Kézilabda - Most nem helyezésben vagy érmekben mérjük a sikert a női kézi-Eb-n
Most nem helyezésben vagy érmekben mérjük a sikert a női kézi-Eb-n

Most nem helyezésben vagy érmekben mérjük a sikert a női kézi-Eb-n

Mártha Bence ·
2018/12/13 12:18

Ha teljesen őszinte akarok lenni, holnap reggeltől már magasról teszek rá, hogy hiába hoztunk két pontot a csoportból, és nyertünk két meccset a középdöntőben, nem játszhatunk éremért. Most még egy kicsit azért fáj, de itt most nem éremben mérik a sikert.

Nem azért fáj, mert ennek a csapatnak feltétlenül érmet kellett volna nyerni, sőt csodálatos meglepetés a női kézilabda-válogatott Európa-bajnoki szereplése. Hanem azért, mert a tornán szereplő csapatokkal összevetve a magyar válogatott hozta ki magából a legtöbbet. Sajnos azonban ez egy ilyen lebonyolítású torna: egy rosszul sikerült meccs miatt elment az elődöntős esély.

Az Európa-bajnokság számunkra véget ért, de utoljára még a Karl Erik Böhnnel szerzett bronzérem után lehettünk ennyire elégedettek a női válogatottunkkal. Talán ez sem igaz, mert ez a mostani még fontosabb, egyszerűen azért, mert Franciaországban úgy borogattuk a papírformát, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, ráadásul ezt minden idők egyik legrutintalanabb csapatával tettük.

A románok ellen mindent megmutattunk

Románia legyőzésében az a legszebb, hogy az utolsó Eb-meccsünk volt az egyik legjobb. Pedig nem kezdtünk jól, a románok pont azzal (a Neagu-Pintea pároskapcsolattal) vertek minket, amire számítani lehetett, de már a meccs elején is voltak biztató jelek.

Háfra.jpg Háfrából világklasszis leszFotó: MTI/Kovács Tamás

Először is az, hogy a szélsőink megint kiválóan lőttek, ami azért volt fontos, mert a románok tegnap a spanyolok ellen is megmutatták, hogy a miénkhez hasonló szerkezetű csapatok ellen jól tömörülnek középen, így a román fal széthúzása miatt nagyon kellettek a szélsők. Schatzl és Lukács góljai egyúttal helyet csináltak a betörésekben nagyon erős Kovács-Kovacsics-Háfra hármasnak.

A románok uralták a meccset, de nem tudtak nagyon komoly előnyt felépíteni, márpedig arra számítani lehetett, hogy a kétnapos pihenőből érkező magyar csapat bírja majd jobban a végét. Az első félidő vége már a miénk volt, pedig ekkor még nem is kapcsolt biturbóra Kiss Éva.

Lakatos.jpg Akárhogy is, ez óriási győzelem voltFotó: MTI/Kovács Tamás

Aztán amikor igen, akkor nem volt megállás. Egymás után védte a ziccereket és heteseket, még Pinteát is elbizonytalanította, miközben a a szélről szinte lehetetlen volt neki gólt lőni. A győri kapus védéseire építkezve gyorsan felépítettünk egy ötgólos fórt, amit megközelíteni még meg tudtak a románok, de - kivált Neagu szerencsétlen sérülése után - kiegyenlíteni már nem.

Vigyék az érmüket!

Utoljára a hazai rendezésű Eb-n játszottunk a helyosztó tornán (ahogy az egész torna, úgy az ötödik helyért lejátszott meccs is elég hervasztó volt), és már annak is négy éve. Most nem leszünk ott, még az ötödik helyért sem játszhatunk, mégis sokkal jobb szájízzel hagyjuk el az Eb színhelyét, hiszen csupa örömteli, jövőbe mutató dolgot láttunk az előzetesen kicsit talán lesajnált magyar válogatottól.

A hetedik hely csak a jelenlegi tudásszintünket nézve reális, valójában talán egy kicsit előrébb lenne a helyünk, és ne legyen kétségünk, hogy a következő világversenyeken előrébb is fogunk végezni. Azt ugyanis korábban is sejtettük, hogy ebben a csapatban komoly potenciál van, ahhoz viszont, hogy ez már most kijöjjön, egy olyan zsenire volt szükségünk, mint Kim Rasmussen.

