Rasmussen: Mi is tisztában vagyunk a korlátainkkal, csak nem érdekelnek minket

shadow

Kim Rasmussen csúcsra járatta a női kézilabda-válogatottat a decemberi Európa-bajnokságon, a szerkezeti és egyéb gondoktól sújtott magyar csapat pedig nemcsak azt bizonyította, hogy versenyben van az elittel, hanem azt is, hogy szép jövő előtt áll. A dán kapitány sok mindent segített helyre tenni, amikor január elején leültünk beszélgetni, és bizonyította, nemcsak a problémákat, a megoldási lehetőségeket is tűpontosan látja. Interjú.

“Most talán könnyű lenne rámondani, hogy 10-es, mert úgy látom, a közvélemény sem a számszerű eredményt, hanem a játékunkat méltatja, de én maximalista vagyok, úgyhogy egy jó 7-est, maximum 8-ast adok magunknak” - válaszolta Kim Rasmussen arra a nyitókérdésre, hogy hányas osztályzatot adna a női válogatott 2018-as évére, benne természetesen az év csúcseseményével, az Európa-bajnoksággal.

Most nem helyezésben vagy érmekben mérjük a sikert a női kézi-Eb-n | Hosszabbítás

Ha teljesen őszinte akarok lenni, holnap reggeltől már magasról teszek rá, hogy hiába hoztunk két pontot a csoportból, és nyertünk két meccset a középdöntőben, nem játszhatunk éremért. Most még egy kicsit azért fáj, de itt most nem éremben mérik a sikert.

Ne érts félre, nagyon elégedett vagyok a lányokkal, hiszen hatból négy Eb-meccsünket megnyertük, és legyőztünk nálunk jóval erősebb csapatokat is. Nem csak rajtunk múlt, hogy nem értük el, amit szerintem megérdemeltünk, mert úgy gondolom, igenis ott lett volna a helyünk Párizsban. 

Ugyanakkor voltak olyan dolgok, amikben lehettünk volna még jobbak, és voltak olyan helyzetek, amiket kezelhettünk volna jobban” 

- tette hozzá a kapitány.

Nem elégedetlen a kapitányNem elégedetlen a kapitány Fotó: MTI

A magyar női kézilabda-válogatott a várakozásokkal ellentétben káprázatos Eb-t produkált, minden gondja és hiányossága ellenére remekül hozta saját játékát, és erényeit maradéktalanul felvonultatva a torna egyik legkellemesebb meglepetése volt Franciaországban. “Ha Norvégia csak egy csoportmeccsét megnyeri, ott vagyunk Párizsban. Emiatt van bennem hiányérzet, de a csapatom fejlődésével, a játékosaim hozzáállásával, és a győzni akarásával nagyon elégedett lehettem.”

Messze az elvárásokon túl

A magyar válogatottat a dán kapitány alatt sújtó balszerencse most kapcsolt csak igazán biturbóra, hiszen hetekkel a torna előtt veszítette el két középső védőjét, ennek ellenére minden idők legrutintalanabb magyar válogatottja a vártnál sokkal gyorsabban összeállt, a csoportból két pontot a középdöntőbe víve legyőzte Németországot és Romániát is.

“Akkor lehetnénk maximálisan elégedettek, ha a fennmaradó két meccsen, a norvégok és a hollandok ellen is jobbak lettünk volna. Hollandia ellen hét és fél perccel a vége előtt még döntetlenre álltunk, de az utolsó perceket 5-0-ra elveszítettük. A norvégok pedig nagyon csúnyán elvertek, ott egyszerűen azt éreztük, hogy egy sokkal jobb csapattal találkoztunk. A vesztünket végül a nagyarányú vereség okozta, és csak azért vagyok bosszús, mert lehetett volna csökkenteni a károkat.”

Norvégia legázolt, és végül ezen múlt a helyosztónkNorvégia legázolt, és végül ezen múlt a helyosztónk Fotó: MTI

“Tisztában vagyunk a korlátainkkal. Van, aki ellen bármit csinálunk, nincs sok esélyünk, de talán nem vagyok nagyképű, ha megemlítem, hogy elég nagy pechünk is van az utóbbi két évben."

