Kézilabda - Megnyomorgatta az olimpia bajnokot a magyar kézilabda jövője
Megnyomorgatta az olimpia bajnokot a magyar kézilabda jövője
Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Megnyomorgatta az olimpia bajnokot a magyar kézilabda jövője

Mártha BenceMártha Bence
2019/01/20 12:03

Még volt hátra a Dánia elleni mérkőzésből jó tíz perc, amikor rám írt állandó kézilabdás vitapartnerem, az Eurosport kommentátora, Rév Dani, aki egy címötlettel jelentkezett be: Remekül helyt állt az olimpiai bajnok otthonában a magyar kézilabda jövője. Szerb Antal szerint hülyeség először címet adni egy cikknek, de ez a gondolat most tényleg telitalálat.

A tények egyik olvasata az, hogy kikaptunk az első középdöntős meccsünkön, és ezzel eldőlt, hogy nem juthatunk a világbajnokság elődöntőjébe. Nem tudtunk vezetni egyszer sem a házigazda ellen , és hiába voltunkn végig meccsben, megérdemelten nyert Dánia. Az ötödik helyen állunk a csoportban, és az előttünk álló Egyiptomnál eggyel több meccset is játszottunk.

A másik, véleményem szerint sokkal fontosabb olvasata viszont az, hogy alaposan megszorongattuk az olimpiai bajnokot, amely saját közönsége előtt is csak annak köszönhette a győzelmét, hogy (a vb előtti felkészülési meccshez hasonlóan) Green kapus kinyírt minket

Egy bátran, nagy szívvel küzdő, a meccs nagy részében elképesztően fiatal csapattal álltuk a sarat az utolsó percekig, így a svédek elleni vereséghez hasonlóan Dánia után sem lehet egy rossz szavunk sem a csapatunkra.

Ennek így kellett történnie

A Csoknyai-Matics párosnak többek között azért is volt nagyon nehéz dolga a mérkőzés előtt, mert valahogy le kellett nyomnia a sokszor demagót közvélemény torkán a tényt, hogy a jelenlegi magyar válogatottnak nem kell minden meccset megnyernie. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kulcsfontosságú, vasárnapi, Tunézia elleni meccsre kellett tartalékolni az erőt, még ha ez egy dánoktól elszenvedett csúfos vereséget is jelenthetett. Volna.

Ment a pofonokértMent a pofonokért Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Őszintén szólva, ha valaki a vébé előtt azzal jön nekem, hogy a Szita-Juhász-Máthé hármassal toljuk le a meccs nagy részét az olimpiai bajnok ellen, és hét perccel a vége előtt labdánk lesz a -3-hoz, arra valószínűleg orvost hívok. Ha hozzáteszi azt is, hogy a dánok gyakorlatilag a kapusuknak köszönhetik majd a győzelmet, helyben én magam helyezem stabil oldalfekvésbe.

Ez mi volt?!Ez mi volt?! Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Pedig pontosan ez történt, és nincs rá jobb szó, kéjes élvezetet okozott a feszült dánok látványa. Pedig Máthéra már láthatóan készültek, de a Császár helyére becserélt Szitára nem, amit ő köszönt szépen, és öt góljával a legeredményesebb játékosunk lett. 

Már készülnek ráMár készülnek rá Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

A védekezésünkre sem lehetett panasz, de a jól záró magyar fal önmagában kevés lett volna. Ez a meccs - a vékonyka 22 szerzett gól ellenére - a csapatunk támadójátékáról, vagyis inkább a magyar férfi kézilabdába rejlő tartalékokról szólt.

Most kell megkövetnünk a Csoknyai-Matic párost

A partvonalról mindig könnyebb bekiabálni a tutit, és mi is inkább Csoki klubedzői szerepének tudtuk be, hogy a füredi Szita és Máthé tartott a csapattal Faluvégi és Bartók helyett. Előbbi a BL-döntős padján ül, utóbbi stabil Bundesliga-játékos 3-4 gólos átlaggal, ráadásul egy védekezni is tudó jobbátlövőről beszélünk. Aztán Rudi (aki az egyik legjobb gondolkodású magyar kézilabdázó) maga is jelezte, hogy a játékhiány miatt megérti a döntést, Bartókról pedig érkeztek ellentmondásos hírek. Csoknyai tudta, amit mi nem: hogy ez a két fiatal játékos (Szita 20, Máthé 19) képes nemzetközi szinten is kiemelkedő teljesítményre. Székelytől már nem újdonság a jó teljesítmény, sőt tőle várjuk is.

