Vízilabda - Visszavonult a Vasasnál és Kotorban is félistenként tisztelt olimpiai bajnok pólós
Visszavonult a Vasasnál és Kotorban is félistenként tisztelt olimpiai bajnok pólós
Fotó: Europress/AFP

Visszavonult a Vasasnál és Kotorban is félistenként tisztelt olimpiai bajnok pólós

Takács MártonTakács Márton
2018/05/22 10:27

Augusztusban lesz 38 éves Steinmetz Ádám, a Vasas olimpiai bajnok, világbajnoki és Európa-bajnoki ezüstérmes vízilabdázója, akit május 19-én láthattunk utoljára játszani az OB I-ben. A Kotorral Euroligát, a Ferencvárossal és a Vasassal KEK-et nyerő center befejezte az aktív játékot, országgyűlési képviselő lesz, így visszavonul a pólózástól. Portrénk minden idők egyik legjobb magyar középcsatáráról.

"Dezső bácsi, tessék mondani, hogy van nagyobb esélyem az olimpiai csapatba kerülésre? Ha kiállításra megyek, vagy ha beb...om?" "Ha beb...od, Ádámkám." - ez a párbeszéd 2003 körül zajlott le Steinmetz Ádám és a legendás, azóta elhunyt Gyarmati Dezső között, olvashatjuk Csurka Gergely A nemzet aranyai című könyvében. A Vasas középcsatára megfogadta a sportág egyik legnagyobb alakjának tanácsát, így ott lehetett a 2004-es athéni olimpián, ahol minden idők legerősebb magyar válogatottjának tagjaként lett aranyérmes, együtt bátyjával, Steinmetz Barnabással. Apropó, Steinmetz Barna. A kétszeres olimpiai, világbajnok és kétszeres Európa-bajnok bekk tavaly vonult vissza, ő még tovább bírta, 41 évesen is játszott az élvonalban. 

Visszavonult Steinmetz Barnabás, a vízilabda Franco Baresije | Hosszabbítás

A kétszeres olimpiai bajnok, világ- és kétszeres Európa-bajnok dr. Steinmetz Barnabás az előttünk álló szezonban már nem játszik a Honvédban, ezt kérdésünkre Gergely István, a Budapest Honvéd ügyvezető elnöke is megerősítette nekünk. A RacioNet Honvéd szakosztály-igazgatója közel 42 évesen teszi le a sapkát.

Az utánpótlásedző Kemény Ferenc (Fecsó bá') "ír terroristának" nevezte Ádámot a stílusa és a vöröses haja miatt. Meg talán azért is, mert nem ismert kegyelmet az őt fogó védők felett. Megint Csurka Gergőtől idézünk: "A játéka még idegesítőbb. Elképesztően számító. Nincsenek nagyívű, hatalmas mozdulatok, parasztlengők, könyöklések, fejelések. Itt egy kis fogás, ott egy kis tolás talppal, eltartás felkarral, csippentés, bosszantás. Nem az van, hogy beérkezek, megállok, tartom a pozíciót, akciózom - fickándozik, akár a hal, tekeredik, akár a kígyó, és ha kell, harcol, akár az oroszlán. Csak éppen sosem tudod, melyik következik. ('Szeretem tartani a pozíciót, de az elmozdulás sem idegen tőlem, amit nehezen viselnek el a védők, Kétségtelen, idegesítő módon centerezem.')."

A KEK örökre emlékezetes, csodálatos hangulatú, 1998-as döntőjében a bátyjával együtt mindketten remekeltek az abszolút teltházas Komjádiban az Olympiakosz ellen – az a figura Barnával a harmadik zöld-fehér találatnál, aminél a báty adta a gólpasszt a tesónak! A szakkommentátor, Kemény Fecsó bá' káprázatos megoldásnak nevezte az akciót. Mi meg azt, amikor Ádám a víz alól (!) csavart gólt a görögöknek. 17 évesen. A napokban volt a 20. évfordulója ennek a pazar sikernek, amiről külön cikkben emlékeztünk meg a Hosszabbításon.

Az FTC pólósai 20 éve nyerték meg fenomenális gólokkal a KEK-et | Hosszabbítás

Az 1990-es éveket a magyar férfi vízilabdaklubok uralták a nemzetközi kupasorozatokban. Az UTE zsinórban háromszor jutott be a BEK döntőjébe, 1994-ben az élen végzett, 1993-ban, 1997-ben és 1999-ben a LEN-kupát nyerték meg a lila-fehérek. 1995-ben a Vasas a Kupagyőztesek Európa-kupáját hódította el, 20 évvel ezelőtt pedig, ezen a napon, 1998. május 17-én az FTC pólócsapata is a KEK-ben jutott a csúcsra. Múltidézőnk a két évtizedes sikerről az egyik főszereplő, Nyéki Balázs nyilatkozatával.