"Nem a sérülésekre gondolok, hanem arra, hogy már egymás után másodszor rontja el a tornánkat egyetlen mérkőzés."

"2018-ban a norvégok elleni meccs miatt nem játszhattunk helyosztón, a 2017-es vébén pedig hiába remekeltünk a csoportkörben, belefutottunk a csoportjukat lazán vevő, későbbi győztes franciákba, és hiába játszottunk ellenük kiválóan, kiestünk.”

Igazságtalanok lennénk a csapattal, ha csak az eredményeket néznénk, hiszen az Európa-bajnokság sokkal több pozitívumot hozott, mint negatívumot. Rasmussen is így látja, és minden meccsből kiemelt egy dolgot, ami különösen tetszett neki.

Örömünnep a németek legyőzése utánÖrömünnep a németek legyőzése után Fotó: EHF

A horvátok ellen csak a védekezésre figyeltünk, hiszen számunkra az volt a kulcsmeccs. Ott tökéletesen zártunk hátul, jók voltak a kapusaink is, és csak az volt a célunk, hogy 20 gól alatt tartsuk az ellenfelet. A spanyolok ellen pedig kimentünk, hogy játszunk egy jó meccset, és ebből olyan felszabadult, nagyszerű támadójáték kerekedett, ami miatt nagyon büszke lehettem a lányokra.”

De mind közül a németek legyőzése volt számomra a legfontosabb. Először is azért, mert két nappal a norvégok elleni csúnya vereség után nemcsak felálltunk, de erősebbek lettünk a hatalmas pofontól. Másodszor pedig azért, mert egy szoros, kiélezett meccset tudtunk megnyerni a hajrában. Ilyet csak jó csapatok tudnak” 

- tette hozzá egy mosoly kíséretében a kapitány.  

A románok ellen mentálisan voltunk erősek. Vezettek öt góllal is, de mi tudtuk, hogy el fognak fáradni a végére, és igazunk is lett. Türelmesek voltunk, és kivártuk az esélyt, ami el is jött: ötgólos hátrány után a második félidőben már mi vezettünk öttel, és megérdemelten nyertünk.”

Így néz ki a Rasmussen-krédó

A dán kapitánynál nem lózung a csapategység, a mentális erő és a küzdőszellem. Rasmussen csapata, annak ellenére, hogy a kapitány nem sokat tud magyarul (“folyamatosan tanulok, mert meg akarom tisztelni a magyarokat azzal, hogy megtanulom a nyelvüket”) valahogy mégis sokkal hatékonyabban adta át ezt az üzenetet a csapatának, mint a korábbi, akár magyar kapitányok. Ezek az erények egytől egyig megjelentek a csapatunk játékában.

“Az én filozófiám ennyi: hozzáállás, akarat, csapategység, védekezés, védekezés, védekezés, lerohanások és aztán sokkal, jó sokkal később a támadójáték” 

- mondta nevetve a kapitány.

Csapategység!Csapategység! Fotó: Europress/AFP

“Mi nem tudunk olyan látványosan játszani, mint a tíz évvel ezelőtti magyar válogatott. Más erényekre kell építenünk, ezért különösen fontos a stabilitás."

"Amikor idejöttem, azt éreztem a legfontosabb feladatomnak, hogy a csapat játékának alapszintjét megemeljem. Hogy legyen egy olyan alapjátékunk, amit a legrosszabb napunkon is üzembiztosan tudunk hozni." 

"Ehhez az kell, hogy fókuszált, koncentrált és nagyon agresszív védekezést tegyünk a közösbe, ami nyilván nem volt meglepetés a lányoknak sem, hiszen a korábbi csapataim, így a lengyel válogatott és a CSM Bucuresti is ezt hozta.”

“Ezek gyakorlással elérhető dolgok. Viszont nem érnek semmit, ha a lányok nem tesznek hozzá szívet, lelket és mindenek felett akaratot. Az én csapatom hozzátette, és meggyőződésem, hogy emiatt tudtunk sikeresek lenni.” - szögezte le Rasmussen.

