Vízilabda - Eddig bejött a klubváltás az FTC-t az OSC-re cserélő, és ott vezérszerepre törő Manhercz Krisztiánnak
Eddig bejött a klubváltás az FTC-t az OSC-re cserélő, és ott vezérszerepre törő Manhercz Krisztiánnak
Fotó: Madar Dávid/OSC Facebook

Eddig bejött a klubváltás az FTC-t az OSC-re cserélő, és ott vezérszerepre törő Manhercz Krisztiánnak

Takács MártonTakács Márton
2018/12/27 09:10

Manhercz Krisztiánnal, az OSC Világkupa-győztes, világbajnoki ezüstérmes és Európa-bajnoki harmadik helyezett vízilabdázójával beszélgettünk az Euro-kupa-győztes és magyar bajnok Ferencvárostól való távozásáról, az OSC-hez igazolásáról, a válogatott nyári és szeptemberi eredményeiről, a mindössze egy vereséggel lehozott őszi újbudai szezonról.  

A Manhercz Krisztiánról szóló cikkünk volt a 2014-ben indított Ráúszás-blogon az első komolyabb posztunk. Manhercz még csak 17 éves volt, de már akkor bámulatos megoldásokat - például szinte nullszögből lőtt gólt - láthattunk tőle a vízben. Négy éve ilyenkor Szegeden játszott a testvérével, azon a nyáron tagja volt az U18-as világbajnokságot nyert magyar csapatnak, ahogy a junior Eb-n ezüstérmes gárdának is. 2014 novemberében postázta is számára a felnőtt válogatott meghívót Benedek Tibor, az akkori szövetségi kapitány. 


Még Benedek építette be őt a nemzeti csapatba, bízott benne, egyre több feladatot bízott rá. A Manó becenévre hallgató pólós a 2016-os belgrádi Európa-bajnokság óta valamennyi világversenyen ott volt, stabil tagja Märcz Tamás együttesének is. Tavaly nyáron igazolt a Ferencvároshoz, ahol viszont csak egy szezont töltött, nyár óta az OSC egyik legjobbja. A klubváltásáról, a három nyári világversenyről - amelyek közül a Világkupán parádézott -, és az újbudaiakkal mindössze egy vereséggel letudott őszi szezonról kérdeztük őt. 

Tavaly nyáron igazoltál a Ferencvároshoz, de mindössze egy szezont töltöttél az FTC-nél, Euro-kupa-győztesként és magyar bajnokként távoztál a zöld-fehérektől. Hogyhogy csak egy évig tartott a népligeti kalandod? 
Kétéves szerződést kötöttem tavaly a Ferencvárossal, nagy reményekkel igazoltam a Fradihoz Szegedről, Varga Dénes és Stefan Mitrovic mellé mentem. Mandulaműtét, kiesés hátráltatott a szezon elején, nagyon nehéz volt abba a szisztémába becsatlakozni, ami addigra kezdett kialakulni a csapatban. Már lejátszottak nélkülem a fiúk az Euro-kupa-selejtezőt és a Magyar Kupa-selejtezőket is, sokat ki kellett hagynom. Vagy 15 meccset lejátszottak nélkülem egy bizonyos felfogásban és kerettel, és ebbe nehéz volt beszállni. Ezt hordoztam magamban az év hátralévő részében, így úgy döntöttem, hogy inkább távoznék. Sokáig küzdöttem, pláne, miután kiderült, hogy Varga Dénes nem lesz válogatott, ergo Erdélyi Balázsnak, Bátori Bencének és nekem több helyem, időm lehet a nemzeti csapatban, megmutathatjuk magunkat. Bátori a Szolnokban húzóember Andrija Prlainovic mellett, Balázs az OSC-ben volt első számú játékos a posztján. Ez mégis csak könnyebb helyzet volt, mint az enyém. Sok dolog nem passzolt a Fradiban, közös megállapodás alapján szerződést bontottunk, és elmentem az OSC-hez.

