Kézilabda - Nem tudni hova, de eltűnt a Veszprém óriási előnye a Szegeddel szemben
Nem tudni hova, de eltűnt a Veszprém óriási előnye a Szegeddel szemben
Fotó:MTI

Nem tudni hova, de eltűnt a Veszprém óriási előnye a Szegeddel szemben

Mártha BenceMártha Bence
2019/04/09 13:37

Egyidős vagyok a Veszprémi Építőkkel, a városban nőttem fel, és kiskorom óta követem a csapatot, így az már jelent valamit, ha azt mondom: ilyesmire, amit a Magyar Kupa-döntő első félidejében átéltem, bizonyos szempontból nagyon régen, más szempontból még sohasem volt példa. Nem csak azon a napon volt jobb a Szeged.

Szeged-Veszprém kupadöntő szünetében azon gondolkodtam, mikor fordult elő ilyesmi utoljára. Mármint az, hogy a Szeged konkrétan melegre verje a Veszprémet, méghozzá nem is csak egy sima bajnokin, hanem egy tétre, mi több, trófeára menő meccsen.

Az őrségváltás ígéretét hozta a Szeged-Veszprém kupadöntő első félidei mészárlása | Hosszabbítás

Nem meglepő, hogy a Szeged legyőzte a Veszprémet a Magyar Kupa döntőjében . Az sem meglepő, hogy Mirko Alilovic brutális teljesítményt nyújtott, és zsinórban a második kupadöntőjén lett a meccs embere. Az egyelőre még meglepő, hogy a Szeged rommá veri a Veszprémet.

Pörgettem visszafelé az éveket, eszembe jutott, hogy Carlos Ortega Veszprémét is alaposan eltángálta egyszer a Szeged, Mocsai Lajos is kapott ki több góllal, sőt ő kupadöntőket is vesztett a Szegeddel szemben: egyet Pécsett, egyet Szegeden. De hasonló alázásig egészen a 2008-as bajnoki döntőig kellett visszamennem. Akkor a második meccsen, Szegeden egy veszprémi időkérés során elhangzott az instant klasszikus “menjünk le 10 alá” mondat. Ez 11 éve történt.

Ez most más, mint a többi

Veszprémben nőttem fel, nagyon fiatal korom óta járok meccsekre, és már csak azért is mondhatom, hogy végigéltem a csapattal a teljes történelmét, mert pont három hónapos voltam, amikor a Veszprémi Építőket alapították. A Hatosfal felvezető posztjában feltett kérdésre válaszolva jöttem csak rá, hogy vannak 25-30 éves emlékeim a Szeged-Veszprém párharcokról, de ilyesmire, ami a kupadöntőn történt, nem nagyon emlékszem.

Rég vártak egy hasonlóraRég vártak egy hasonlóra Fotó: MOL-PICK SZEGED

Mert ha ki is kapott a csapatom a Szegedtől, mindig volt egy kis kapaszkodó. 2008-ban például az, hogy a Veszprém érthetően elkényelmesedett, mert ősszel minden szembejövő lepofozta a Szegedet, ezért télen pusztán tűzoltásból kinevezték Vladan Maticsot a csapat játékosedzőjének, aki úgy gatyába rázta őket, hogy simán ledarálták a túlságosan belazult Veszprémet. Ortega meg a szegedi meccs előtti egy hétben legyőzte a BL-ben az előző év két döntősét, érthetően megvolt az arc a szegedi meccs előtt.

A vesztes kupadöntőkre is megvolt a magyarázat: az egyiknél Puljezevic kapcsolt Alilovichoz hasonló Superman-fokozatra, a szegedi fináléban pedig a bírók engedték, hogy a szegedi fal agyonverje a veszprémi játékosokat. Egyébként azon a meccsen történt az utolsó olyan mértékű arcátlanság, mint amit vasárnap Blazevic megengedett magának: akkor Bajusz Sanyi kínálta meg hátulról, ököllel Pérezt.

