Siófokon épül a női kézilabda felcsútja

shadow

Remek napok járnak a Siófok KC-nál, hiszen a napokban átadták a csapat új csarnokát, nem sokkal korábban pedig bejelentették, hogy a BL-döntős Vardar két világklasszisa is a csapathoz szerződik. A magyar női kézilabda térképére nem egész egy évtizede felkerült klub 2010-ben zárta története első NBI-es szezonját, és eddigi legnagyobb sikere (a másod- és harmadosztályban szerzett bajnoki címeken kívül) egy bajnoki harmadik hely.

Totális szereptévesztés

Bár az sem egészséges, hogy a világ legjobb csapatának számító Győrből szinte menekülnek a magyar válogatott játékosok, az ETO döntései abból a szempontból védhetők, hogy az általuk megfogalmazott célokért nehéz lenne magyar játékosokkal küzdeni. Ezt a kérdést nem is kell túlragozni: a legutóbbi vébén a 15., a legutóbbi Eb-n a 12. helyen végzett a magyar válogatott.

Az azonban még az amorffá torzított magyar sportban is kiemelkedően szűklátókörű gondolkodásra vall, ami Siófokon történik. A városban tökéletesen gyökértelen sportág mesterséges felépítése minden szempontból a magyar sportfinanszírozási rendszer állatorvosi lova: annyi pénz van, hogy ezt is meg lehet csinálni, hát akkor csináljuk! Nem számít, hogy se igény, se szükség nincs rá.

Világválogatott a 7. helyen

Senki nem várná el a csapattól, hogy a Győrrel és a Ferencvárossal versenyezzen a BL-be jutásért, de még a hasonló elvek mentén épülő Érddel, vagy a hagyományos fellegvárakkal, a Dunaújvárosnál és a Debrecennél sem feltétlenül kellene nagyobbra nőnie. Ehelyett lehetne nevelőklub, ahol a nagyokhoz be nem férő fiatalok, illetve a klub - a honlap szerint 200 gyereket foglalkoztató - akadémiájáról kikerülő kézilabdázók játszhatnának. Ez a magyar kézilabda érdekeit szolgálná, míg a mostani helyzet fogalmunk nincs, kinek áll érdekében.

Esztelen építkezés

A Siófok KC 2014-ben a győri utánpótlásklubnak számító Veszprémi Barabás legyőzésével a 3. lett a Magyar Kupában, és mivel a Fradi és a Győr a BL-ben szerepelt, jogosult lett a KEK-indulásra. Ettől úgy felbátorodtak a siófoki vezetők, hogy a friss világbajnok Daniele Piedade mellett a német válogatott Nina Wörz is a csapat játékosa lett, a vezetőedzői pozíciót pedig a világhírű Christian Dalmose kapta meg.

Aztán jött a BL-győztes Buducnosttól Irina Nyikitina, és a Krimmel, a Viborggal és a Vardarral taroló Szanja Damnjanovic. Jelenleg a csapat tagja Estelle Nze Minko, a világbajnok francia csapat irányítója, a szintén francia Camille Aoustin, a dán válogatott, a BL-döntős CSM Bucurestitől szerződtetett Simone Böhme (nyáron jön a norvég válogatottal világ- és Európa-bajnok Silje Solberg is), a horvát válogatott Katarina Jezic, a román válogatott Gabriela Perianu és Denisa Dedu.

A két, néhány napja bejelentett érkező közül különösen Andrea Penezic esete érdekes. A világ egyik legjobb átlövője 32 évesen már a visszavonulást fontolgatta a Vardar szétesése után, de a magyar klubok meggyőzték, hogy folytassa. Képben volt a Ferencváros is, de a játékos ambícióiról, illetve a fizetési lehetőségekről sokat elmond, hogy a biztos BL-szereplés helyett az éppen a női kapitány testvére, Lars Rasmussen által irányított Siófokot választotta. A Fradi operatív igazgatója, Nyíri Zoltán csak annyit mondott, “vannak klubok, amiknek sokkal mélyebb a pénztárcája, közéjük tartozik a Siófok is.”

A másik érkező, az orosz világbajnok Tatyjana Hmirova csak annyit mondott, nagyon várja, hogy a nyáron érkező vezetőedző, Tor Odvar Moen alatt játsszon. A norvég BL-győztes edző hosszú távú szerződést kötött ugyanis a Siófokkal.

Lehetne ez akár jó is

Azzal semmi gond nincs, ha egy klub komoly célokat dédelget. A magyar bajnokság - bár ezt az eredmények helyett csak a klubok játékosállománya támasztja alá - a világ legerősebb női bajnoksága, és ha egy csapat ki akar jutni a nemzetközi porondra, akkor áldozatokat kell hoznia, hogy versenyképes legyen.