Nem kérhetsz mindig négy ászt

Beszéltünk a kapitánnyal az Eb előtt, amikor kiderült, hogy Kisfaludy Anett és Hornyák Dóra sem lesz ott a csapattal, és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy pánikolna. Oka pedig lett volna rá, hiszen a válogatottnál, illetve a magyar bajnokságban már többször is leírt Planéta Szimonettára kellett bíznia a védelem irányítását. De Rasmussen tudta, amit mi nem.

Rasmussen töretlenül pozitív, pedig látszólag nincs sok oka rá | Hosszabbítás

Kim Rasmussent nehéz nem kedvelni. A női kézilabda-válogatott dán szövetségi kapitányát hiába pofozza a sors kőkeményen, nem hajlandó lankadtan a körülményekre hivatkozni, hanem folyamatosan előre néz, és mindig a megoldást keresi a problémák mantrázása helyett. Két nappal az Európa-bajnokság előtt beszélgettünk a dán kapitánnyal.

“A németországi vébén megváltoztattam a csapat védekezését, és ennek a rendszernek jobban fekszik, ha egy magas játékos játszik a közepén. Nekünk azonban nincsenek igazán termetes játékosaink, sőt kimondottan alacsonyak vagyunk, így még a kieső játékosokkal a keretben is fontolgattam, hogy kipróbálom Planétát.”

“Pedig korábban nem ment neki a válogatottban. Próbálgattam a B-válogatottban is, és ott sem akart összejönni a dolog."

"De most, amikor nagyon kellett, Szimó egyszer csak olyan vezérré vált, amilyennek megálmodtam: küzdött, harcolt, irányította a többieket, és azt kell mondjam, mind játékosként, mind sportemberként óriásit lépett előre. Persze neki is sokat kell még fejlődnie, elsősorban fizikálisan, de mentálisan és morálisan már az a játékos, akire bármikor rábízhatok egy ilyen fontos feladatot” 

- magyarázta a kapitány.

Szimó és Misi, a két vezérSzimó és Misi, a két vezér Fotó: MTI

Rasmussen már akkor nyugodt volt, amikor a magyar stábban még pánik uralkodott a kiesők miatt. Nem Planéta miatt volt nyugodt, hiszen az ő játszatásában azért bőven volt kockázat, hanem azért, mert ő ilyen típusú ember.

“Megtanultam, hogy soha ne azt nézzem, ami nincs, hanem arra koncentráljak, ami rendelkezésre áll. Nem lehet mindig a leosztást szidni, azokból a lapokból kell játszani, amit kézhez kap az ember. Ha mindig csak azért sírunk, hogy miért nincs kiosztva négy ász, azzal semmire nem jutunk. Aki a problémára figyel, az gyakran nem veszi észre a megoldást.”

Sérülések: távolról sem csak balszerencse

Rasmussen magyarországi pályafutása a sérülések közti lavírozásról szól. Eddig három nagy tornán vezette a csapatot, és egyetlen egyszer sem tudta a legerősebb csapatát pályára küldeni, ami alapjaiban határozta meg a csapataival szembeni elvárásokat, illetve a lehetőségeit is. Felvetettük neki, hogy a mostani csapata már most meglepően és váratlanul jó, de ennél csak jobb lesz a menet közben felszedett nemzetközi rutinnal, de a dán csak mosolygott.

“Az eddigiekből kiindulva azt mondom, lehet, hogy két év múlva egy egészen más csapattal állunk majd ki. A rengeteg sérülés, ami a magyar játékosokat sújtja, ugyanis egyáltalán nem csak a balszerencse számlájára írható” - vett mély lélegzetet Rasmussen.

Hornyák és Kisfaludy a torna előtt dőltek kiHornyák és Kisfaludy a torna előtt dőltek ki Fotó: NSO.hu

“A magyar bajnokság a világ legerősebb ligája. Még a tabella alján levő csapatok ellen sem mehet biztosra senki, óriási a harc a helyezésekért, ezért a legjobb játékosok iszonyatos terhelésnek vannak kitéve. A hirtelen megnyíló források miatti ugrásszerű fejlődést pedig nem egyszerű fizikailag lekövetni, márpedig ha a motor hiányzik, akkor jönnek a sérülések. Nincs ezen mit csodálkozni."