Ez az Európa-bajnokság bődületes siker, mert számunkra most nem a helyezés volt fontos, hanem a játékunk fejlődése. A közvetlen elitet még nem tudjuk megverni (nem kisebbítve a szerdai diadal értékét, de szögezzük le: a románok elleni meccsen számos körülmény kedvezett nekünk), kikaptunk a norvégoktól és a hollandoktól is, és talán az oroszok és a franciák is legyőztek volna minket, de a világbajnokságon ez már nem biztos, hogy így lesz.

Tokióba nagyon jó csapattal mehetünk

A magyar női kézilabda-válogatott nagyon fiatal csapat, de már most képes kimagasló játékra és komoly bravúrokra. Három junior vb-győztes volt a csapatban, és mindhárman sokat tettek hozzá a játékunkhoz, kivált Háfra Noémi, akihez hasonló potenciállal rendelkező átlövőnk talán Radulovics Bojana óta nem volt. A Fradiba igazoló Klujber, illetve Faluvégi is csatlakozni fog a felnőtt válogatotthoz, ha a fejlődésük nem törik meg.

Bravó, lányok!Bravó, lányok! Fotó: Europress/AFP

A legjobb korban lévő játékosok közül Kovacsics Anikó megbízhatóan szállítja a vezérszerepet, a szélsőinkben pedig benne van ugyan egy-egy gyengébb meccs, de amikor nagyon kell, mindig hozzák magukat. Végre van támadásban is használható beállónk, sőt nem is csak egy, a kapusainktól pedig vártuk a jó teljesítményt az Eb-n, de még azon is túltettek.

A kulcs azonban a védekezés volt, és ez is okozta Rasmussennek a legnagyobb gondot, hiszen mindkét hármas védőjét elveszítette az Eb előtt. A védekezés mégis működött, nem is akárhogyan, és ezért a Planéta-Mészáros párosnak jár a legnagyobb gratuláció. A keret egyetlen légiósának úgy néz ki, el kellett mennie a világ legerősebb bajnokságából, hogy kihozza az adottságaiból, ami kétségkívül benne volt. Ne legyen kétségünk, Planéta kiemelkedő játéka nélkül ez az Eb távolról sem lett volna ennyire sikeres.

Rögzítsük a tényeket

Hat meccset játszottunk az Eb-n, ezek közül négyet megnyertünk. A norvégok átrohantak rajtunk, a hollandokkal viszont egészen az utolsó tíz percig meccsben voltunk (egyébként őket teljes csapattal le is győztük Hollandiában még a selejtezőben). A hetedik helyen végeztünk, olyan csapatok vannak mögöttünk, mint Dánia, Spanyolország, Németország, Montenegró és Szerbia.

Ugyanannyi pontot szereztünk az Eb-n, mint Románia és Norvégia, előbbit pedig le is győztük egy ki-ki-meccsen. Féltünk a támadójátéktól, de a 139 szerzett gólunk nagyon jó, a csoportgyőztes hollandoknál tizenegy góllal többet lőttünk. Cserébe - hiába dícsérjük a védekezést - a vártnál többet kaptunk, még ha a gólkülönbségünkön sokat rombol is a norvégok elleni csúnya zakó. 

Háfra_2.jpg Fotó: EHF EURO/Facebook
Az Eb előtt lázálmunkban sem gondoltuk volna, hogy a torna után leírhatjuk a fenti két bekezdést, de még egyszer hangsúlyozzuk: ezek csak a csapat jelenlegi állapotát tükröző számok. Ennél csak jobbak, rutinosabbak, összeszokottabbak leszünk, ez az Eb csak annyit jelent, hogy a felsoroltakhoz az itt megszerzett önbizalom is társul. Miénk a jövő, és már most körömrágva várjuk a 2019-es világbajnokságot. Talán végre a szerencse is Kim Rasmussen mellé szegődik. 

Hozzászólások