Ráúszás - 20 éve nyert LEN-kupát az UTE utolsó nagy pólócsapata, soraiban a Biros, Kiss, Molnár trióval
20 éve nyert LEN-kupát az UTE utolsó nagy pólócsapata, soraiban a Biros, Kiss, Molnár trióval
Fotó: Nemzeti Sport-montázs

20 éve nyert LEN-kupát az UTE utolsó nagy pólócsapata, soraiban a Biros, Kiss, Molnár trióval

Takács MártonTakács Márton
2019/05/12 08:32
20 évvel ezelőtt, 1999. május 12-én hódította el a LEN-kupát az UTE-Taxi-2000 férfi vízilabdacsapata, abban az évtizedben már harmadszorra, lezárva az Újpest egészen elképesztő sikereket hozó esztendőit. Múltidézőnk Csurka Gergely és Kiss Gergely könyveinek segítségével, csipetnyi Szabó Zoltán-nyilatkozattal.   

Az 1990-es évek főleg az Újpest férfi vízilabdacsapatáról szóltak klubszinten itthon - és persze a BVSC-ről -, nemzetközi szinten pedig tarolt az UTE. Még Kovács István irányításával megnyerték a LEN-kupa első, 1993-as kiírását, egy évre rá fantasztikus menetelés után hódították el a BEK-trófeát, és az európai Szuperkupa is az övék lett. 1995-ben és 1996-ban is döntősök voltak a Bajnokcsapatok Európa-kupájában, és bár azokat a finálékat elveszítették, zsinórban háromszor voltak ott a végjátékban, ami óriási teljesítmény.

25 éve nyerte meg a BEK-et a '90-es évek legendás pólócsapata, a Benedek Tibor repítette UTE | Hosszabbítás

25 évvel ezelőtt, 1994. április 12-én nyerte meg a BEK-et a Catalunya ellenében az UTE férfi vízilabdacsapata. Cikkünkben felelevenítjük az Újpest negyedszázaddal ezelőtti fantasztikus menetelését, melyben Csurka Gergely beszámolói mellett a korszakos lila-fehér gárda két akkori játékosa, Benedek Tibor és Szabó Zoltán volt a segítségünkre. Múltidézőnk.

De még itt sem volt megállás, '97-ben az FTC-vel vívtak legendás aranycsatát a LEN-kupa döntőjében, melyben Kásás Tamás úgy tette le a névjegyét, hogy az azóta sem porosodott meg. Az elmúlt tíz évben a sportág legjobb itthoni szakértőjévé váló Szabó Zoltán 1993 nyara óta volt ott az Újpestben, a legnagyobb sikerek részese volt, 22 évvel ezelőtt 19 találatával a sorozat gólkirálya lett. Ezt a sikert már Godova Gáborral érték el, aki 1998-ban a Ferencvárossal is produkált egy pazar győzelmet, amikor a KEK-ben értek fel a csúcsra

20 éve az FTC-t legyőzve nyert LEN-kupát az UTE | Hosszabbítás

Fotó: Makó Éva/Szabó Zoltán Facebook-oldala 1997 márciusában rendezték a mindezidáig utolsó olyan nemzetközi férfi vízilabda kupadöntőt, amelyben két magyar klub találkozott, 20 évvel ezelőtt a LEN-kupa fináléját a Ferencváros és az Újpest vívta. Felidéztük a két óriási meccset hozó párharcot, melyben Szabó Zoltán, a győztes UTE egyik legjobbja, 19 találatával a sorozat gólkirálya volt segítségünkre.

Szabó és Godova 1999-ben ismét együtt örülhettek nemzetközi kupasikernek, az UTE ugyanis az évtizedben már harmadszorra végzett az élen a LEN-kupában. Ezt a húsz évvel ezelőtti menetelést idézzük fel az alábbiakban. Úgy lett a magyar vízilabda egyik legemlékezetesebb éve 1999 - a firenzei Európa-bajnokságot pazar játékkal nyerte meg a magyar válogatott -, hogy anyagilag borzasztóan rosszul állt a Magyar Vízilabda-szövetség. 