Ebben a sorozatban majdnem utolérte édesapját, a háromszoros KEK-győztes kapust, Steinmetz Jánost, mert '98 után 2002-ben is megnyerte a KEK-et, akkor már a Vasassal.

Már 18 évesen, 1998-ban válogatott lett, ehhez képest csak 2004-ben ért el átütő sikert a nemzeti együttesben. Mondjuk olyan időszakról beszélünk, amikor Varga I Zsolt, Molnár Tamás és Märcz Tamás volt a kínálat posztján. Ádám piócaként tapadt a bekkekre, Molnár Papeszhez hasonló szemtelenséggel játszott középcsatárként. Mindig is elképesztő munkabírása volt, akadt olyan szezon, amikor egyszerre (!) bekkelt és centerezett, ma már nincs ilyen komplex center a magyar mezőnyben. Klubjaiban ő volt az első számú center, a válogatottban már nem, de a védekezése mindig is elsőrangú volt. Sőt, volt olyan világverseny, ami előtt Kemény Dénes azon gondolkodott, hogy őt, vagy bátyját vigye el bekknek. Ez konkrétan a 2003-as barcelonai világbajnokság volt, ahová végül Barna utazott és lett aranyérmes. Ádám akkor itthon maradt - Varga II Zsolt volt Molnár Tamás mellett a másik center -, egy évvel később viszont ott volt Athénban, minden idők legerősebb magyar válogatottjában, mely 100%-os teljesítménnyel, a szerb-montenegróiakat és az oroszokat kétszer-kétszer legyőzve lett olimpiai bajnok, félelmetes teljesítményt nyújtva.

Simon Andrea Részidők c. könyvében Steinmetz Ádám így vallott erről az időszakról: "Mindig azt mondtam, ha majd leszállok a gépről Athénban, elhiszem, hogy ott vagyok. Annyi mindenre kellett figyelni, hogy a legjobb formámat nyújtsam, hogy én mással nem is foglalkoztam. Komoly nemzetközi tapasztalatom a felnőttek között nem volt. Egy Eb-n voltam, Universiadén is, ami eléggé hasonlít az olimpiára. Vannak ellenfelek, akiket meg kell verni. Csak az olimpián, a hetedik meccs végén a nyakadba akasztják azt az aranyérmet... Bennem volt, ami szerintem minden újoncban ott van, hogy huh, most akkor itt a nagy lehetőség. Ráadásul úgy, hogy két center volt a csapatban, abból az egyik ugye én voltam, tehát nem epizodistának vittek ki, meg kellett osztani a terheket, olyan szerepet kaptam, amin elég sok áll vagy bukik. Az utolsó éjszaka, meg a kiutazás napján is... nem azt mondom, hogy pánik fogott el, inkább az érzés, hogy nekem tényleg nagyon jól kell játszanom, és tényleg nagyon kell koncentrálnom, mert a csapatnak szüksége van rám. Ahogy búcsúzkodtunk a szeretteinktől és én néztem a többieket, az járt a fejemben, hogyan is kerülök közéjük. Az egész olyan volt, mint egy csatába induló had. Közben az öreg játékosok szemében láttam, ők tökéletesen tudják, milyen csatába is indulunk. Aztán azok az összejövetelek az olimpiai faluban: megbeszélés a meccsek előtti estén, csak mi, tizenhárman, a végén pedig egy 'Hajrá, magyarok!' - ugyanazzal a hangerővel, mint a meccsek előtt."

Athén_vízilabda.jpg Minden idők legerősebb magyar férfi vízilabda-válogatottja az athéni olimpia dobogójának tetejénFotó: MTI