"A bajnokság mindig erős volt, de most a világ legjobb játékosai játszanak itt, sokkal nagyobb lett a küzdelem, és ehhez a harchoz nagyon erős fizikum kell. Márpedig ez nincs meg mindenkinél, és még most is magyaráznom kell néhány fiatal játékosnak, hogy ha a szabadnapján kávézni és plázázni jár az edzőterem helyett, akkor nem is lesz.”

“Kétélű dolog ez, mert egyrészt szuper, hogy a magyar játékosok a világ legjobbjaival játszanak egy bajnokságban, de közben több veszély is leselkedik rájuk. A rengeteg bajnoki, valamint az éles európai kupameccsek terhelése csak egy dolog, ott van még a könnyű élet ígérete, a komoly fizetések és az elkényelmesedés veszélye is” - váltott takkot a kapitány.

Szép az élet a kézilabdázóknak

Rasmussen szerint a magyarok imádják a kézilabdát, talán sehol máshol nem szeretik ennyire, és ez nagyon jó mindenkinek, aki a sportágban dolgozik, de azért megvannak a lehetséges hátulütői is a dolognak.

“Görbicz Anita megérdemli, hogy piedesztálra helyezzék, ez nem vitás. De csak azért, mert valakiről egyszer egy újság leírta, hogy ő az új Görbicz Anita, még nem kéne hanyatt esni egy fiatal játékostól. Sokan vannak, akik már a dicsőséget hajszolják, pedig még nagyon sok lépcsőfok van előttük, és ebben egy kicsit cinkos a közvélemény is.”

Sok veszély leselkedik a junior vb-győztesekreSok veszély leselkedik a junior vb-győztesekre Fotó: MTI

“A magyar újságírók, de a szurkolók is nagyon közel vannak a sportághoz. Úgy értem, szinte a részei: értik és érzik a játékot, és jól ismerik a játékosokat. Ilyen szintű közelség más országokban nem létezik, és emiatt tényleg különleges dolog a kézilabdában dolgozni akár edzőként, akár játékosként."

"Csakhogy ezt sokan félreértik, és úgy érzik, már magával a tehetségükkel megszolgálták a kitüntetett figyelmet. Ilyenkor szoktam felhívni az illetők figyelmét arra, hogy nemrég a B-válogatott egy edzőmeccsen gyakorlatilag elgázolta a juniorokat. Sok-sok góllal! És a B-válogatott” 

- nyomatékosította Rasmussen.

“A tehetség azonban önmagában semmit nem ér. Ez a mondat sokszor elhangzik, és én mindent megteszek, hogy bizonyítsam a játékosoknak, csak abból lesz nemzetközi szintű játékos, aki profin él és dolgozik, és ennek rendeli alá az életét. Oké, vannak Görbicz Aniták, akik született zsenik, de ők pont azért különlegesek, mert évtizedenként ha egy születik belőlük.”

A sztárokkal edzeni is jó, de csak egy évig

Fontos kérdés, hogy mit jelent a világ legerősebb női bajnoksága egy szövetségi kapitánynak. Mert elsőre igencsak úgy tűnik, inkább nehezíti a helyzetét, mint könnyíti, hiszen a tehetséges fiataloknak iszonyú nehéz a jó csapatokban helyet követelni maguknak úgy, hogy még a középcsapatoknál is világsztárok egész sora alkotja a keretet.

ZászlóshajóZászlóshajó Fotó: EHF

“Szerintem a magyar bajnokság nagyszerű, ahogy van. Lamentálhatunk azon, hogy a zászlóshajónak számító Győrben kevés a magyar játékos, de hát a spanyol sajtó sem hangos attól, hogy spanyol játékosokat követelne a Real Madridba, nem igaz? Én azt mondom, mindenkinek örülnie kell, hogy ilyen erős a mezőny, mert ez minden klubot, és benne minden játékost jobb és jobb teljesítményre sarkall.”

“De nem akarom kikerülni a kérdést, hiszen én is látom, hogy ez okoz gondokat is."