Benne volt a fejekbenBenne volt a fejekben Fotó: MOL-PICK SZEGED

Aztán ott volt a 93-as kupadöntő, amin meg előhúzott egy tök ismeretlen kapust a Szeged (bocsánat, sajnos nem jut eszembe a hős neve, és nem is találom sehol), aki kivédte a veszprémi sztárok szemét, így idegenben nyerte meg a Magyar Kupát.

De ezek mind mások voltak, mint az idei kupadöntő. A korábbiakban ugyanis nem volt benne az ígérete annak, hogy ez nem csak egy meccsre szól, nem csak egy trófeát ér, hanem valami másnak a kezdete. Illetve a folytatása.

Hova tűnt a behozhatatlannak vélt előny?

A Hajnal Csaba-vezette veszprémi árnyékkommandó az utóbbi bő negyven évben mindig szavatolta, hogy ha ki is csavarták a jogart a veszprémi kezekből, az maximum egy-egy kifutott szezonban történhetett meg. A Veszprém 1985 óta nem végzett itthon a második helynél lejjebb, és 1992 óta, azaz 26 szezon alatt mindössze négyszer tudták legyőzni a bajnokságban, de a következő évben mindig visszaült a trónra, sőt meg is védte a címét.

A TAO-mennyország beköszönte sem hozott nagy változást, bár nyilván a Szeged is nagyságrendekkel nagyobb forrásokhoz jutott, a két csapat közti különbség csak nőtt az első években. A “spanyol korszak” eredményei beszédesek: Carlos Ortega és Xavi Sabaté veszprémi ténykedésük alatt egyetlen hazai trófeát sem buktak el. Közben felépült a Veszprém Aréna, a csapat pedig kvázi állandó vendég lett a kölni BL négyes döntőben.

Szegeden ünnepel a VeszprémSzegeden ünnepel a Veszprém Fotó: MTI

Ennek részben az is volt az oka, hogy a Szeged, Juan Carlos Pastor irányításával minden évben a fél csapatát lecserélte, és mire a játékosok beleszoktak a spanyol szakember rigorózus fegyelmet követelő rendszerébe, vagy a játékostársaik cserélődtek le, vagy őket tették lapátra. A világon semmi nem utalt rá, hogy 180 fokos fordulat következik be férfi klubkézilabdában.

Nem (csak) a Veszprém rontotta el

A jelenlegi, talán mondhatjuk, vitathatatlan szegedi dominancia alapját ugyan Veszprémben tették le Ljubomir Vranjes és a klubvezetésben megjelenő, kétes szakmai pedigérjű arcok bevonásával, de igazságtalanok lennénk, ha pusztán ennek tulajdonítanánk az őrségváltást. Merthogy abban masszív szerepe van a Szegednek, illetve a csapatnál végbement változásoknak is.

Pastor idén is egy fél csapatnyi játékost igazolt, csakhogy idén - a Vardar megroggyanását, illetve Deki Bombac hitványul sikerült kielcei kirándulását kihasználva - úgy tudott igazolni, hogy alig néhány hét alatt össze tudta rakni a csapata játékát. A spanyol szisztémát, illetve magát Pastort is jól ismerő keret a Veszprém szempontjából a legrosszabbkor talált egymásra, hiszen míg az örökös bajnok Vranjes tatárjárását pihegte ki, Szegeden egy nemzetközi szinten is igencsak fajsúlyos csapat bontogatta a szárnyait.

PöpecPöpec Fotó: MOL-PICK SZEGED

A kupadöntőben Pastor rászabadította a fergeteget a Veszprémre, és bár nem volt titok, mit akar csinálni, mégis úgy vitte keresztül az akaratát, mintha nem is lett volna ellenfél a pályán. Ebbe nyilván bele is fáradt annyira a csapata, hogy a második félidőben felkapaszkodott a Veszprém, de talán még a bakonyi szurkolókban sem a második félidő marad meg erről a döntőről, hanem az első.

