Ráúszás - 15 éve sírtuk el magunkat 13 fürdőgatyás férfitől, miután Kásás Tamásék megnyerték az athéni olimpiát
15 éve sírtuk el magunkat 13 fürdőgatyás férfitől, miután Kásás Tamásék megnyerték az athéni olimpiát
Fotó: Europress/AFP

15 éve sírtuk el magunkat 13 fürdőgatyás férfitől, miután Kásás Tamásék megnyerték az athéni olimpiát

Takács MártonTakács Márton
2019/08/29 09:11
15 éve, 2004. augusztus 29-én sírta el magát 13 fürdőgatyás férfitől Hajdú B. István,  meg néhány millió ember, amikor minden idők talán legerősebb magyar férfi vízilabda-válogatottja 0-3-ról és 5-7-ről fordítva 8-7-re győzött a szerbek ellen az athéni olimpia döntőjében. Kiss Gergelyék az összes meccsüket (7/7) megnyerték a tornán. Múltidézőnk.

Ma 15 éve zajlott az a mérkőzés, amelyről több generáció is meg tudná most mondani, hogy hol látta a mieink fenomenális diadalát. Ahogy egy korábbi kollégánk fogalmazott egyszer, ez egy olyan meghatározó sportélménye millióknak, amiről mindenki tudja, hogy közben éppen hol volt és mit csinált.

Kemény Dénes csapata éppenséggel csodát művelt. Csurka Gergely szakírónál (a vs.hu-n) senki sem foglalta össze stílszerűbben, miért emelkedik ki ez a siker az összes többi vízilabdás diadal közül:

"A Kemény-éra legnagyszerűbb diadala mind között az athéni olimpiai arany volt – és nem is elsősorban az örökkön emlékezetes, szerbek elleni thriller okán. Hanem az egész, ahogy végigmentünk a pokol összes bugyrán, elképesztő magabiztossággal, rendíthetetlenül. Először is, a mediterrán maffia összerakta minden idők leggyilkosabb olimpiai csoportját (hosszú talpas poharakból sorsoltak, a golyók nem egymás mellett, hanem egymás fölött voltak, azaz csak levették azt, amelyik feljebb volt): egy hatosba került Magyarország, Jugoszlávia, Horvátország, Oroszország és az Egyesült Államok – az akkori erőviszonyok közepette ennél brutálisabbat papíron sem lehetett volna összeállítani (és csak hárman léptek tovább, amúgy Kazahsztán volt a hatodik, exorosz válogatottakkal, azaz az sem számított pihenőnapnak). Ebből a csoportból mentünk tovább öt győzelemmel. És nem véletlen, hogy az elődöntőben az oroszokat, a fináléban meg a jugókat kaptuk vissza. Olimpiákon még sohasem fordult elő, hogy a későbbi győztesnek kétszer kellett megvernie az ezüst- és a bronzérmest. Megtettük. A szintén szédületes játékerőt képviselő jugoszlávokat pedig a torna nyitónapján, majd a fináléban győztük le úgy, hogy az utolsó negyedben mindkétszer 3-0-lal fordítottunk. Ilyenre más nem lett volna képes."

Kiss_Benedek.jpg Fotó: Europress/AFP

Szép keretes szerkezetbe foglalta athéni mesés kalandját a magyar válogatott. Antré gyanánt 0-3-ról fordítva győzték le a mieink Szerbia-Montenegrót 6-4-re, 3-0-s utolsó negyeddel (ismerős?). Majd a horvátokat (10-8) és az amerikaikat (7-5) is elintézték a fiúk. Kazahsztán ellen összejött a mócsing (14-4), a csoportkör zárásaként pedig 7-6-ra vertük az oroszokat. Már az első kört 100%-os teljesítménnyel zárták Steinmetz Ádámék, így rögtön a négy közé jutottak. Az elődöntőben ismét Dmitry Gorshkovék jöttek szembe, ezúttal 7-5-tel jutottak rajtuk túl a srácok úgy, hogy a második félidőben nem kaptak gólt. 

Kásás Tamás zseniálisan pólózott a fináléig vezető összes meccsen. Talán 1999-ben láttunk tőle azelőtt legutóbb zsinórban ennyi jó partit. Gólerősen játszott, fazont adott a csapatnak, hátul meg úgy halászta el a labdákat, mintha nem lenne holnap. 

