Kézilabda - Majd lehet örülni a veszprémi ezüstnek, de még nagyon fáj az utolsó tíz perc
Majd lehet örülni a veszprémi ezüstnek, de még nagyon fáj az utolsó tíz perc
Fotó: MTI

Majd lehet örülni a veszprémi ezüstnek, de még nagyon fáj az utolsó tíz perc

Mártha BenceMártha Bence
2019/06/04 09:44

Bár egyszer sem vezetett, a Veszprém kezében volt a BL-győzelem a döntő hajrájában, de ahelyett, hogy kihasználta volna a Vardar-játékosok fáradtságát, inkább végignézte, ahogy az ereje végére érő macedónok 3-1-re megnyerjék az utolsó öt percet. Siker a veszprémi szezon, ez nem vitás, de most még nehéz örülni neki. 

Ez annyi, mint négy. Hogy ez már döntős átoknak minősül-e, arról a téma legavatottabb szakértőit, a zsinórban hét nemzetközi finálét elbukó győri lányokat lenne érdemes kérdezni, annál is inkább, mert a vesszőfutás lezárása óta már ötszörös BL-győztesnek mondhatja magát a Győri Audi ETO. De ha nem átok, akkor micsoda?

Negyedik BL döntőjét is elveszítette a Veszprém | Hosszabbítás

A Veszprém 27-24-re kikapott az észak-macedón Vardar Szkopje csapatától a férfi kézilabda Bajnokok Ligája vasárnapi fináléjában, a kölni négyes döntő második játéknapján.

2002-ben a Magdeburg ellen is csak egy hajszálon múlt, 2015-ben viszont nagyon simán nyert a Barca, még ha a második félidőben fel is csillant egyszer-egyszer a remény. 2016-ban valami elképesztő pech, más olvasatban lúzerség kellett ahhoz, hogy csaknem kétszámjegyű előnyt adjon el az aktuális nevén szereplő veszprémi csapat a Kielce ellen, 2019-ben pedig a Vardar ellen nem jött össze a siker. Mindegyik más, mindegyikre más a magyarázat, és mindegyik másképp fáj. A vasárnapi azért, mert ezt lehetett volna a legkönnyebben megnyerni.

Mikler kezd, Sterbik csere?

A Vardar elleni finálé nyilatkozatai abban kábé összecsengnek, hogy a játékosok szerint kivétel nélkül az első félidő rettenetes játékán ment el a mérkőzés. Ezen kívül érdemes még megjegyezni Sterbik Árpi szavait, aki szerint “nem mindenki érezte át, mit jelent egy BL-döntő”, de mivel csak tippelni tudunk, kire, kikre célzott, ezt a részét engedjük is el. Nézzük inkább a meccs fordulópontjait.

Ez hogy történhetett meg?Ez hogy történhetett meg? Fotó: EHF

Ha ez a döntő valóban az első félidőn ment el, akkor annak csak egy oka van: hogy Mikler Roli kezdett, és nem - a váratlanul játékra kész állapotra drótozott - Sterbik Árpi. Akár működhetett volna fordítva is a dolog, hiszen a vajdasági kapus fogott néhány labdát, amikor beszállt a második félidőben, csakhogy sajnos addigra szegény Miklert fejben teljesen lenullázta az első játékrész, Sterbikben pedig nem volt annyi, hogy olyan lökést adjon, mint az első meccsen.

Mikler, aki többször is érkezett már Kölnbe bombaformában, ezúttal sem tudta kijátszani magából, amit a szezon közben, és ennek talán az az oka, hogy fejben nem bírja elviselni a nyomást. Azt a nyomást, ami lényegesen kisebb, ha csereként kell beszállni. Tegyük is egyből hozzá, hogy Sterbikkel pont fordított a helyzet: ő kezdeni szeret, mert lassan melegszik be, csereként ritkán domborít nagyot. Ehhez képest Mikler kezdett, és Sterbik szállt be később.

Azt mondják, az első félidőben ment el, pedig nem

Nem kérdés, hogy az első félidőben egy BL-döntőhöz méltatlan minőségű játékot tett le az asztalra a Veszprém. Az is tény, hogy komoly hátrányt szedett össze, az meg külön rosszul nézett ki, hogy a vonalról szívatták halálra a veszprémi védekezést. Nem jöttek a bravúrok Miklertől (igaz, jobbára ziccereket kellett volna hárítania szegénynek), Mahé megint nem tudott húzóemberré válni, és úgy általában nem úgy nézett ki a csapat az első félidőben, mint egy BL-győztes.

Mahé csak hetesbőlMahé csak hetesből Fotó: EHF

De a Vardar sem nézett ki úgy a Barca elleni első félidőben, mint egy BL-győztes. Sőt, a döntő utolsó szűk negyedórájában sem úgy nézett ki, mint egy BL-győztes, hiszen - talán a beállósokon kívül - már lépni sem volt ereje senkinek a csapatból. Mégis BL-győztes lett, és bár valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha ezt a megfoghatatlan szívre, lelkesedésre és küzdeni akarásra fogjuk, azért volt egy ellenfél is a pályán, és a Veszprém természetesen nem menthető fel az alól, hogy gyakorlatilag kihasználatlanul hagyta az ellenfél gyenge pontját.

