Kézilabda - Megijeszteni sem tudott minket Saric ikertestvére, szinte a középdöntőben vagyunk
Megijeszteni sem tudott minket Saric ikertestvére, szinte a középdöntőben vagyunk

Megijeszteni sem tudott minket Saric ikertestvére, szinte a középdöntőben vagyunk

Mártha Bence ·
2019/01/14 22:37

Megvan a férfi kézilabda-válogatott második győzelme a vébén, és mivel a továbbjutásért folyó harc egyik közvetlen riválisát vertük meg elég könnyen, akár teljesen elégedettek is lehetnénk. A remek támadójátéknak volt azonban egy rajtunk kívül álló oka, védekezésben pedig megint csak akkor villogtunk, amikor a legerősebb sorunk volt fent. 

Ha tudtuk is, hogy ez a Katar nem a négy évvel ezelőtti vb-döntős csapat, azért az már a torna előtt valószínűnek látszott, hogy a papírforma alapján velük kell lemeccselnünk a második helyet a svédek mögött. Ez a gondolat az első forduló után kicsit megbicsaklott, hiszen pontot vesztettünk (nyertünk?) Argentína ellen, miközben Katar még rosszabbul járt, és kikapott Angolától.

Egység már vanEgység már van Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

A második körben helyreállt a világ rendje, mi Angolát, az ázsiaiak Egyiptomot győzték le magabiztosan, és bár az látszik, hogy lehetnek itt még körbeverések, a Katar elleni meccs mindenképpen kulcsfontosságú volt, és igen örömteli, hogy ilyen magabiztosan győztük le őket. Matematikailag még nem, de igazából megvan a továbbjutás, és persze vannak tanulságok is a harmadik forduló után.

Saric gonosz ikertestvére

Két dolog van, ami miatt nem nevezhető maradéktalannak a magyar válogatott Katar elleni győzelme. Az első, hogy a végeredményt és a végig magabiztos játékot némileg árnyalja, hogy amit kapura lőttünk, az gól volt. A katari kapusok - köztük az abszolút top kategóriás, bár már 40 éves Sariccsal - egyetlen védéssel hozták le az első 55 percet, így pedig lehetetlen nemhogy nyerni, de szoros meccset játszani is.

Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a mieink hatgólos győzelme hiába mutat jól, ha az ellenfél kapusai csak (még mindig elég hitványnak mondható) 25 százalékos védési hatékonyságot mutatnak, már nemcsak szoros a meccs, de talán nem is nyerünk. Ez persze nem lehet a magyarok kritikája, hiszen annak kell gólt lőni, aki a kapuban áll, de azért figyelmeztető.

Reméljük, nem nagy a bajReméljük, nem nagy a baj Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

A másik, ami miatt kicsit fázunk, az Balogh Zsolti sérülése. A szegedi jobbátlövő Lékai mellett a magyar csapat másik nagy fegyvere támadásban, és Katar ellen is nagyon jól játszott a sérüléséig. Talán nincs nagy baj, de Baloghra óriási szükségünk lesz a nehéz meccseken is, mert Nagy Lászlóra elsősorban hátul van szükség, és nem bír egy egész meccset végigjátszani, Ancsin pedig talán már soha nem hiszi el magáról, hogy tud kézilabdázni. (Halkan kérdezzük csak: Bartók?)

Támadásban is jók voltunk

Nyilván nem felejtkezhetünk el a katari kapusok bénázásáról, de közben meg kell dicsérnünk a magyar csapat támadójátékát is. Lékai tanári módon irányított, és ezúttal a góllövésből is kivette a részét. Jöttek persze a gólpasszok is, és a mozgásával is sok területet nyitott meg, amit remekül használtak ki a társai. Nem lőttük fecnikre az ellenfél kapuját kilencről, de sok betörésünk volt, és Angola után újra jól használtuk a szélsőinket, akik hat gólt tettek a közösbe.

Máté megállíthatatlan voltMáté megállíthatatlan volt Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

A második félidő elején jött a menetrendszerű hullámvölgy, és bár most a cserék is tudtak gólokat lőni, azért figyelmeztető, hogy nem szabad egyszerre túl sok játékost pihentetni, mert a második sorunk nem különösebben erős. Most is feljött ránk Katar, de sikerült visszavenni az irányítást, több fordítás pedig nem volt bennük, mert a végére teljesen elkészültek az erejükkel. Mondjuk egy kicsit mi is.

Nagyon kell figyelni az erőre

Ez a kulcskérdés, főleg az egész vb egyik legmagasabb és legsúlyosabb csapatánál (ezek volnánk mi). Három meccsen vagyunk túl négy nap alatt, a következő négy napban még kettő vár ránk, aztán jöhet a középdöntő, ahol az olimipiai esélyért kell megküzdenünk. Más szóval most jönnek majd azok a meccsek, ahol a legjobban kell játszani, mert a legnehezebb ellenfelekkel találkozunk.

Az örvendetes, hogy a játékunk kezd elég szépen összeállni, de több olyan játékosunk is van, akit egyszerűen nem tudunk pihentetni: Lékainak és Bánhidinek kvázi nincs is cseréje, és ha Bodó helyén Dzsamali, illetve Nagy László helyén Ancsin játszik, az már komoly védekezési kockázatot jelent. 

Így kell eztÍgy kell ezt Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Ha sikerül legyőznünk Egyiptomot, biztossá válik a továbbjutás, és egy kis szerencsével négy pontot vihetünk a középdöntőbe. Ez még nem jelent semmit, ott kell majd nagyon egy bravúr, és aztán egy másik a keresztbejátszás során.

Hozzászólások