Tudták, mit miért tesznekTudták, mit miért tesznek Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Szitának még nyilván voltak rutintalanságból adódó butaságai, és Máthé is jobban élt a svédek ellen, akik azt sem tudták, ki ez a lombrágó nyíregyházi süvölvény. De mindketten nagyon bátran játszottak, és ugyanígy igaz ez Juhász Ádámra, aki végre irányítóként is bizonyíthat, és jól is adta a Lékait a második félidőben. Négy gólja mellett rendületlenül ment be a falba a pofonokért, így Csoknyaiéknak is jó megerősítést adott: egyrészt lehet a mindössze 23 éves irányítóra számítani Lékai pihentetésekor, másrészt eljátszik a szélen is, de i-rá-nyí-tó a posztja.

Rév Danival tegnap még elvitatkozgattunk a keretről is, és úgy éreztük, azért néhány változtatást még elbír a csapatunk. Császárt üdülni vittük ki, miközben aranyat érne egy kettesben is elvédekező, támadásban sem rossz beálló (Vilovski), és ha megkérdeznénk, szerintem a kapitányok is bánják most egy kicsit, hogy nincs velünk Bartók. (Mivel ez is szóba került, innen is gyors felépülést kívánunk Győri Matyinak!)

MA KELL NYERNI. MA NYERNI KELL. 

A világbajnokságok korábban azért szóltak egy meccsről, mert a lebonyolítás értelmében volt egy nyolcaddöntő. Ha azt megnyerted, az már nem rossz. (Ki ne tudná felidézni a legutóbbi vébéről, ahogy Xavi Sabaté válogatottja kifújja Dánia orrát a 16 között?). Most nincs nyolcaddöntő, nekünk mégis egy meccsre szűkült le a torna: ma este vernünk kell Tunéziát, különben jó eséllyel búcsút inthetünk az olimpiának is.

Ma minden kellMa minden kell Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

A papírforma magyar győzelmet ígér, ha abból indulunk ki, hogy mi meccsben voltunk a svédekkel és a dánokkal, Tunéziával viszont mindkettő feltörölte a padlót (12-14 gólos gyufákról beszélünk). Több játékosunkat is tudtuk pihentetni - már amennyire ennek a szónak jelentése van úgy, hogy másfél hét alatt a hetedik meccsünket játsszuk -, jobbak vagyunk náluk, de ugyanez igaz volt Egyiptomra is, és a másik észak-afrikai ellen vért izzadtunk a döntetlenért is.

Ha összejön a győzelem, és Egyiptom nem borítja a papírformát, jó eséllyel a csoport negyedik helyén végzünk akkor is, ha kikapunk Norvégiától az utolsó körben. 

Ez pedig egy 7-8. helyért zajló helyosztót jelent, de már azon sem kell nagyon izgulni: bár csak az első hét hely garantál olimpiai selejtezőt, a jövő évi Európa-bajnokság győztese egyenes ágon kijut Tokióba, így a nyolcadik helyről is be lehet csorogni a kvaliba. Azt pedig elég nehéz elképzelni, hogy az Eb-t ne a vb első nyolc helyezettje közül kerülne ki az Eb-győztes.

Nem lesz sima

Tunézia legyőzése nem lesz sétagalopp, kulcsfontosságú lesz a Mohamed Soussi körüli védekezés, de ha sikerült kevés gólon tartani a Montpellier sztárját, az a legjobb út a sikerhez. Elsősorban ugyanakkor nem az ellenféllel kell foglalkoznunk, annál is inkább, mert vannak gondjaink.

Kezdjük azzal, hogy Lékai Máté kedvese pont mára van kiírva. Az nyilván nem kérdés, melyik a fontosabb esemény az irányító számára, és az ő elvesztése óriási sebet ejtene a csapaton, amely amúgy is több sebből vérzik. Sorra veszítjük el az átlövőinket, ráadásul fárad is a csapat, főleg az a része, amelyik a klubjában jóval kisebb terhelést kap (ez kb az egész csapat egyébként).

Bírni kellBírni kell Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

A svédek elleni meccs előtt is már azon aggodalmaskodtunk, hogy valakinek elő kell lépnie a cseresorból. Most annyival pozitívabb a helyzetünk, hogy ez megtörtént: olyan játékosok szálltak be remekül, akikre nem is számítottunk. Csoknyai és Matic bátran támaszkodhatnak az egész keretre, nem kell kétségbe esni, ha valakinek nincs jó napja. 

Ez alól kivétel a két kapus. Nekik biztosan jó meccset kell lehozniuk, mert egyszerűen nem fér bele egy közepes, még kevésbé egy gyenge kapusteljesítmény a ma délutáni meccsen. De kár is ezt a gondolatot a kapusokra szűkíteni: ma mindenkitől kell minden, ami benne maradt.

Hozzászólások