Az is érthető, hogy még egy vállaltan nevelőklubnak is szüksége van klasszis játékosokra, és kiváló edzőre, hogy perspektívát kínáljon az utánpótlásának és tanulási lehetőséget biztosítson a fiatal játékosainak. Nem butaság a világ egyik legjobb edzőjét megfizetni, és elhozni egy visszavonulásához közelítő klasszist, hiszen egyrészt mindkettőtől rengeteget lehet tanulni, másrészt a csapat eredményességéhez is hozzá tudnak járulni.

Abból a szempontból is védhető lenne néhány döntés, hogy az élcsapatokba csak edzéseken beférő játékos, aki Siófokra kerül akár kölcsönbe, akár végleg, nem érezné azt, hogy megrekedt a fejlődésben, és nem élné meg komoly visszalépésként a siófoki játéklehetőséget. Ezeket a lehetőségeket azonban felülírja a realitás.

A Fradi mutatja az utat a Siófoknak

Nyíri korábban is idézett nyilatkozatában (NSO.hu) elmondta, “a Fradinak van egy eltökélt célja, a csapatban nem lesz hat-nyolc légiós. Most is négy van csupán, és ugyan jövőre lesz változás, de négynél több külföldi játékost akkor sem szerződtetünk. Mi a magyar kézilabda és a válogatott érdekeit tartjuk szem előtt”.

A képen hét magyar válogatott játékost rejtettünk el

Márpedig a Fradi a nemzetközi mezőnyben sem kispályás: évek óta kacérkodik a Final4-ba jutással (idén sem esélytelen rá), így sokkal érthetőbb, de legalábbis elfogadhatóbb lenne, ha ők döntenének úgy, hogy a Siófok útját járják. Ehhez képest a bajnokságban éppen a 7. helyen álló Siófok nemcsak licitháborúba bonyolódott a Fradival, de le is győzte az Andrea Penezic aláírásáért folyó versenyben.

A kézilabda Felcsútja  

A siófoki kézilabda a felcsúti futball alteregója. A szükségtelenül a csapatba öntött milliárdok semmilyen érdeket nem szolgálnak a helyieken kívül, hiszen a rá költött összegek fényében erősen megkérdőjelezhető a sportértéke, az utánpótlásról, illetve a fenntartható fejlődésről pedig első körben elég annyi, hogy a siófokiak jelenleg se a felnőtt, se a junior, se az ifjúsági válogatottba nem adnak játékost.

A csapat létét, ahogy a Puskás Akadémia esetében is, egyetlen pozícióban levő személy indokolja: a korábban a siófoki futballcsapatot is birtokló Fodor János a hírek szerint kiváló kapcsolatokat ápol azokkal, akikkel most érdemes jóban lenni. Fodor cége adta el Mészáros Lőrinc egyik vállalatának a balatonparti rádióadót, a Part FM-et, a frissen elkészült csarnok építési munkálataiban pedig alvállalkozóként bukkant fel a Tiborcz Istvánhoz köthető West Hungária Bau, illetve maga a jónevű Elios Zrt is. A csarnok építési munkálataira egyébként Fodor saját cégét találta a legalkalmasabbnak, és amikor az építkezés forráshiány miatt leállt, sógora vállalkozását bízta meg a befejezéssel (miután megérkezett az államtól a 900 milliós segítség).

Fenntartható fejlődés?

A legnagyobb gond az ilyen projektekkel - és ide sorolhatjuk a futballban és a női kézilabdában is prominens szerepre törő szörnyszülöttet, a Seszták Miklós fejlesztési miniszter által gründolt Kisvárdát is -, hogy hiába látványosak az új létesítmények, és imponálóak a játékoskeretek, ezek csupán tiszavirág életű sikerek.

Nem is kell összeomlania a teljes TAO-rendszernek ahhoz, hogy a Siófok elveszítse talmi erejét, már az is elég lesz a mesterségesen létrehozott klub hanyatlásához, ha 2020-tól esedékes EU-s forráscsökkenés (és mindegy, hogy reálértéken 26, vagy 39 százalékos lesz a kohéziós források visszaesése) miatt a kormány kénytelen lesz megnyirbálni a sportra jutó összegeket.

A decemberi világbajnokság arany- és bronzérmese

Ha a siófokihoz hasonló klubok kénytelenek lesznek a saját utánpótlásukra támaszkodni, de még őket sem tudják majd megfizetni, így a fiatalok is gyorsan távoznak, akkor helyreáll a világ rendje. Saját erejéből a Siófoknak esélye sincs fenntartani még a frissen felépült, csillivilli csarnokot sem, nemhogy a világsztároktól hemzsegő keretet, és a know-how-t biztosító edzői stábot.

De a kérdés végleg ott lebeg majd a stadion üres parkolója fölött: mi mindent lehetett volna létrehozni a világsztárok átigazolási díjaiból és fizetéséből?