Rajta kívül a másik kiemelkedő egyéni teljesítmény a döntőben négy gólt szerző Kiss Gergőé volt, aki így írt a fináléról Életem a játék című könyvében:

"Borzalmasan kezdődött a döntő... A szerbek elhúztak 3-0-ra. Mi ez, ha nem alapos hideg zuhany, össznemzeti katasztrófa?
Épp úsztam visszafelé a harmadik gól után a középkezdéshez. Kinéztem a közönségre, de csak egyetlen pillanatra. Világosan emlékszem, azon gondolkodtam: itt vagyunk, jók vagyunk, eddig mindent megnyertünk... tényleg így el tudjuk rontani? Tényleg három perc alatt elintézzük magunkat? Ahogy feltettem magamnak ezt a kérdést, villámgyorsan átfordultam. Bár ehhez az is kellett, hogy meglássam a lelátón a szerb államelnököt, Boris Tadicot. Láttam, ahogy vigyorog, ahogy összepacsizik a mellette ülővel... Ott és akkor én azt mondtam magamnak: nem, nem és nem! Nem fogjuk elveszíteni, nem akarom megadni neki ezt az örömöt!"

A döntőben jött a mezőny másik legerősebb csapata, a szerb, amelyikkel azt megelőzen legutóbb hét évvel ezelőtt, a 3-2-re megnyert sevillai Európa-bajnokság fináléjában találkoztunk aranycsatában. Gyorsan kialakul a 3-0, nem ide. Hasonlóan sebesen 3-3 már a második negyed elején, a félidő 5-5, a csapat, a lelátó többezres magyar népe és a televíziós közvetítés kommentátora, Hajdú B. István is extázisban (aki a szakma egyik legnagyobb kommentátori teljesítményét produkálta azon a döntőn, majd az azt követő 40 perces üresjáratban is). A harmadik felvonás elején viszont bő egy perc alatt 5-7 áll az eredményjelző táblán, és ezzel az állással vágunk neki a záró negyednek. Elfáradni látszanak a mieink, az addig ihletett formában pólózó Kásást szinte észre sem lehet venni. A negyedszünetben az alábbi kedélyes párbeszéd zajlik le Kemény és Kása között:

"Mi van, Kása, fáradt vagy?
Miért ne lennék fáradt? 
Jó, csak mert van még egy negyed."

Kásás_Athén.jpg Fotó: Europress/AFP

Hősünk ezt követően betempózik a tett színhelyére, majd egy olyan teljesítményt produkál - Kiss Gergővel és a védelemmel, Szécsi Zoltánnal együtt -, amit még nem pipáltunk. Kása lő két gólt - az egyiket büntetőből -, ad egy varázslatos asszisztot emberelőnyben a győztes gólt jegyző Kiss Gergőnek, és közben három blokkot is kioszt emberhátrányban (az egyik kettős hátrány volt).

Hogyan élte meg a 7-7-et jelentő négyméteresét a fenomenális záró negyedet produkáló Kásás Tamás? A Kása c. könyvében így vall erről:

"Tudtam, mindenki engem néz, figyel, mindenki azért szorít, hogy bedobjam. Ott, a medencében meg a kispadon minden társam és ellenfelem tisztában volt vele, hogy ez az utolsó esélyünk. Tudta, az athéni lelátókon várakozó csendbe dermedt sok száz szurkolónk, köztük apám. Tudta otthon anyám az öt macskájával, ölében a kutyával. Tudta a tévé előtt ülő többmilliónyi magyar, hogy ha ez kimarad, vége az álmoknak. Én is tudtam. Azt is, ha kihagyom, nincs olyan erős zuhany a világon, ami lemosná rólam a szégyent, hogy miattam buktuk el az olimpiai döntőt. Ha kihagyom, az teher lesz egész életemre. Feldolgozhatatlan, elviselhetetlen, megemészthetetlen teher."

Három támadásból három gólt szerzünk, többek között neki köszönhetően. Transz-extázis. Megint egy 3-0-s utolsó negyed, elképesztő védekezéssel, a második félidőben hét (!) kivédekezett emberhátránnyal, a vége 8-7 ide. Benedek Tiborék úgy lettek olimpiai bajnokok, hogy mind a hét athéni meccsüket megnyerték, és kétszer győzték le az olimpia ezüst- és bronzérmesét. 

