Vízilabda - 12 hónap alatt 90 meccset játszott, a vízilabda-válogatott és az OSC egyik legfontosabb tagja lett
12 hónap alatt 90 meccset játszott, a vízilabda-válogatott és az OSC egyik legfontosabb tagja lett
Fotó: Madar Dávid/OSC Facebook

12 hónap alatt 90 meccset játszott, a vízilabda-válogatott és az OSC egyik legfontosabb tagja lett

Takács MártonTakács Márton
2019/01/04 10:30

Kovács Gergő volt a vízilabda-válogatott egyik legstabilabb teljesítményt nyújtó játékosa 2018-ban. Ott volt mindhárom nyári világversenyen, amelyek közül kettőn a legjobbak közé tartozott. A nyáron klubot váltott, Egerből az OSC-hez szerződött. A válogatott szezonról - 37 meccsen játszott 2018-ban a nemzeti együttesben a VLV statisztikája szerint -, új egyesületéről, annak őszi szerepléséről, saját játékáról, Angelos Vlachopoulosról, a rosszkéz oldalon való szerepléséről, Manhercz Krisztián róla szóló véleményéről, és régi-új edzőjéről, Vad Lajosról kérdeztük őt.    

„Ahhoz még biztosan idő kell, hogy stabilan bent tudjak maradni (a válogatottban). Lehet, hogy érdemes lenne esetleg a rosszkéz oldalra kicsit többet koncentrálni. Ebben is látok lehetőséget.” - ezt 2017 februárjában nyilatkoztad a nekünk adott interjúban. Nos, úgy tűnik, ez hozta meg az áttörést idén. Te is így látod?
Utánpótlásban nagyon sokáig rosszkézen játszottam, inkább felnőttben kerültem vissza a kapásoldalra. Mindkét oldalon szeretek játszani, de az látszik, hogy a válogatottban vannak olyanok, akik előrébb tartanak kapásoldalon. Emiatt is van lehetőségem a túloldalon. Más a profilom, mint a kapásoldalon szereplőknek, oda igazi ragadozók kellenek, akik folyamatosan veszélyesek a kapura, én viszont hátul sokkal többet tudok segíteni, és lehet, hogy emiatt is fekszik jobban nekem a rosszkéz oldal. 

Idén stabil válogatott játékos lettél. Ezt hogy élted meg a közel két évvel ezelőtti mondandód tükrében?
Az idő sokat segít, fiatal vagyok én is. Viszont senki sem stabil válogatott, nyáron is folyamatosan hullámzó volt a csapat teljesítménye, ezért a mindennapokban ugyanúgy meg kell küzdeni a helyért, és elég sokan toporognak a válogatottság kapujában, hogy újra lehetőséget kapjanak. Pásztor Matyi is megkapta a lehetőséget, és élni tudott vele. Érdekes helyzet, mert volt olyan, aki már pihenőt kapott, mert nagy volt a terhelés számára, én pedig abba a csoportba tartoztam, aki az elején még szürke eminenciásként, zongoracipelőként volt ott, nem az enyém volt a legtöbb, vízben töltött perc, így később jobban is bírtam, hogy több meccsen tudjak részt venni.

Kovács_Gergő_válogatott_MVLSZ_Madar_Dávid.jpg Válogatott sapkábanFotó: Madar Dávid/waterpolo.hu

