Vízilabda - A BVSC tette sínre a pólóválogatottat
A BVSC tette sínre a pólóválogatottat
Fotó: Madar Dávid/waterpolo.hu

A BVSC tette sínre a pólóválogatottat

Takács MártonTakács Márton
2017/07/12 09:06

A BVSC a hazai vízilabda egyik legrangosabb utánpótlás-nevelőegyesülete évtizedek óta. A sportág számos olimpiai és/vagy világbajnoka a Szőnyi úton nevelkedett, a budapesti világbajnokságra készülő férfi válogatott 13 fős keretének a fele (!) a vasutasoknál kezdte pályafutását és az edzői stáb is régi BVSC-s. Ezt a helyzetet vizsgáltuk meg kicsit közelebbről, amelyben a világbajnok Gór-Nagy Miklós volt a segítségünkre, Nagy Viktortól és Kiss Gergőtől származó idézetekkel is színesítettük cikkünket.

"A BVSC-nél nagyon tudnak valamit. A sportág olimpiai bajnokai közül ott nevelkedett többek között Faragó Tamás, Szécsi Zoltán és Kis Gábor. Éveken át volt meghatározó játékosa a klubnak Sydney hősei közül Märcz Tamás és Varga Zsolt. BVSC-s színekben lett olimpiai bajnok Konrád János és Horkai György, a Szőnyi úton kezdett el pólózni Kiss Gergely és Kemény Dénes is.  Az egyesület mindenkori játékosai olyan nagynevű edzők keze alatt dolgozhattak, mint Laky Károly – az uszoda névadója -, Gyarmati Dezső, Molnár Endre, Faragó Tamás és Gerendás György. Ők játékosként és/vagy szövetségi kapitányként mind ötkarikás aranyérmesek." 

- írtuk 2016 decemberében, aznap, amikor kiderült, Märcz Tamás lesz a férfi vízilabda-válogatott új szövetségi kapitánya.

Märcz Tamással márciusban készítettünk egy nagyinterjút, amelyben rákérdeztünk arra, milyen is ez a bvsc-s DNS.

"A vezetők mindig nagyon meggondolták, hogy kiket hoznak oda edzőnek, és az idő igazolta őket, jó döntéseket hoztak. Ezek a fiatalabb szakemberek kiforrnak egy idő után. A ’90-es években egy nagyon jó generáció alkotta a BVSC-t, erre alapoznak azóta is a klub irányítói. Annak a sikerszériának megvannak azok a személyei, akik az elmúlt években elérkeztek az edzői pályára. Közülük többen olyan játékosok voltak, akik nem csak az erővízilabdát játszották, hanem gondolkodtak is a vízben. Ez Gerendás Györgynek is köszönhető, aki nagyon penge edző volt, ötletelő, forradalmi újításokat hozott a ’90-es évek magyar klubvízilabdájába. Aki sok időt töltött a keze alatt, annak volt lehetősége jobb játékossá válnia, és ezekből csak profitálnak, akik azóta edzők lettek. Egy dolog, hogy az egy sikeres generáció volt, de Gerendás Gyuri döntött az igazolásokról és arról is, hogy az utánpótlásból ki került fel a felnőttcsapatba. Ez egy folyamat volt, amiben a klubhűség is nagy szerepet játszott, ezt még mindig erőlteti a klub. Amennyiben van rá mód, akkor visszanyúlnak olyan játékosokhoz, akik már eleve ott nőttek fel, vagy a legjobb éveiket ott töltötték. Preferált dolog, mert a klubhűséget csak erősíti."

A BVSC 1996-os bajnokcsapata, soraiban Varga Zsolttal, Szécsi Zoltánnal, Märcz Tamással, Németh Zsolttal, Hesz Mátéval, Dabrowski Norberttel és Gerendás György vezetőedzővel

A szövetségi kapitány július 5-én hirdette ki a válogatott világbajnoki keretét, a 13 fős névsorból nyolc (!) bvsc-s kötődésű játékos található, közülük hatan (Decker Attila, Decker Ádám, Gór-Nagy Miklós, Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Nagy Viktor) a Szőnyi úton nevelkedtek.