Miért pont az OSC-hez szerződtél? Mindenképpen egy erős budapesti csapatban szerettél volna játszani? 
Gondolkodtam vidéki csapatban is, de mivel szerződésem volt, a Fradinak is rá kellett bólintania arra, hogy elmehessek egy másik klubhoz. Az OSC által vázolt tervek pedig szimpatikusnak tűntek. Amikor aláírtam, Hárai Balázs és Branislav Mitrovic érkezéséről tudtam, elmondták, hogy kiket fognak megtartani, ezzel már lehetett számolni. Az is kiderült - hogy ne legyen belőle probléma -, hogy Kovács Gergőt is szeretnék megszerezni az én oldalamra. Gerivel jól ismerjük egymást, kevesen nem szeretnek vele együtt játszani, borzasztóan pozitív és alázatos személyiség, aki ráadásul kiválóan alá tud játszani a többieknek. Én is úgy éreztem, hogy Erdélyi Balázzsal és Kovács Gergővel jobban együtt tudok játszani, mint a Dumi-Mitke párossal, miközben nem a két utóbbi személlyel volt a probléma, hanem az emberek forgatásával. Az én részem hamar eldőlt, utána már csak a két klub egyezkedett. 

Az OSC egy este fél 11-kor kiadott közleményben jelentette be új, bajnoki címre is esélyes csapatát | Hosszabbítás

A négy legerősebb magyar OB I-es férfi vízilabdaklub közül utolsóként a negyedik helyen végző OSC hirdette ki következő évi keretét. A budapesti Világliga Szuperdöntő hetében, egy csütörtök este 22:30-kor kiadott közleményben. Az OSC-nél nagyon adnak a külső kommunikációra. A bronzérmes Eger egyesével adott hírt profi módon az egyesület új igazolásairól, majd a szezon végén elsőként jelentette be jövő évi teljes keretét.

Ha időrendben haladunk, ezután jött a válogatott szezon. A nyáron előbb ezüstérmesek lettetek a Világliga budapesti Szuperdöntőjében, majd nyolcadikok a barcelonai Európa-bajnokságon. Hogy élted meg ezt a hullámvasutazást? 
A Világliga még nem is annyira, számomra az Európa-bajnokság és a Világkupa közti kontraszt volt az érdekes. A Világliga volt az első olyan komoly világesemény, amelyet a nagyágyúk, Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Varga Dénes nélkül játszottunk. Sok minden jól működött, Zalánki Gergő és Vámos Marci marhajó formában voltak, Zalesz majd' minden meccsen megdobta a maga három gólját. Kardos Gergő és Nagy Viktor is nagyon jól védett, egy ki-ki meccsen megvertük a horvátokat. Az egész szépséghibája, hogy a döntőben büntetőkkel alulmaradtunk Montenegróval szemben. De utána még mindig volt egy csomó időnk az Európa-bajnokságig. Az Eb klasszikusan az a helyzet volt, hogyan reagálunk egy pofonra. Nekünk az elején sem ment, már a grúzok ellen is gyengén játszottunk, 5-3 volt ide a félidőben. Nem játszottunk jól, érződött, hogy valami nincs rendben. Az volt a kérdés, hogy ezen át tudunk-e lendülni. Nem tudtunk, saját magunkat húztuk egyre lejjebb. Ez már az olaszok elleni meccsen elkezdődött, utána a szerbektől is simán kikaptunk. Jött Montenegró, akiket nem vertünk még meg, miközben az lett a legjobb mérkőzésünk az Eb-n. Az oroszokkal vívott helyosztón már saját magunkat aláztuk gyakorlatilag. A nagy akarásnak nyögés lett a vége, semmi nem jött össze. Egyesek között feszültség is volt a parton, semmi nem klappolt. 