"Sok magyar játékos elköveti ugyanazt a hibát, amit néhány éve a norvégok, aztán utánuk a dánok is elkövettek: a mezen látható címert, illetve az azzal járó pénzt és dicsőséget nézik a fejlődési lehetőség helyett. Azt mondom, egy fiatal játékosnak szuper lehetőség egy sztárcsapat padja is, de csak egy évre. Az edzéseken is nagyon sokat lehet tanulni és fejlődni, de egy év után a fejlődés nemcsak megáll, hanem néha vissza is fordul” 

- magyarázta Rasmussen.

Háfra karrierje a pozitív példaHáfra karrierje a pozitív példa Fotó: EHF

“Az én filozófiám a válogatottnál egyszerű: nekem csak olyan játékos kell, aki ott van a pályán, amikor a meccsek eldőlnek. Aki a padról nézi a döntő pillanatokat, az hogy tudna segíteni nekünk egy nemzetközi meccs fontos pillanatában? Nekem azok kellenek, akiknek felelősség van a vállukon a klubjukban, és azt vállalják is."

"Nézzék meg például Háfrát: elment egy évre az MTK-ba, és hatalmas léptekkel fejlődött, de ott van Orbán, Tóvizi, Pásztor, vagy most Klujber, akinek nagyon örülök, hogy a Fradihoz került, mert pont erre volt szüksége.”

Jól nézünk ki, de nem szállhatunk el

A kapitány elmondta, jó csapata van, öröm számára együtt dolgozni a lányokkal, és bár a fiatal kézilabdázókra leselkedő veszélyeket nem hagyhatja figyelmen kívül, egyetértett abban, hogy a jövő is reményt keltőnek tűnik.

“A válogatottnak megvan a motorja Kovacsics Anikó személyében, aki más típusú játékos, mint Görbicz, de most ő az én tökéletes csapatkapitányom. Okos játékos, aki gyorsan megértette, mit akarok a csapattól, ráadásul nemcsak ésszel, szívvel is irányítja a többieket.”

Kovacsics, a motorKovacsics, a motor Fotó: EHF

“Tehetség dolgában nagyon jól állunk, de a fiataljainknak is meg kell érteniük, hogy még rengeteg munka vár rájuk. Már az Eb-n is volt a keretünkben néhány junior vb-győztes, de rájuk még nem szabad túl nagy nyomást tenni. Nekem egyelőre az is elég, hogy kiöregedtek az utánpótlásból, és már nem kell nyáron U-versenyeken szerepelniük, hanem fel tudnak töltődni a szezonra. Ne tévedjünk: ez borzasztóan fontos!” - szögezte le Rasmussen.

Megkérdeztük a kapitányt, kiket tart a következő időszak legnagyobb potenciált rejtő játékosainak, amire hosszas töprengés után válaszolt: “Rengeteg játékos van, aki egy-egy játékelemben kiemelkedik, Kiss Niki robbanékonysága, Afentáler Sára játékintelligenciája vagy Klujber Katrin sokoldalúsága figyelemre méltó, de akiben a legtöbb van mindenből, az véleményem szerint Kuczora Csenge.”

“Persze könnyű lenne Háfra Noémit mondani, hiszen nagyon fiatalon már kész játékosnak tűnik sokak szemében, pedig nem az. Rengeteg munka vár még rá [Elek] Gábor irányításával, benne most leginkább a mentalitása, a pszichés érettsége fantasztikus. Ő az a fajta játékos, akit nem letör, ha kihagy egy helyzet, hanem felpörgeti, és ez felbecsülhetetlen érték egy lövőnél. Hihetetlen, mennyire ott van fejben, ez nagyon ritka ennyi idősen” - dicsérte Háfrát a kapitány.

Még sokat kell fejlődnieMég sokat kell fejlődnie Fotó: MTI

“Hangsúlyozom, nekem nem az a dolgom, hogy a játékosok tehetségét mérlegeljem. A felnőtt válogatottat irányítom, és azokat a játékosokat kell összeválogatnom, akik csapatként a legjobb teljesítményre képesek. Az eredményekért én felelek, és csak olyanokkal tudom szavatolni, akik értik, mit akarok tőlük, és hajlandóak dolgozni érte” - tette hozzá a kapitány.