Az olimpia évében egyedül ő tudta kiharcolni a helyét újoncként a csapatban. "2001-ben, a budapesti Európa-bajnokságon elért harmadik helyet alapvetően kudarcként könyvelték el a vízilabda-társadalomban. Ezután Varga I. Zsolt kikerült a csapatból, melynek következtében az egyik centerposzt megüresedett. Akkor már ott voltam a csapat közelében, mert 1998-ban játszhattam a válogatottban. Majd a 2000-es és a 2001-es felkészülést is végigcsináltam a kerettel, de különösebb esélyem nem volt a legjobbak közé kerülni. Mégis örömmel vállaltam, mert rengeteget láttam az idősebbektől. Emlékszem, a sydneyi olimpia előtt Molnár Tamástól tanultam meg, hogyan kell ellépni az állóbekktől. És négy évvel később így lőttem gólt az oroszoknak. Ugyanakkor Varga I Zsolttól lestem el azt is, hogy hogyan kell beállni a pozícióba, amit a szerbek elleni döntőben tudtam kamatoztatni... Arra már akkor is büszke voltam, hogy ott lehetek közülük, és velük játszhatok. Märcz Tomi volt a példaképem, tőle pedig a kifordulást sajátítottam el. A margitszigeti nyitott ötvenesben, a fapalánknál mutatta meg, hogyan kell ellöknie a centernek a védőt, és pici abstósszal elmozdulnia, majd belőnie a kapuba a labdát. 2001 után lett reális sanszom bekerülni a csapatba. Éreztem, hogy a szervezetem egyre jobban reagál, és hogy sokkal jobb erőben vagyok, hogy évről-évre fejlődöm. Hajszálon múlott, hogy 2002-ben nem mehettem a Világkupa-döntőre, épphogy lecsúsztam a tavalyi világbajnokságról, pedig előtte az Európa-bajnokságon ott lehettem." - mondta Steinmetz Ádám 2004-ben Barta Gábor és Tomka Tivadar Aranyút Athénba c. könyvében.

Pimaszságát és leleményességét jól mutatja az a történet, melyet Csurka Gergely Győzelemre születtek c. könyvében olvashatunk: "Amikor 38 tételből csupán egyet nem tudott a jogi egyetemen ('Reménytelen volt, bele sem kezdtem a megtanulásába'), viszont pont kihúzta azt, akkor azzal a mérhetetlenül ravaszra programozott agytekervényeivel egyetlen pillanat alatt felmérte a szituációt, és blazírt arccal húzott még egyet - ezt viszont észrevette a tanár, és rákérdezett, mit csinál. Nem kettőt kell húzni? - szólt Ádám végletekig ártatlan tekintettel, majd bűnbánóra vette a figurát, és visszatette - az elsőre kihúzott tételt. Ez tipikus. Egyszerre arcpirító és zseniális."

2007 tavaszán, édesapjuk halála napján, óriási lelkierőről tanúbizonyságot téve testvérével együtt vállalták a játékot a Bajnokok Ligájában a címvédő, hat aktuális horvát világbajnokot felvonultató Jug Dubrovnik ellen. Három-három gólt (!) szereztek mindketten a 11-10-es Vasas-sikerrel záruló csatában, amelynek végén egymás vállán sírtak.

Steinmetz_Ádám_2006.jpg Steinmetz Ádám a 2006-os belgrádi Eb-n egy védő szorításábanFotó: Europress/AFP

A két Steinmetz testvér többször is játszott egymás ellen. Barna ezt mondta erről a párharcról a vele készített tavaly októberi interjúnkban: "Sokszor kellett fognom, de amikor csak lehetett, kerültük ezeket a helyzeteket. Amikor két különböző csapatban játszottunk egymás ellen, próbáltam inkább a másik centert fogni, nálunk pedig a többi bekk vigyázott inkább Ádámra. De aztán mindig alakult úgy a helyzet, hogy nekem is kellett. Nem volt jó érzés. Nem mintha egy brutális mészáros lettem volna, soha nem püföltem a centereket, de ellene nem tudtam igazán reálisan játszani."

Míg Ádám így vélekedett a fivéri párharcról az Aranyút Athénba  c. könyvben: "Semennyire nem rivalizáltam a testvéremmel. Öt évvel idősebb nálam, ami nagyon sok. Hiába játszottam feljebb, mint a korosztályom, őt nem tudtam utolérni. Először egy Fradi-KSI meccsen játszottunk egymás ellen. Akkor ő fogott engem és sikerült gólt dobnom róla, de úgy érzem, hogy kíméletes volt velem, és csak ezért sikerülhetett. De mindenképpen pimasz voltam, és be tudtam lőni a labdát mellőle, ami akkor már azért nagy szó volt. Tizenhat évesen kerültem a Fradihoz, és onnantól kezdve három évet együtt játszottunk. Volt még egy emlékezetes összecsapásunk, a Posillipo-Vasas KEK-döntő, amikor egymás kellett fognunk. Ő bekkelt, én centereztem, és nem kímélhettük egymást, mert óriási volt a tét. Előre megbeszéltük, hogy keményen küzdünk, de egyszerűen nem tudtuk elfelejteni, hogy testvérek vagyunk. Én nem tudtam úgy viszonyulni hozzá, mint egy állóbekkhez. Kemény vagyok, szoktam rángatni az ellenfél nadrágját, taszigálom ide-oda, de vele ezt képtelen voltam megtenni, Jó, nem alibiztem, de mégsem tudtam túllépni azon, hogy a bátyámmal kell küzdenem."