Bár egy csomó véletlen is szerepet játszhat a klubváltásaidban, kívülről úgy is tűnhet, hogy tudatosan építed a karriered. Az alsóházas KSI-től a Honvédhoz igazoltál, onnan már egy szezont követően Egerbe szerződtél, ahol két év folyamatos BL-szereplés után jöttél az OSC-hez, melynek játékoskerete most papíron erősebb, mint a hevesieké. Miért jöttél el egyáltalán Egerből, és miért pont az OSC-hez igazoltál?
Szeretném azt mondani, hogy tudatos ez az ív, de ehhez hatalmas szerencse kell. Ahhoz is, hogy megkerestek egyáltalán, ahhoz is, hogy azokon a meccseken játsszak jól, ahol láthattak. A tudatosság tehát erős túlzás, de örülök, hogy utólag így tűnhet másnak. Már a KSI-ben az volt a cél, hogy nagycsapatok ellen is jól teljesítsünk, mert bár mindig szerettünk pontot szerezni, bent maradni - ami nem is mindig sikerült -, de fontos, hogy az eligazoláshoz láttassa magát az ember olyan csapatok ellen, ahol elhiszik, hogy van benne lehetőség. Az Eger-OSC váltás előtt nagy mozgás volt, akkor még nem lehetett tudni, hogy fog ez alakulni. Ahogy korábban a Honvédnál, eleinte még nem gondolkodtam eligazolásban. Aztán ez változott, amikor hallottam, hogy Egerben átalakul a csapat, már tudtam barátaimtól, hogy ők is el akarnak menni, és ez sokat lökött rajta. Fiatalként Pesten lenni teljesen más élmény, itt van a család, a barátok, az akkori barátnőm, ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy váltani szerettem volna. Branislav Mitrovic OSC-hez igazolásáról értesültem, Hárai Balázs szerződtetéséről még nem hallottam. Azt tudtam, hogy nagyjából kit szeretnének még, mert az látszott, hogy a BL-hez kell egy szintváltás. Egymás között beszéltük Egerben, hogy első körben az idősebbeket keresték meg, fontos volt, hogy a brandet fenntartsák. Talán úgy is gondolhattuk, hogy nem feltétlen ez volt a megfelelő út az Egernek. Lehet, hogy egy fiatalabb brigádot megtartani hosszabb távon kifizetődőbb lett volna. Persze, az Eger régóta egy bizonyos brandre épül, ott vannak azok a válogatottak játékosok, akik könnyen eladhatók, ismertek, és ezek nem mi voltunk egyelőre. 

Vad Lajos már a Honvédnál is az edződ volt. Milyen újra vele együtt dolgozni?
Nagyon más. Eleve mások a célok és az elvárások is a vezetőségtől. Itt azért egy elég erős keret van, míg a Honvédra az volt a jellemző, hogy van hét-nyolc jó játékos, és utánuk egy kisebb minőségi lyuk a csapatban. Itt több meccs is van, bár most nem a BL-ben, hanem az Euro-kupában, és Lajos máshogy kezeli a csapatot is. Mások az edzések, bizonyos ellenfelekre jobban figyelünk. Én is öregebb lettem három évvel, teljesen máshogy kezelnek. Jobban is bíznak bennem, én is jobban bízom magamban, talán az idei nyár hatására is. Jót tettek a pozitív élmények, főleg a Világkupa. 

Kovács_Gergő_OSC_Miskolc_FB_Madar_Dávid_2.jpg Fotó: Madar Dávid/OSC Facebook

Manhercz Krisztiánnal beszélgettünk arról, hogy kettőtöknek gazdag múltatok van, sokat játszottak egymás mellett a korosztályos válogatottakban és a felnőtt nemzeti együttesben is, ahol Erdélyi Balázzsal is szerepeltél együtt, utóbbival az Egerben is. Milyen pluszt jelentenek az OSC-ben ezek a játékkapcsolatok?
Bazsival Egerben egy évet játszottunk együtt, a válogatottban viszont nem nagyon szerepeltem kapáson. Manóval más a helyzet, az utánpótlás-válogatottakban letoltunk öt-hat évet, és ott elég sok olyan közös élményünk van, amiért jobban megbízunk egymásban. Ez többet számít jelen pillanatban nálunk. Az OSC-ben sem játszom sokat kapáson. Amikor én jöttem az OSC-hez, Manó még nem volt képben. Úgy megint más lenne a helyzet, akkor nyilván többet kéne kapáson is játszanom. Lehet, hogy jobb is amúgy számomra, hogy így alakult.

Manhercz Krisztián azt mondta rólad az előbb már említett interjúban, hogy „Kovács Gergő univerzális játékos, kapásoldalon és rosszkézen is gyakorlatilag különbség nélkül megállja a helyét. A Világkupán bizonyította, hogy rosszkézen ő az egyik legjobb Magyarországon.” Mit szólsz Manó jellemzéséhez?
Nagyon erősnek érzem, nem is tudom elfogadni igazából. Lehet, hogy vannak olyan szempontok, amelyek szerint az élmezőnybe tartozom, de ahhoz, hogy ez minden kitétel szerint megállja a helyét, azért még sokat kell dolgozni. 