Ilyen előzmények után, a két világklasszis, Nagy Viktor és Vámos Márton nélkül szeptemberben általános meglepetésre nyertétek meg a berlini Világkupát
A csapat nagyja kicserélődött, megfiatalodtunk. Ott is vereséggel kezdtünk, az első nap kikaptunk a németektől, ráadásul sok gólt kaptunk. Utána viszont tudtunk váltani. Berlinben egyáltalán nem voltak belső összezörrenések, nagyon nagy élmény volt a döntőt követő vacsorán, hogy miután az edzők elmentek, ott maradtak a játékosok. Ilyenkor általában kötetlen beszélgetések zajlanak, mindenki mindenkivel. Itt viszont nem ez történt, hanem körbeült 13 ember és egy sztori volt. Ebből a 13 emberből tízzel együtt nőttünk föl. Nem tudom, hogy melyik csapat volt jobb, az Eb-n résztvevő, vagy a Világkupát megnyerő, más volt a kettő. Más volt a hierarchia, máshogy bíztunk abban is, akit 15 éves korunk óta ismerünk. Működött.

Manhercz Krisztiánról is elmondható, hogy a Világkupán játszott végre úgy a válogatottban, amire óriási tehetsége predesztinálja őt. Lőtt 12 gólt, szinte végig vezérként játszott és viselkedett, elöl és hátul is remekelt. Nyolc blokkjával ő lett a műfaj legjobbja a magyar csapatban, az elődöntőn levette a vízről a félelmetes, de mindössze egyszer eredményes Dusan Mandicot.” - írtuk rólad a torna értékelésében. Talán ez volt az eddigi legjobb világversenyed. Szerinted is? 
Mondhatjuk, jól ment. De nem csak nekem. Jobban működött a rendszer, a Világkupán például sokkal többet lőttem kapura, mint az Európa-bajnokságon. Máshogy működött a kapásoldalunk, Bátori Bencével és Pásztor Matyival oldottuk meg, gyakorlatilag minden meccsen lőtt valamelyikünk hármat vagy kettőt. Ez változó volt, alá játszottunk egymásnak, jól működött a dolog. Szerencsére nekem is. 

Manó_MK_OSC_FB_Madar_Dávid.jpg Fotó: Madar Dávid/OSC Facebook

Ezt követően jött a klubszezon, az OSC-vel 100%-os teljesítménnyel vezetitek a bajnokság B-csoportját, a 2017-ben mindent megnyerő Szolnokot idegenben győztétek le. Minek köszönhető, hogy olyan gyorsan összeálltatok, új edzővel, sok érkezővel? 
Jó és komplett a csapatunk. Minden posztra megvannak a magas kvalitású játékosaink. Mind kapáson, mind rosszkézen, mind centerben, mind a kapuban megvannak az embereink. Még nem mondanám, hogy összeálltunk, ez látszott a Magyar Kupa elődöntőjében is. A Fradi nagyon magas szinten van, de nekik is sok idő kellett tavaly, hogy ilyen erősek legyenek, hogy kialakuljanak azok a játékkapcsolatok, amelyek most már működnek náluk. Nekünk még időre van szükségünk, de jó úton haladunk. Mattoltuk a Szolnokot is két és félszer. Az a kérdés, hogy a jelenlegi állapotunkat hová tudjuk még fejleszteni, mert kell, ha el akarjuk érni a céljainkat a szezon végére. 

A címvédő Szolnokot búcsúztattátok a Magyar Kupa negyeddöntőjében, 12-4-re ütöttétek ki a Dózsát a saját otthonukban a párharc első felvonásán. Ez volt a legemlékezetesebb sikeretek ősszel? 
Mondhatjuk, igen. Az egy nagyon jó meccsünk volt, a Szolnok játéka inkább hasonlított az Európa-bajnokságon látott magyar válogatottéhoz. Nekünk minden, nekik viszont semmi nem jött be. Klasszikusan olyan mérkőzés volt, hogy a Szolnoknak, ha akarta volna se jött volna össze a siker, mert nálunk mindenkinek nagyon sült a keze, náluk meg nem. Nem is elsősorban a 12 lőtt gólunkat emelném ki, hanem azt, hogy négy gólon tartottuk a Dózsát. Báne Mitrovic 71%-kal védett, elképesztő formában volt és elöl is jöttek a góljaink. Egy héttel korábban az egymás elleni bajnokinkon sokkal keményebb meccset játszottunk, aminek az elején a Szolnok el is lépett, aztán tudtunk visszajönni. 