A magyar férfi vízilabda-válogatott vb-kerete:

Kapusok: Decker Attila, Nagy Viktor

Mezőnyjátékosok: Decker Ádám, Gór-Nagy Miklós, Erdélyi Balázs, Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Manhercz Krisztián, Mezei Tamás, Török Béla, Varga Dénes, Vámos Márton, Zalánki Gergő

Decker Attila 1997-2005, Decker Ádám 1992–2004, Gór-Nagy Miklós 1992-2004 között, Hárai Balázs és Nagy Viktor 2004-ig, Hosnyánszky Norbert 1994-ig nevelkedett a Szőnyi úton, Mezei Tamás egy évet, a 2013/2014-es szezont töltötte ott, míg Török Béla 2014 óta pólózik Zuglóban.

Nagy Viktor Sport and Life legfrissebb, nyári számában így válaszolt arra a kérdésre, hogy "úszni mennyire szeretett? Csak mert pólósoknál nem az szokott lenni a kedvenc időtöltés."

"Nem vagyok oda érte, bár nekünk szerencsére kevesebbet kell, mint a mezőnyjátékosoknak, de gyerekként sem szerettem, ezért is váltottam, és lettem a Spartacus úszónövendékéből a BVSC vízilabdázója. Ott aztán betettek a kapuba, amit egyáltalán nem bántam, nem szeretem ugyanis a kontaktust. Azt sem, ha valakit meg kell fogni, azt sem, ha hozzám érnek. Karatés karrierem is mindössze egy óráig húztam, mert amint hozzám értek az edzésen, jeleztem, nekem ennyi volt, köszönöm. A kapusposztban azt is szeretem, hogy csapatban játszol, mégis egyedül vagy, egy külön világban, de jól ment a védés gyerekkoromban is, így hát ott ragadtam.

... Tizenhat évesen, amikor a BVSC-ben elém tolták az első szerződésem, már megfogalmazódott bennem, hogy lehet, ez lesz a főállásom."

Mellettük a válogatott edzői stábjának mindhárom tagja erős kötődéssel rendelkezik a BVSC-hez. A szövetségi kapitány, Märcz Tamás 1993-ban igazolt a KSI-ből a klubhoz, már abban az évben bemutatkozott Horkai György válogatottjában, amelyben nyolc éven át szerepelt. 1995-ben Eb-ezüstérmes, 1997-ben és 1999-ben Európa-bajnok (utóbbi évben Világkupa-győztes is, Sydney-ben olimpiai bajnok, 2001-ben Eb-bronzérmes lett. Klubjában ontotta a gólokat, a BVSC-vel már ’93-ban a bajnoki döntőig jutott, ahol akkor még kikapott Gerendás György csapata az Újpesttől. 1995-ben Magyar Kupát nyer a vasutasokkal, tagja a bécsi Eb fináléig menetelő nemzeti együttesének. 1996-ban KEK-döntőt játszik klubjával és ettől az évtől kezdve zsinórban négy bajnoki címet szerez a BVSC-vel. 1997 és 2000 között két második helyet leszámítva (az 1998-as vb és a 2000-es bajnoki döntő) aranyakat nyer klubjával és a válogatottal is. 2000-ben a BVSC-vel bejut a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe és sorozatban ötödszörre az OB I fináléjába is, ahol viszont az FTC visszavág az egy évvel azelőtti vereségért. Ahogy Csurka Gergő írja Győzelemre születtek című könyvében: „Utóbbiról tehet a legkevésbé: a centertárs, Ibolya kiesését követően szinte egyedül tartja a vállán a BVSC-t, a negyedik népligeti mérkőzésen, egymaga 10 (!) kiállítást szerez.” A 2000-es olimpia után Märcz Olaszországban folytatta karrierjét, 2013-ban akasztotta szögre az úszónadrágot, majd a magyar edzőkeringő egyik legfőbb érintettjeként lett a BVSC mestere. Onnan pedig idén év elején ült át a válogatott kispadjára.