A három nyári/őszi világverseny közül kettőn, a Világligában és a Világkupán is remekeltél. Te hogy élted meg az Eb előtti, alatti és utáni helyzetet?
A Világligán az egész csapat meglepődött. Ott mindenki jól teljesített, mindenki formában volt, klasszis teljesítmények is voltak, így nem mondanám, hogy a legjobbak közé lehetne sorolni, csináltam a saját részemet. A Világkupán sokkal jobban éreztem, hogy húzóember tudtam lenni, de az sokkal inkább az én korosztályom is volt, más volt számomra. Az Eb úgy volt csalódás, hogy igazándiból nem tudom, mi az, ami működött a csapatban. Utólag úgy érzem teljes kudarcnak, hogy hiányzott belőlünk valami. Kaptuk sorban a pofonokat, és nem volt egy olyan dac, amivel a csapat ki tudta volna húzni magát a gödörből. A Világkupán is kikaptunk az első meccsen, ott azért féltünk, nehogy úgy járjunk, mint Barcelonában. Nem akartunk egy hetet végigszívni. A meccs utáni megbeszélésen Mezei Tamás csapatkapitány jól le is szúrta a társaságot, hogy tényleg szenvedni akarunk egy héten át? Ezért volt nagyon izgulós az amerikaiak elleni meccs, mert ha ott nem jutunk négy közé... A szerbekkel elődöntőztünk, ha ott nyerünk, akkor állati jók vagyunk, ha kikapunk, akkor sincs nagy baj.  

Kovács_Gergő_OSC_FTC_FB_2.jpg Fotó: Madar Dávid/OSC Facebook

Manhercz úgy fogalmazott ennek kapcsán, hogy „a 13 emberből tízzel együtt nőttünk föl. Nem tudom, hogy melyik csapat volt jobb, az Eb-n résztvevő, vagy a Világkupát megnyerő, más volt a kettő. Más volt a hierarchia, máshogy bíztunk abban is, akit 15 éves korunk óta ismerünk. Működött.”
Több emberből is hiányzott az Eb-n való csalódás élménye. Az pedig nagyon sokat számított, hogy ilyen sok emberrel játszottunk együtt korábban. Más volt a hangulat a csapatban, lehet, hogy volt már annyi kudarcélmény bennünk - például junior vb-elődöntőben kikapni -, amelyek egyszerűsítették a dolgokat.

Milyen volt a mindössze egy vereséggel lehozott ősz az új klubodban?
Jó a társaság, sok emberrel játszottam már együtt. Itt már nem volt az sem, mint Egerben, hogy kerestem a saját helyemet. Gyorsan megtaláltam, és ez talán a teljesítményemen is látszott, hogy viszonylag hamar sikerült jó játékot mutatni, de azért ez is hullámzó. A Fradi elleni meccset nagyon sajnálom, főleg, mert az eredmény (11-7 oda – a szerk.) arra enged következtetni, mintha sima meccs lett volna, pedig nem éreztem annak. Az elején jók voltunk, a második negyedben már gyengén játszottunk. Nekünk nem jött jól a sok kiállítás, talán a kemény játékkal jobban jártunk volna. 

A Szolnokkal, az FTC-vel és a Miskolccal is találkoztatok már a szezonban, a Dózsával háromszor is, kétszer nyertetek, egyszer ikszeltetek velük, veretlenek maradtatok velük szemben. A Miskolcot legyőztétek, csak a Fraditól kaptatok ki az egész idényben a Magyar Kupában. Hová rangsorolnád az OSC-t a hazai színtéren?
Úgy érzem, hogy reális esélyünk van bajnoki döntőt játszani, oda el szeretnénk jutni. Első körben meg kéne nyerni az Euro-kupát, az sokat lendítene rajtunk.

Kovács_Gergő_OSC_FTC_OSC_FB.jpg Az OSC csak a Fraditól kapott ki egész ősszelFotó: OSC Facebook

Azt is Manhercz Krisztián mondta - velünk egyetértésben, ennek egy cikkben helyet is adtunk -, hogy Hosnyánszky Norbert óta nem volt olyan magyar pólós, aki olyan jól játszik nem balkezesként a rosszkéz oldalon, mint te. Kik azok a játékosok a magyar és a nemzetközi mezőnyben, akiknek figyeled az ezen a poszton mutatott játékát?
Még csak egy lapon sem merném kettőnket emlegetni. Ráadásul Hosinak nagyon más a játéka, mint az enyém. Talán Angelos Vlachopoulos közelebb áll ahhoz a stílushoz, ahogy én tudok játszani. Tőle tavaly tudtam egy csomót tanulni, főleg védekezésben. Máshogy játszik a kis teste miatt, egyébként meglepő módon a méretéhez képest egyáltalán nem gyenge. Sokkal gyorsabban tud mozogni, lábtempóval tud fölülkerekedni az ellenfelein, inkább erre figyelek. 