Számodra nagyon jól sikerült a Terrassa elleni Euro-kupa-negyeddöntő visszavágója is, ahol négy gólt lőttél a 10-7-re megnyert partin, igazi vezére voltál az újbudaiaknak. Az volt személy szerint a legjobb osc-s mérkőzésed eddig, vagy inkább a Szolnokon behúzott bajnoki, ahol tripláztál? 
Mind a két meccs más volt, de fontosságukban és a gólok számában jobban kiviláglott a többi közül. Nekem is szoknom kell még a légkört, hogy olyan húzóembere tudjak lenni a csapatnak, hogy fontos helyzetekben is rám bízzák a társak a szituációkat. A szezon első felének vége felé talán már ebbe az irányba tartunk. Azért is jöttem ide, hogy ilyen terheket rakjanak rám, aminek próbálok megfelelni.

Manó_OSC_MK_Madar_Dávid_FB.jpg Fotó: Madar Dávid/OSC Facebook

A kapásoldalon azzal az Erdélyi Balázzsal és Kovács Gergővel játszol együtt a klubodban, akikkel a válogatottban is hasonló poszton szerepelsz. Mennyit számított eddig, hogy van közös múltatok a nemzeti csapatban? 
Kovács Gergővel már az utánpótlásban is játszottunk együtt. Ő univerzális játékos, kapásoldalon és rosszkézen is gyakorlatilag különbség nélkül megállja a helyét. A Világkupán bizonyította, hogy rosszkézen ő az egyik legjobb Magyarországon. Ilyen előzmények után mindenképpen könnyebb vele együtt játszani az OSC-ben is. Balázzsal pedig 2016 óta - amikor bekerültem a válogatottba - minden nyári felkészülést megcsináltunk, kiismertük egymást. Nem a nulláról kezdtünk egyikükkel sem, erre a közös múltra nagyon sok mindent tudtunk építeni. 

Kell egy csapat - mantrázza Vad Lajos, az OSC és a magyar vízilabda Minarik Edéje | Hosszabbítás

Hétfő délután sajtótájékoztató keretében mutatta be új csapatát az OSC, mely az elmúlt négy évben talán most rakta össze legkomplettebb csapatát. Az új együttes új vezetőedzőt is kapott Vad Lajos személyében, aki minden bizonnyal még soha nem dolgozott ilyen erős játékoskerettel. Vele beszélgettünk az új kihívásról.

Három éven belül a harmadik edződdel dolgozol együtt, Varga Péter és Varga Zsolt után egy harmadik V-betűs mester, Vad Lajos keze alatt. Milyen a közös munka? 
A bátyámtól sok mindent megkérdeztem róla, mert neki a Honvédnél edzője volt. Mondta, hogy szerinte Lajost szeretni fogom, tényleg így lett. A hangulatra nincsen panasz, látszik, hogy elképesztő rutin van mögötte, és nagyon nagy edzői múltja van. A meccsbe való belépésekben, azon belül a váltásokban sok olyan dolgot tud, amit a korábbi edzőim nem.

A szüleid és a bátyád sokszor követik a lelátóról a szereplésed, szinte minden meccseden ott vannak. Ez a támogatás mit jelent számodra? 
Valahogy nálunk úgy alakult családilag kiskoromtól fogva, hogy a szüleink mindkettőnk meccseire eljárnak. Nyilván, amikor a Vasasban és Szegeden együtt játszottunk, egyszerűbb dolguk volt, mert egy helyre kellett menniük. Igyekszünk ellátogatni a másik meccseire, amióta külön játszunk, azóta nehezebb, de a szüleink megoldják. Barcelonában és Berlinben is ott voltak a szüleim, sőt, még Rióba is elutaztak az olimpiára, ők is nagyon szeretik a vízilabdát. 