Ráadásul az aranyat érő nyolcadik gólunk varázslatosan megjátszott fórból született. Az élete egyik legjobb tornáját teljesítő Kásás Tamás szerencsénkre ezt is felidézte a könyvében:

"Az egészben az a legszebb, hogy a mindent eldöntő gólt egy olyan figurával szereztük, amelyet a döntő délelőttjén gyakoroltunk először. Soha, sehol nem csináltunk még ilyet. Teljesen új volt. 
Dénes azt találta ki, hogy a megszokott bal oldalról átrak jobbra, Kiss Gergőt pedig beviszi a bal kapufához. Ha én váratlanul felbukkanok egy szokatlan helyen, akkor egészen biztos, hogy a védők rám mozdulnak, mert tuti azt hiszik, lőni fogok, Gergő viszont üresen marad, és a többit már ki tudják találni. 
Nagyon bejött élesben. Amikor megjelentem a bal oldalon, és megkaptam a labdát, azonnal a kapu közepe felé húzódtam egy kicsit, mire két védő is jött velem. Lövésre emeltem a kezem, de a bombának induló mozdulatot a vége előtt megtörtem, és csuklóból Gergőhöz passzoltam a labdát. Ő pedig onnan már hidegvérrel beverte.
8-7 ide!"

Csurka Gergő Az igazi Dream Team c. könyvében - az összes általa írt közül a legjobb kötetben - Kiss Gergő is nagyszerűen magyarázta el ezt a győztes gólt, íme az ő verziója:

"Kása passza? Az az ő specialitása, hogy a nagy mozdulatba belefékez. Mi tudtuk a figurát, része volt, hogy ellőheti, de az is, hogy ha úgy érzi, akkor odaadja nekem, mert velem már nem számolnak annyira. Ebben az a legszebb, hogy ezt nem a road-show-n csináltuk meg, hanem az olimpiai döntő negyedik negyedében. Hogy életünk legnehezebb pillanatában azonnal végig tudtuk vinni azt, amiről korábban csak egyszer beszéltünk, amit korábban csak egyszer gyakoroltunk. Ezért vagyunk az a csapat, amelyik, mert ennyire tudunk koncentrálni a dolgunkra a legfontosabb szakaszokban. Tomira iszonyatosan kell figyelni, hogy mikor adja, mert olyan a technikája, de éreztem, hogy adni fogja. Végül is csak együtt játszunk több mint tíz éve."

Ideszúrjuk még azt is, amit Kiss Gergő felesége, Valkai Anna mesélt ugyanebben a könyvben erről: "Ancsa mosolyogva meséli, hogy kapott Athénből egy sms-t, a döntő előtt: 'Majd nézd meg a fórunkat...' 
'Én akkor hátradőltem.'"

Ugyanez Hajdú B. István zseniális kommentálásában: "Góóóóól! A negyedik gólja! 8-7 ide! Atyaúristen! Vezetünk. Mondtam, hogy legyen egy kis gól, hát nem kellett volna ekkora, hát a végén még kifizettetik a háló árát a görögök velünk! Majd összedobjuk, persze. Óriási gól volt."

Kása szerint "életem legkeményebb, legküzdelmesebb, legdrámaibb negyedében az én két gólommal és a gólpasszommal a sírból hoztuk vissza a meccset."

A hihetetlen formában pólózó Kiss Gergő pedig azt írta összegzésül saját könyvében, hogy "amikor sikerült belőnöm a nyolcadik gólunkat, olyan eksztázisba és önkívületi állapotba kerültem, amit azóta sem éreztem, holott bőven éltem még át sikereket. Azért volt az athéni olimpiai győzelmünk különösen értékes, mert akkor és ott talán minden idők legerősebb mezőnye gyűlt össze, ráadásul mi már a csoportban is kőkemény ellenfelekkel játszottunk. Melós volt, nagyon 'vízilabdás', ha lehet ilyet mondani. Minden olimpián kimagaslóan kell teljesíteni, de én Athénban éreztem a legerősebbnek a versenyt."

Így nyerte meg minden idők talán legerősebb magyar férfi vízilabda-válogatottja a sportág történetének egyik legkeményebb tornáját.

athén_vízilabda.jpg Fotó: Europress/AFP



Hozzászólások