afrikával vívott partikat kivennénk a sorból -, a későbbi vb-ezüstérmes spanyolok ellen. Őket a sérült Varga Dénes nélkül győztük le igen jó játékkal. Az ausztrálokat rosszul játszva, szerencsével sikerült legyűrni a negyeddöntőben. Mivel úgy tűnt, maradt tartalék a csapatban játékban, úgy gondoltuk, Varga Dumi nélkül is nyerhetünk, vagy legalább döntőbe juthatunk. Tévedtünk. A két centerünknek, Hárai Balázsnak (a horvát) és Mezei Tamásnak (az olasz) is voltak jó meccsei, de Hárai például az elődöntőben már a harmadik negyedben kipontozódott, ütközetben eltűntnek nyilvánítottuk, őt dicséri, hogy a meccs utáni nyilatkozatában elnézést kért a gyenge teljesítményéért, a bronzmeccsen pedig az egyik legjobb emberünk volt. A kapusaink is megfelelők voltak, Nagy Viktornak csak az olaszok ellen nem ment jól, neki várhatóan az utolsó vb-je volt ez saját bevallása szerint.

A vb magyar mélypontja Varga Dénes sérülése mellett az olaszokkal vívott elődöntő második negyede volt, melyet 5-1-re elbuktunk. Ezt nem láttuk jönni. 

Az olaszokkal és a horvátokkal vívott két partin sok volt a kapott gólok száma is. Amikor támadásban is ilyen sok a hiba, és hiányzik a zsenink, akkor pláne irgalmatlanul nehéz a 12, illetve a 10 találat túllőni. Nem is sikerült. Az utolsó három meccsen gyakorlatilag totális vízilabdát játszottak a mieink, mindenki szerepelt minden poszton. A látszámhiány és a rengeteg kiállítás miatt már nem voltak röghöz kötött pozíciók, az összes játékosunk betette a közösbe, ami benne volt. A fáradtság és a tét miatt viszont többen elbizonytalanodtak a bronzmeccsre támadásban, ott voltak a lehetőségek a kezükben az emberelőnyöknél, de nem sikerült élni velük.

Manhercz.jpg Fotó: Derencsényi István/waterpolo.hu

A károgók figyelmét felhívnánk arra, hogy ha mondjuk ebből az Eb-, és vb-ezüstérmes spanyol csapatból kivennénk a fenomenális Felipe Perronét, a nyolc közé bejutnának, de körülbelül annyi. Ahogy nálunk Dumi, úgy náluk is a 10-es kezében futnának össze a szálak, ő a fazonszabász, a stylist, aki diktálja a ritmust, irányít, csodás labdákkal, gólpaszokkal tömi a társait, bekkel, ha arra van szükség, és persze egy csomó gólt is szerez.

Rajtunk kívül csak a spanyolok mondhatják el magukról, hogy mindkét csapatuk ott volt a négyben a vb-n, náluk mindkettő ezüstérmes lett, tőlünk mindkettő negyedik. Ha mi csalódásról beszélünk, kérdezzük meg a 10. helyen végző Montenegróból a Magyarországon játszó Drasko Brguljant (OSC), Aleksa Ukropinát (OSC) vagy Nikola Murisicet (Eger). Olyan nagyágyúk betliztek a vb-n, mint a két görög klasszis, Iannis Fountoulis (nyártól FTC) és Angelos Vlachopoulos (Eger), akik ketten együtt lőttek kilenc gólt, pedig ők a két legjobb görög pólós.

Egy éve ilyenkor még a nyolcadik helyen zártuk az Európa-bajnokságot, idén már azért kesereghettünk, hogy az utolsó két világbajnoki meccsüket, az elődöntőt és a bronzpárharcot nem tudták megnyerni a mieink. Az ujjtöréssel is sokat játszó Varga Dénessel, a  szintén kézsérüléssel is remekül védő Nagy Viktorral, megfogyatkozva, elfáradva. Bár több volt benne, ilyen előzmények után és ilyen kiegyenlített mezőnyben a negyedik hely is megbecsülésre érdemes.

A feladat adott, még több univerzális játékost, egyben nyerő típusú pólóst találni, akik vállalják a felelősséget, és nem csak a csapat klasszisaira várnak kiélezett helyzetekben. Női csapatunk esetében a megfelelő mentális erő hiányát említettük, és vannak arra utaló jelek, hogy Märcz Tamás együttesében sincs mindenki rendben fejben egy ilyen fontos tornán, annak legfontosabb szakaszában, voltak, akik a megnyert negyeddöntő, illetve az elveszített elődöntő után már nem voltak olyan élesek mentálisan, erre Zalánki Gergő is utalt az egyik nyilatkozatában. Ezen (is) kell dolgozni, de nem csak a tokiói olimpiáig hátralévő időszakban, és nem csak az ötkarikás játékok miatt, hanem általában, egy hosszú távon ütőképes csapat kialakítása miatt, olimpiai ciklusoktól függetlenül.

Varga Dénes - és Hárai Balázs, valamint Nagy Viktor - Tokió után várhatóan nem fog szerepelni a válogatottban, meg kell találni azt a szerkezetet és taktikát, és azokat a játékosokat minden poszton, amely és akik egy ilyen zseni és a másik két klasszis nélkül is eredményesen tud, tudnak működni. Az olaszok egyetlen géniusz nélkül tudtak vb-t nyerni idén, kiemelkedő védekezéssel és magabiztossággal, a saját akaratukat ráerőltetve az ellenfeleikre. Nekünk jobb játékosaink vannak, nekik most jobban működő csapatuk volt. Remélhetőleg nem sokáig.

férfi_póló_válogatott_vb.jpg Fotó: MTI/Kovács Tamás


Hozzászólások