Vízilabda - Közel volt a csodagól...
Közel volt a csodagól...
(Fotó: MTI /Kovács Anikó)

Közel volt a csodagól...


2014/07/21 16:03

Bár a nyári olimpiák idején nálunk "nemzeti sport" a vízilabda, kis hazánkban mégis kevesen vannak, akik a hétköznapokban is rendszeresen járnak pólómeccsre. Még kevesebben teszik ugyanezt a hölgyek találkozói kapcsán. A budapesti rendezésű Európa-bajnokság így jó lehetőséget biztosít arra, hogy pótoljuk a hiányosságokat és feltérképezzük a gyengébbik nem játékának fejlődését. Az utóbbi napokban nagyságrendekkel több női vízilabda meccset láttam élőben, mint előtte évekig, így számomra is kérdés volt, miként változott az olimpiákra 2000-től felkerült szakág.

Bár a kollégáktól többnyire szkeptikus véleményeket hallok, mondván, hogy a női póló továbbra is unalmas és nézhetetlen, ám aki veszi a fáradtságot, hogy a női sportok sebességét, dinamizmusát  lefitymáló sztereotípiákkal szembemenjen, az igenis lát pozitív momentumokat a medencében. Mert ez a játék már nem az, amit a kilencvenes években (a hőskorban) tapasztaltunk, ahol a sarkot eltaláló, akár tíz méterről is megeresztett lövés (sőt, akár ejtés is) biztos gólt hozott. A kapusok lábtempója rengeteget javult és bár a fizikai paraméterekből adódóan nyilván nem pattognak úgy a kapufák között, mint férfi kollégáik, a védők már hasonlóan ügyesen segítenek be kapu felületének letakarásában itt is.

Az ejtésből esett gólok száma persze nagyságrendekkel nagyobb, mint a férfi mezőnyben (ott elvétve lehet egy kapust ilyennel megetetni), de ha olyat látunk, mint a vasárnapi magyar-brit meccsen Keszthelyi Ritától, akkor nincs baj. A meccset hat góllal záró (!) magyar játékos centerből választott elképesztően szép megoldást, amellyel nem csak a rövid oldalra átmozgó kapus, de a hosszút (majdnem derékig kiemelkedve) blokkoló kezével letakaró védő eszén is túljárt. És ha már az egyik legjobb magyar női pólós szóba került, nem mehetünk el szó nélkül a negyedik negyedben eleresztett csodás csavarja mellett sem. A két blokkoló kezet megkerülő hatalmas löket, a mozdulat ösztönössége és női mezőnyben abszolút váratlan jellege Vári Attila 2000-es, olimpiai döntős alábbi megmozdulását idézte.

Ha bemegy a lövés, az Európa-bajnokság legnagyobb gólja. Látatlanban is. De nem ment be, a kapufák találkozásáról ugyanis a labda a vízre, a képzeletbeli gólvonal elé pattant. A mozdulat ettől függetlenül tanári volt, a nők kecsességével és a férfiak erőteljességével áthatott pillanat. A mai világban (ahol céronaldo új frizurájáról öt perc alatt tudomást szerez a világ) ennek a csavarnak az interneten lenne a helye. Lassan egy nap telt el a "jutyúbra" kívánkozó (ma a csapból is ennek kellene folynia) Keszthelyi mozdulat óta, de különösebb visszhang nélkül...

A szakág talán legnagyobb gondja, a pozicionálás, a marketing hiánya ebben a tényben is visszaköszön.  Pedig lenne mit mutatni. Mert helyes, ügyes lányok eddig is akadtak a pólósok között. De most már nem csak a formás hátsók vagy a sugárzó szemek miatt, hanem a vízben nyújtott produkció okán is érdemes (lenne) mutatni őket.

Mert jelentem, van mit!

Hozzászólások