Ahogy Csurka Gergely írja hosszan a sportág bibliájában, az Aranykorban, "klubszinten sem volt jobb a helyzet, Újpestről például a Belügyminisztérium vonult ki, így az év elejére összehozott szupercsapat - leigazolták Molnár Tamást és Kiss Gergőt, ismét náluk védett Kovács Zoltán -, október után fizetés helyett csupán ígéreteket kapott, hogy így próbálják meg elintézni, meg úgy...

Becsületükre váljék, ők játszottak - a vízilabdáért magáért. Miután túljutottak az őszi krízisen, januártól fogva fantasztikus menetelésbe fogtak. Az idény hátralévő részében az UTE mindössze egy vereséget szenvedett itthon, a Fraditól kapott ki a kupaelődöntőben, ugyanakkor jellemző, hogy a szintén bivalyerősnek tűnő  - Kószt, Fodort és Kiss Csabát soraikba rántó - franzstadtiak ellen csupán a hirtelen halálban búcsúzott a lila-fehér gárda. 

A LEN-kupában viszont söpörtek Molnárék. Már az bravúr volt, hogy a Crvena Zvezdát, a CSZKA Moszkvát és Jadran Splitet felvonultató selejtezőcsoportból elsőként jutottak tovább. Az még szebben festett, hogy a Partizan Belgráddal szemben kettős győzelemmel léptek túl a mieink, a szerbiai pokolban is lenyűgöző higgadtsággal játszva (10-7, 7-6). S hogy a szláv mondakörből még véletlenül se törhessen ki az UTE, a négy között megkapta a Jug Dubrovnikot. Nos, a remek horvát gárdával szemben a tavasz csúcsprodukciójával rukkolt elő Godova Gábor együttese, avagy Raguza legjobbjait elég ritkán ütik meg úgy, ahogy Molnárék tették a Komjádiban (12-7). Kovács Zoli még egy kis jutalomjátékot is megszavazott önmagának: egy ejtésnél inkább a kaput húzta le a labda helyett - viszont kivédte az ezért járó négyméterest...

Tizenhét órás, meghittnek jóindulattal sem nevezhető buszozás fárasztotta az újpestiek végtagjait, amikor nekivágtak a második meccsnek a dubrovniki sátorban. Amelynek pokoli hangulata kisvártatva mintha hatalmába kerítette volna a fiúkat, Fatovicsék csak nem akartak téveszteni emberelőnyben, már 8/8-nál jártak, s kilencedszer is fórban járathatták a labdát, 10-7-es vezetésüknél. Ekkor végre Kovács elkapta a ritmust, olyannyira, hogy a negyedik negyedben a gárda legszilárdabb pontjává vált, miközben Kiss Gergőék is összeszedték magukat, sőt, Molnár Papesz a duda felharsanásának pillanatában a veretlenséget is megmentette (12-12). 

Fura, de a döntőre jutott a legkönnyebben emészthető falat. A görög Patrasz ugyanis csak úgy tudta megúszni ötgólos zakóval a budapesti kirándulást, hogy az újpesti 'szabóság' olykor kissé könnyedebben játszadozott a kelleténél. De még így is maga volt a gyönyör, ahogy a mieink vízilabdáztak - feledve azt, hogy amikor kijönnek a partra, baráti kölcsönökből tengődnek mindennapjaikban. 

A visszavágón aztán az is kiderült, hogyan juthatott a gyengécske görög gárda a fináléig: az első negyed bruttó húsz percig tartott, az óra ugyanis elég lassan pörgött, a hazaiak támadásai közben szinte állt... Félnünk azonban e kis tengerparti városkában aligha kellett: ezt az Újpestet (Kovács Z. - Binder, Szabó Z., Katonás, Biros, Kiss G., Molnár T., Tromler, Kéri, Kollár, Varga Z., Németh II. Zs., Benczur, Maklári - továbbá az őszi selejtezőkön még játszott Bene doktor is, aki így egyedüliként lett háromszoros LEN-kupa-győztes) ez a Patrasz úgymond semmiféle politikai rendszerben nem verhette meg hat góllal. Sőt, amikor Szabó Zoltán kilencméteres tekerintésével már kettővel vezettek a violák a zárórészben, úgy festett, egyáltalán nem lehet legyőzni a magyar együttest. Kratochvill sporttárs viszont úgy gondolta, az est hangulatához a kecske és a káposzta tanmeséje illik, a hajrában belefújt Molnár pazar centergóljába, a hellének abstószát elengedte (8-9, ennél nagyobb baj azonban egy magyar csapatot se érjen: veszített - kacagva. Godova Gábor pedig egyedi szériát mondhatott magáénak: egymás után a harmadik évben vitte európai kupafináléba a gondjaira bízott csapatot (előzőleg a ferencvárosiakkal remekelt)."