Gerendás György, Märcz Tamás és Németh Zsolt a válogatott edzésén

Ahol az ő munkáját az a Gerendás György segíti, aki 1983 és 1987 között játszott a BVSC-ben, majd 1992 és 2004 között volt a klub vezetőedzője. A BVSC-nél eltöltött 13 év alatt nyolcszor (!) jutottak döntőbe a vasutasok, majd kilenc és fél esztendőt edzősködött Egerben (összesen 13 (!) alkalommal vezette aktuális csapatát bajnoki fináléba, hatszor aranyérem lett a vége). 2014 nyara óta pedig a Ferencváros szakmai igazgatója és Varga Zsolt másodedzője. Miket produkál az élet, Varga Zsolt Gerendás irányításával volt a BVSC egyik vezére, az 1996-os bajnoki finálét, minden idők legizgalmasabb OB I-es aranycsatáját éppen ő döntötte el hirtelen halálban a Vasas ellen a Komjádiban, három éve pedig együtt dolgoznak az FTC sikereiért. Gerendásnak Märcz volt az egyik kedvenc játékosa, ahogy a nemzeti együttes másik edzője, Németh Zsolt is tagja volt a BVSC aranycsapatának, a bekk az 1997-ben Európa-bajnoki címet szerző válogatottban is játszott.

A vb-keret tagjai közül a csapat korelnökét, a kilencéves korától 22 esztendős koráig a vasutasoknál pólózó Gór-Nagy Miklóst kértük meg, hogy meséljen BVSC-s éveiről.

"Nagyon szeretem a BVSC-t, itt nőttem föl. Szokták mondani, a nem a BVSC-ben nevelkedő csapattársaim, hogy milyen kellemetlen uszoda a Szőnyi uszoda, mert árnyékos és sötét, hideg és féloldalas lelátója van csak. Én viszont az uszodát is szeretem. Még a válogatott edzői stábja is azt a korszakot fémjelzik, amikor mi itt nevelkedtünk. Märcz Tamás, Németh Zsolt és Gerendás György is akkor játszott vagy edzősködött itt, ha szabad így fogalmazni, együtt voltunk itt. A szakosztálynak volt egy nagyon szép időszaka, amikor az utánpótlás és az OB I-es csapat is sorra nyerték a bajnokságokat, utóbbi utána stabil dobogós volt mindig. Nagyon sokat számított, hogy volt egy saját uszodánk, saját közegünk, és még a vízilabda hőskorában nőttünk itt fel. Bármikor bejöhettünk a Szőnyi úti uszodába, akkor egykapuztunk, amikor akartunk. A hétvégi programunk az volt gyerekként, hogy lejöttünk reggel és hazamentünk este. Zuglóiként nekünk ez volt A hely, ahol eltöltöttük a szabadidőnket. A 13 évből legalább egy évet a 32-es buszon töltöttem, visszafelé megtanultam a megállók nevét. Például a keylehóllágem sé isállázstá kotaloscpak a megállóhelyek és átszállási kapcsolatok visszafelé mondva :) Úgyhogy hasznosan töltöttem el az időmet BVSC-sként. A felnőttcsapat és az utánpótlás között Gerendás Gyuri egy nagyon erős kapcsolatot teremtett meg, átjárás volt. Emlékszem, hogy befejeztük az ifiedzést, majd ott álltunk, mint a verebek a parton, és Gyuri megmondta nekünk, hogy melyikünk maradjon itt. Örültünk, persze maradtunk kétkapuzni vagy edzeni és így nagyon bensőséges hangulat alakult ki a csapatban. Az akkori BVSC-s ifi csapattársaimmal a mai napig szoros barátságban vagyunk, dr. Helembai Gáboron tanultam meg bekkelni, évek óta mondja, hogy ezt említsem meg, most itt az alkalom :) Nagyon sokat tett hozzá azzal, hogy megnőttem a nyakán, ideje volt, hogy erről meséljek. Az a csapat a mai napig összejár, a bvsc-s kapcsolat egy életre szóló kapocs."