Hogy lehet ez ennyire egyszerű?

A veszprémiek vélhetően a döntő óta a válaszokat keresik. Ha nem, akkor legalább olyan rossz úton járnak, mint David Davis a finálé első félidejében (a Veszprém kezdő felállására és formációjára csak egy megkésett április elsejei metafóra jut eszünkbe). Kérdés pedig van bőven, és bár ezek között van, amit meg lehet válaszolni a Szeged elleni bajnoki döntőig, néhányra csak nyáron lesz megoldás.

Nagy Lászlónak és Momir Ilicnek már csak kiegészítő embernek kellene lenniük, de rajtuk kívül senki nem lő átlövésgólt a Veszprémben, ez hogy lehet? Ez már csak azért is a legfontosabb kérdés, mert Pastor olyan nyugodtan húzta vissza a falát a hatos vonalára (ezzel ellehetetlenítve a betöréseket, illetve a beállós és a szélsők megjátszását), mintha nem a szinte bárkit gond nélkül leigazoló Veszprém lett volna az ellenfele.

A Lékai nyakára tök feleslegesen - cserébe jó drágán - idehozott Nenadics nem Veszprém-szintű játékos, még ha képességei alapján az is lehetne, a jelenlétével viszont alaposan megtörte Lékai, és a nyáron érkezett Mahé játékát is. Mackovsek a Celjében világklasszisnak nézett ki, Veszprémben már szinte nem is támad, ha mégis, akkor meg rosszul.

Ez maradt a hírhedt veszprémi védekezésből?Ez maradt a hírhedt veszprémi védekezésből? Fotó: MOL-PICK SZEGED

A védekezés működni látszott Davis irányításával, de a Szeged ízekre szedte ellenfelét, és nem lerohanásokkal, hanem felállt fal ellen. Ez lehet az igazán fájó, illetve a legfontosabb intő jel a Flensburg elleni BL-negyeddöntő előtt, még akkor is, ha a németek is inkább futásra készülnek. Mert ha a veszprémi fal akkor sem zár jól, ha végre tudja hajtani a cseréket, és fel tudja venni a formációt, akkor nagyon nagy baj van, és nem csak a brillírozó Bombacék ellen.

Eközben Szegeden

Nem mintha a kupadöntőn látott gondok legalább egy részének orvosolásával ne játszhatna ki-ki-meccset a Veszprém a Szegeddel a bajnoki döntőben, de nem csak a pályaelőny miatt tűnik most sokkal komplettebb, szervezettebb, tudatosabb, és végső soron jobb csapatnak a MOL-Pick Szeged.

A szegediek védekezése, és a fallal tökéletes szinkronban dolgozó kapus Európa egyik leghatékonyabb védőjátékát szavatolja, és a kupadöntőben úgy tűnt, az utóbbi időben többször is gondot okozó támadójáték problémáira is talált megoldást Pastor. Még úgy is, hogy a rojtosra mantrázott, beálló-irányító kapcsolat, a zárás-leválás csak emberelőnyben működött igazán a Veszprém ellen, mégis lőtt 17 gólt az első félidőben. 

Elzárás-leválásElzárás-leválás Fotó: MOL-PICK SZEGED

A jelenlegi állapot, miszerint minden sorozatban a Szeged a címvédő, talán most több, mint a korábban látott fellángolások, és kifutott szezonok. Ludas benne a Veszprém is, hogy így alakult, de a magyar kézilabda számára sokkal fontosabb, hogy ez a Szeged most van olyan jó, mint amit a Veszprémtől vártunk el az utóbbi években. Lehet, hogy idén kékmezes magyarok fürdőznek majd a Dóm-tér szökőkútjában? És nem a szegedire, hanem a kölnire gondoltunk.

Hozzászólások