Mit érdemes még ellesni a zseniális Vlachopoulostól?
Nagyon figyel a részletekre, kiemelkedő passzolásban és lábtempóban. Nagyon fejlett az olyan szituációkban, amelyeket alaposan begyakorolt. Ilyen a fórok megoldása, a hátrányban védekezés, a mozgások, olyanok, amelyeket a görögökkel ellentétben itthon nem igazán fejlesztenek készségszintre. A különböző testtartások és mozdulatsorok is ide tartoznak, amelyekben ő amúgy is nagyon fejlett. Elindult már ez nálunk is, Horkai Györgynél sok mozgást elkezdtünk gyakorolni, de vannak még olyanok, amelyek nem kapnak akkora figyelmet, pedig sokat tudnának lendíteni a játékunkon.  

A partról úgy tűnik, kezd kiteljesedni a játékod. Megmaradt a gólerősséged, de közben nagyon látványos az a védőmunka, amelyet rosszkéz oldalon produkálsz, az OB I labdaszerzési mutatójában pedig Manhercz Krisztiánnal (16) és Branislav Mitroviccsal (15) ott vagy az első tízben, 13 alkalommal csented el a labdát. Még mindig erre a statisztikai mutatóra figyelsz a legjobban, ahogy azt a 2017 februári interjúdban mesélted nekünk?
Sokat változott a játékstílusom. A labdaszerzés mindig fontos dolog lesz, a játékunkban alapból benne van. Fizikálisan erős a csapat, lehet elég sok ellenféllel szemben szorosat is védekezni. Mivel rosszkézen védekezek, kapásoldali játékos ellen, nem mindig a labdaszerzés a fontos, rizikósabb. Fontosabb az, hogy például amikor a Szolnokkal játszott meccseken egy Andrija Prlainovic jön szembe, folyamatosan foglaljam le, és fárasszam, ne feltétlen a labdaszerzésre menjek rá, mert abban jobban benne van a hibázás lehetősége, a könnyű gólok. 

Kovács_Gergő_OSC_FB_Madar_Dávid_labdaszerzés.jpg Fotó: Madar Dávid/OSC Facebook

Miben kell még fejlődnöd érzésed szerint?
Sok mindenben. Közhely, de mivel annyira fiatal vagyok, sok helyzetet nem tudnék csípőből megoldani, be kell gyakorolni azokat a megoldásokat, amelyek ahhoz segítenek, hogy igazán magabiztosan tudjak minden helyzetben reagálni. Téthelyzetben, mínusz egy gólnál, egy perccel a vége előtt ezen fog múlni, hogy melyek azok a begyakorolt figurák, amelyekkel az ember képes magas szinten is megfordítani a meccset. Szeretnék tovább erősödni, néhány lábtempós mozgással fejlesztem magamat. A fejemben sok minden van, hogy mit lehetne még csinálni. 

Mondhatjuk, hogy ez volt az eddigi legjobb és legsűrűbb éved?
Sűrűnek valószínűleg a legsűrűbb. Számolgattuk, hogy szeptembertől szeptemberig körülbelül 90 tétmeccsünk volt. Ez hasznos, mert csak a nyáron kábé annyi mérkőzést játszottam, mint egy alsóházas csapat egy szezonban. Tehát fejlődésben már ez is nagyon sokat számít. A magas mérkőzésszám miatt is lehet ugrásszerűen fejlődni. Csak figyelni kell, hogy az ember ne fáradjon bele és ne égjen ki. Volt egy hónapom ősszel, amikor kicsit dekoncentráltabb voltam - Lajos is észrevette -, de én ezt teljesen normálisnak tartom, a helyén tudtuk kezelni.

A felelősség növekedését mennyire érzed magadon egy ilyen 2018 után?
A tavalyi szezon vége felé már Egerben is sikerült sokszor döntő szituációban oda kerülnöm. Nagy pluszt adott, amikor januárban Szolnokon BL-meccsen meglepetésre legyőztük őket, és a végén Angyal Dani két gólt is lőtt a falból. Ez nagy pluszt adott, elhittük, hogy a Szolnok is verhető, majdnem sikerült döntőbe is jutnunk. Mondjuk nem tudom, mit csináltunk volna a Fradival, lehet, hogy nem lett volna ilyen izgalmas a finálé. Úgy érzem, van rajtam elég felelősség, és ezt szeretem. Itt kiegyensúlyozottabbnak kell lenni, mert kicsi megingások is bizalomvesztést okozhatnak. 

Kovács_Gergő_OSC_FB_Madar_Dávid_4.jpg Fotó: Madar Dávid/OSC Facebook

Hozzászólások