Peking olimpiai bajnoka, a válogatottságot a riói olimpia után lemondó Kis Gábor 15 éves korától, 1997–2004 között volt BVSC-s, a kétszeres olimpiai bajnok és kétszeres világbajnok Madaras Norbertet, 1999-ben az egyik legerősebb vidéki vízilabda iskolából, Egerből szerződtette a BVSC, és a vasutasokkal rögtön Magyar Kupát nyert, és már 20 évesen ott volt a Bajnokok Ligája Final Fourban a BVSC-Brendonnnal. A világbajnok Bedő Krisztián 2009-2013 között játszott a Szőnyi úton, Dabrowksi Norbert tette a BVSC felnőttcsapatába, Benedek Tibor ott szúrta ki magának, majd vitte el Barcelonába a 2013-as, magyar arannyal végződő vb-re. Märcz Tamásnál mutatkozott be a válogatottban idén Kovács Péter, a BVSC-ben 2014 óta pólózó centere.

A BVSC olyan jó közösség volt, hogy például Gerendás György 50. születésnapjára egy pazar meglepetésbulit szerveztek 2004-ben, amelyről egy nagyszerű, 10 perces összeállítást készített a közszolgálati televízió. A videóban feltűnik a fiatal Gór-Nagy Miki, Kis Gábor és Nagy Viktor is, Szécsi Zoltán pedig a nyilatkozók között van.

A Magyar Vízilabda-szövetség elnöke, Kemény Dénes is a BVSC uszodájában nőtt fel, édesapja, Kemény Ferenc védett a Vasútnál az ötvenes évek második felében. "Leértünk a Szőnyi útra, ott köpenyzsinórral szépen kikötöttük a gyereket a póznához, hogy ne essen be a vízbe, mert 4 évesen még nem tudott úszni. Az uszoda nevelte őt is. Ott volt egész nap." - mondta erről az időszakról Fecsó bá az origo.hu 2009-es, pazar interjújában.

Kemény Dénes a Kemény évek c. könyvben pedig így vallott a BVSC-s korszakáról: "A BVSC-ben mi voltunk a serdülő öt, ez azt jelenti, hogy a serdülőben az ötödik korosztály. Első gólomat szerintem a bajnokság második meccsén lőttem, akkor meg szépen elkalapáltunk valakit. Még arra is emlékszem, hogy melyik kapura és melyik sarokba. A Szőnyin játszottunk - ahol egyébként az összes korosztályos bajnokság meccsei zajlottak, nemcsak a BVSC-é -, vasárnap, elvégre szombaton még volt iskola. És ott, a műugróban megtörtént. A Vidámpark felőli kapuba, balkéz lapos! ... Én a BVSC serdülőből azonnal a Szpari felnőttbe kerültem: elsőéves ifiként igazoltak át, de rögtön betettek a nagycsapatba, edzésre is odajártam, nem az ifikhez." Hesz Máté, az MVLSZ főtitkára pedig tagja volt a BVSC 1996-os bajnokcsapatának, ahogy az egy fenti képen is látszik.

Végül Kiss Gergő Életem a játék c. könyvéből idézzük a BVSC-re vonatkozó részeket:

"Hatévesen kezdtem a BVSC úszótáborába járni. Egy aprócska medencében kezdtük Jenő bácsival. Elég strapás edzések voltak, rengeteg fejlesztő feladattal és úszással, kevés játékkal. Nem is bírta mindenki. De akiben volt egy kis kitartás - és esetleg a szülei is jobban biztatták -, túlélte, és a nagyoknál folytathatta tovább.

Egy évvel később már vízilabda-előkészítőre jártam a legendás Nagy Karcsi bácsihoz a régi BVSC-uszodába. Mintegy negyvenen csapkodtuk a vizet összeömlesztve a medencében. Többnyire úszással teltek az órák, és csak egy nagyon kis labdajátékkal. Sokan nem gondolnak arra, hogy milyen komoly úszásalapok kellenek a vízilabdához, pedig lehetsz bármennyire ügyes, ha a második percben már nem tudsz felúszni az ellenfél kapujához, nem mész vele sokra. Nagy Karcsi bácsi lett tehát az első igazi edzőm. Amolyan "tyúkanyó" - vagy inkább "tyúkapó" - típusú ember volt. Nagyom figyelt ránk, türelmesen nevelte a 7-8-9 éves gyerekeket, ő gondoskodott arról, hogy bőven legyen utánpótlás. Naponta meghajtott minket a most már pirinyónak tűnő, de akkor hatalmasnak látszó 25 méteres medencében. Harminc-negyvenen kezdtük, néhány évvel később tizenöt-húszan maradtunk. Akadt, aki túl vézna volt, más fáradékony vagy éppen fülfájós, egyesek pedig nem voltak elég ügyesek a labdával való úszásban.