A Veszprém már a második félidő első tíz percében visszajött a meccsbe a kétségtelenül elrontott első játékrész után, hiszen a 40. percben már csak egy gól volt a Vardar előnye. Akár azt is nevezhetnénk döntőnek, hogy ekkor nem sikerült egyszer sem kiegyenlíteni, de ekkor még azért volt némi nafta a macedón tankban, bár pont az a Kristopans lőtte az újra +2-t jelentő gólt, aki már csak támolygott a pályán a fáradtságtól.

Bőven megvolt a sansz a második félidőbenBőven megvolt a sansz a második félidőben Fotó: EHF

A döntő momentum nem ez volt, hanem az 55. perc környéke. Sterbik véd, Davis időt kér, és a Veszprém hetesből újra feljön egy gólra. Durván négy és fél perc volt hátra, az ellenfél játékosait már támadásban és védekezésben is csak a szívük vitte előre, és - ahogy az utolsó negyedórában szinte végig - minden azt ígérte, hogy a Veszprém a hajrában leizmozza a holtfáradt Vardart.

Ehhez képest az utolsó öt percet 3-1-re megnyerték az észak-macedónok. Blagotinsek a kapusba vágott egy ziccert, aztán Lékai felejtette el, hogy Kristopansnak másfél méter hosszú a karja, és ahelyett, hogy bepattintotta volna a labdát a befutó Gajicnak, fejmagasságban passzolt, és a lett óriás levadászta a labdát. Az ellentámadásból pedig Cupic, akinek komoly rutinja van a Veszprém kivégzésében, lezárta a meccset.

Mit lehetett volna tenni?

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy David Davis nélkül a Veszprém nemhogy BL-döntőt, de talán még egyenes kieséses meccset sem játszott volna idén. A spanyol szakembernek elévülhetetlen érdemei vannak a váratlanul gyorsan óriásit javuló csapat eredményeiben, és az elődöntő alapján abban is igaza volt, ahogy a döntőt felépítette magában. Az alábbiak inkább csak utólagos okoskodások, ami nyilván sokkal könnyebb, mint abban a bizonyos lelkiállapotban lemeccselni egy döntőt.

A titkos fegyver a padonA titkos fegyver a padon Fotó: EHF

Először is adom, hogy Davis a második félidőre tartalékolta Nenadicot, akitől hasonlót várt, mint a Kielce elleni elődöntőben, amikor a szerb 12 gólt vágott egy félidő alatt. Ugyanakkor az első félidő végtelenül hitvány veszprémi támadójátékát látva talán érdemes lett volna kilépni az eredeti tervből, hátha sikerül legalább a károkat csökkenteni.

De talán Davis is arra számított - miként Juan Carlos Pastorral a Szeged-Vardar párharcban -, hogy a Vardar elkészül a végére, ezért inkább a padon jegelte a titkos fegyvert. Az utolsó tíz percben azonban már nem volt mire várni, és bár a Veszprém azt csinálta, ami a leginkább adta magát (a lépni sem bíró Kristopans körül egy-egyeztek az irányítók), a győztes húzás elmaradt a veszprémi padról.

Ez sok minden lehetett volna - az én tippem az volt, hogy az utolsó 13 percre ki kellett volna venni emberfogással Karacicot, mert Skubénak nem volt nagy meccse, Kristopans pedig teljesen elkészült az erejével -, de a lényeg az, hogy végül nem történt semmi váratlan. 

Nem volt titkos fegyver, nem volt ász az ingujjban, nem volt semmi, csak a Vardar-játékosok szíve, ami meg is nyerte a meccset. Pedig motiváció bőven volt a másik oldalon is, de két visszavonuló világklasszis, no meg az első BL-győzelem ígérete sem volt elég. 

Még pár nap, és lehet örülni az ezüstnek

A Vardar minden dicséretet megérdemel, kiválóan játszottak, sikerült kidomborítaniuk saját erősségeiket, és mindent elsöprő győzni akarás dolgozott bennük, de közben óriási mázlijuk is volt. Eleve a döntőt is annak köszönhették, hogy a Barca úgy laposra verte őket 40 perc alatt, hogy Xavi Pascual (aki amúgy már másodszor lép bele ugyanabba a folyóba a 2014-es, Flensburg elleni elődöntő után) elkezdte pihentetni a legjobbjait.

Köln nem a kedvenc városaKöln nem a kedvenc városa Fotó: EHF

Az azonban, hogy nagyjából kilenc játékossal ugyanazt kétszer is meg tudták csinálni 22 óra leforgása alatt a világ legjobb csapatai előtt, nem lehet csak az ő érdemük. Kiváló csapat (volt) a Vardar, tényleg minden összeállt nekik, de a győzelmükben nagy szerepe van annak, hogy a Veszprém játéktudásának csak töredékét tudta megmutatni, miközben ellenfele csúcsra járatta magát, és az utolsó cseppig mindent kiadott magából. 

A Veszprém szezonja ettől még óriási siker, hiszen nem felejthetjük el, hogy Ljubomir Vranjes teljesen gajra tette a csapatát másfél év alatt, David Davisnak viszont néhány hónap is elég volt ahhoz, hogy BL-döntős színvonalra hozza fel a csapatát. Az ezüst az egész évet nézve frenetikus eredmény, más kérdés, hogy el kell telnie néhány napnak ahhoz, hogy tényleg örülni lehessen neki.

Hozzászólások