Bár már 2000-ben, 19 évesen bajnoki címet ünnepelhetett a Ferencvárossal a négyszeres címvédő BVSC ellen, az ő igazi csapatával, a Vasassal 2007-ben szakították meg a Domino-BHSE dominanciáját, Kovács István csapata zsinórban hatszor volt aranyérmes az OB I-ben 2001 és 2006 között. A Vasas pedig 18 év után lett újra bajnok (Steinmetz Barna először), majd még hozzátettek négyet, így összejött az öt angyalföldi bajnoki arany, igaz, nem sorozatban.

Pályafutása második felében egyre többet bajlódott a nyakával, 2008-ban meg is műtötték a nyaki gerincsérv eltüntetése miatt. És bár akkor orvosai azt jósolták, egy-két jó éve lehet még pólósként, további 10 éven át bírta, összesen 24 (!) esztendőt töltött centerként az élvonalban, mivel 14 éves (!) kora óta játszott az OB I-ben. Azzal a lendülettel folytatta, mint előtte. "A játékintelligenciája az egyik legjobb a mezőnyben. Több fogalma van a vízilabdáról, mint általában a legjobb játékosoknak. A klasszikus és a mozgásos centerjátéka is világszínvonalú. Emberelőnyben a fánál is nagyon jól használható." mondta róla a BEK-győztes szakértő, dr. Szabó Zoltán 2011-ben.

2008-ban légiósnak állt, a Primorac Kotorhoz igazolt, a montenegrói klubbal - Kiss Gergővel együtt - 2009-ben óriási meglepetésre megnyerték az Euroligát, a döntőben a szuperfavorit Reccót - Benedek Tiborral, Kásás Tamással, Madaras Norberttel és Märcz Tamással a csapatban - legyőzve hosszabbítás után. Steinmetz két góllal járult hozzá a sikerhez. Aztán a Szegedet felülmúlva az európai Szuperkupát is begyűjtötték. Kotorban annyira szerették Ádámot, hogy pazar búcsúban részesítették. Ahogy Szabó Zoltán fogalmazott, "a kotori búcsúvideoklipjét mindenkinek kötelező megnézni! Ezért és így éri meg vízilabdázónak és sportEMBERNEK lenni!" A videóban szimplán csak a legenda szó szerepel a neve alatt titulusként.

2011-ben visszatért a Vasashoz, amellyel 2012 áprilisában játszotta pályafutása egyik legemlékezetesebb mérkőzését. A Jug elleni BL-negyeddöntő visszavágóján a Komjádiban négygólos hátrányt dolgoztak le, végül csodaszámba menő győzelmet arattak, 16-9-re ütötték ki a horvátokat és jutottak be a Final Fourba. Volt szerencsénk ott lenni a Komiban, amíg élünk, nem felejtjük azt a szenzációs meccset. Ádám három gólt lőtt azon a partin.

A magyar bajnokságot is megnyerték abban az évben, a címvédő Egert győzték le a fináléban, a Vasas akkor volt legutóbb aranyérmes az OB I-ben. A mindent eldöntő, pazar harmadik meccs legjobbja Ádám volt, akkor is triplázott. 

A válogatottal a 2011-es sanghaji vb-n negyedik, a 2012-es eindhoveni Európa-bajnokságon bronzérmes, a londoni olimpián pedig ötödik volt. 2011-ben a Vasas támogatói klubjának igazgatója, 2014-től utánpótlás szakmai igazgatóhelyettes lett, a posztot tavaly nyárig töltötte be, miközben játszott is az OB I-es csapatban. Egészen idén májusig. E hónap 19-én játszotta utolsó OB I-es meccsét a Vasasban, gólt is szerzett a Szentes ellen 10-9-re elveszített helyosztón, így 12. hellyel búcsúzik az élvonaltól.

"Ádám öcséd megkönnyebbült, hogy a visszavonulásod miatt már nem kell játszania ellened? 
Szerintem ugyanazt érezte, amit én, mikor egymás ellen játszottunk, úgyhogy egy határozott igen a válaszom." - ezt Barna mondta a tavaly októberi interjúnkban. 

Hét hónap múlva a másik Steinmetz, a nem mellesleg három diplomával (sportmenedzseri, vízilabda szakedzői és jogi) rendelkező Ádám is visszavonult - túl 560 OB I-es meccsen -, mi pedig rövid időn belül két klasszissal lettünk szegényebbek.

Hozzászólások