Talán közhelynek hangzik, de sokan Karcsi bácsitól tanultuk meg a játék szeretetét. Ahogy azt is, hogy ha igazán egy csapat akarunk lenni, együtt, egymásért kell játszani.

Amikor már nem egyfolytában csak úsztunk vagy erősítettünk a vízben, gyorsan kiderült, hogy inkább a bal kezemet használom: a legtöbbször automatikusan bal kézzel nyúltam a labdához. Karcsi bácsi gyorsan ki is szúrta, és izgatottan rohant oda a medence partján anyukámhoz, aki a padon ülve épp egy pulóvert kötött:

- A Gergő balkezes!

- Úristen, és az nem nagy baj? - kérdezte ijedten anyukám, még a kötőtűt is kiejtve a kezéből.

- Dehogyis! Éppen ellenkezőleg! Negyven gyerekből ha három szokott az lenni! Ez nagyon nagy előny lehet!

A BVSC-ben Nagy Karcsi bácsi után Tóth Sándor foglalkozott velem sokat, legalább három évet dolgoztunk együtt. Ha rá gondolok, még ma is egy jóságos nagybácsi képe jelenik meg előttem. Szinte mindig csak lelkesített, szép szóval, dicsérettel. Sosem káromkodott, nem szidott minket. A legdurvább kijelentés, amit hallottam tőle, ez volt: "Úgy úszol, mint a Zsófia sétahajó." Emberileg is sokat kaptam tőle: tartást, kitartást, küzdeni akarást. Mindezek mellett persze a sportág alapjait, az első technikai fogásokat is tőle tanultam meg: hogyan kell jól megfogni a labdát, hogyan kell taposni... Egyszer sítáborba is is elmentünk vele a Csorba-tó partjára, csak épp hó nem volt. De nem is ez volt a lényeg, inkább az összerázódás, a csapat, hogy jobban megismerjük egymást. Nem csupán az edzőnk volt, hanem a barátunk is, már amennyire egy felnőtt a barátja lehet egy alig tízéves kissrácnak... Folyamatosan követte az iskolai teljesítményünket is, rendszeresen ellenőrizte a jegyeinket. 

Életem első meccsét 1986-ban játszottam az úttörő-bajnokságban, a BVSC színeiben a Vasas ellen. Az ellenfél játékosai idősebbek, nagyobbak és erősebbek is voltak nálam. Be is voltam tojva kissé: mi lesz, ha kapok egy pofont, lenyomnak a víz alá, vagy egyszerűen csak leúsznak? Tele voltam kételyekkel, kérdésekkel, de miután beugrottam a vízbe, nyomtalanul tovatűntek, és már csak a játékra, a labdára, a csapattársaimra és Sanyi bácsira figyeltem. A szabad ég alatt játszottunk egy enyhe, őszi napon, emlékszem, nagyon párás volt a levegő. Végül jól kikaptunk, amitől kicsit el is keseredtem, annak ellenére, hogy tudtam: nincs túl sok esélyünk. 

A kezdeti BVSC-s vereségek után egyre több meccset nyertünk, 1986 és 1990 között már érmeket is a nyakunkba akasztottak. 

Jól éreztem magam a BVSC-ben, de amikor elkezdték a Szőnyi úti uszodát felújítani, és bezárt az 50 méteres medence, a csapat meglehetősen mostoha körülmények közé került. Más uszodákba kellett járnunk edzeni, és lejátszani a meccseket. Ez a tény, illetve az, hogy a Tungsram rendre egy orrhosszal megelőzte a BVSC-t, 1990-ben arra ösztönzött, hogy csapatot váltsak."


A slusszpoén, hogy Kiss Gergő két nagyobbik lánya a BVSC-ben pólózik.

Viktória lánya idén ezüstérmes lett a BVSC-vel a Leány Gyermek bajnokságban.

Hozzászólások