Kosárlabda - Szerb Dream-team léphet az amerikai helyébe
Szerb Dream-team léphet az amerikai helyébe
Fotó: Europress/AFP

Szerb Dream-team léphet az amerikai helyébe

HosszabbitásHosszabbitás
2019/09/06 09:14

Lezajlott a kosárlabda világbajnokság első csoportköre, amely után sok tapasztalattal és érdekes mérkőzéssel lettünk gazdagabbak. Szinte mindegyik esélyes csapatnak megvolt a "betlizős" meccse, de a továbbjutást azért hozták a dobogóban reménykedő együttesek. Habár egy ilyen hosszú tornán az első mérkőzések után nem szabad végső következtetéseket levonni, az eddigiek alapján az amerikai csapat főleg kérdőjeleket hagyott maga után, míg a szerb alakulat rendkívül meggyőző teljesítménnyel rukkolt elő. 

Nézzük először a figyelem középpontjában lévő amerikai válogatottat, amelynek teljesítménye mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Habár a társaság megszerezte az első helyet a csoportban, ez néha inkább a szerencsének volt köszönhető, mint a meggyőző játéknak. A törökök elleni, hosszabbítás után megnyert mérkőzésen az amerikaiak kétszer is csak a törökök "ügyetlenkedésének" eredményeként jöttek vissza a mérkőzésbe. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy az első két mérkőzés alapján sem szerkezetileg, sem emberileg nem érezhető, hogy csapatot alkotna a 12 NBA-ben edződő játékos. Márpedig a kosárlabda egy csapatjáték, és az idei vb is bizonyítja eddig, hogy ebben a közegben és szabályrendszerben sokkal inkább érvényesülnek a jó csapatok, mint a kiemelkedő egyéniségek. Az utolsó mérkőzésen aztán érkezett a gálaelőadás Team USA-től, de egy olyan Japán csapat ellen, amelynek sem játékereje, sem motiváltsága nem érte el a világbajnokság szintjét. Ennek ellenére az amerikai csapat megmutatta, hogy még ebben a kis túlzással szedett-vedett társaságban is sok olyan játékos van, aki ha megrázza magát, könnyen állva hagyhatja a világot,  de ennek tartós - legalább az utolsó három meccsen kitartó - folytonosságára én most kevés esélyt látok.

De ha nem az amerikaiak, akkor ki? 

Az előzetesen felsorolt esélyesek közül a teljesítmény alapján kiemelkedik Szerbia. A legjobb rotációval, a leghatékonyabb támadójátékkal (3 meccs alatt plusz 120 pontos gólkülönbséget dolgoztak össze), és egy olyan nyerő párossal, mint Nikola Jokić és Bogdan Bogdanović, megállíthatatlannak tűnnek. Mind az előrejelzések, mind a mutatott játék alapján nálam Szerbia a fő esélyes, főleg azzal a motivációval, hogy az elmúlt három világversenyről rendre ezüstéremmel térhettek haza. (2014 vb, 2016 olimpia, 2017 Eb)

Mellettük a franciák hoztak még kiegyensúlyozott teljesítményt eddig, és talán a gallok csapatán érződik még az a sokoldalúság, ami bármely ellenfél ellen a siker kulcsa lehet. A mérkőzés bizonyos szakaszaiban olyan védekezést tudnak produkálni, ami akár egy világbajnoki győzelemhez is elegendő lehet, kérdés, hogy a mérkőzésen belüli jelentős hullámvölgyeket mennyire tudják majd csökkenteni az egyenes kieséses szakaszra.

Ricky Rubio és Marc Gasol a spanyolok húzó embereiRicky Rubio és Marc Gasol a spanyolok húzó emberei Fotó: Europress/AFP

A spanyol és a görög csapat egyelőre nem mutatta azt a magas szintű játékot, ami alapján előzetesen a végső győzelemre is esélyesek közé sorolták őket, ugyanakkor az látszott a mérkőzéseiken, hogy ebben még van tartalék. A spanyoloknál egyelőre csak a Ricky Rubio - Marc Gasol tengely működik jól, de ha a többiek is felnőnek hozzájuk, akkor nem szabad leírni a csapatot. A görögöknél pedig éppen a legnagyobb sztár maradt eddig adós a jó játékkal, hiszen Giannis Antetokounmpo, az NBA legértékesebb játékosaként csak 15 pont körüli átlagot hozott a három mérkőzésen.

A mutatott teljesítmény alapján mindenképpen az esélyesek csoportjához csatlakozott még az az Ausztrália, amely a felkészülés során már egyszer le tudta győzni az Egyesült Államokat, de ahhoz, hogy most négy közé jusson ezt éles körülmények között is meg kellene ismételnie. Az eddigi három mérkőzését úgy hozta le hibátlanul az ausztrál csapat, hogy nem voltak nagy arányú győzelmei, nem volt közönségszórakoztató a játék, ellenben határozott, célratörő és nem utolsó sorban eredményes kosárlabdát mutattak be. Ez pedig sokszor többet ér, mint az egy-két negyedig tartó varázslat.

Ausztrália meglepheti az egész mezőnytAusztrália meglepheti az egész mezőnyt Fotó: Europress/AFP

Miért érdemes világbajnoki mérkőzéseket nézni? 

  1. A korábban már említett csapategység fontosságát emelném ki elsőként. Teljesen más érzelmi töltettel játszanak a válogatottban sokan, mint klubcsapataikban. Sokkal nagyobb szerepe van a nemzetért és ezáltal egymásért való küzdésnek. Nézőként és gyakorló edzőként én ezt jobban szeretem, mint egy-egy hatalmas sztár néha kicsit egyénieskedő játékát (persze azért ez szubjektív). 
  2. Teljesen más védekezést lehet itt látni, mint az NBA-ben. Lehet arra is fogni, hogy ott a show fontosabb, de én inkább onnan közelíteném meg, hogy oda nem juthatnak el azon játékosok, akiknek csak a védekezés az erősségük. Egy európai típusú rotációban, ahol nincsenek negyven perces játékosok, jobban elfér az, akire támadásban nem sok szerep hárul, viszont vérszívóként ellehetetleníti az irányítók életet. 
  3. Szintén a látványos védekezéshez tartozik, hogy bátrabban és hatékonyabban kombinálják a csapatok a zóna- és emberfogásos védekezést, sőt a letámadás is gyakran előkerül a repertoárból. Ez pedig taktikailag is színesebbé és sokszor fordulatosabbá teszi a mérkőzéseket. 
  4. Végül, de nem utolsó sorban az első csoportkör csak megerősítette azt, hogy sok a hasonló erősségű csapat és gyakorlatilag innentől kezdve biztosan nem beszélhetünk már előre lefutott mérkőzésekről. Sőt, a középdöntők során is olyan rangadókra készülhetünk már, mint egy spanyol - szerb, vagy amerikai - görög mérkőzés.

Mindenkit, aki szereti a csapatsportokat, csak arra tudok biztatni, hogy kanapéra fel! Érdemes nézni a Fiba World Cup mérkőzéseit.

A védekezés és a csapat egység kulcs fontosságúA védekezés és a csapat egység kulcs fontosságú Fotó: Europress/AFP

Végül, hogy az esélylatolgatás kézzel fogható és számonkérhető legyen, az én tippem a legjobb négy csapatra most: Szerbia, Spanyolország, Franciaország, Ausztrália

Szöveg: Buró Szilárd

Hozzászólások