Clipboard03.jpg Fotó: Csurka Gergely/Szabó Zoltán Facebook


Lássuk, hogy élte át ezt az egyik főszereplő, az UTE-hoz a nyáron a kontinens akkori legerősebb csapatából, a Posillipo Napoliból hazatérő, addigra már Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes, Euroliga-győztes Kiss Gergő, aki Életem a játék c. könyvében így festette le egyetlen újpesti szezonjának legnagyobb sikerét és annak előzményeit:

"Csakhogy történt valami, amire senki sem számított. Azok után, hogy novemberben sikerrel megvívtuk a LEN-kupa selejtezőit, december első napjaiban a Belügyminisztérium bejelentette, hogy a következő évi költségvetésben nem szerepel az Újpest működésének finanszírozása. Alaposan le lettünk forrázva, és akkor még finoman fogalmaztam. Ancsával egyből arra gondoltunk: tényleg megérte hazajönni?

Több mint fél évig mindenféle bérezés nélkül játszottunk. Akadt olyan bajnoki Szentesen, ahová azért tudtunk leutazni, mert az egyik vezetőnk saját zsebből kifizette a benzinköltséget. Többször előfordult már ebben a sportágban, hogy a pénztelenség összerázott egy társaságot. Főleg egy olyan mentalitású sportemberekből álló csapatot, mint amilyenek mi voltunk. Sosem a pénzért vízilabdáztunk. Ezt be is bizonyítottuk Újpesten: bár a bajnokságban kicsúsztunk a négyből és a kupa elődöntőben is alulmaradtunk a Fradi ellen, a LEN-kupában a csúcsra értünk. 

A negyeddöntőben oda-vissza vertük a Partizant, és az ötgólos hazai siker után Dubrovnikban sem kaptunk ki, így jutottunk a döntőbe. A görög Patrasz ellen játszottunk, az első meccsen 12-7-re nyertünk, annyira sima volt, hogy szinte zavarban voltam, amikor a negyedik negyedben a kispadról néztem mosolyogva a játékot. A visszavágó végül döntetlen lett, de sebzett oroszlánként megnyertük a LEN-kupát. 

Amikor megkérdeztek a görög meccs után az újságírók, én a magyar póló becsületéről beszéltem nekik, és ez nem volt véletlen. A visszavágó előtt ugyanis felhívott a patraszi klub vezetősége. Elmondták, hogy az öt gól nagy előny, de legalább becsületből nyerni szeretnének otthon, és ha egészen véletlenül rosszul játszanék, és sikerülne győzniük, szívesen átutalnának nekem pár ezer dollárt, sőt, az odaigazolásomról is beszélhetnénk. Először nem kaptam levegőt. Egy használt autó árát ígérték, ha ők nyernek, még akkor is, ha a kupa végül a miénk lesz...

Természetesen nemet mondtam, pedig akkor már öt hónapja nem kaptunk fizetést. Egy-két srácnak elmeséltem a csapatból a történteket, és némelyikük poénkodott kicsit, hogy kár volt visszautasítani a potyapénzt, de persze ők sem gondolták komolyan. Mi magyar pólósok voltunk, akik egy év múlva olimpiát akartak nyerni. Nekünk az ilyen nem fért bele. És egyébként is: kapják be!"

Annak a 20 évvel ezelőtti Újpestnek Szabó Zoltán volt a csapatkapitánya. Az 1999-es LEN-kupa-győzelemről azt mondta a Nemzeti Sportnak akkor, hogy "sok mindent mondhatnék, de most csak annyit: hálát adok a jóistennek, hogy egy ilyen csapat kapitánya lehetek." 2011-es vele készített interjúnkban Szabó Zoltán így emlékezett vissza a '99-es Újpestre:

A ’99-es gárda már formailag is az enyém volt, mert én voltam a csapatkapitány. Többek között Biros Peti, Kiss Gergő és Molnár Tamás erősített minket. Mindenki nagyon fontos volt benne. Az meg azért volt jó, mert más típusú győzelem volt. Ott játszottam szakmailag a legerősebb csapatban. Az már más kérdés, hogy kis türelemmel és nagyobb szerencsével az az UTE Európa legerősebb klubja lehetett volna évekig. Ahogy a Honvéddal meg is csinálták később. Csak éppen csökkent az egyesületek állami támogatása. Az Újpest nem volt felkészülve erre, és azóta sem oldotta meg a helyzetet. Szétesett a csapat, ment mindenki, amerre látott, bár a LEN-kupát azért így is sikerült megnyerni.”