Egyetlen vereséget szenvedtetek az OSC-vel az őszi évadban, éppen a Ferencváros győzött le titeket a Magyar Kupa elődöntőjében. Annak a meccsnek az első negyedét uraltátok, 2-0-ra és 3-1-re is vezettetek, onnan fordított a Fradi. Hogy emlékszel vissza arra a meccsre? 
Sok sértettség volt bennem, amit az idő múlásával már elengedtem, de a Fradi most a number one-csapat Magyarországon, és voltak személyes ambícióim is ellenük. Idén mindent megnyertek, ezért is volt olyan fontos rangadó. Az zavart inkább, hogy borzasztó sok helyzetet hagytunk ki velük szemben. Vogel Soma sok ziccert védett, de azokat mi hagytuk ki, és a fórokat is nagyon gyengén lőttük, 16/2 volt az emberelőnyös mutatónk. Ilyen szinten ezt nem engedhetjük meg magunknak, egyszerűen nem fér bele. Nem volt az olyan sima mérkőzés, mint amennyire az eredmény mutatja, nem volt négy gól a két csapat között. 

Manó_Vasas_OSC_FB_Madar_Dávid.jpg Fotó: Madar Dávid/OSC Facebook

Az Eger kivételével mindegyik nagycsapattal játszottatok már a szezonban. Az eddig eltelt három-négy hónap tükrében hová helyezed az OSC-t a magyar mezőnyben? 
Nehéz belőni, a három legjobb csapat között ott vagyunk, ezt ki merem jelenteni. Jelenleg öt csapat van Magyarországon, amelyik különböző címekre és érmekre hajt, a Fradi, a Szolnok, az OSC, az Eger és a Miskolc is. Ezután a fél év után mondhatjuk, hogy döntőt szeretnénk játszani a magyar bajnokságban, ehhez le kell győznünk majd ezeket a csapatokat. 

Az Euro-kupában már elődöntősök vagytok, a montenegrói Herceg Novi vár rátok januárban és februárban. A másig ágon Marseille-Ortigia párharc lesz. Hogyan értékeled a sorsolást? 
A Terrassa szerintem kiemelkedett ebből az Euro-kupa-mezőnyből, sokan lenézték őket, pedig egy borzasztóan jó csapat. Ha nem velünk kerülnek össze, talán a döntőig is elmehettek volna. Nagy nyomás volt a csapatunkon, mert kimondva-kimondatlanul mindenki úgy véli, hogy nekünk meg kell nyernünk ezt a kupasorozatot, ami valamilyen szinten teher. A kinti iksz után - ahol saját magunknak rontottuk el a mérkőzést, vezettünk 4-2-re, 7-5-re is, azt hiszem, végül 9-9 lett - ott volt a pallos a fejünk fölött, hogy az egész szezonunkat tönkre tehetjük azzal, ha a hazai meccsen nem jutunk tovább. Nagy nyugodtságot adott a csapatnak, hogy végül behúztuk. A Herceg Novit régen láttuk, ki kell elemeznünk őket, de szerintem gyengébbek egy fokkal, mint a Terrassa.  

Januárban folytatódik a bajnokság és az Euro-kupa, mit vársz magadtól és a csapattól a folytatásban? 
Igyekszünk az Euro-kupa-párharcunkat már az első meccsen lezárni, mert ebben az OSC-ben benne van, hogy egy mérkőzésen el tudjuk dönteni. Nem mondom, hogy ha a Szolnok ellen ez sikerült, akkor akárki ellen sikerülhet, de benne van a csapatban a nagy potenciál miatt, hogy már Herceg Noviban elérjük a továbbjutást. A legfontosabb alapszakasz-meccseink közül egy Szolnok és egy Miskolc elleni rangadó marad márciusig. Ezekre kell komolyabban oda figyelnünk, ebből a szempontból könnyebb dolgunk van, mint a Bajnokok Ligájában szereplő csapatoknak, nekünk nincs annyi meccsünk, mint a Szolnoknak. Nekik az elhullajtott pontok miatt a Spandau és a Verona elleni BL-meccsükre is nagyon kell figyelniük, amíg mi relatíve pihenhetünk, ami nagy előnyünk lesz. Abból kell építkeznünk, hogy jóval kevesebb mérkőzésünk lesz és jóval többet tudunk készülni ezekre a hivatalos összecsapásokra. 

Manó_OSC_Szolnok_MK_FB_Madar_Dávid.jpg Fotó: Madar Dávid/OSC Facebook


Hozzászólások