Kiss Gergő könyvében Szabó Zoli is megszólalt, onnan idézzük az alábbiakat: "1999-ben nem is lehetett más célunk, mint megnyerni a LEN-kupát, akkor már közösen. A győzelemig ilyen-olyan okokból nagyon nehéz út vezetett, a végső siker pedig keserédesre sikeredett. Az őszi selejtezőket a fülműtéten áteső Biros és a tüdőgyulladással kórházban lévő Molnár Tamás nélkül kellett lejátszanunk. Bravúrnak számított már az is, hogy megértük a tavaszt. Akkorra már teljes csapattal tudtunk kiállni. A négy közé jutásért kivertük a Partizant, és készülhettünk a Jug Dubrovnik elleni elődöntőre, amely tulajdonképpen döntőnek illett be. Addigra már éppen négy hónapja nem kaptunk fizetést, (és aztán még két hónapig). Azt gondolom, óriási teljesítmény volt Godova Gábor edzőtől és a csapattól, hogy nem vesztettük el a motivációnkat. Az első meccsen a Komjádiban 12-7-re győztünk háromezer-ötszáz szurkoló előtt, a visszavágó 12-12 lett (volt, hogy négy góllal is vezetett a Jug), Molnár Tamás mindkét meccsen öt gólt lőtt. A döntőben a görög Patrasz volt az ellenfél, s akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz az utolsó telt házas Újpest-meccs a Komjádiban. Azt is öt góllal nyertük. A visszavágóra úgy mentünk ki, hogy a kupát tulajdonképpen megnyertük, csak az volt a kérdés, hogy veretlenek maradunk-e. Sokkal jobbak voltunk, de a két játékvezető miatt nem tudtunk győzni. A kupa a miénk lett, de mindnyájan éreztük, hogy ennek a csapatnak valószínűleg ez volt az utolsó dobása. Gergővel ez volt a közös sikerünk. Ki tudja, hogy követhette volna-e több is, ha az akkori minisztérium nem vonja meg a támogatást."

Itt és ezzel ért véget több mint egy évtizednyi fantasztikus siker,  az Újpest európai dominanciájáról mindent elmond, hogy a csapat 1993 és 1999 között csak 1998-ban nem játszott nemzetközi kupadöntőt. És bár a szakosztály még 2011-ig működött, abban az évben, nyolc esztendővel ezelőtt az utolsó, 13. helyen végzett az UTE az OB I-ben. 1999-et követően megközelítőleg sem tudott már olyan erős és eredményes csapatot összehozni, amilyen az 1999-es Újpest volt, és azóta sem volt ott annyi ember és olyan hangulat, mint a LEN-kupa-döntő első felvonásán. Még éveken át láthattunk olyan tehetségeket az Újpestben feltűnni és az Újpestből kitűnni, mint Varga Dániel, Létay Krisztián, Bisztritsányi Dávid, Varga Dénes, Salamon Ferenc vagy Bátori Bence, idővel megszűnt a póló az egyesületnél, ahol nemrég még Benedek Tibor, Dala Tamás, Gál András vagy Vincze Balázs kápráztatta el a szurkolókat. 


UTE_LEN_kupa_1999_NS_címlap.jpg Fotó: Nemzeti Sport

Az UTE 1999-es LEN-kupa-győztes csapata:
Benczur Márton, Bene András, Binder Szabolcs, Biros Péter, Katonás Gergő, Kéri Péter, Kiss Gergely, Kollár György, Kovács Zoltán, Maklári Ádám, Molnár Tamás, Németh II. Zsolt, Reszkető Zoltán, Szabó Zoltán, Tromler Miklós, Varga Zoltán
(edző: Godova Gábor)


Hozzászólások